Vilmos
21 °C
36 °C

Miről szól a tankönyvbotrány?

2014.04.15. 13:40
Az iskolai tankönyvválasztás szabadságának megszüntetésének célja, hogy a jövőben a két államosított kiadót hozzák helyzetbe a piacon. Az iskolák 80 százaléka az ő kiadványaikat fogja megrendelni, a magánkiadók legfeljebb az egyházi és az alapítványi iskolák szűkös piacán vegetálhatnak. Ez a lépés az államnak minimális megtakarítást hozhat, és a családoknak is legfeljebb összesen 2 milliárdot. A cél érdekében minőségi tankönyvek kerülnek a kukába, és megsértik a tanárok törvényben garantált szabad tankönyvválasztási jogát is.
  • a klasszikus görögök országa”
  • a Hold, amivel „28 naponta az történik, mint a lányokkal”
  • a görögök „érezték, hogy miközben az ember okos, a teste néha nagyon nem okos, olyan, mintha az ember fölül okos lenne, alul meg oktalan állat”
  • a szatírok azok, „akik éjjel az erdőben szaladgálnak és nőkre fáj a foguk”

– ezek a részletek egy most megjelent 9. osztályos Irodalomtankönyvből származnak, amelyet a 2014-/2015-ös tanévre fejlesztett ki az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A könyv szövege olyan színvonalú, mintha egy ötödikes írt volna egy rossz iskolai fogalmazást.

Ezen háborognak hétfő óta a Magyartanárok Egyesületének Facebook-oldalán. A könyv egyelőre „kísérleti tankönyv” (egy ideig a többi kísérleti tankönyv is olvasható volt az OFI honlapján, de a hibákról megjelent cikkek óta ezek már nem elérhetők),

de egy egyéves tesztidőszak után ez válthatja fel a mostani tankönyveket az állami iskolákban.

Egy másik tankönyv kapcsán ismét szóba került annak a Bánhegyi Ferencnek a neve is, akinek az egyik erkölcstantankönyve már korábban botrányt váltott ki előítéletességével. Az ötödikes Erkölcstan tankönyve ugyan szerepel a hivatalos tankönyvlistán, de az állam ezt legalább nem ajánlja az iskoláknak.

Az elmúlt napok viharai ismét előtérbe helyezték a tankönyvellátás körüli problémák sorát. Nagyon úgy néz ki: azáltal, hogy az állam egy újabb területet sajátított ki magának, évek óta bejáratott, minőségi tankönyvek, sőt egész tankönyvcsaládok tűnhetnek el jövőre az iskolákból. Mindezt az okozza, hogy mostantól a hivatalos tankönyvlista mellett lesz egy állami iskoláknak kötelezően ajánlott külön lista is. De az egész megértéséhez kicsit vissza kell menni az időben.

Eladták magukat az államnak

Az állam három éve tervezi, hogy megszerzi magának a tankönyvpiacot. Az államosításra több is elképzelés született 2011 óta, de az események csak most gyorsultak fel.

A választások előtt négy nappal az állam megvette a piac két meghatározó szereplőjét,

a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadót (volt Nemzeti Tankönyvkiadó) és az az Apáczai Kiadót. Az árról egyelőre nem tudni.

Ezzel a lépéssel a volt Nemzeti Tankönyvkiadó kilenc év után visszakerült az államhoz a finn Sanoma csoporttól. A celldömölki székhelyű Apáczai Kiadó a kilencvenes évek elejétől egy kis magyar vállalkozásból küzdötte föl magát a piac negyedik szereplőjévé, főleg a kisiskolásoknak készült tankönyveivel. Bár a céget állítólag áron alul vette meg az állam, számára még ez volt a kisebbik rossz: ellenkező esetben ugyanis ők is lehúzhatták volna a rolót. A mostanra szinte teljesen elfoglalt tankönyvpiacon ugyanis esélytelenek lettek volna.

A többi tankönyvkiadó pedig most megtapasztalhatja, milyen üzletelni ott, ahová az állam benyomult. Az eddig piacvezető Mozaik Kiadó – amely szintén magyar vállalkozás – már meg is tapasztalja: mostanra lényegében lehetetlen helyzetbe került.

Aki nem állt be a sorba, az rosszul jár

A tankönyv sajátos termék. A megrendelő az iskola, a diák használja, az állam és a szülő fizeti.  Részben vagy egészben nagyjából 70 kiadó foglalkozott eddig komolyabban tankönyvek kiadásával. Csak azokat a könyveiket adhatták el az iskoláknak, amelyek átestek az állami szakmai minősítésen, megfeleltek a tanterveknek, és felkerültek a hivatalos tankönyvjegyzékre.

Természetesen minden kiadó érdeke az volt, hogy a könyveiből minél többet tudjon eladni az iskoláknak, azaz az államnak. A választást különböző eszközökkel ösztönözték: a megrendelésért cserébe tanszereket, ajándékokat adtak az iskoláknak, konferenciákat szerveztek, iskolai versenyeket írtak ki értékes jutalmakkal vagy jutalomutakkal. A tankönyvjegyzéken a legutóbbi ideig is körülbelül 5000 kiadvány szerepelt.

A közoktatási törvény régen, és – szavakban – most is garantálja a tankönyvválasztás szabadságát a tanároknak. Olyan könyvet használatnak, amely szakmai meggyőződésüknek, módszertanuknak és az iskola tantervének leginkább megfelelő.

A választás szabadságával azonban a gyakorlatban a tanárok kisebb hányada élt. Sok pedagógust elbizonytalanított a túl nagy kínálat, ezért évről évre a már bejáratott tankönyvek közül választott, és nem kísérletezett új kiadványokkal.

Az iskolák 80 százaléka az államtól rendel

De most már egyébként sem nagyon marad más választásuk.

Idén ugyanis az állam nagyon durva eszközökkel kényszeríti rá állami az iskolákat arra, hogy a tankönyveket a két immár államosított kiadótól rendeljék meg. A tankönyvjegyzék ugyan megmaradt, de az államosított iskolák csak egy számukra készített, szűkített listáról választhatnak könyvet maguknak. Ezen a listán egy-egy tantárgy esetében legfeljebb két kiadvány szerepel,

de van, ahol csak egyetlen kiadványból lehet „választani”.

Érdekes módon ezek a könyvek döntő részben az államosított Apáczai és Nemzedékek Tudása kiadványai. A rendeléseket a Klebelsberg-központ tankerületi vezetői ellenőrzik. A rendszer olyan, hogy

egy tanár nem teheti meg, hogy mást rendeljen, mint ami a kötelezően ajánlott,

mert úgy fel sem adhatja a rendelést.

Mi ennek az értelme? Az iskolák államosítása után a 3700 általános iskola, szakiskola, gimnázium és szakközépiskola közül 3000 központi irányítás alá került. Az iskolák 81 százaléka tehát szinte csak az állami kiadótól fog rendelni. Lefordíthatjuk ezt úgy is, hogy több mint 1 millió diák könyveit tőlük veszik, a magánkiadók piaca leszűkül a 281 ezer alapítványi és egyházi iskolákba járó diákra.

E cél érdekében

hajmeresztő mutatványt hajtottak végre a jogszabályokkal is.

A köznevelési törvényben most is ott szerepel, hogy „a pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy (...) a helyi tanterv alapján, a szakmai munkaközösség véleményének kikérésével megválassza az alkalmazott tankönyveket”. A nemzeti tankönyvellátásról szóló törvény szerint azonban az iskolai tankönyvrendelést a fenntartó egyetértésével kell elkészíteni.

Az már csak egy tankönyvrendeletbe került, hogy a rendelést az iskola „a fenntartója egyetértésének beszerzését követően” küldheti csak el – vagyis a rendelet lényegében szűkítette a törvény által megszabott határokat. Arról sehol nincs egyetlen szó sem, hogy az állami iskola tanára csak egy neki készített, szűkített listáról választhat. Sőt, a tankönyvellátásról szóló törvényben ott áll feketén-fehéren, hogy „az iskola a tankönyvjegyzékről a Nat szerinti kerettantervi tantárgyhoz, a szakképzési kerettantervi tantárgyhoz, a tanított modulhoz, témakörhöz (...) tankönyvvé nyilvánított könyvek közül választ.”

A piac keménykezű átszabása mögött elsősorban anyagi érdekek húzódnak. Egy évben körülbelül 15 milliárd forintba kerülnek a tankönyvek. Ebből 8,5 milliárd forintot az állam fizet meg a kiadóknak, 6,5 milliárd forintot pedig a családok. A kormány által meghirdetett ingyenestankönyv-program évről évre terjed ki az általános iskolákban. Ma az első osztályosok szüleinek – szociális helyzettől függetlenül – nem kell fizetniük a könyvekért. Amikor 1–8. osztályig mindenkinek ingyenes lesz a tankönyv, kalkulációk szerint már csak a középiskolába járó gyermekek szüleit terheli költség, összesen körülbelül 4,5 milliárd forint.

Olcsóbb, de milyen minőségű?

A tervek szerint mivel a két állami kiadó nagyon nagy tételben forgalmazhatja majd könyveit, a tankönyvek ára jelentősen csökkenhet. A kormány szerint a privát tankönyvpiac nem hozott igazi versenyt az árakban. A könyvek ára folyamatosan az infláció fölött emelkedett. Az állami kiadóknál megszűnik a profitérdek is, ami elvileg alacsonyan tudja tartani az árakat.

A kormány szerint a mostani kiadványok ára 10-70 százalékkal alacsonyabb, bár ha jobban megnézzük a listát ez nem minden esetben igaz. A 10. évfolyamon például a Nemzedékek Tudása kiadó kétkötetes irodalomkönyve és szöveggyűjteménye 3670 forintba kerül, az állami iskoláknak nem ajánlott, de bejáratott és közkedvelt Krónika Nova hasonló kiadványa 990 forinttal olcsóbb.

Lehet, hogy az árakat csökkenteni tudja majd ez a rendszer, a könyvek minőségét azonban nem biztos, hogy javítja. A mostani durva beavatkozással díjazott, hosszú évek óta bejáratott, tanárok és diákok által kedvelt tankönyvcsaládok tűnnek el az iskolákból – pusztán azért, mert azokat nem az állami kiadó adja ki.

A Magyartanárok Egyesületének Facebok-oldalán Poros Júlia azt írja: a nagyon jó (Pethőné-féle) tankönyv nem minden tanulócsoportnak felel meg országos szinten. A másik könyv botrányos szemlélete, tartalma, helyesírása, nyelvhelyessége alapján. A különbség az, hogy a Pethőné-féle könyv 2580 forintba, a vállalhatatlan minőségű kísérleti tankönyv pedig 700 forintba. Nyelvtanból a nagyon régi, nagyon rossz és unalmas Antalné-féle könyvön kívül is csak a kísérletit lehet rendelni. A modern, érdekes feladatokkal teli mozaikos nyelvtankönyvet vagy a kevésbé színes, de szakmailag az Antalnéénál sokkal jobb Balázs–Benkes-félét nem.

Az iskoláknak ráadásul most úgy kell új könyveket választaniuk, hogy azoknak a tartalmát még nem is ismerik.

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben készült új, kísérleti tankönyvek színvonala – mint cikkünk elején is olvashatta – erősen kétséges, még ha ezekről azt is állítják, hogy „színes, szakszerű, személyiségközpontú” taneszközök. A kormányzat azt reméli, hogy az egyéves kipróbálási időszak után a sok iskolai visszajelzésnek köszönhetően tudják tökéletesíteni a tartalmukat, és ezután vetik be ezeket a könyveket az összes állami iskolában.

Az iskolák világába ismét durván belegázoló lépés az államnak minimális megtakarítást hozhat, az általános iskolába járó gyerekek szüleinek pedig végső soron összesen 2 milliárd forintos újabb rezsicsökkentést. Érthetetlen, hogy mindezért miért vállalt ismét ilyen nagy árat a kormány.

Bár a tanártól a tankönyvválasztás lehetőségét is elvették, szabadsága nem veszett el teljesen. Nemrég épp Pokorni Zoltán mondta azt, hogy Magyarországon túlértékelik a tankönyvek szerepét az oktatásban. A tankönyv csak egy segédeszköz a tanításhoz, a tanár épp ezért van, hogy a benne lévő hibákat helyreigazítsa, és segítségükkel azt tanítsa, ami meggyőződésének megfelel. A tanár szabadsága ezzel a tantermek ajtaja mögött továbbra is megmarad.