Így köptünk bele a Tiszteletes levesébe
További Belföld cikkek
- Világelső lett a budapesti karácsonyi vásár
- Az interneten árulta a munkáltatója szerszámait egy karbantartó
- Fékhibát észleltek egy Budapestre érkező repülőnél, azonnal a helyszínre vonultak az illetékes szolgálatok
- Brutális katonai gépjárművek érkeznek Budapestre
- Toroczkai László: A Fidesz önmagát fogja elpusztítani
Szajré, csalók, átverés, bűnbanda – a postaládánkba érkezett levélben minden adott volt ahhoz, hogy egyből felhívjuk olvasónkat, mesélje el részletesen, mi történt vele. A történet elég abszurd: egy papként bemutatkozó férfi kereste meg őt egy egyébként létező kisegyház nevében néhány héttel ezelőtt, és bennragadt adományokról, laptopokról, hűtőkről, számítógépekről beszélt, amiket sürgősen ki kellene osztania.
Luxusautók, szarvasmarhák
A pap hadovált valami elnyert uniós pályázatról, felszámolásról, és az egyház névváltásáról, ami miatt neki záros határidőn belül gazdát kellene találnia az egyháznál lévő adományoknak. Köztük többek közt száz szarvasmarhának is, olvasónkat is ezért hívta. Merthogy látta, állattenyésztéssel foglalkozik, és azt kérdezte, tudna-e ismerőst, aki be tudná fogadni a marhákat.
Olvasónk tudott néhány ismerőst. Ha furcsa is a történet, gondolta, mi vesztenivalója lehetne: mondott néhány telefonszámot a tiszteletes úrnak. A pap Isten nevében megköszönte a segítséget, cserébe laptopokat, műszaki berendezéseket ígért ingyen, hogy segítse a családot.
Az ismerősök aztán újabb ismerősök telefonszámait adták meg, az adományok köre pedig tovább bővült: mezőgazdasági gépekkel, valamint az egyház használt luxusautóival – Porschével, Audival, Mercedesszel. A papként, kenetteljes, behízelgő hangon beszélő férfi minden esetben a számot megadó ismerősre hivatkozott, személyes szálakkal hitelesítve magát és történetét. Így jutott el Alpárhoz egy nőismerősén keresztül. (Alpárt valójában nem így hívják, csak most mi, a cikkben). Végül mindketten felültek a sztorinak.
Mercedes 180 ezerért
A pap Alpárnak egy 2010-es Mercedest ígért, azt mondta, az autóért mindössze 180 ezer forintot kell utalnia a Western Unionon keresztül H. István névre, pénteken pedig már át is veheti az autót egy XX. kerületi címen, a kisegyház melletti parkolóban. A pénz egyfajta regisztrációs díj, azért van rá szükség, hogy ne kelljen adózni az adomány után – magyarázta a pap, aki Alpárnak először Dr. Bóta Mihály néven mutatkozott be.
Alpár kedden elutalta a pénzt, de nem sokkal később meg is bánta. Ismerőseivel visszafejtették a szálakat, és kiderült, Bóta atyát, a titokzatos tiszteletest valójában egyikük sem ismeri személyesen, sőt, másoknak más néven mutatkozott be a telefonba.
A kelepce
Ekkor döntöttek úgy, hogy a rendőrséghez és a nyilvánossághoz fordulnak, ezért megkeresték az Indexet, hogy közösen állítsunk kelepcét az álpapnak. Dr. Bóta atyának természetesen semmi köze a Krisztus Szeretete Egyházhoz, amire folyton hivatkozott: a gyülekezetnél érdeklődve megtudtuk, a becsapott áldozatok már február óta panaszkodnak az egyház titkárságán. Ügyvédjük elmondta, ők maguk is tettek feljelentést ellene. Illetve kiderült az is, hogy az átutalt pénzeket valaki egy mosonmagyaróvári fiókból vette fel, röviddel az utalás után.
Vagy valami ilyesmi. Túl sok időnk nem volt kidolgozni a tervet. Alpár előkészítette nekünk a terepet: csütörtökön felhívta az atyát, hogy lenne még egy ismerőse, akit nagyon érdekelne az egyház Audi Q7-ese, de éjszaka érkezik haza Erdélyből, így csak pénteken tud telefonálni és fizetni. A tiszteletes húzta a száját, de nagy nehezen ráállt: „a regisztrációs határidő” csütörtökön délután lezárult, de lehet, hogy meg lehet hosszabbítani. Hát, az nagyon jó lenne, köszönjük.
Isten nevében
11:10
Felhívjuk a tiszteletest, már nagyon várta a hívásunkat. Magáról lelkészként beszél, de katolikus a köszöntés: Dicsértessék! Minden úgy alakul, ahogy vártuk. Repkednek a 'C-objektumok', 'eredetiségvizsgálatra előkészítő objektumok', 'kivonatási objektumok'. Többször is Alpárra és annak barátnőjére hivatkozik, hogy bizalmat ébresszen. Mi pedig hinni akarunk. További autókat – köztük egy Porschét – ajánlgat a barátnőnek, feleségnek, a szülőknek; olyan embereket keres, akik becsületesek, és nem adják el rögtön az autót.
Hallgassa meg, milyen egy csaló tiszteletes. Szabó Péter felvétele:
11:30
A telefonhívás közben csörög az állelkész másik telefonja: Alpár hívja. Tudjuk, ha letesszük a telefont, azonnal visszahívja. Így mi is próbáljuk kicsit húzni vele a beszélgetést, hogy közben a másik telefonon felhívhassuk Alpárt, és egyeztessük vele, hogy milyen nevet használunk, hol vagyunk, mi a munkánk, ha a csaló ellenőrizni akarná a történetet.
11:36
A beszélgetés után összeszedjük Alpárt: jön velünk, mivel hivatalosan ő az ügy sértettje, már feljelentést is tett a rendőrségen.
13:50
Elindulunk Mosonmagyaróvárra. Útközben átolvassuk a feljelentést, és felhívunk több károsultat is – átvert embereket, akiknek az álpap autókat, laptopokat ígért, és akik a tudtán kívül felvették egymással a kapcsolatot. A történet mindenhol hasonló, többeknek is ma estére ígért autót.
15:00
Már az autópályán vagyunk, de kicsit csúszásban, mert eredetileg háromra ígértük az utalást. Meg kell nyugtatni a tiszteletest, hogy már a bankban vagyunk, hogy kivegyük a pénzt: nagy a sor, de most már tényleg mindjárt utalunk.
15:04
Mivel nem akarjuk, hogy meghallja, valójában egy autóban ülünk, megállunk egy pihenőnél. Pontosan ebben a pillanatban megcsörren a telefon: ő az. Ahogy meghallja, hogy mindjárt megy a pénz, érezhetően megnyugszik, azt mondja, csak azért hív, hogy pontosítsuk az esti autóátvételt. Alpárral együtt kapjuk meg a kocsit a XX. kerületben, az emlegetett kisegyház melletti parkolóban.
Lesben a hekkek mögött
15:50
Megérkezünk Mosonmagyaróvárra, azonnal a Tescóhoz hajtunk, itt működik a város egyetlen Western Unionja. Hosszasan keressük a megfelelő parkolóhelyet, ahonnan jól rálátni a bejáratra, és ahonnan gyorsan nyomába eredhetünk bárkinek, akinek a nyomába akarunk eredni.
15:55
Alpár és egyikünk bemegy, hogy felmérjék a terepet. Közben felhívjuk a tiszteletest, hogy minden rendben ment, befizettük a pénzt, ez meg az a tízjegyű kód, amivel fel lehet venni az összeget – ötletszerűen sorolom egymás után a számokat. Persze közben írom, ha visszakérdezne. Visszakérdez: mennyibe került feladni a pénzt, vagyis mennyi volt a kezelési költség.
Itt biztosan hebegtünk-habogtunk vagy tippeltünk volna − minden bizonnyal rosszul −, ha öt perccel előtte nem jut eszünkbe felhívni a Western Uniont, hogy pontosan mennyi 280 ezer forint utalási költsége. De eszünkbe jutott, így a beszélgetés jól alakul. Várunk.
16:02
A Western Union az üzletsor egyik beugrójában van, együtt a pénzváltóval. Mellette balra egy ruhaüzlet, jobbra egy telefonbolt, észrevétlenül lehetetlen a közvetlen közelből akár órákon keresztül megfigyelni a helyet. Alpár vérbeli profiként lépésre lemérte, milyen távol van a bejárattól, felmérte a kijáratokat, menekülőutakat és a lehetséges megfigyelőpontot: benn az áruházból, a fagyasztott termékek között válogatva látunk rá legjobban a Western Unionra.
16:21
Alpárral ketten már egy hónapra elég fagyasztott hekket, rágót, Túró Rudit és kutyáknak való jutalomfalatot pakoltunk a kosarunkba megfigyelő helyünkön, mire az első gyanús alakok felbukkannak: két pocakos középkorú férfi dologtalanul őgyeleg a Western Union előtt, egyikük sajtos kiflit falatozik, láthatóan várnak valamire. Egyből ott termünk.
16:23
Vaklárma, a két pocakos arrébb állt.
16:26
Az idős nénik furcsán méregetnek a sorban: vajon mi lehet az oka, hogy valaki mindenkit maga elé enged, miközben mechanikusan energiaitalokat pakol a kosarába, és meredten egy távoli pontot bámul?
16:30
Riadó. Egy huszonéves srác neonzöld csíkos pulcsiban idegesen tekint körbe, a Western Union ablakához lép. Alpár hallja, hogy bemondja a H. István nevet: erre kellett (volna) utalnunk a pénzt.
Itt nézheti meg H. Istvánt a Western Union előtt.
16:32
Beállunk közvetlenül a srác mögé. Az ügyintéző visszaadja neki az elé tolt papírfecnit a számsorral. „Itt valami nem stimmel” – mondja, erre a számra nem érkezett pénz. „Nem lehet hogy elírás?” – kéri vissza H. István a papírt. „Ez itt talán nem 17, hanem 19” – mutat rá kicsit tanácstalanul, közben hátrafordul, idegesen végigmér. „Nem, úgy sem stimmel a szám” – mondja neki a nő, de ezt már csak fél füllel halljuk, rohanunk ki a kocsi felé, miközben a H. István is megindul. Hívom az autóban várakozó többieket:
Csíkos neon pulcsiban, mindjárt kilép az ajtón, induljatok!
Ez itt nem a CSI
16:35
Elindulunk autóval a neon pulcsis után. Nem ő lesz az álpap, inkább küldöncnek tűnik. A férfi gyalog vág át a parkolón. Befordul a Tesco oldalánál, mi utána, de ez egy zsákutca: okosan nem a belső parkolóban tette le az autót. Egy pillanatra úgy tűnik, hogy elvesztettük.
16:36
Alpár kiugrik, hogy gyalog kövesse a férfit, mi az autóval megkerüljük a parkolót. A neonpulcsis férfi az első utcában egy zöld Golfba ül, majd behajt egy szűk kis utcába.
16:36
Azt gondoljuk, már nem lesznek ott, mire odaérünk autóval. Fölkapjuk Alpárt, és befordulunk a szűk utcába. A Golf még mindig ott áll, felírjuk a rendszámát. Óvatosan elhajtunk az autó mellett, ketten ülnek benne. Azért álltak félre, hogy a férfi felhívja a tiszteletest: rossz a szám, mi legyen.
16:45
Dicsértessék a Jézus Krisztus, valami nem jó
− hív a tiszteletes pár perc múlva. Meglepő módon nem működött a szám, amit megadtam. Én mondom, hogy az nagyon rosszul hangzik, én otthagytam 280 ezret, nem vicces. Bediktálom újra ugyanazt a kódot és mondom: visszamegyek, rákérdezek. Abban bízunk, vissza fogja küldeni az emberét, hogy még egyszer megpróbálja.
16:47
Itt az idő, hogy bevonjuk a rendőrséget, mivel Alpár a sértett, ő beszél. A 107-es központi számon jelentkező rendőrnő megpróbál lerázni. Azt mondja, nyomozni a nyomozók dolga, megvan mindennek a maga rendje, ők meg egyébként sem a CSI, hogy csak úgy ott teremjenek.
Miközben a rendőröket hívjuk, az autónk előtt húsz méterrel sétál el a férfi a Tesco felé: újra próbálkozik.
Mindenképp hallgassa meg a tanulságos beszélgetést a 107-en jelentkező rendőrrel!
17:10
Nagy nehezen túljutunk a központon, kapcsolják a mosonmagyaróvári rendőröket. Hatalmas pozitív csalódás a központ után: egyből ugranak, amint meghallják, mi a helyzet, és hogy már volt feljelentés. Pár perc és ott lesznek a Tesco bejáratánál, menjünk oda mi is, mondják.
17:11
Idegőrlő várakozás. Ha a férfi másodszorra is pórul jár a Western Unionnál, soha nem fog visszajönni. Már nem megyünk be utána, csak azt figyeljük, mikor lép ki a Tescóból. Addig a tiszteletessel sem akarunk újra beszélni, amíg nem jönnek meg a rendőrök.
17:12
H. István, a tiszteletes futárja kilép a Tesco bejáratán, elindul vissza gyalog a bejáratott úton, átvágva a parkolón. Jöjjenek már a rendőrök, el fogjuk veszteni.
17:13
Bevágódik mellettünk a rendőrautó, felgyorsulnak az események. A rendőrök kérik, hogy mutassunk rá az emberre. Rámutatunk, a neoncsíkos pulcsi miatt könnyű kiszúrni, már épp fordul be a zsákutcába. Ha azon átvág, nincs esélyünk autóval elkapni.
A férfi bilincsben
17:13
Az utolsó pillanatban sikerül mögé kerülni. Nem menekül, amikor a rendőrök utolérik, megpróbál természetesen viselkedni. De a zsebéből egyből előkerül néhány bizonylat a Western Unionból. Kattan a bilincs, beültetik a rendőrautóba. Mi megyünk utánuk a kapitányságra.
A férfi elfogását itt tudja megnézni, Szabó Péter felvétele.
17:20
A kapitányság előtt arról faggatjuk a rendőröket, hogy csörgött-e H. István mobilja. Azt mondják, többször is, mi meg bosszankodunk, hogy miért nem hagyták felvenni. Persze tudjuk: bilincsben ült. Azért szólunk a rendőröknek, hogy fontos lenne, hogy H. felvegye a telefonját, különben a tiszteletes gyanút foghat, és akár fel is szívódhat.
17:27
Belépünk a kapitányság előterébe, a gyanúsítottat elvezetik, mi pedig tűkön ülve várjuk a fejleményeket. Tudjuk, hogy innentől már csak a rendőrökön múlik, sikerül-e elkapni az álpapot is. Mindenesetre bizakodunk, mert eddig ügyesen és gyorsan reagáltak a helyzetre.
Forró nyomon
17:59
Négy méretes fickó lép ki a rendőrségi tiltott zónából, elsietnek. Civil rendőrök, két civil autóba ülnek. Helyzet van, mennünk kell, nem szúrhatjuk el, lehet, hogy most kapcsolják le a nagyembert. A parkolóban utolérjük őket. Az egyik bőrdzsekis ránk mordul, hová igyekszünk? Autókázni a városban szabad – válaszoljuk.
18:02
Megpróbálnak lerázni. A rendőrök vadul előzgetnek az 1-es úton, mi szorosan a nyomukban.
18:03
Megállnak. Rendőr bekopog, ablak leteker. „Fiúk ez így nem lesz jó, a következő benzinkútra megyünk.” Ott kellene megkapnia a főnöknek a kicsalt és a Western Unionon keresztül átutalt pénzeket.
Három ilyen autóval nem állíthatunk oda, mert gyanút foghatnak. Szakadjatok le.
Leszakadunk.
18:17
Ülünk az autóban az út szélén, figyeljük a kocsikat, hiába. Közben telefont kapunk Pestről, a XX. kerületből. A templom parkolója üres, pap nincs, kocsi nincs. Átverés az egész, de ez nem lep meg.
18:44
A nyomozók visszafelé menet elhúznak előttünk, útban a rendőrségre. Kiszúrnak, még integetnek is. Jó fejek. A hátsó ülésük viszont üres, az akció sikertelen, az álpap megléphetett – gondoljuk.
Tényleg nem a CSI
Sajnos a gyanúnk beigazolódott: nem sikerült a teljes bandát egy délután alatt felszámolni. H. István, a tettestárs megvan, és állítólag lekapcsolták a sógorát is, aki szintén benne volt, de a tiszteletest nem. Talán gyanút fogott, talán már messziről felismerte a civil rendőrautót, nem tudjuk. Annyi biztos, akkor nem jelent meg a benzinkúton.
A legdühítőbb azonban az egészben mégis az volt, hogy miközben mi éjszakába nyúlóan jegyzőkönyveket töltöttünk ki a kapitányságon, még mindig hívogatott. Igaz, egyre zavartabb hangon, a végén pedig már egészen kiesve a szerepéből, perrel fenyegetve.
És ekkor kiderült, a magyar rendőrség rajtaütésben jó, és készségesen ugrik, ha kell, de tényleg nem a CSI. Hiába beszéltünk ugyanis még éjszaka többször a tiszteletessel, hiába tudtuk, mi is és a rendőrök is, hogy a városban van, nem lehetett bemérni.
A cellainformációkat ugyanis csak hosszas bürokratikus vacakolás után kaphatják meg a helyi rendőrök, állítólag hatvan nap a normál ügymenet. Mindenről, még H. előzetes letartóztatásáról is a budapesti központban döntenek. A mosonmagyaróváriak mindenesetre megtették a tőlük telhetőt, és nagy esély van arra is, hogy végül az álpapot is lekapcsolják majd. Többet mindenesetre már nem hívogat senkit, kikapcsolta a telefonjait is.
UPDATE: <<Elkaphatták a csaló álpapot, egy olvasónk felismerte a telefonos csaló hangját.>>