Lendvai: Most kétesélyes a választás

A Jobbik már megnyerte a kampányharcot a baloldali pártszövetség összefogásos kormányváltóival szemben. Erről nem máshol, mint az MSZP II. kerületi irodájában győződhettem meg, és ehhez még el sem kellett kezdődnie Bauer Tamás és Lendvai Ildikó beszélgetésének.

Elég volt hozzá egy egykori ruhagyári főnökasszony, aki anyatigrisként védte meg egy szórólapos úrtól az MSZP irodáját. „Csak nem gondolja, hogy itt jobbikos szórólapot fog osztani?!” – kiáltotta az asszony, kicsavarva a meglepett férfi kezéből a „Talpra magyar!” fejléces lapköteget.

A szórólap ugyan a kormányváltó erőké volt, ám a Nemzeti dal első sora ezek szerint ma már egyértelműen Vona Gábor kampányplakátjával kapcsolódik össze a sokak fejében. „Kicsit túlmozgásos a főnökasszony, miatta jöttem el a ruhagyárból” – súgta oda egy asszony, akinek nem mertem megmondani, hogy egy pillanatra bizony én is azt hittem, hogy valaki jobbikos szórólapokat hozott be.

Ekkor foganatosítottam néhány biztonsági intézkedést, például a lehető legapróbbra állítottam a gépemen a betűtípust, nehogy valaki rám vesse magát, ha valami félreérthetőt vagy sérelmest jegyzetelek, mondjuk a jobbanteljesítezek egyet.

Vagy például arról írok, van-e egyáltalán értelme elmélkedni az Orbán-kormány utáni időről.

A rendezvény házigazdája, Bauer Tamás ugyanis ezzel a felütéssel kezdte, mert a Demokratikus Koalíció alelnöke szerint erről indokolatlanul keveset beszélünk a választási kampányban. Amíg – a saját szavai szerint mindenhonnan elkéső – Lendvai Ildikó megérkezett, addig Bauer elmondta, hogy mit hoz el az Orbán utáni ország – és gyorsan le is hűtötte a kedélyeket.

Abszolút akármi

Azt még bátran megígérte, hogy újra eljön az 1989-ben kivívott, 2010-ben elveszített félelemnélküliség, a szabadság, „mert az nem kerül semmibe”. Az már bonyolultabb kérdés, hogy miként építse le a kormány az orbáni rendszert, amiből csak „az abszolút a biztos”.

„Nem monarchia, de már nem is köztársaság” – jellemezte az unortodox berendezkedést Bauer, aki szerint újra vissza kell hozni az alkotmányt. „Az most ugyanis nincsen, csak egy alaptörvényünk”.

Itt már túl voltunk a valószínűségek és kiszámíthatóságok szűkre szabott mezsgyéjén, és magával ragadott minket a közösség hév: oké, tegyük magunkat túl mindenen, játsszuk azt, hogy nyerni fog a kormányváltó összefogás. Nyernek valószerűtlenül magabiztosan, hogy új alkotmányt lehessen elfogadtatni.

Bauer szerint azonban

a legnehezebb nem ez,

hanem a gazdasági feltételek megteremtése ahhoz, hogy Magyarország újra normális európai ország legyen. Például vissza kell hozni a külföldi tőkét, ehhez viszont ki kell vezetni a különadókat. „Ezzel tehát egy időre bevételektől esik el a kormány, miközben ki akarja szélesíteni a gyest és növelni a minimálbért. Ehhez akkor máshonnan kell elvonnunk, és az eredmények majd csak később fognak beérni” – jelezte a csapdahelyzetet Bauer.

Az egykori SZDSZ egykori parlamenti képviselője szerint az elmúlt nyolc év – mármint az elmúltnyolcévezéses nyolc évről van itt szó, az elmúlt négy év előttiről –, szóval az elmúltnyolcév második fele, ha nem is mutatott fel eredményeket, megteremtette annak a növekedésnek az eredményeit, amire az Orbán-kormány büszke, például az autóipari export növekedésére, ami a Gyurcsány- és Bajnai-kormány idején megalapozott Mercedes-gyárnak köszönhető. A Fidesz-kormány azonban a jövő növekedési potenciáljait élte fel, így ne várja senki, hogy április 7-én, „amikor nyerünk”, mindenkinek könnyebb lesz az élete.

„A kétkulcsos adó bevezetése valakinek fájni fog”,

ha azt akarjuk, hogy az alacsonyabb keresetűek ne szakadjanak le végleg.

Bauer szerint indokolt lenne az általános tandíj bevezetése is, hiszen olyan széles körben, mint ma, nem finanszírozható a költségvetésből a felsőoktatás. „Most viszont az a helyzet, hogy vannak a szerencsések,”, akik ingyen tanulhatnak, és azok, akiknek viszont sokat kell fizetniük. A XII. kerület képviselőjelöltje jobbnak látná, ha ez egyenletesebben oszlana el.

„De mindegy is, az ingyenes tandíj végül nem került be a nyolc vállalásba, amiről a rádióból hallottam” – szúrt oda Lendvainak, jelezve, hogy azért a szövetségen belül az elfogadás folyamatának nem volt minden részletébe bevonva. „De egyeztettünk” – cirógatta meg az MSZP egykori elnöke Bauert, majd egyszerű üzeneteket ígérve elmondta, miben kell másnak lennie a posztorbáni országnak.

• Európában kell gondolkodnia Azerbajdzsán és Belarusz és Oroszország helyett.
• Máshogy kell kezelni a most részvétlenséggel kísért társadalmi különbségeket, biztosítani kell a társadalmi integrációt.
• Újra össze kell bogozni a társadalmi béke és szolidaritás fonalait, amit Orbán szétvágott.

– sorolta, a nehezen skandálható üzeneteket.

Nyugdíjasok döntenek

Az is kiderült, hogy a félszáz fős hallgatóság realistábban ítéli meg az esélyeket, mint Lendvai vagy Bauer, aki a győzelem esetére is sokkal optimistább társadalmi reakciókat vázolt fel, mint a hallgatóság.

„Hogyan lehetne megváltoztatni a kétharmados törvényeket?” – tett fel egy kézenfekvő kérdést egy asszony, amire Bauer azt mondta: ez nem kétharmados győzelem kérdése. „Ha igazi vereséget szenved a Fidesz, akkor erős lesz rajta társadalmi nyomás, hogy partner legyen. Olyan lelki összeomlás következhet be azon az oldalon, mint nálunk 2010-ben” – mondta, amit azért kétkedő zúgással fogadtak a hallgatók.

Ahogyan azt is, amikor Lendvai azt mondta: ha már az ötödik nyilvánvaló korrupciós, sikkasztós ügyben utasítja el a vádemelést Polt Péter, akkor a tüntetők „már nem a kormány, hanem az ügyészség előtt fognak tüntetni”. A mondatot – amelyben Lendvai nem mondta ki az elszámoltatás szót – a hallgatók

olyan fejcsóválással fogadták, mint akik az elmúlt éveket itthon töltötték.

„Sajnálom, hogy a közönségben hozzám hasonló korúak vannak csak, de tetszik nem tetszik, annak az ötmillió választónak, aki elmegy majd szavazni, a többsége mi leszünk. Mi, nyugdíjasok fogjuk eldönteni a választást” – mondta egy férfi a hallgatóságból, és az állításával aligha lehet vitatkozni.

Hiába volt szertefolyó a beszéde, az az öregúr is a lényegre tapintott, aki a nőnapi szegfűosztási tapasztalataiból szűrte le, milyen mélyek az árkok, és menyire nem a racionalitás mentén húzódnak. „Elhúzódtak, amikor átnyújtottam a virágokat.

A Rózsadombról jönnek le a piacra, mert kevés a nyugdíjuk és a rezsicsökkentés sem segít rajtuk, mégis Orbán-pártiak.

Ezt is meg kellene vizsgálni a kampányban”.

Egy másik szerint ideje lenne már a összefogás kormányváltó pártszövetség nevét egyértelművé tenni, és átragasztani mindenütt a választási plakátokon „már azon a kevés helyen, ahol egyáltalán van”.

„Most kétesélyes a választás, nem lehet azt érezni, mint 2010-ben” – biztatta magát mindezek hallatán Lendvai, noha amit mondott, épp azt igazolta, amit a hallgatóság érzett: nincs kormányváltó hangulat, és főleg nincs esély arra, hogy a Nemzeti Dalt idézve is inkább a sokakban a Jobbikot felidéző, Összefogás Párt és Együtt 2014 nevű pártok miatt valójában névtelen, sokféle csoportból álló, Orbán eltávolításán kívül a legtöbb kérdésben másképp gondolkodó kormányváltók földcsuszamlásszerű győzelmet arassanak, amivel megteremthetik azt, amire Lendvaiék szerint szükség van: a valódi rendszerváltást.