Orbán ronggyá alázza az embereket

További Belföld cikkek

Herényi Károly azért hagyta abba a politikát, mert elfogyott a pénze. És azért fogyott el, mert politizált. Lendvai Ildikó nem azért szállt ki a politikából, mert elfogyott a pénze. De neki is elfogyott. Többek között ezek hangzottak el, részben komolyan, részben viccelődve a volt MDF-es és volt MSZP-s politikus közös könyvének bemutatóján. Az Örkény István könyvesbolt megtelt, ott volt Farkasházy Tivadar és felesége, továbbá Ágh Attila politológus, Lamperth Mónika és még sokan mások.

Lendvai szerint az MDF-ben az a rossz, hogy visszahozta a Horthy-kultuszt, hogy kirobbantotta a médiaháborút, és hogy legitimálták Orbán Viktort. Herényi szerint a baloldal képtelen túllépni a saját ideológiai határain, és nem érti, hogy miért nem csináltak az MSZP-ből egy szociáldemokrata pártot. Ezek persze csak az ellentétek, amelyekhez képest sokkal több az egyetértés a két politikus között – sőt, beszélgetéseik nagy nevetések közepette teltek a könyv tanulsága szerint.

A könyvet Vörös T. Károly, a Népszabadság volt főszerkesztője mutatta be, aki az előző bekezdésben leírt ellentéteket is összefoglalta hosszú bevezetőjében. De leginkább arról beszélt, hogy mi az, ami nem úgy volt, ahogy a két szerző tudja. Ahogy ő fogalmazott az egyik ilyennél:

A történet az úgy volt, ahogy én tudom, hitelesen...

Az egyik ilyen hiteles történet Medgyessy-bukása volt. Vörös elmondása szerint A volt miniszterelnök 2004-ben felhívta, hogy szeretne egy nagy átfogó cikket írni, amiben elemezné, hogy mik a kormány előtt álló feladatok. „Mondtam neki, ez akkora hülyeség most, amikor nagy a válság a politikában, téged is kiröhögnének, meg a Népszabadságot is" – mesélte Vörös, aki interjút javasolt neki. Medgyessy belement, az interjú elkészült, de abban volt két kemény mondat: az egyikkel az MSZP-nek szúrt oda, a másikban az SZDSZ-t nevezte csalók pártjának.

„Én mondtam, hogy húzzuk ki belőle, mert ebből bukás lesz, de ő azt mondta, hogy ehhez a két mondathoz ragaszkodik" – mesélte Vörös. Másnap Kuncze Gábor ezzel a számmal ment be a koalíciós tárgyalásokra, aminek Medgyessy lemondása lett a vége.

Én rögtön elképzeltem azt a helyzetet, ahogy Orbán Viktort felhívom, hogy miniszterelnök úr, ahol azt mondta, hogy kurvázni járnak a KDNP-sek, azt ki kellene húzni, mert rossz vége lesz. Persze itt nem a Népszabadság volt főszerkesztője, hanem Herényi Károly és Lendvai Ildikó voltak a főszereplők.

A könyv alapja tíz alkalom, amikor a két politikus leült, és a rendszerváltástól egészen napjaink tartó politikai történésekről beszélgettek, és közben anekdotáznak. Ahogy tették azt könyvük bemutatóján is.

A könyvből kiderül, hogy Herényi 1985-től körülbelül a rendszerváltásig farmernadrágokat gyártott, „aminek marha nagy volt a piaca". Herényi szerint ez teremtette meg az anyagi alapot és függetlenséget ahhoz, hogy politizálni kezdhessen. A nadrágok másolatok voltak, azokra nem írt márkajelzést.

Elmesélte, hogy ötévesen leesett egy fáról, elharapta a nyelvét. Az orvosok azt mondták, beszédhibás marad, ehelyett sikeres szóvivő lett, akit még a szocialisták is elirigyeltek az MDF-től, Lendvai elmondása szerint.

A volt MDF-es politikus elismerte, hogy a Horthy-kultusz felélesztéséhez ők nyitották résnyire az ajtót Horthy újratemetésével, de nagy volt a nyomás a társadalom részéről. Azt hitték, ezzel lezárul, „a vágyak kielégíttettek”, de nem így történt. Ahogy ő fogalmazott, rossz szándék nem volt bennük, nem akarták a történelmet visszafordítani.

Az őszödi beszéddel kapcsolatban pedig úgy gondolkodik, hogy az nagyot javított a volt miniszterelnök megítélésén a normális többség előtt. Szerinte fontos, meghatározó beszéd volt, csak szerencsétlenül került nyilvánosságra, és hibát követtek el, amikor nem védték meg a parlamentben.

Apró érdekesség:

Az 1994-es választás előtt olyan káosz volt az MDF-ben, hogy volt olyan kampány-plakát, amit Lezsák Sándor tervezett.

Lendvai Gyurcsány bukásával kapcsolatban úgy fogalmaz a könyvben, hogy a volt miniszterelnök soha nem bukott volna meg, ha ő, mármint Gyurcsány nem akarja: „Gyurcsány még ebben az agyongyötört, üldözött állapotában is annyira uralta – pszichológiai értelemben – a pártot, hogy őt az MSZP nem buktatta volna meg. A maga ellen kért bizalmi szavazás után viszont előkészítetlen volt a lemondása, és emiatt haragszik rá.

A könyvbemutatón azonban ő is Medgyessy bukását mesélte el részletesen, a saját szemszögéből. Ez már akkor történt, amikor a kormánynak majdhogynem vége volt: „Nem volt pénz semmire, se reformokra, se szociális jótéteményekre.” Ebben a helyzetben mérgesedett el Csillag István, akkori SZDSZ-es gazdasági miniszter leváltása, amit nem akart engedni a koalíciós partner. A tárgyalásokon a két párt között néha ott volt Medgyessy, néha nem.

Lendvai bízott benne, hogy meg tudnak egyezni, de amikor megjelent a már említett Népszabadság-cikk, akkor reggel összeültek Szili Katalin szobájában, hogy megbeszéljék, „mi a fene legyen. A kérdés az volt: miniszterelnök vagy koalíció. Én a koalíciót választottam." Aztán megjött az SZDSZ, Kuncze pedig azzal kezdte, hogy „mostantól kezdve a koalíciós partnerek, ha tárgyalni akarnak, akkor a miniszterelnök személyéről kell tárgyalni". Erre Medgyessy felállt, és azt mondta, pardon, ha nem vagyok kívánatos, akkor elmegyek.

Lendvai utánaszaladt, hogy beszéljenek még, ne menjen el így, de közben igazából már elengedte a kezét, és arra gondolt, hogy megkönnyítette az MSZP dolgát ezzel. Szerinte egyébként Kunczénak lehetett a legkeményebb emberileg, mert nagyon régi, jó barátja volt Medgyessy.

Kedvenc mondatom a könyvbemutatón Lendvaitól:

Szegény Medgyessy az első évben kiáramló pénzt megpróbálta visszafogni, sőt, sokan nem tudják, ő helyrehozta a költségvetést, viszont nem mondtuk el az embereknek mit akarunk, csak azt látták, hogy nincs több pénz.

És ha ez nem lenne elég, Lendvai elmondása szerint Kiss Péter azt mondta a pártban, hogy ne játsszunk csendes ultit a választókkal, ne takargassuk, hogy mit akarunk csinálni. Pedig ő a mai napig ügyesen játssza ezt a játékot: elég ha a tökéletesen sikerült szórólapjára gondolunk, ahol a rendszerváltás utáni politikai múltját egyszerűsítette odáig, hogy az arca „különböző rendezvényekről, fogadóórákról” lehet ismerős.

Apró érdekesség:

Lendvai Ildikónak tetszett, ahogy a fiatal fideszesek borostásan, lezseren jártak be a parlamentbe, Herényinek nem volt szimpatikus, hogy nem tisztelik meg a Parlament épületét.

A könyvbemutatón kiderült, hogy Lendvai ma is ugyanúgy nemmel szavazna a kettős állampolgárság kérdésében, mint 2004-ben tette, de most, hogy sokat beszélgetett Herényivel, már érti az ő álláspontjukat. Herényi egyébként elmondta, hogy szerinte borzasztó trauma volt az egész nemzetnek az a sikertelen népszavazás, és ez felróható a kiíróknak is és az MSZP-nek is. Ők felajánlották Gyurcsányak, hogy ha az a baj, hogy ők terjesztik be Dávid Ibolyával, akkor visszalépnek, és terjessze be a kormány. És a szavazati jog benne sem volt a tervezetben.

A könyvben, a történetek közben sorra vesznek minden miniszterelnököt és számos fontos, meghatározó vagy csak érdekes politikust a rendszerváltás után. A teljesség igénye nélkül:

Orbán: Ronggyá alázza az embereket. (Herényi)
Horn: „Nem igaz, hogy úgy ivott, hogy ittas lett volna. Tudtuk, hogy szeret poharazgatni, de fontos szituációkban én mindig nagyon is ébernek és harcra késznek láttam." (Lendvai)
Semjén: "Egykor jópofa, oldott, kedves, inkább naiv ember volt. Ebből már semmit sem látni. Persze nehéz is egy fehér lovon oldottan belovagolni Erdélybe." (Lendvai)
Navracsics: „Művelt, okos, tárgyalóképes kultúrember. Borzasztó, hogy mit műveltek vele, hogy mi lett belőle." (Lendvai)
Áder: Navracsicshoz képest egy sokkal keményebb fickó. "Erőszakosabb, sokkal – sokkal! – céltudatosabb ember." (Herényi)

Deutsch: „Ő a jó meg a rossz. Jó, ha a köz érdekeit szolgálja, a rossz meg akkor jön ki belőle, amikor az ellenfelet kell nyírnia... Ebben Orbánnál is közönségesebb. És mind a két szerep jólesik neki." (Herényi)
Pokorni: „Zárkózott, magányos lélek, tisztességes ember, aki próbálja őrizni szuverenitását." (Lendvai) „Igen komoly belső értékrendje van." (Herényi)
Bajnai: „Miniszterelnökként a körülményekhez képest remekül teljesített." (Herényi)

Lendvai a beszélgetés végén hozzátette, kár, hogy nem aktív politikusokként beszélték át a dolgokat, mert akkor sok dologban még időben megérthették volna a másik szándékait, elképzeléseit. Hozzátette, a könyvben senki ne várjon nagy pletykákat, politikusokat bedöntő sztorikat: „Figyeltem hogy ne ártsak annak az oldalnak választás előtt, ahová tartozom."

Herényi pedig elmondta, sok ismerőse kérdezte, hogy jót tesz-e ez a könyv neki, jót tesz-e a jobboldalnak, mit fognak majd szólni hozzá. „A jobboldaliakkal már nem vagyunk közös társaság. Ha ez a jobboldal, akkor én most átmenetileg nem vagyok jobboldali" − mondta.