Jeromos
9 °C
26 °C

Avatárok irtották a zsidókat

2014.04.24. 20:19
Zsidókat akart menteni Horthy, vagy csak megúszni egy puccsot? Tudhatták-e a magyar zsidók a hazai sajtóból, hogy milyen sors vár rájuk a deportálással? És persze a legfontosabb, ki a felelős a több mint 400 ezer magyar zsidó haláltáborokba való szállításáért: a birodalmi sas vagy Gábriel arkangyal? – erre válaszolt az MTA „Bűn, felelősség, emlékezés – A magyarországi holokauszt 70 év távlatából” címen tartott nemzetközi konferenciája, amelyen úgy tudott csörtézni egymással Karsai László és Ungváry Krisztián, hogy valójában mindenben egyetértettek.

„Nahát, a német nagykövetet az izraeli mellé ültették” – kuncogott két külföldi vendég, miközben az MTA Dísztermében a holokausztkonferencia megnyitója előtt nézegették a VIP-széksorokba kitett cédulákat. Valószínűleg eltúlozták az aggodalmat, rajtuk kívül másnak nem jutott eszébe, hogy ez pikáns volna, legkevésbé a német és az izraeli nagykövetnek.

Szembenézünk, nem mi voltunk

„Nem hagyjuk veszni a mérhetetlen emberi szenvedés emlékét, nem mentjük a bűnösöket... de csak a bűnösöket nevezzük bűnösnek, s nem nevezzük kollektív bűnösnek a magyar nemzetet” – adta meg a felütést az MTA elnöke, figyelmeztetve arra a veszélyre, amivel senki sem fenyeget. Miközben Pálinkás József köszöntőjében óvott a túlzó bűnbánattól, nem tett említést arról a kormány támogatásával készülő emlékműről, amely szerint viszont Magyarország – Gábriel arkangyal képében – a német birodalmi sas támadásának ártatlan áldozata, aki egyáltalán nem tehet a 434 ezer magyar zsidó deportálásáról.

A felelősség boncolgatását azonban megtették a felszólaló történészek. (A Kamenyec-Podolszkban megölt 20 ezer, hontalannak tekintett zsidó Magyarországról való kiutasítását idegenrendészeti eljárásnak nevező Szakály Sándor vezette Veritas Történetkutató Intézet nem volt a meghívottak között.)

Hagyjuk a bűnt

Ha meg akarjuk érteni, hogyan zajlott a népirtás, jobb, ha nem használjuk a bűn szót. „Ha azon keresztül próbáljuk megmagyarázni, akkor nem lehet megérteni” – mondta Roger Griffin. Az Oxford Brookes University oktatója szerint azért sincs értelme így magyarázni – hiába volt ez a konferencia címében is –, mert az elkövetők nem ebben a kategóriában gondolkodtak.

A gonoszság nem magyarázza meg a nácizmust

– jelentette ki a brit történész, aki szerint a történettudomány még mindig adós azzal, hogy megmagyarázza, miként is történhetett meg a genocídium. Sokkal fontosabb azt megérteni, hogy az elkövetők egy ideológia szerint cselekedtek. „A náci fanatikusok hittek a vízióban, szent missziónak tartották tettüket – az emberek megsemmisítését az emberiség érdekében” – jelentette ki Griffin, váratlan példaként az Avatárt és a Taxisofőr filmeket hozva. Mindkét film főszereplője más bőrébe bújt – egyikük egy főldönkívüliébe, másikuk egy igazságosztó hősébe – és a maga számára igazolást kapott a gyilkolásra. Igaz, mindketten agresszorokat öltek meg, Griffin a példával csupán azt jelezte, hogy ha megvan az ellenségkép, akkor a gyilkolásra lehetőséget adó feloldozás már csak egy lépés, és ennek pszichológiai mechanizmusa ugyanaz a Taxisofőr vagy a náci haláltábor működtetője között.

Igaz, Griffin is elismeri, hogy nem az ámokfutó gyilkos a legveszélyesebb, hanem amikor az ellenség megsemmisítésének gondolata után normává válik a végrehajtás, márpedig azt forrófejű fanatikusoknak egyáltalán nem nevezhető bürokraták, politikai vezetők teszik elfogadhatóvá.

„A politikusok, újságírók, tankönyvírók feladata meggyőzni a holokauszt tagadóit, nem a miénk.

A mi feladatunk megmagyarázni tudományosan a történteket, és ebben az az erkölcsi megközelítés, amely szerint ez bűncselekmény volt, nem használ, noha a mindennapi életben ez a helyes hozzáállás” – mondta Griffin az előadás után. A történész kitért a tervezett budapesti emlékműre is. Szerinte

a felelősség elhárítása nem új, a népirtással kapcsolatosan ez már a Terror Háza koncepciójában is látható, ott is sokkal kisebb súllyal van jelen a holokauszt, mint a kommunizmus bűnei.

„Szeretném, ha a kormányok a történelemszemléletüket a történelem tudományos szempontjai szerint közelítenék meg, de ez utópisztikus vágy.”

A sas és az arkangyal tehet róla

Romsics Ignác arra keresett választ, miként lehet, hogy a zsidók emancipációjában a 19. század második felében élen járó Magyarországon fogadták el a modern Európa első, lényegét tekintve antiszemita törvényét, a numerus clausust 1920-ban.

Az Egri Eszterházy Károly Főiskola oktatója szerint ugyan voltak már az 1890-es években előfutárai az antiszemitizmusnak – többek között a negatív zsidó szellemmel szemben keresztény önvédelemre felhívó Prohászka Ottokár révén –, ám az I. világháború nélkül és a vereség traumája, majd a vörösterror nélkül mindez nem intézményesült volna.

Az 1921-ben kormányfővé lett Bethlen István posztján tíz éven át igyekezett egyensúlyozni az erősödő antiszemitizmus és saját nézetei között. A miniszterelnök alapvetően nem ellenezte a zsidók visszaszorítását, de ellenezte a közéletből, gazdaságból való azonnali kizárásukat. Nem fokozta a nyomást Gömbös Gyula sem, így az első nyíltan vállalt zsidótörvényre csak Darányi Kálmán alatt, 1938-ban került sor. A II. zsidótörvény már nem is vallási, hanem származási alapon korlátozta a zsidók tevékenységét, 1942-re 220 ezer ember kezéből véve ki a megélhetést. Romsics szerint fontos, hogy kifogásai ellenére

Horthy még csak meg sem vétózta a törvényt, amivel kétszer fél évre elodázhatta volna életbelépését.

Mindennek ellenére Romsics szerint a 14 millió lakosú Magyarország 825 ezres zsidóságának 1944-ig megvolt az esélye a túlélésre, nem volt szisztematikus deportálás. Az „elmaradást” azonban a német megszállás alatt Magyarország öt hónap alatt behozta. A történész szerint hiába volt hagyománya az antiszemitizmusnak, a német megszállás nélkül nem történt volna meg a megsemmisítést jelentő deportálás, ezért a „közös a németek és a magyarok felelőssége, ezt közösen kell vállalni.”

Rosszabb, mint a marhavagon

A zsidómentő kormányzó legendáját a Szegedi Tudományegyetemről érkezett Molnár Judit előadása is igyekezett szertefoszlatni. A történész felhívta a figyelmet arra, hogy júliusban Horthy Miklósnak számtalan praktikus oka volt a deportálások leállítására. Bár ez alapvetően a negyedmilliós budapesti zsidóság javának megmentését hozta, az elsődleges ok az volt, hogy

a kormányzó tartott Budapest szőnyegbombázásától, de legalább annyira egy puccstól:

a budapesti deportáláshoz ugyanis a vidéki csendőrség jelentős része a fővárosba érkezett, amit Horthy saját helyzete szempontjából is aggályosnak érzett. A deportálás leállítása egyúttal arra is jó volt, hogy a csendőrség erőit eredeti helyükre küldjék vissza.

A holokausztot harminc éve kutató Molnár szerint nem igaz az sem, hogy a magyar vezetés ne lett volna tökéletesen tisztában a deportálás embertelen körülményeivel. Az áruszállítmányként kezelt embereket szállító szerelvényekre vagononként 70 embert zsúfoltak be – napi 200 gramm kenyér fejadaggal és egy vödör vízzel –, a közhiedelemmel ellentétben nem marhavagonba, hanem gabonavagonba. Az előbbit legalább élőlényeknek szánták, utóbbi viszont még kevesebb levegőt biztosított a benne lévőknek.

Szerecsenmosdatás

A szálat Ungváry Krisztián vitte tovább, magyarázatot keresve arra, hogy a zsidótörvényeket túlzónak tartó Horthy miért hagyta azok életbelépését, majd miért vállalta mégis a deportálások leállítását. A történész szerint Szakály Sándor és Nemeskürty István tévesen állítja, hogy a kormányzó ekkor szerzett tudomást a deportálások valódi céljáról, hiszen alapvető források igazolják az ellenkezőjét. 1941–42-ben Ukrajnában már láthatták a magyar erők, hogy mi vár a zsidókra. De legkésőbb 1944 áprilisában, amikor Horthyt Klessheimbe rendelte Hitler, világos lehetett a cél. A kormányzónak az sem volt titok, hogy a hárommilliós lengyel zsidóság már kisebbre zsugorodott, mint a magyarországi.

Ungváry szerint Horthy tehetett volna úgy, mint a németekkel kollaboráló Pétain marsall, aki a francia zsidók kétharmadát nem deportálta. „Pedig neki négy éven át kellett, 70 német hadosztállyal szembenézve ellenállni”, Horthynak csak néhány hónappal és 4 német hadosztállyal kellett számolnia.

A kormányzó azonban mégsem a követelések minimális teljesítését választotta – például valóban munkára fogható zsidók kiküldésével –, hanem a teljes vidéki zsidóság deportálását.

A fővárosi zsidók „megmentése” csupán abból adódik, hogy Horthy tartott a már említett puccstól, és nem akarta, hogy a magyar csendőrség kompromittálja magát a deportálással – az azonban saját nyilatkozata szerint sem volt ellenére, hogy ezt a németek hajtsák végre. Ungváry felhívta a figyelmet, hogy ezért is

álságos mai kormányzati szándék, hogy Koszorús Ferenc ezredes a zsidók megmentőjeként kapjon szobrot,

hiszen a csendőrség visszavonásának nem ez volt a valódi célja. Ezt igazolja, hogy a csendőrség Budapesten kívül még július 9-ig folytatta a deportálást. Ez a további három nap további 45 ezer civil, köztük gyermekek, idősek és nők halálát jelentette.

Horthy szerepe mutatja, miért ízléstelen köztereket elnevezni róla

– mondta Ungváry, aki szerint az arkangyalos-sasos emlékmű felállításának terve, és a történtek kormányzati értelmezése „a történettudomány semmibevételével fenyeget”.

Aki akarta, értette

Karsai László előadásából az derült ki, hogy a magyar sajtóban a cenzúra ellenére is tökéletesen kivehető volt, hogy mi várhat a zsidókra – feltéve, ha nem az asszimilációs, neológ kiadványt, a Magyar Zsidók Lapját olvasta. Abból azonban az sem derült ki, hogy kitört a második világháború – mondta a Szegedi Tudományegyetem professzora. A történész lapszemléje szerint azonban még az MTI tudósításai is jelezték a zsidóság európai megsemmisülését, hiszen arról írt, hogy Minszkben, Zsitomirban már nem laknak zsidók, valamint hogy a lengyel gettókban összesen egymillió ember él – noha korábban a lengyel zsidók közössége korábban hárommillió volt. A nyilas lapok pedig szintén beszámoltak deportálásokról, például Franciaországból.

Nem az információ, hanem a képesség és az akarat hiányzott a helyzet megértéséhez

– vélte Karsai, aki szerint csődöt mondott az ország vezetése, de a zsidó közösségek vezetői is, akik nem hívták fel a figyelmet a végveszélyre, pedig ezzel tíz- és százezrek életét lehetett volna megmenteni.

Vita a paraszthajszálról

Karsai odaszólt Ungvárynak is, aki szerinte tévesen állítja, hogy elég lett volna 120 ezer munkaképes zsidót kiküldeni valódi munkára, amivel a magyar zsidóság háromnegyede megmenthető lett volna.

„Krisztián szerintem eléggé magányosan a közmondásos magyar ló túloldalán tartózkodik, amikor döntő jelentőséget tulajdonít a magyar hatóságok nagyon aktív, lelkes részvételének. A másik oldalon azok vannak, akik mindenben a németeket tartják a felelősöknek” – mondta Karsai, aki szerint ez utóbbi oldalon van a kormány arkangyalos emlékműve is, ebben tökéletesen egyetért Ungváryval. A nézetével reményei szerint a „lovon ülő” professzor úgy látja, hogy a náci vezetés egyértelműen a teljes magyar zsidóság deportálását követelte, ezért küldték ide Adolf Eichmann vezetésével a legtapasztaltabb „szakértőket”.

Ezt viszont nem tagadta Ungváry sem, aki szerint a lényeg, hogy Németország az adott helyzetben nem tudott volna tenni semmit, ha a magyar hatóságok nem deportálják olyan szorgosan a magyar civileket. Kénytelenek voltak ezt tudomásul venni Franciaországban, Romániában és Bulgáriában is.

Ezt Karsai is elismerte, aki szerint „paraszthajszálon vitáznak.” A professzor szerint is tény, hogy a magyar hatóságok nem csupán konstruktívak voltak, de túlteljesítettek. A német fél a főként Auschwitzba irányuló szerelvényekből naponta egyet fogadott volna – ez háromezer embert jelent – ehelyett két, három, végül már napi öt szerelvény futott be a haláltáborokba.

Így hagyta el az országot 147 szerelvény; ha számszerűsíteni kell, ez azt jelenti – feltételezve, hogy a német kérés teljesítése megkerülhetetlen volt –, hogy 80-100 szerelvény a magyar hatóságok túlbuzgósága révén jutott Auschwitzba, gabonavagonokba préselve 240-300 ezer halálraítélt civillel. 

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

Varázslatos Szicília

Baboci2006 felhasználónk jóvoltából vadonatúj fotók segítségével visszatérhetsz a nyárba!