Vonáék megmutatták, milyen az új Jobbik

2014.03.15. 21:33 Módosítva: 2014.03.15. 21:36
Olyan, mint a régi, csak nem mondják ki, hogy cigány. Valójában a fiatalokat úgy szólítják meg ígéreteikkel, hogy a szegénységben élő romák pénzét adnák oda nekik. Az átfazonírozás sem tökéletes még, két szónok között egy szkinhedzenekar lép fel, a közönség pedig lefordítja magának a kódolt zsidózást és bekiabálja. Vona Gábor miniszterelnök-jelölti vitára hívta Orbán Viktort. Ez volt a Jobbik március 15-éje.
Sapkát levenni!

– ordít rá torokból, kiképzőőrmester-stílusban egy kopott military kabátot viselő középkorú férfi egy huszonéves, teljesen átlagos srácra. Hideg szél fúj, szemerkél az eső, de azért a fiú zavartan engedelmeskedik, hogy a megszégyenítés után gyorsan eltűnjön a tömegben. A Himnuszt kell közösen énekelni, ugyanis a Jobbik összes rendezvényén ezzel kezdenek – tart rövid ismeretterjesztést a jobbikos párttnormákról a színpadon a műsorvezető a régieknek, és persze legfőképp az újaknak. A military dzsekis közben hasonló stílusban még vagy kétszer ráförmed másokra is.

A jelenet egyszerűen tökéletes metaforája annak, ahogyan a kiscicás Facebook-képekkel frissen megszólított fiatalok találkoznak a Jobbik valódi arcával.

Bankárbűnözők, azaz taknyos zsidók

Mert hogy a Jobbik március 15-i rendezvényének hallgatósága, hiába csak egy-két ezer fős, azért látványosan vegyes. Magyar gárda-egyenruhás fiatalok, pufidzsekis bőrfejűek, FTC-sálas futballultrák és tiszti kabátot és sapkát viselő hagyományőrző nácik keverednek a ránézésére teljesen kikövetkeztethetetlen szimpátiájú, a kokárdán kívül semmilyen szimbólumot nem hordó, átlagos ruházatú közönséggel.

Nem biztos, hogy az arcukra kiülő érzelmeket, a gondot, keserűséget otthonról hozták magukkal, és az sem biztos, hogy a beszédek hatottak ennyire rájuk. Lehetséges, hogy egyszerűen csak hideg van és túl csípős a szél. Mindenesetre nem felszabadult és nem vidám a hangulat a sok türelmetlen, feszült és kemény tekintetű Jobbik-szimpatizáns között. Nincs szükség különösebben mély szociológiai elemzésre ahhoz, hogy rájöjjünk, mi bántja őket. A szónokok pontosan tudják, mit akarnak hallani.

Rengeteg vádlottak padját ácsoltatnának

Bár a gyűlés fő attrakciója Vona Gábor, sokkal tanulságosabb és tartalmasabb az első felszólaló, a jobbikos gazdaságpolitikus Z. Kárpát Dániel beszéde. Adjon az Isten, kiabálja, mire több százan üvöltik, hogy Szebb jövőt. Rögtön egy poénnal kezd, miszerint a Jobbik kormányra kerülése után például az ácsoknak biztosan sokkal jobb lesz, ugyanis nagyon sok vádlottak padjára lesz szükség a bankárbűnözőknek.

Taknyos zsidók!

– fordítja le bekiabálva a szóösszetételt egy mellettem álló középkorú férfi, majd mosolyogva körbenéz némi elismerésért, amit meg is kap. Z. Kárpát közben már továbblendül és arról beszél,

mindegy, vörös vagy narancs a kormányzat, Magyarországon a bankszövetség dönt,

meg persze Brüsszel parancsol, az ősbűnt pedig 2001-ben az Orbán-kormány követte el, amikor lehetővé tették a bankok számára az egyoldalú szerződésmódosítást. A devizahiteleseknek kártérítést ígér, a bankoknak meg elszámoltatást a devizahitelezésért, na meg azért, mert nálunk a legmagasabbak a bankolás költségei.

A fiataloknak jobb lesz, de nem a 26 éves borsodi nagypapának

Amit ezután Z. Kárpát felvázol, az egy átgondolt, végigszámolt, saját belső logikával rendelkező társadalmi program, sőt annál sokkal több, egy cselekvési terv. Közben azzal büszkélkedik, ők a Jobbik az egyetlen induló a választáson, melynek van programja – azzal a megszorítással, hogy már az LMP-nek is van, ez tényszerűen igaz (a kormányváltó összefogás közös, összefésült programja még nem jött ki, a Fidesznek pedig akár még az lehet, hogy egyáltalán nem is lesz).

A 26 éves borsodi nagypapának több kedvezményt adnak, mint a munkát keresőnek

– folytatja, és azt fejtegeti, hogy se a devizahitelesek, se a saját lakásra vágyó fiatalok nem kapnak akkora segítséget a magyar államtól, mint a cigányok. Ezt a szót viszont ki nem ejtené Z. Kárpát. Úgy tűnik, a Jobbik új, mérsékeltebb imázsa lényegében ennyiről szól, és semmi másról: továbbra is ugyanazt gondolják, csak a hatékonyságelv jegyében nem mondják ki. Azt viszont kimondja, bármennyire is nevetségesen avítt az elnevezése, hogy

a Jobbik Hét Vezér tervének otthonteremtési programja,

miközben maga a politikai üzenet, tehát a fiatalok lakáshoz jutásának állami megsegítése, nagyon is hatásos lehetne. Kárpát konkrét számokat is bedob, szerinte ez a program 60 milliárd forintból elindítható lenne, miközben ennek a duplája, 120 milliárd megy el integrációs programokra. Tehát a cigányokra – de ezt ismét csak nem mondja ki.

A társadalmi program teljesen világos, elméletben tökéletesen kivitelezhető, olyannyira, hogy már ki is lett próbálva. Ez a két világháború közötti hasonló törekvések egyszerű újramelegítése. A lecsúszóban lévő fehér középosztálynak a bankvilágtól és a bankárbűnözők vagyonából csoportosítanának át pénzeket, az elkeseredett, a munkanélküliséggel küzdő és a saját lakáshoz jutást most lehetetlennek látó fiatalokat pedig a szegénységben élő cigányoknak szánt pénzekből támogatnák meg.

És most következzen a Romantikus Erőszak

Minden összeér, a régi Jobbik nyílt cigányellenessége és az új Jobbik pozitív fiatalpártisága ugyanannak a lapnak a két oldala, csak ennek a másiknak a hangsúlyozása most eladhatóbbnak tűnik, ahogy Vona politikai tanácsadói ezt okosan kiszámolták. Persze az átfazonírozás egyelőre nem valami tökéletes, Z. Kárpát után ugyanis a mérséklődés jegyében a Romantikus Erőszak nevű szkinhedzenekar ad elő egy megzenésített Petőfi-verset.

A Jobbik a szeretet pártja

Később a szónokok között van még Tatár József a devizahiteles kerekasztal képviseletében és a manapság Jobbik-alelnök, de a politikai pályafutását az egri bőrfejűek vezetőjeként kezdő Sneider Tamás, mindkettejük beszéde tökéletesen felejthető. Persze az odafigyelést az is nehezíti ekkor, hogy egyre erősebb skandálás hallatszik a színpadhoz az Andrássy út felől, többen hátra-hátra pillanatnak és azt találgatják, miféle balhé törhetett ki.

Odaérve kiderül, teljes a békesség, csupán lengyel szélsőjobboldaliak és futballultrák, a Śląsk Wrocław szurkolói hergelik unalmukban saját magukat, illetve pózolnak a fotósoknak és a jelenlétüktől meghatódott jobbikosoknak. Polak venger dva bratanki – csillogtatja büszkén négy szóbol álló lengyeltudását egy darutollas kalapot viselő, árpádsávos zászlót lengető bácsi, és jó sokszor megismétli. 

Orbán Viktor ne legyen gyáva

Közben egyre durvábban esik, a gyűlés vezérszónoka, Vona Gábor ezért egyenesen hősöknek nevezi az időjárás ellenére őt türelmesen megváró hallgatóságot. Egy retorikailag jól felépített beszéd következik, Vona hosszú perceken át minden mondatát azzal a kérdéssel kezdi, hogy „Szabad-e az a nép, amelyik", és persze a válasz az, hogy nem. Így például azt kérdezi,

szabad-e az a magyar, amelytől európai munkát várnak, európai árakon vásárol, de ha megkapja fizetését, vietnaminak érzi magát

– majd azzal folytatja, valódi szabadságharcra van szükség, mert Orbán Viktor „fideszes-féle szabadságharca" nem a magyar nép harca és nem szabadságharc, csupán a miniszterelnök hatalmi harca. És következik Vona beszédének fő üzenete, Orbán Viktort televíziós vitára hívja. Mert hogy ha nincs tévévita, nincs demokrácia. Felszólítja, hogy ne meneküljön el, ne legyen gyáva, álljon ki vele férfiasan egy miniszterelnök-jelölti vitára ahelyett, hogy mocskolódással és sárdobálással támadja a Jobbikot.

Utóbbira példaként a párt szerinte szervezetten megrongált, összefirkált óriásplakátjait hozza fel, valamint életveszélyes fenyegetéseket és titkosszolgálati megfigyelést emleget. Vona kampányának egyébként az utóbbi napokban központi eleme, hogy miniszterelnök-jelölti vitát követel, például nyílt levelet is írt Orbán Viktornak.

A párthoz ugyanis nem csupán a szélsőségesség képzete tapad hozzá, ami beszűkíti potenciális szavazótáborukat, és amit ezért megpróbálnak most valamennyire levetkőzni. Másik nagy hátrányuk, hogy a szavazók nem látják a Jobbikot kormányzóképesnek. Egy Orbánnal való vita nagy mértékben legitimálná a Jobbikot, mind a civilizáltság, mind a komolyan vehetőségük látszatát nagy mértékben javíthatná. Természetesen Orbán hülye lenne ehhez asszisztálni.

Tizenkét pont helyett elég csak három

A kötelező párhuzamokat 1848 március 15-ével Vona is hozta: szerinte most nem tizenkét, hanem már három pont követelése is éppen elég, ezek pedig a megélhetés, a rend és az elszámoltatás. Utóbbihoz tartozik a mentelmi jog megszüntetésének és a parlamenti képviselőket sújtó dupla büntetések a követelése. Ezután Vona még párszor megismételte, hogy „Attila unokái és Árpád gyermekei" vagyunk, egy zavaros fejtegetés közepette, miszerint ahogy az ember jelleme 4-5 éves korára rögzül, úgy a népeké is. És mivel Vona szerint a magyar nép a gyerekkorát a sztyeppeken, pusztákon töltötte, ezért genetikailag nem hajlandó feladni a szabadságát,

Nem fogunk holmi Gyurcsányok és Orbánok kedvéért megváltozni, nem fogjuk a hazánkat feladni, nem leszünk gyarmat.

Végül az ezoterikus nemzetkarakterológiai-fejlődéspszichológiai kitérőt Vona ismét visszakötötte a plakátrongálásokhoz – Vona több plakátján a Veled sikerülni fog! feliratot Veled is végzünk!-re cserélték, hitlerbajuszt rajzoltak neki, a kezébe pedig egy pisztolyt ragasztottak. A Jobbik elnöke azt mondta, sem a fenyegetések, sem a titkosszolgálatok, sem ezek a plakátrongálások nem ijesztik meg őket. A közönség ezen a ponton már teljesen bőrig ázott, a mérsékelten lelkesítő pártelnöki beszéd végighallgatásáért azonban a tömeg úgy 70%-a nem tartotta ezt magas árnak, maradt. A jutalmuk egy ingyenes Lord-koncert lett.

És ha már szervezett plakátrongálás: a Kálvin téri villamosmegállóban a jobbikos jelölt mellett Schiffer András hirdetése található, a fehér inges Schiffer homlokán pedig egy jókora, fekete filccel odarajzolt Dávid-csillag díszeleg.