Márta, Flóra
18 °C
31 °C

Nyomoztassak a támogatók után?

Amikor kiderült, hogy Fodor Gábor a negyedik helyet kapta a baloldal közös listáján, meginogtunk: lehetséges, hogy eddig másik filmet néztünk, és a Magyar Liberális Párt TÉNYLEG létezik? Hogy hiába nincs az MLP-ben más fajsúlyos politikus, nincs mérhető támogatottsága, nincsenek nyilvános pártfórumok, belső viták, hiába titkosak a támogatók, hiába nem indulnak az EP-választáson, és csak egy elegáns belvárosi iroda látszik, egy semmitmondó honlap és persze Fodor Gábor, ez a párt mégse csak alibi? Megkértük Fodor Gábort, hogy győzzön meg minket.

A nulláról induló pártok általában úgy jönnek létre, hogy hasonlóan gondolkodó emberek elkezdenek összejárni, gondolatokat, politikai célokat közösen megfogalmazni. Aztán megjelennek a nyilvánosságban, egyre többet szerepelnek, közben eltelik pár év, és ha kitart a lendület, egy ponton párttá alakulnak. A Liberálisok meg egyszercsak bejelentették, hogy ők akkor megalakultak, vannak támogatóik.

Szerintem egy párt létrehozására többfajta modell létezik. Emlékszem, amikor 37-en létrehoztuk a Fideszt. Azért ott is pár hónap után volt pár száz tag. Nem volt annyi, mint most nekünk, de volt párszáz tag, kétségtelenül. És akkor ott volt még a rendszerváltás lelkesedése. A Liberális Párt azért jött létre, mert a liberális politikai oldalon, ami egy létező politikai profil, egy elég jól körülhatárolható értékrend, ezen semmi nem volt Magyarországon.

Én liberálisnak tartom magam. Lehet ugye rosszmájúan kritizálni az én politikai pályafutásomat, de ez egy következetes politikai pályafutás, ahol az értékrend és a teljesítmény mellé én mindig oda tudom tenni azt is, hogy a 20-25 évvel ezelőtti véleményemet ugyanúgy tudom vállalni, mégha el is ismerem azt, hogy biztos bölcsebb lettem. Remélhetőleg.

Ha tényleg a színtiszta a liberalizmust akarta volna képviselni a parlamentben, akkor elindul önállóan a pártjával, nem? Így csak egy liberális elem lett egy gigaösszefogásban.

Komolyan úgy gondolják, hogy önállóan el lehetett volna indulni ezzel a választójogi törvénnyel, és képviselni a liberalizmust?

Az a fontos, hogy legyen egy liberális politikus a parlamentben, aki szerint ez egy nagy siker, vagy hogy megerősödjön egy liberális párt, amelyik nem követi el az SZDSZ hibáját, hogy az elvtelen alkuk miatt súlytalanná válik a jelenléte? 

Azzal egyetértek, hogy a cél az, hogy hosszú távon teremtsünk meg egy liberális pártot. De ehhez föl kell kerülni a politikai térképre, ezt pedig csak úgy lehet, ha ott van a parlamentben. Legyen világos, hogy ez nem rólam szól. Ha én egyedül akarok bekerülni a parlamentbe, akkor nekem teljesen felesleges lett volna liberális pártot csinálni, meg tudtam volna csinálni anélkül is. 

Hogyan? 

Úgy, hogy nyilván valamelyik politikai erővel kooperálok, volt is megkeresés, hogy csatlakozzak a listájukhoz. 

Melyik pártról van szó? 

Mivel ez nem következett be, illetlenség lenne erről beszélni 

Miért illetlenség? 

Nem nyilvános beszélgetés folyt két ember között. Ezek olyan dolgok, amikről a másik fél beleegyezése nélkül nem beszél az ember. A lényeg az, hogy a Magyar Liberális Pártot pontosan azért kellett létrehoznom, mert ez egy hosszabb távú történet. 

Frakció nélkül egy képviselő súlytalan. Ha valaki hosszú távon akar liberális pártot építeni, nem biztos, hogy Gyurcsány Ferenccel és Mesterházy Attilával karöltve sakkozza ki, hogy bejusson a parlamentbe, hanem inkább az elvekre koncentrál, fajsúlyos társakat keres, vár négy, esetleg nyolc évet, és megpróbál tisztán, saját jogon bejutni. 

Én azt gondolom, hogy mi egy abszolút vállalható megállapodást kötöttünk, és szó nincs elvtelen alkuról: mindig világossá tettük, hogy a baloldali pártokhoz képest mi más vagyunk. Mi liberális párt vagyunk és néhány alapdologban ugyan egyetértünk, de vannak olyan konkrét kérdések is, amikben nem. Az elejétől világos volt, hogy ezt az együttműködést azért hoztuk létre, hogy az alapértékekben legyen egy váltás Magyarországon. És ezt a választási törvény miatt nem lehet másképp megcsinálni, csak egy széleskörű ellenzéki együttműködéssel. 

Mérhető támogatás nélkül bejutni a parlamentbe, és a megalázó ellenzéki szereplés estéjén azt mondani, hogy óriási sikert ért el a liberális párt, az azért nem feltétlenül reális helyzetértékelés. 

Nem azt mondtam, hogy óriási siker, hanem hogy apró, pici siker. 

Utoljára az ATV-n nevezte nagyon nagy dolognak.  

Mindig ügyeltem, hogy a velünk nem szimpatizálókban se keltsünk ellenszenvet. Fura is lenne óriási sikernek nevezni, még akkor is, ha mi, akik ebben a pártban vagyunk, hatalmas sikernek éljük meg. Az pedig előítélet és rosszindulat, hogy mérhetetlen párt lennénk. Mérhetőek vagyunk, a közvéleménykutató cégek mérnek minket. Fóton elindultunk, kaptunk 13 százalékot. Mért minket a Nézőpont Intézet, a Századvég és a Medián is 2-3 százalék között. 

Egyetlen független közvéleménykutatóra sem emlékszünk, amelyik valaha egy százalék fölé mérte volna önöket.  

Rosszul emlékeznek. 

Önben vagy a párt vezetőségében egy percig nem merült föl, hogy csatlakozzon valamelyik frakcióhoz?

Azt hiszem, nem volt ilyen lehetőség. Nem is tudok most olyan forgatókönyvet elképzelni, amely szerint megérte volna lemondani az önálló liberális politika megjelenítéséről.  

Az egész szereplésük kicsit olyan, mint amikor az egér meg az elefánt mennek a hídon, és az egér azt mondja: tyű, de dübörgünk! Hol van a politikai súly, hol van a mozgalom, hol vannak az emberek, a viták?

Nem szabad minket ilyen súlyos előítéletekkel szemlélni. Emlékszem a Fideszre, ugyanezekre a kérdésekre kellett válaszolnunk, hogy nincs is, hogy üzenetrögzítős párt, hogy nem létezünk.

Igen, de amikor 1989-ben Orbán Viktor kiállt Nagy Imre temetésén, a hideg futkosott az ember hátán a beszéde hallatán, ahogy több egykori Fidesz-rendezvényen is. Ez ég és föld.

Így is van, de én azt gondolom, hogy politikai teljesítményt ilyen értelemben mi is le tudunk tenni az asztalra. Nem mondom azt, hogy olyat, mint a Nagy Imre temetésén elhangzott beszéd, amit én is nagyon jó beszédnek tartottam, bár sokan kifejezetten az ellenkezőjét gondolták róla. Én már átéltem ezt, hogy egy pártot próbálnak folyamatosan negligálni, semminek tekinteni. A felmérések azt mutatják, hogy a magyar társadalomban masszívan jelen van a liberális értékrend, a rendszerváltás óta tíz százalék fölötti támogatottsággal. Ezek a kutatások azt mutatják, hogy a fiataloknál a 35 év alattiaknál az egyik legnépszerűbb politikai értékrend. 

Akkor különösen érthetetlen, hogy miért nem indulnak az EP-választáson. 

Azért, mert nincs rá pénzünk, és szerintem helytelen politikailag az, hogy az ellenzék nem az együttműködést forszírozza ezen a választáson, mert ennek az lesz az eredménye, hogy a Jobbik lesz a második legerősebb párt. 

Az ellenzéki összefogás megszületése előtt azt nyilatkozta, hogy ha nem jön össze az összefogás, 106 egyéni jelöltetet állítva önállóan indulnak a választáson. Ha erre lett volna pénz, az EP-re hogyhogy nincs? 

Az EP-választásra nincs semmiféle állami támogatás, viszont az indulásnak több tízmilliós költsége van. 

De amikor elkezdtek megjelenni az első molinóik, óriásplakátjaik, akkor még nem volt állami támogatás. Akkor ön azt is nyilatkozta, hogy barátok segítettek, meg olyan cégek, akik kedvezményesen adták a molinót, nyomtatták az óriásplakátokat. Hol vannak most ezek a barátok? 

Azért százegynéhány óriásplakát kitételét nem hasonlítanám össze egy EP-kampánnyal. Itt országos kampány kell, standokat kell üzemeltetni. Szórólapok, óriásplakátok, rádió-, tv-reklámok kellenek. 

A Fideszt kivéve a többi párt is ki van vérezve, és vélhetően úgy finanszírozzák az EP-kampányukat, hogy nyárig hitelbe dolgozik nekik mindenki, aztán amikor megjön az állami támogatás, abból fizetnek. Önök a választási szereplésükért 82 milliót kapnak évente, miért nem járható ez az út?

A mi helyzetünket egyik pártéhoz sem lehet hasonlítani. Mindegyiknek van állami támogatása, vagy ha nincs, akkor vannak más, nemzetközi források. Nekünk nincsenek. Másrészt mi nem fogunk hitelt fölvenni.

Miért?

Honnan tudható, hogy jövőre a parlament nem dönt úgy, hogy többé nincs semmiféle állami támogatás? A miniszterelnök másfél-két évvel ezelőtt elmondta, hogy neki ez a szándéka. Erre vegyünk fel hitelt?

Arra csak felvehet hitelt, hogy nyáron kap 82 millió forintot, nem?

Ha kapunk. És kapunk jövőre is? Magyarországon semmi sem biztos. 

Ezzel az erővel az se biztos, hogy májustól kap képviselői fizetést, mégis erre tette fel a következő négy évét... 

Nem én vagyok ebben a lényeges, hanem a liberális párt.  

Akik támogatták a pártot az elmúlt hónapokban, kisemberek kis pénzzel, tehetősebbek, cégek többel, azok az EP-választáson már nem támogatják? Most végre látszana, hogy az ön szerint a pártnak mért két-három százalékos támogatottságból mennyi a valóság. 

Itt egészen más volumenekről van szó. Nem párszázezer forintokról, amit össze lehet adni és abból valahogy ilyen barkácsszinten, nagy lelkesedéssel el lehet működni, hanem óriási összegekről. 

Itt ülünk a Bazilikánál, a Sas utcában, egy márvánnyal borított elegáns épületben, ahol az irodájuk egy negyed szintet foglal el. Sok mindenen lehet spórolni, ha egy párt meg akarja magát mutatni. Így tesz most több kispárt is, akiket a sajtó előszeretettel és nem alaptalanul nevez kamupártnak, de ezért-azért mégis nekifutnak az EP-választásnak is. Ehhez képest a Magyar Liberális Párt – amelyik bejuttatott egy képviselőt a parlamentbe, támogatói vannak és 700 tagja – megsértődik, ha kamupártnak nevezik, ám nem fut neki az EP-választásnak. 

Mert ez egy nagyon költséges dolog. Az ellenzék helytelenül teszi, hogy nem egy széleskörű összefogásban gondolkodik. Szerintem mindhárom választáson – az országgyűlésin, az EP-n és az önkormányzatin is – ebben kellett volna gondolkodni. 

Ki mellé állnak oda lehetőségeikhez mérten az EP-kampány alatt? 

Azt az ügyvivő testület majd el fogja dönteni. 

A sajtótájékoztatóján nagyon határozottan mondta, hogy aktívak lesznek a kampányban, mennek, szerveznek, ott lesznek. Hol, mit és kiért? 

Amellett a gondolat mellett kampányolunk, hogy elszántan Európa-pártiak vagyunk. 

De hát ez most egy EP-kampány, ahol pártok indulnak. Önök meg pénzt és energiát fognak fektetni egy gondolat melletti kampányolásba? Miközben a pénztelenséget hangsúlyozza folyamatosan? 

Igen, az a szándékunk, hogy ezt az Európa-párti gondolatot népszerűsítsük, még akkor is, ha nem indulunk az EP-választáson. Minden szervezetünkkel való beszélgetésből az derült ki, hogy szeretnék csinálni, mennének ki az utcára, szívesen dolgoznának, én pedig azt gondolom, hogy ez egy jó gondolat, lehet csinálni. 

Van olyan párt, amit ön személyesen támogatna? 

Erre én most inkább nem válaszolnék. Az ügyvivői testület döntését fogom elfogadni. 

Volt már olyan, hogy az ügyvivői testület másképp döntött, mint ahogy azt ön szerette volna? 

Igen. 

Milyen ügyben? 

Több kérdésben is volt, hogy meggyőztek, hogy nekem nincs igazam. 

De el tudja képzelni azt a helyzetet, hogy jön egy felkérés Gyurcsányéktól, hogy üljön az ő frakciójukba, ön meg is egyezik vele, majd az ügyvivő testület döntése után azt mondja Bősz Anett, hogy Gábor, maga nem ül sehová? 

Elképzelhetőnek tartottam volna. Mondjuk az más kérdés, hogy ez azért egy nehéz probléma, mert egyfelől a pártról is szó van, és szó van rólam is. De volt rá precedens, hogy elfogadtam az ő szempontjukat. 

Kár, hogy nem mond legalább egy ilyet, mert akkor látszódhatna, hogy ez egy valódi párt, ahol vannak eltérően gondolkodó emberek, viták, és így kovácsolódik ki a párt politikája.

Erről nem illendő szerintem beszélni.

Arról, hogy egyes kérdésekben eltérően gondolkodnak? Miért? Még a Fideszen belül is előfordul, hogy az ember értesül valamilyen belső konfliktusról, vitáról.

Én erről inkább nem beszélek. 

De azért, mert ezek olyan súlyos ügyek? 

Nem, egyszerűen csak nem illik. Én sem örülnék neki, ha valaki a párt belső vitáit úgy szellőztetné meg a sajtó előtt, hogy előtte nem egyeztet velem. 

De itt most nem személyi kérdésekről van szó, hanem stratégiairól. 

Elmondtam, amit fontosnak tartok. 

Decemberben azt mondta, tervezik, hogy átláthatóvá teszik a párt kampányköltéseit, lesz kampányszámlájuk, ám ez nem valósult meg. 

Kampányszámlánk van. 

A honlapon nem találtuk. Mikor lesz átlátható, hogy mikor mire mennyit költöttek? 

Természetesen minden törvényi előírásnak meg fogunk felelni. Én azt mondtam annak idején, hogy mi azt is szívesen nyilvánosságra hozzuk, hogy kik azok, akik támogattak minket. Persze ha hozzájárulnak. Ezt is meg fogjuk tenni. 

Mesterházy Ernő köztük van? 

Sztenderd kérdés. Mindig el szoktam erre mondani, hogy nem, nincs köztük. Ernőt régről ismerem, még amikor az Európa Kiadó menedzsere volt. 

Törő Csaba? 

A következő sztenderd kérdés. Törő Csaba is a barátom, sajnos ő sem támogat minket. Ha támogatnának bennünket, nyilvánosságra is hoznánk. 

Két olyan emberről beszélünk, akik jó barátai, mindkettőjüknek lenne lehetősége támogatni önöket, de mégsem teszik. Miért? 

Remélem, hogy fogják is, bárki számára nyitott ez a lehetőség, de én nem fogok ösztökélni senkit erre. A barátaimat meg különösen nem. 

Négy évig nem volt politikus. Ezalatt miből élt? 

Egyfelől egyetemen tanítottam, másfelől próbáltam különböző helyeken, ahol igényt tartottak rá, tanácsokat adni, segíteni azzal a tudással, amivel rendelkezem, akár a környezetvédelem területén, akár más területen. És a tartalékaimat éltem föl. Nehéz időszak volt.

Nagy anyagi visszalépés volt a korábbi évekhez képest? 

Nagy. 

De most akkor ennek remélhetőleg vége, kicsit könnyebb lesz, nem? 

Nem tudom. Őszintén szólva nem vagyok tisztában azzal jelen pillanatban, hogy ez mit jelent, de nem ez a lényeges kérdés számomra. 

Orbán Viktorral mikor találkozott utoljára? Szoktak-e és ha igen, milyen gyakran? 

Ez is egy sztenderd kérdés. 

Adja magát. 

Önöknél jelent meg az az elképzelt beszélgetés Orbán és köztem. Többen azt gondolták, hogy komoly, sokaknak nem jött át, hogy csak vicc. Évekkel ezelőtt elmondtam, hogy mi nagyon jó barátok voltunk Orbánnal, harcostársak. Aztán az útjaink elváltak és nagyon éles politikai ellentét alakult ki köztünk. Én senkivel sem tartok fent haragot, próbáltam törekedni rá, hogy normalizáljuk a kapcsolatunkat. Elkezdődött köztünk egy normális párbeszéd, valamikor a kétezres évek elején egy hosszabb, évtizedes kihagyás után. 

Jobban belegondolva ebbe a fiktív beszélgetésbe Orbánnal, nem is tűnik olyan valóságtól elrugaszkodottnak. Nem is a beszélgetés, hanem hogy a Fidesznek, Orbánnak politikai érdeke fűződhet ahhoz, hogy a baloldalt minél jobban elaprózza. 

Lehet, de őszintén megmondom, ez egyáltalán nem érdekel. Nem tartom túl célravezetőnek ezeket a feltételezéseket, mert ez megint arról szól, hogy próbálunk kitalálni ilyen mesterkélt összeesküvéselméleteket arról, hogy most épp a Fidesz áll mögöttünk, vagy most az MSZP áll mögöttünk. 

Igen, de akik támogathatnák az MLP-t, azok ön szerint nem teszik, akik meg igen, azokról meg nem beszél. Ilyenkor beindul az ember fantáziája. A miénkben az a film forog, amelyikben valamelyik nagy állami megrendeléseket kapó üzletember ilyen-olyan cégeken és szerződéseken keresztül pénzt juttat az önök környezetébe. Annyira viszont azért nem élénk a fantáziánk, hogy az átutalás megjegyzésébe azt is beírja, hogy “Gábornak, barátsággal, Viktortól”. 

Egyre bonyolultabb a dolog. Ha lenne nekünk ilyen üzletemberünk, és az támogatna minket, akkor simán indultunk volna az EP-választáson. 

Tényleg? Elfogadnának pénzt egy ilyen üzletembertől? 

Én minden támogatásnak örülök. Nyilván nem fogok erről valamiféle listát elővenni, amikor valaki támogatást ad, hogy akkor nézzük meg, hogy honnan jön a pénz. 

Tehát a Közgép is támogathatná a Liberális Pártot? 

Az más, arra nyilván azt mondanám, hogy nem, ez evidens. Egyébként meg ha egy általam nem ismert átlagember beesik és támogatni akar minket párszázezer forinttal, nem fogok nyomozást elrendelni, hogy ki a csoda az illető. 

Tehát pénz és pénz között nem tesz különbséget? 

De miért, nem ez a helyes? Nyomoztassak a támogatók után? 

Nem jó tisztázni, hogy ki adja, és mit vár a támogatásért? 

Nyilván vannak olyan pénzek, mint például a Közgépé, ahol lehet tudni, hogy milyen állami korrupció áll mögötte, természetes, hogy fel sem merül ilyet elfogadni. De egyébként amit a tagjaink adnak, ott nem nézem, hogy az illető kicsoda-micsoda, és honnan finanszírozta. 

Sokan kifogásolták, hogy a Liberális Párt rátelepedett a Szabadság téren a civilek által szervezett tüntetéssorozatra, performanszokra. Ön szerint ez rendben van? 

Szerintem igen, és mások is állnak ott pártzászlókkal, csak nem olyan aktívak, mint mi. Mi egyáltalán nem azért demonstrálunk, hogy bárkit kirekesszünk. Eszünk ágában sincs bárkitől lenyúlni ezt a történetet: mi segítünk. DK-sok is szoktak kint lenni, meg MSZP-sek. 

Mi csúszott félre a kommunikációban, amikor ön azt mondta, hogy egész konkrét megkeresés érkezett Gyurcsány Ferenc részéről, hogy segítsen nekik frakciót alakítani, ők pedig kikérték maguknak, hogy ilyenről szó sem volt? 

Én ezt többször is elmondtam, hogy magamra vállalom a felelősséget, és elnézést is kértem a DK-tól és Gyurcsány Ferenctől is. Biztosan én hibáztam, valószínűleg beszéltem valami olyan dologról, amiről azt gondoltam, hogy lehet beszélni. 

Azért az furcsa, hogy erről mert beszélni, arról viszont nem, hogy az összefogás előtt melyik párt csábítgatta, hogy a listájukon induljon. 

Egész más a kettő. 

Mi a különbség? 

Az, hogy a DK-frakció ügyét az ügyvivő testület elé vittem, megvitattuk, és döntöttünk róla. Az én értékrendemben evidens, hogy akkor beszélhetek róla. 

Van azért itt egy ellentmondás: ön azt mondta, hogy volt egy ilyen konkrét megkeresés a részükről, a DK pedig azt állítja, hogy nem volt. Valaki nem mond igazat, és amiről ön beszél, az ezt elfedi. 

Ebbe én így mélyebben nem mennék bele, ezért vállalom magamra ezt a hibát. Senkit nem szeretnék kellemetlen helyzetbe hozni. Olyasmiről beszéltem, amiről ezek szerint nem lehetett volna. 

Mondana most, csak ilyen játékos formában, öt vidéki vezetőt? 

Hogyne, persze, pontosan tudnék. Például Fülöp Zoltán, ő Békéscsabán egy nagyon aktív ember. 

Ő ott a helyi szervezet vezetője? 

Igen, így van. Akkor a debreceni szervezet vezetőjét is nagyon aktívnak tartom, milyen Lajosnak is hívják, Boros Lajos azt hiszem a neve. Ő ügyvéd, és nagyon tehetséges, rátermett embernek tartom. Kemény Csillát Gyöngyösről szintén nagyon jónak tartom.

Ő a hevesi szervezet vezetője?

Igen, a hevesi. Kit mondjak még?

Még kettőt. 

(hosszú szünet)

Hát nem tudom, hogy kit tudnék igazán mondani. Budapestiek közül, hogyha érdekes, például a Szabadai Viktor, ő a budapesti elnökünk, nagyon aktív, rátermett ember. Nagyon jónak tartom e téren.  Hmmm, ki van még... A Sermer Ádám, ő nem is tudom, melyik kerület vezetője, őt is nagyon jónak tartom.

Még legalább egy vidéki kéne

Bocsánat, a Pintér András Székesfehérvárról, őt is nagyon jónak tartom és rátermettnek. Ez már talán több is mint öt.

Négy vidéki és egy fővárosi.

Biztos ha nagyon törném a fejem, eszembe jutnának még vidékiek.

Bónusz audio! Fodor Gábor a pártja vidéki vezetőit sorolja!

Mikor lehet látni a liberális pártot működés közben? Van olyan fórumuk, ahová elmehetünk megnézni, hogy hogyan működik a párt?

Hogy legközelebb mikor lesz küldöttértekezlet, azt nem tudom, de az egy ilyen alkalom. 

És az nyilvános? 

Nem, de előtte és utána tudnak beszélni a küldöttekkel. 

Vannak nyilvános kongresszusok? Mert ha igen, az jó alkalom arra, hogy a kétkedők tapasztalati úton győződjenek meg arról, hogy tényleg létezik a párt.

Lesznek. Jó is, hogy mondják, a következő alkalommal erre oda fogunk figyelni, hogy legyen nyilvános rész is, ez jogos. 

Említette Szabadai Viktort, aki az SZDSZ utolsó elnöke volt. Mi az, amiben az MLP különbözik az SZDSZ-től?

Az SZDSZ nagyon helyesen sok dologban odaállt fontos reformok, átalakítások mellé. De ezzel sokszor olyan látszatot keltett, mintha ő lenne az egyedüli igazat megmondó párt. És a többiek, akik esetleg mást gondolnak, azok nem az igaz és helyes úton járnak. Mi liberálisnak gondoljuk magunkat, de nem gondoljuk, hogy mi vagyunk a felkentek, akik állandóan megmondhatják, hogy mi a helyes út.

De ez nem politika, hanem stílus kérdése.

Ez nem csak stílus kérdése. Ez politikai kérdés is. Például, arról már az SZDSZ-en belül is vitánk volt, hogy van-e értelme egy koalíciós kormányban olyat szerepet vállalnia az SZDSZ-nek, hogy úgy akar keresztülerőltetni reformokat, hogy annak a koalíciós partnere is ellene van és természetesen az egész ellenzék is. Hogy jót tesz-e egy adott szféra átalakításának ez a fajta politika. Ezt például nyilvánvalóan másképp akarjuk csinálni. 

Hogyan?

Nem így. Nyilvánvalóan eszünk ágában sincs megmondani, hogy mi vagyunk a reformoknak és a helyes útnak az egyetlen képviselői. Nem gondolom, hogy olyan politikát kellene folytatnunk, hogy mindenki ellenállásával szemben erőltessünk át reformokat. Sokkal jobban hiszek abban, hogy a civil társadalmat kell erősíteni.

Ahogy a Szabadság téren teszik?

Igen. Egy olyan politikai kultúrát kell létrehozni, amelyben bizonyos értékrendek erősebben jelennek meg. Például a Jobbik térnyerését ennek tudom be.

Próbáljuk értelmezni, amit mond, hogy miben különbözik az SZDSZ-től az MLP, de, ne haragudjon, ez az egész csak blabla. Hol van itt a konkrétum?

Ha úgy kérdezik, hogy mondjak konkrét dolgot a koalíciós időszakból, akkor mondok. Például az egy komoly politikai hiba volt az SZDSZ részéről, hogy nem állt a mellé a program mellé, amit én próbáltam megvalósítani. Amikor a Gyurcsány-kormány kirakta az SZDSZ-t a koalícióból, akkor az látszott, hogy a helyzetet előrehozott választással lehet konszolidálni. Hiba volt, hogy ezt nem támogatták. Ezt a hagyományt semmiképpen nem vállaljuk. 

Az elvtelen ragaszkodást a hatalomhoz? 

Ha akkor létrejön egy szakértői kormány Surányi György vezetésével, az ország nem itt tart, nincs kétharmada a Fidesznek, és az SZDSZ bent lenne a parlamentben.

Ön szerint le kell-e ülni Vona Gáborral vitatkozni, vagy nem?

Szerintem a Jobbikkal kapcsolatos politika kudarcot vallott az elmúlt években. Ezt újra kell gondolni. Eddig az volt a politika, hogy nem kell leülni vele. Ezt meg kell változtatni. Szerintem a szélsőjobbal vitatkozni kell. 

Ön ült már le Vona Gáborral beszélgetni?

Nem.

Említette, hogy ön szerint ha erősödik a liberális eszme, gyengül a szélsőjobb, és fordítva. Most ehhez képest erősödött a szélsőjobb, és a Liberális Párt – “jelentős sikert aratva” – bejutott a parlamentbe. Nincs ellentmondás?

 Szándékosan torzítják el a mondanivalómat. A mi sikerünk, egy apró, pici siker az ellenzéki oldalon. Akkor erősödne a liberális gondolat, ha mi a mérhető pártok között nem ebben a mezőnyben lennénk, hanem egy sokkal erősebben. 

A direkt összefüggés se látszik. Nyilván nem egymás szavazóit csábítgatja el a Jobbik és a Liberális Párt. 

A társadalmi közeg, a politikai kultúra az összefüggés. Ha az emberek magyarázatot keresnek arra, hogy a körülöttük lévő problémákra milyen megoldások lehetnek, és van épkézláb liberális alternatíva, ami megmagyarázza azt, ami körülöttünk van, az szerintem jelentős dolog. Ma nincs ilyen, ma csak szélsőjobboldali értelmezés van.

És mit változtat ezen az, ha leül a Jobbikkal vitatkozni?

Nem tudom, hogy 1-2-3 éves távlatban mit fog eredményezni, csak azt tudom elmondani, hogy az eddigi politika nem hozott eredményt. 

Döntsön az olvasó: a Magyar Liberális Párt

  • 8943
    Fodor Gábor alibiszervezete.
  • 1167
    liberális eszméket valló politikusokat tömörítő, valódi, működő politikai formáció;