Orbán ronggyá alázza az embereket

Lendvai szerint az MDF-ben az a rossz, hogy visszahozta a Horthy-kultuszt, hogy kirobbantotta a médiaháborút, és hogy legitimálták Orbán Viktort. Herényi szerint a baloldal képtelen túllépni a saját ideológiai határain, és nem érti, hogy miért nem csináltak az MSZP-ből egy szociáldemokrata pártot. Ezek persze csak az ellentétek, amelyekhez képest sokkal több az egyetértés a két politikus között – sőt, beszélgetéseik nagy nevetések közepette teltek a könyv tanulsága szerint. 

Fotó: Bődey János

A könyvet Vörös T. Károly, a Népszabadság volt főszerkesztője mutatta be, aki az előző bekezdésben leírt ellentéteket is összefoglalta hosszú bevezetőjében. De leginkább arról beszélt, hogy mi az, ami nem úgy volt, ahogy a két szerző tudja. Ahogy ő fogalmazott az egyik ilyennél:

A történet az úgy volt, ahogy én tudom, hitelesen...

Az egyik ilyen hiteles történet Medgyessy-bukása volt. Vörös elmondása szerint A volt miniszterelnök 2004-ben felhívta, hogy szeretne egy nagy átfogó cikket írni, amiben elemezné, hogy mik a kormány előtt álló feladatok. „Mondtam neki, ez akkora hülyeség most, amikor nagy a válság a politikában, téged is kiröhögnének, meg a Népszabadságot is" – mesélte Vörös, aki interjút javasolt neki. Medgyessy belement, az interjú elkészült, de abban volt két kemény mondat: az egyikkel az MSZP-nek szúrt oda, a másikban az SZDSZ-t nevezte csalók pártjának.

„Én mondtam, hogy húzzuk ki belőle, mert ebből bukás lesz, de ő azt mondta, hogy ehhez a két mondathoz ragaszkodik" – mesélte Vörös. Másnap Kuncze Gábor ezzel a számmal ment be a koalíciós tárgyalásokra, aminek Medgyessy lemondása lett a vége.

Én rögtön elképzeltem azt a helyzetet, ahogy Orbán Viktort felhívom, hogy miniszterelnök úr, ahol azt mondta, hogy kurvázni járnak a KDNP-sek, azt ki kellene húzni, mert rossz vége lesz. Persze itt nem a Népszabadság volt főszerkesztője, hanem Herényi Károly és Lendvai Ildikó voltak a főszereplők.

A könyv alapja tíz alkalom, amikor a két politikus leült, és a rendszerváltástól egészen napjaink tartó politikai történésekről beszélgettek, és közben anekdotáznak. Ahogy tették azt könyvük bemutatóján is. 

A könyvből kiderül, hogy Herényi 1985-től körülbelül a rendszerváltásig farmernadrágokat gyártott, „aminek marha nagy volt a piaca". Herényi szerint ez teremtette meg az anyagi alapot és függetlenséget ahhoz, hogy politizálni kezdhessen. A nadrágok másolatok voltak, azokra nem írt márkajelzést.

Fotó: Bődey János

Elmesélte, hogy ötévesen leesett egy fáról, elharapta a nyelvét. Az orvosok azt mondták, beszédhibás marad, ehelyett sikeres szóvivő lett, akit még a szocialisták is elirigyeltek az MDF-től, Lendvai elmondása szerint.

A volt MDF-es politikus elismerte, hogy a Horthy-kultusz felélesztéséhez ők nyitották résnyire az ajtót Horthy újratemetésével, de nagy volt a nyomás a társadalom részéről. Azt hitték, ezzel lezárul, „a vágyak kielégíttettek”, de nem így történt. Ahogy ő fogalmazott, rossz szándék nem volt bennük, nem akarták a történelmet visszafordítani.

Az őszödi beszéddel kapcsolatban pedig úgy gondolkodik, hogy az nagyot javított a volt miniszterelnök megítélésén a normális többség előtt. Szerinte fontos, meghatározó beszéd volt, csak szerencsétlenül került nyilvánosságra, és hibát követtek el, amikor nem védték meg a parlamentben.

Apró érdekesség:

• Az 1994-es választás előtt olyan káosz volt az MDF-ben, hogy volt olyan kampány-plakát, amit Lezsák Sándor tervezett.

Lendvai Gyurcsány bukásával kapcsolatban úgy fogalmaz a könyvben, hogy a volt miniszterelnök soha nem bukott volna meg, ha ő, mármint Gyurcsány nem akarja: „Gyurcsány még ebben az agyongyötört, üldözött állapotában is annyira uralta – pszichológiai értelemben – a pártot, hogy őt az MSZP nem buktatta volna meg. A maga ellen kért bizalmi szavazás után viszont előkészítetlen volt a lemondása, és emiatt haragszik rá.

Fotó: Bődey János

A könyvbemutatón azonban ő is Medgyessy bukását mesélte el részletesen, a saját szemszögéből. Ez már akkor történt, amikor a kormánynak majdhogynem vége volt: „Nem volt pénz semmire, se reformokra, se szociális jótéteményekre.” Ebben a helyzetben mérgesedett el Csillag István, akkori SZDSZ-es gazdasági miniszter leváltása, amit nem akart engedni a koalíciós partner. A tárgyalásokon a két párt között néha ott volt Medgyessy, néha nem. 

Lendvai bízott benne, hogy meg tudnak egyezni, de amikor megjelent a már említett Népszabadság-cikk, akkor reggel összeültek Szili Katalin szobájában, hogy megbeszéljék, „mi a fene legyen. A kérdés az volt: miniszterelnök vagy koalíció. Én a koalíciót választottam." Aztán megjött az SZDSZ, Kuncze pedig azzal kezdte, hogy „mostantól kezdve a koalíciós partnerek, ha tárgyalni akarnak, akkor a miniszterelnök személyéről kell tárgyalni". Erre Medgyessy felállt, és azt mondta, pardon, ha nem vagyok kívánatos, akkor elmegyek.

Fotó: Bődey János

Lendvai utánaszaladt, hogy beszéljenek még, ne menjen el így, de közben igazából már elengedte a kezét, és arra gondolt, hogy megkönnyítette az MSZP dolgát ezzel. Szerinte egyébként Kunczénak lehetett a legkeményebb emberileg, mert nagyon régi, jó barátja volt Medgyessy.

Kedvenc mondatom a könyvbemutatón Lendvaitól:

Szegény Medgyessy az első évben kiáramló pénzt megpróbálta visszafogni, sőt, sokan nem tudják, ő helyrehozta a költségvetést, viszont nem mondtuk el az embereknek mit akarunk, csak azt látták, hogy nincs több pénz.

És ha ez nem lenne elég, Lendvai elmondása szerint Kiss Péter azt mondta a pártban, hogy ne játsszunk csendes ultit a választókkal, ne takargassuk, hogy mit akarunk csinálni. Pedig ő a mai napig ügyesen játssza ezt a játékot: elég ha a tökéletesen sikerült szórólapjára gondolunk, ahol a rendszerváltás utáni politikai múltját egyszerűsítette odáig, hogy az arca „különböző rendezvényekről, fogadóórákról” lehet ismerős.

Apró érdekesség:

• Lendvai Ildikónak tetszett, ahogy a fiatal fideszesek borostásan, lezseren jártak be a parlamentbe, Herényinek nem volt szimpatikus, hogy nem tisztelik meg a Parlament épületét.

A könyvbemutatón kiderült, hogy Lendvai ma is ugyanúgy nemmel szavazna a kettős állampolgárság kérdésében, mint 2004-ben tette, de most, hogy sokat beszélgetett Herényivel, már érti az ő álláspontjukat. Herényi egyébként elmondta, hogy szerinte borzasztó trauma volt az egész nemzetnek az a sikertelen népszavazás, és ez felróható a kiíróknak is és az MSZP-nek is. Ők felajánlották Gyurcsányak, hogy ha az a baj, hogy ők terjesztik be Dávid Ibolyával, akkor visszalépnek, és  terjessze be a kormány. És a szavazati jog benne sem volt a tervezetben.

Fotó: Bődey János

A könyvben, a történetek közben sorra vesznek minden miniszterelnököt és számos fontos, meghatározó vagy csak érdekes politikust a rendszerváltás után. A teljesség igénye nélkül:

• Orbán: Ronggyá alázza az embereket. (Herényi)
• Horn: „Nem igaz, hogy úgy ivott, hogy ittas lett volna. Tudtuk, hogy szeret poharazgatni, de fontos szituációkban én mindig nagyon is ébernek és harcra késznek láttam." (Lendvai)
• Semjén: "Egykor jópofa, oldott, kedves, inkább naiv ember volt. Ebből már semmit sem látni. Persze nehéz is egy fehér lovon oldottan belovagolni Erdélybe." (Lendvai)
• Navracsics: „Művelt, okos, tárgyalóképes kultúrember. Borzasztó, hogy mit műveltek vele, hogy mi lett belőle." (Lendvai)
• Áder: Navracsicshoz képest egy sokkal keményebb fickó. "Erőszakosabb, sokkal – sokkal! – céltudatosabb ember." (Herényi)

• Deutsch: „Ő a jó meg a rossz. Jó, ha a köz érdekeit szolgálja, a rossz meg akkor jön ki belőle, amikor az ellenfelet kell nyírnia... Ebben Orbánnál is közönségesebb. És mind a két szerep jólesik neki." (Herényi)
• Pokorni: „Zárkózott, magányos lélek, tisztességes ember, aki próbálja őrizni szuverenitását." (Lendvai) „Igen komoly belső értékrendje van." (Herényi)
• Bajnai: „Miniszterelnökként a körülményekhez képest remekül teljesített." (Herényi)

Lendvai a beszélgetés végén hozzátette, kár, hogy nem aktív politikusokként beszélték át a dolgokat, mert akkor sok dologban még időben megérthették volna a másik szándékait, elképzeléseit. Hozzátette, a könyvben senki ne várjon nagy pletykákat, politikusokat bedöntő sztorikat: „Figyeltem hogy ne ártsak annak az oldalnak választás előtt, ahová tartozom."

Herényi pedig elmondta, sok ismerőse kérdezte, hogy jót tesz-e ez a könyv neki, jót tesz-e a jobboldalnak, mit fognak majd szólni hozzá. „A jobboldaliakkal már nem vagyunk közös társaság. Ha ez a jobboldal, akkor én most átmenetileg nem vagyok jobboldali" − mondta.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!