Tölgyessy: Orbán rendszeréből nemzeti katasztrófa következhet

Orbán Viktor az emberek értékvilágának árnyékosabb oldalára alapozva alakította ki rendszerét, pedig társadalmunk eddigi eredménytelensége jobbára ezen vonásokból származik – fest rettentő depressziós képet az ország politikai és társadalmi helyzetéről Tölgyessy Péter a HVG csütörtöki számában.

A választási kilátásokról azt mondja, az önmagára igazított szabályok révén a Fidesz szinte "belorusz arányú mandátumot" szerezhet április 6-án. Orbán ráadásul az újabb kétharmadra tör, mivel az új hatalmi szerkezetben igazán zökkenőmentesen csupán ezzel lehet kormányozni – azaz Tölgyessy szerint tulajdonképpen a jog és intézmények működésének rendszerszintű zavarait csak a közjogi berendezkedés állandó kétharmados alakítgatásával lehet úgy-ahogy enyhíteni.

Tölgyessy szerint simán előfordulhat, hogy „a bizonytalan vagy a régi tömblogikától idegenkedő szavazók inkább a Jobbik vagy az LMP felé fordultak”, ezért a baloldal számára az sem kizárt, hogy valóban az előrejelzéseknek megfelelő méretű lesz a bukás.

Azonban a választás önmagában nem olyan nagy jelentőségű, mint ahogy azt a felfokozott hangulat mutatja. A politika Tölgyessy által régóta kívánatosnak tartott konszolidációja ugyanis sem a kormányváltással, sem annak elmaradásával nem következik be. Ráadásul, mivel az egész rendszer egy személyre van szabva, ezért az ellenzék kormányra kerülése esetén egyszerűen nem fogja megtalálni benne „a tartós jövőjét”.

Megbicsaklott a valóságérzékelés

A társadalom ugyanis 1989 óta válságban él, a rendszerváltás óta eltelt 25 év inkább kudarc, mint sikertörténet, ma a leszakadottságunk a XVIII. századhoz mérhető. A felülről piacosító reformmodellek elvesztették hitelüket – azaz nem létjogosultságukat! -; ezeket Orbán Viktor mindenestől elveti. Helyettük inkább az 1944 előtti jobboldal és a kádárista kelet-orientáció „értékeit” akarja ötvözni. Hiába szerzett kétharmadot, elsődlegesen a hatalmi előny szerzése és nem az ország hosszú távú érdekei alapján döntött.

Saját, „vaslogikával” kialakított rendszerének elfogadását Tölgyessy szerint az is magyarázza, hogy „a közvélemény valóságérzékelése mára mindjobban megbicsaklott”. Orbán lényegében azzal éri el sikereit, hogy folyton lebegteti a világrendszer elleni állandó lázadást, még akkor is, ha tényleges intézkedésekben meghátrál.

A történelmi odamondogatós magyar politikát társítja az attól gyakorta lényegileg különböző kormányzati cselekvéssel.

Orbán minden jogi, intézményi, politikai akadályon keresztültörve megvalósít egyfajta tulajdoni újrarendezést, aminek kedvezményezettjei a Fideszhez közeli emberek. Ez a „kivételes mértékű centralizáció és államosítás”, ami a joguralom 1989 után kiépített garanciarendszerének "sérüléseivel" jár, azonban nem fog segíteni a gazdasági-társadalmi problémákon, sőt Tölgyessy szerint

Orbán Viktor rendszeréből akár nemzeti katasztrófa is következhet. 

Csakhogy ebben a rendszerben "milliónyi magyar eltökélten hisz", akik pedig mégsem, azokat „olykor tudatosan félelem keltésével kísérli meg terelgetni”.

Ráadásul a Fidesz-hatalom korlátját nem is a rezsicsökkentésre ráígérő hazai pártok, hanem „még leginkább a piacgazdaság és a joguralom rendjének megtartásához ragaszkodó nyugati intézmények jelentették”.

Nyers Rezsőben is több felelősség volt az ország iránt

Tölgyessy az ellenzéket sem kíméli, a „bárkit, csak nem a Fideszt” érzése szerinte sokat segített a kádári gyökerű ellenzék talpra állásában. A 2010-ben politikailag összeomló MSZP szervezeti kereteinek köszönhetően túlélte a válságot, míg az újonnan szárba szökkenő mozgalmak elhaltak. A hatalmi osztozkodásban Mesterházy Attila győzött, de az esetleges választási kudarcért való felelősség mégsem fog ránehezedni teljes egészében.

A baloldal azonban még sohasem volt olyan kevéssé felkészült az ország kormányzására, mint jelenleg.

Az MSZP-ben végbement egy fiatalítás, Tölgyessy azonban ettől sem túl lelkes. Szerinte ugyanis feltűntek a „politikai vállalkozók”, akiknek a hatalom megszerzésén túl nincs különösebb elképzelésük az ország kívánatos jövőjéről. Sőt, Tölgyessy azt is megkockáztatja, hogy az ő társadalmi felelősségérzetük

messze kisebb, mint Nyers Rezső vagy Horn Gyula generációjáé volt.

Bajnai kudarcára Tölgyessy nem sok érdemlegeset mond, viszont érdekes, hogy Gyurcsány Ferencet a maga távolságtartó módján a személyes túlélésért küzdő politikai kalandornak tartja, aki

olykor kifejezetten találékonyan fogalmazza meg a történések lényegét, ám ez annál rosszabb a valóságnak.

Tölgyessy még az LMP-t látja – a párt piacellenessége ellenére is - a leginkább nyugati karakterűnek. A zöld párt szerinte „reménységsziget a hideg polgárháborús szembenállásban”.

Tölgyessy zárszavában valószínűsíti, hogy a Fidesz győzelme esetén a parlamenten kívüli eszközök használata felé terelheti az ellenzéket. Ettől még Magyarország nem lesz egyből Ukrajna,

ám ha ez a folyamat beindul, gyorsuló eszkalációját már nehezen lehet megfékezni.