Megszólal Welsz Tamás panamai botrányának sértettje
További Belföld cikkek
- Teljesen kiégett egy hajó a Tiszán
- Sokan azt hitték, médiahack, de igaz: örökre bezárja kapuit a MikulásGyár
- Káoszról számolt be a bombariadó miatt megszakadt fővárosi buli egyik résztvevője az Indexnek
- Nyolcszáz hátrányos helyzetű gyermek látogatott el a Parlamentbe
- Emelkedik a hivatalból kirendelt igazságügyi szakértők óradíja
A panamai ügy egyik sértettjeként egy ideje már próbálom szóra bírni, de csak most állt kötélnek. Miért döntött úgy, hogy végül megszólal nyilvánosan?
Először és utoljára nyilatkozom ebben a témában. Welsz Tamás soha nem volt az üzlettársam, nem üzleteltem vele, a tevékenységének én és a barátaim a károsultjai, a sértettjei vagyunk. Ezt azért fontos leszögezni, mert félreérthető, hogy a cégpapírok szerint Welsz egyes cégeinkben befolyást szerzett. Ezt ugyanis csalással érte el, erről szól az egész panamai ügy . Nem szeretek szerepelni, főleg nem Welsz Tamással egy lapon, de rejtegetnivalóm sincsen, ezért döntöttem úgy, hogy részletesen elmesélem a Welsz Tamással kapcsolatos történetemet.
Hogyan ismerte meg Welsz Tamást?
A bátyám exfelesége volt Horthy Andrea, aki Welsz élettársa volt annak haláláig. Az exsogórnőmnek anyagi követelése volt a testvérem felé, annak ellenére, hogy a bontóperüket hosszú évekkel ezelőtt jogerősen lezárták. A bátyám már legalább nyolc éve külföldre ment, jelenleg is ott él. A volt felesége ezért azt akarta, hogy én fizessem ki azt, amivel szerinte a testvérem tartozik neki – hozzáteszem, teljesen jogtalan ez a követelés. Mondtam neki, hogy erről szó sem lehet, hiszen én nem tartozom neki egy fillérrel sem, de egyébként a testvérem sem.
Ekkor robbant be az életembe Welsz Tamás. Azt mondta, fizessem ki a testvérem tartozását, mert ha nem teszem, meg fogja keseríteni az életemet. Neki is nemet mondtam. A kálváriám ekkor kezdődött: vizsgált az adóhivatal, polgári pereket indítottak ellenem, hozzáteszem, mindegyiket jogerősen megnyertem, amik pedig még folyamatban vannak, azokat első fokon megnyertem. Welsz két évvel ezelőtt eljött a lakásomhoz, mentőautóval, mentősruhában, és azt mondta: addig nem nyugszik, amíg engem tönkre nem tesz és börtönbe nem juttat.
Feltételezem, hogy amikor ez történt, utánajárt, mégis kicsoda az az ember, aki az újdonsült haragosa lett. Mit tudott meg akkor róla?
Először nem vettem komolyan. Annyira jogtalan volt a követelése, hogy nevetségesnek találtam, nem is akartam vele foglalkozni. Azt hittem, egy idő után majd leáll. De nem így lett. Szinte kivétel nélkül megkereste a közvetlen barátaimat, üzlettársaimat, és mindegyiküknek elmondta, hogy álljanak ki mellőlem, álljanak az ő oldalára, és beszéljenek rá arra, hogy fizessek, mert ha nem, akkor nekik is problémáik lesznek emiatt. Egyik barátomat sem tudta erre rábeszélni. Ezután kör-sms-eket kaptak az ismerőseim, abban azt írta, hogy csaló, bűnöző vagyok, és börtönbe fogok jutni. Nevetségesen hangzik így, de akkor azért ez elég ijesztő volt. Elég betegesnek találtam. Akkor már éreztem, hogy nem lehet félvállról venni azt, amit művel. Aztán idővel kiderültek róla dolgok. A bírósági tárgyaláson tudtam meg például, hogy hiába állította azt, hogy doktori címe van, azt Bissau-Guineában szerezte, Magyarországon nem is használhatná.
Arról tudott, hogy afrikai útlevelekkel kereskedik?
Arról igen, az köztudott volt. Ebben az időben mindenkit megkérdeztem, akivel találkoztam, hogy ismeri-e Welsz Tamást, és ha igen, mit tud róla. És kiderült ez-az. De nem tudom eldönteni, mi volt ezekből a pletyka és mi az igazság, így most sem akarok nagyon ebbe belemenni. Az biztos, hogy érdekes körökben mozgott.
Welsz Tamás hivatkozott ebben az időszakban felsőbb kapcsolataira akár önnek, akár az ön barátainak?
Eleinte nem. De később, amikor a bíróságokon találkoztunk, akkor már egyértelmű utalást tett arra, hogy nekem fogalmam sincs, milyen erőfölényben van ő velem szemben. De ezt nem tudtam akkor értelmezni. Csak azt tudtam, hogy folyamatosan eljárások vannak velem szemben. Welsz állítása szerint több mint száz feljelentést tett ellenem, amelyek közül egy vagy két esetben került sor a családtagjaim vagy az én meghallgatásomra. Soha nem derült ki számomra, hogy ha vannak is, mégis kik lehetnek Welsz kapcsolatai. Nem nyomoztattam ellene, de azt tudtam, hogy ő egy ismert magánnyomozót, egy volt rendőrt állított rám. Én végig úgy voltam vele, hogy jogi úton rendezem ezt a problémát. Mivel ezek kitalációk a részéről, egy percig sem gondoltam, hogy a jogi út nem járható. Ma sem gondolom egyébként másképp.
Welsz milyen ember benyomását keltette?
Emberként nem ismertem. Amennyit láttam belőle, az alapján mindenféle rosszindulat nélkül mondom, hogy egy rendkívül meggyőző, határozott fellépésű ember benyomását keltette. Lehengerlő személyiség volt. Azt is el tudom képzelni, hogy ez a képessége, nem pedig az állítólagos kapcsolatai segítették abban, hogy hosszú időn át, sőt igazából a haláláig meg tudta úszni anélkül, hogy felelősségre vonják a magyar hatóságok. Jellemző volt rá, hogy ha elkövetett valamit, akkor nem sunnyogott, hanem még ő támadt, viszontfeljelentett, és úgy tett, mintha őt érte volna sérelem. Ez mindegyik konfliktusunkra jellemző volt.
Mi volt az első komolyabb konfliktusuk ezeken az eljárásokon, pereken kívül?
2011. július 11-én éjszaka Welsz többedmagával megjelent abban a III. kerületi irodában, amit az egyik barátom cége, a Berény Jacht Klub Kft. bérelt. Welszék feltörték és kicserélték a zárat, a bérlőket pedig nem engedték többet be. Mindezt úgy tehette meg, hogy a barátommal volt egy közös cégünk, a Metropol Invest Kft. Ennek az ingatlannak ez a Metropol Invest volt a tulajdonosa. Miután a Metropol Investet eladtuk, az új vevőtől Welsz villámgyorsan megvásárolta. Majd – mint a cég tulajdonosa – a zár feltörésével bejutott az irodába. Csakhogy az irodában nem a Metropolis Kft. dolgai voltak, hanem a Berény Yacht Klub Kft.-é, amihez neki semmi köze nem volt, ráadásul a bérlőnek hosszú távú, érvényes bérleti szerződése volt. A bútorok egy részét, számítógépeket, adathordozókat, egy páncélszekrényt is elvitt az irodából, a páncélban több millió forint és fontos papírok voltak.
Azonnal feljelentést tettünk a III. kerületi rendőrkapitányságon, de hosszú hónapokig nem történt semmi. Ez megdöbbentett minket, hiszen egy bérleménybe, még ha az a tulajdonosé is, nem mehet be a tulajdonos a bérlő engedélye nélkül, azt pedig végképp nem teheti meg, hogy a bérlő dolgait ellopja. Egyébként ebben az ügyben is perre mentünk, azt a birtokvédelmi pert is megnyertük.
Említette, hogy a rendőrség nem csinált semmit. Nem tettek panaszt az ügyészségen emiatt?
Dehogynem, többször is panaszt tettünk, mert úgy éreztük, a rendőrség nem nyomozott semmit. Annyi történt csak, hogy a rendőrség egy alkalommal lepecsételte az irodát, de ezt a pecsétet Welsz feltörte, bement az irodába, és akkor már azokat a bútorokat is elvitte, amiket addig még nem. A páncélszekrényt, ami a Berény Jacht Klub Kft.-é volt, később a rendőrség visszaadta jogos tulajdonosának, igaz, akkor már üres volt. De ebben a széflopásos ügyben sem gyanúsították meg Welszt sohasem.
Azt, hogy a széfet egyáltalán visszakapta az üzlettársam, annak köszönhettük, hogy az ügyészségen panaszt tettünk. Az is érdekes, hogy ha mi jelentettük fel, nem történt semmi, de ha ő tette ezt, akkor igen. Jó példa erre, hogy ő feljelentett, azt állítva, hogy én pillanatragasztóval bekentem ennek az irodának a zárját, ami persze nem volt igaz. De ebben az ügyben abban a pillanatban gyanúsított lettem, míg róla minden ügy lepattant. Ez azért furcsa volt.
Ezt követte Panama, ami kulcsfontosságú lesz később a Welsz-ügyben. Ezt a csalást a panamai ügyészség vádirata alapján korábban már részletesen feltártuk, a lényeg, hogy Welsz kicsalta önök alól a céget, és így tulajdonos-ügyvezető lehetett az offshore társaság tulajdonában álló magyar cégekben, ezáltal pedig megszerezhette azok ingó és ingatlanvagyonát. Ön miért alapított offshore céget Panamában?
Ennek a panamai cégalapításnak semmi más célja nem volt, mint az, hogy egy magyar ingatlan tulajdonosa legyen. Ez azt jelenti, hogy bankszámlánk sem volt odakint, egyszerűen csak így érte meg olcsón fenntartanunk ezt az ingatlant. Azért is szerencse, hogy nem volt a panamai cégemnek bankszámlája, mert ha lett volna, Welsz arra is biztosan rátette volna a kezét. Az üzlettársamnak is volt egy panamai cége, ennek sem volt számlája, a szerepe szintén csak annyi volt, hogy egy hazai cégben, amelynek ingatlanjai vannak, többségi tulajdonos legyen.
Hogyan szembesültek azzal, amiről mi a panamai vádiratban olvastunk, nevezetesen, hogy Welszék a kinti offshore cégeket kicsalták maguk alól?
Az üzlettársam hazai cégének – amelyben az ő panamai cége tulajdonos volt – volt egy autója, amit én használtam. Ez egy 8-9 éves 500-as Mercedes volt, nem sokat, kábé hárommillió forintot ért. Meghirdettem eladásra és tavaly februárban jelentkezett is egy vevőjelölt rá. Megmutattam neki, egy szervizben átnézték, megállapodtunk, hogy megveszi. Azt mondta, hogy másnap ki tudja fizetni. Mondtam neki, hogy rendben, addig lemosatom, kitisztítom, és egy ügyvéd ismerősömmel megcsináltatom az adásvételi szerződést.
Megbeszéltünk egy fix időpontot a belvárosban, méghozzá ott, ahol az ügyvéd dolgozott. Leparkoltam a kocsit, felmentem az ügyvédhez, majd amikor jöttem le, láttam, hogy a szabályosan parkoló autónak hűlt helye. Első pillanatban azt hittem, hogy ellopták, utána pedig azt, hogy lépre csalt a vevőjelölt, aki előre tudta, hol fogok majd parkolni. Azt hittem, hogy a szervizben, ahol átvizsgálták előző nap a kocsit, esetleg lemásolták a kulcsot is. Kihívtam a rendőrséget, ki is jöttek. De nem telt el 10 perc, és megjelent Welsz Tamás egy mentőautóval, vele volt az élettársa is. Leparkolt ott, ahonnan elvitték az autómat, és közölte a rendőrökkel, hogy a kocsi az övé, és előre szólt a rendőrségen, hogy el fogja vinni. És persze megmutatta a barátom cégének a papírjait is, amiből kiderült, hogy ő az ügyvezető. Welsz roppant magabiztosan, mentősruhában, teljesen meggyőzően azt mondta a rendőröknek, hogy én és az üzlettársam vagyunk a csalók és bűnözők. Elképedve álltam, szinte sokkot kaptam.
De nemcsak az autó került át így az ő tulajdonába, hanem a cégek ingatlanjai is. Az üzlettársaim, barátaim is megdöbbentek, el sem hitték először, hogy ilyet meg lehet tenni vagy meg merik tenni. Természetesen akkor is feljelentést tettem a rendőrségen, hiszen tudtam, hogy Welszék csak csalással szerezhették meg ezeket a cégeket.
Hol tettek feljelentést?
A Nemzeti Nyomozó Irodában. De akkor sem történt semmi. Csak később, amikor az ügyet áthelyezték a Budapesti Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi főosztályára, végeztek nyomozati cselekményeket. Innentől kezdve már több károsultja van a történteknek, hiszen nemcsak én, de az üzlettársaim is sértettek lettek.
De ha jól tudjuk, a magyar rendőrség nem volt túl gyors, azóta sincs gyanúsítottja ennek az ügynek. A panamai ügyészség ezzel szemben tavaly novemberben már vádat is emelt Welsz és az élettársa, illetve egy harmadik, helybéli férfi ellen csalás és közokirat-hamisítás miatt.
Ez sem volt egy egyszerű történet. Amikor megtudtuk, hogy kicsalták alólunk a cégeket, a panamai ügyvéden keresztül helyreállítottuk az eredeti tulajdonosi viszonyokat odakint, de közben megtudtuk, hogy az üzlettársam cégének az egyik ingatlanját Welsz már eladta, a többire pedig kísérletet tett. Szorított minket az idő.
A panamaiak három hét múlva visszajelezték, hogy a miénk a cég, de ekkor ért az újabb meglepetés minket: kiderült, hogy Welszék közben kimentek Panamába, és újra bejegyeztették magukat. Akkor ugyanis már naponta online figyeltük a kinti céginformációs rendszert. Csakhogy ekkor a panamai ügyvédünk már nem tudott lépni, mert Welszék ekkor már névre szóló részvényt hamisítottak, amit nem lehetett csak úgy visszacsinálnunk.
Kiutaztam az üzlettársammal tavaly áprilisban, és a kinti ügyészségen feljelentést tettünk, bemutattuk a minket igazoló dokumentációt, elmondtunk mindent részletesen. Annyit értünk el, hogy mindkét panamai cég működését felfüggesztették. Aztán visszautaztunk Magyarországra. De közben megtudtuk, hogy Welszék is feljelentettek minket Panamában, azt állítva, hogy mi csaltuk ki alóluk a cégeket. Ez is megdöbbentett minket. Az volt a szerencsénk, hogy mi papírokkal igazoltuk az állításunkat, úgyhogy a panamai ügyészség előtt világos volt, hogy ki a hunyó. Ezért is lettek ők gyanúsítottak és ezért emeltek ellenük vádat végül. És ezért adta ki a körözést ellenük az Interpol.
A HVG azt írta, hogy a panamai ügy Welsz szerint egy elszámolási vita volt, és halála előtt ki is akart tálalni.
Ha Welsz bármiről is ki akart volna tálalni, akkor azt Panamában megtehette volna, hiszen őt és az élettársát is kihallgatták. Nem véletlen, hogy az ügyet lezárták. Kamu, hogy bármi terhelőt tudott volna rólunk mondani. Welsz mindig feljelentett minket, ha tényleg lett volna ezeknek alapja, akkor most nem itt ülnék. És nem egyszer nyilvánosan is hazudott. Például akkor, amikor önöknek letagadta, hogy Interpol-körözés alatt áll, pedig rajta volt a körözési listán.
Meglepte, hogy miközben Panamában eljárás folyt Welsz ellen, a vállalkozó megjelent a Sólyom légitársaság háza táján vevőjelöltként?
Eléggé. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy éppen ezen a panamai ügyön csúszik el így. Ha nem jelent volna meg a Sólyom körül, akkor valószínűleg ez a panamai csalás sem lett volna érdekes a közvélemény számára. De az is nagyon megdöbbentett, amikor kiderült, hogy Simon Gáborral is ismerték egymást. Azt viszont nem értettük, hogy ha ilyen, nem kis volumenű ügyei vannak, és az Interpol is körözi, akkor miért van szabadlábon ő és az élettársa. De nem szeretném minősíteni a magyar nyomozó hatóságok munkáját. A mai napig bízom a nyomozók munkájában, még akkor is, ha vannak furcsa dolgok, amiket említettem.
Mi lett a trükkös módon kicsalt ingó-és ingatlanvagyonnal?
Az autó a mai napig nem lett meg, ugyanis Welsz eladta, nem hiszem, hogy már valaha is vissza tudjuk szerezni. A kocsit egyébként nemcsak azért nem adhatta volna el, mert csalással szerezte meg a céget, hanem azért sem, mert amikor a kocsit eladta, akkor már nem is volt ügyvezetője a cégnek, addigra ugyanis sikerült visszaállítanunk az eredeti állapotot. Ez azért is fájó, mert a hatóság semmilyen biztosítási intézkedést nem tett, hogy megakadályozza az autó eladását, pedig lefoglalhatták volna. A kicsalt ingatlanokat már sikerült visszaszereznünk.
Ezt úgy értem, hogy egyrészt a magyar cég feletti irányítás visszaszerzése egyet jelentett azzal, hogy az ingatlanokkal is ismét mi rendelkeztünk, valamint voltak olyan ingatlanok, amelyek úgy „menekültek meg Welsz kezeitől” , hogy a Welsz „ténykedése” idején már körülbelül egy éve folyamatban lévő adásvételi ügylet vevője szerencsére nem állt el a szerződéstől, hanem a szerződésben foglalt jogaival élve a magyar cégben jogerősen többségi üzletrészt, az ingatlanokra pedig tulajdonjogot szerzett. Annak ellenére, hogy Welsz az ügyvédei útján és közvetlenül is a vevőt nyomás alatt akarta tartani.
Mit érzett akkor, amikor megtudta, hogy Welsz Tamás meghalt?
Nem éreztem örömet. Az évek alatt ellenem elkövetett cselekményei miatt mindig a lassú jogi utat választottam. Sokkal jobb lett volna, ha ő a bíróság előtt felel mindezért, és a szemébe nézhettem volna. Megkérdeztem volna tőle, hogy mégis kinek volt az érdeke mindaz, amit ellenem elkövetett. Mint szülő, együttérzek az ő szüleivel, de könnyeket nem ejtek, nem fogok gyászolni, nem leszek álszent. De annyira megdöbbentett a halála, hogy néha a mai napig nem hiszem el, hogy így lett ennek a történetnek vége.
A másik oldal
Welsz Tamás sajnos már nem tud erre az interjúra reagálni, ugyanakkor lehetősége volt rá még akkor, amikor először írtunk a panamai ügyéről. Akkor azonban hiába állította, hogy mindent megmagyaráz az Indexnek – amikor ugyanis az előre megbeszélt találkozóra elmentünk, közölte velünk: nincs mit mondania. Egyben letagadta, hogy Interpol-körözés alatt állna, noha ekkor már egyértelműen körözték. A panamai ügyészség vádirata és az Index elé tárt dokumentumok ugyanakkor Bartók Attila állításait igazolják.