Nem feltétlenül vesztesek a Jobbik szavazói, de annak érzik magukat
További Belföld cikkek
-
Kivonul a kormány a kegyelmi ügyekből, az államfő ellenjegyzés nélkül dönthet - Rossz napja volt a munkában, ezért síremlékeket zúzott össze
- Beszakadt az úttest a Kazinczy utcában egy parkoló autó alatt
- Nem adatja ki a törvényszék a kegyelmi ügy iratait
- Gulyás Gergely: Az EU-ban mi képviseljük a szabadságot
„Orbán Viktor úgy kezeli az EU-t, mint egy bankautomatát: kiveszi belőle a pénzt, aztán belerúg” – mondta Krekó Péter, a Political Capital igazgatója azon az „Antikapitalizmus, Európa-ellenesség és szélsőségek” című szerdai konferencián, amelyet a Somogyi Zoltán vezette Szabad Piac Alapítvánnyal közösen szerveztek.
Habár a fenti idézet a Fidesz elnökére vonatkozik, a konferencia leginkább mégiscsak a Jobbikra volt kihegyezve: miért ilyen erős Magyarországon, hogyan pozicionálható az európai szélsőjobboldalon, illetve az Európai Parlamenten belül, és hogyan lehetne megerősíteni a vele szemben álló, „a szabad piac iránt elkötelezett demokratikus közepet”.
Ki szavaz a Jobbikra?
A konferencia résztvevői között egy viszonylag klasszikusnak mondható kérdés váltotta ki a legkomolyabb vitát, nevezetesen, hogy a Jobbikra csak politikailag tájékozatlan, lecsúszófélben lévő alsó-középosztálybeliek szavaznak-e, vagy sem.
A kérdésben az egyik pólust Bruck Gábor, a Sawyer Miller Group képviselője alkotta, aki szerint Magyarország kulturális deficittől szenved, nem tud Európával haladni, aki a Jobbikra szavaz, az pedig voltaképpen bevallja, hogy „feladtuk a versenyt”, és egy önmagába záródó, leszakadó ország akarunk maradni.
Ezzel szemben Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője szerint a Jobbik szavazótábora rendkívül heterogén, támogatói
nem feltétlenül vesztesek, de annak érzik magukat,
és elsősorban azért voksolnak a szélsőjobboldali pártra, mert féltik a társadalmi státuszukat. Az elemző úgy látja, hogy míg a 2006 utáni időszakban a Jobbik szavazóit kétségtelenül az indulat motiválta, 2010 óta inkább a félelem került előtérbe, a párt támogatói a „Ki tud engem megvédeni?” kérdésre kerestek választ.
Juhász azt a mostanában gyakran felmerülő kérdést is felvetette, hogy a Jobbik szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali párt. Az elemző szerint hiába emlegetnek sokan egyfajta „nemzeti bolsevizmust” a párt kapcsán, a Jobbik továbbra is szélsőjobboldali, elsősorban azért, mert egyfajta „új nacionalizmusból” táplálkozik, amivel egy újfajta, nem osztályalapú kollektivizmust kínál.
Ez azért is fontos, mert a konferencia másik kulcskérdése az antikapitalizmus volt, de Juhász szerint az a bázis, amelyikre a Jobbik Magyarországon épít, nem feltétlenül ellenzi a piacgazdaságot.
– vélekedett az elemző. Nagyjából ugyanezeket említette Karvalits Ferenc közgazdász, az MNB egykori alelnöke a közép-európai régió, és azon belül Magyarország kétezres évekbeli gazdasági lemaradásának okaiként: szerinte a fejlődés lelassulásáért többek között a magyar társadalom „keleties értékvilága”, a bizalomhiány és a verseny elfogadásának hiánya okolható, aminek köszönhetően a leszakadó rétegek „meglehetősen reménytelen helyzetbe kerültek”.
Juhász Attila szerint a Jobbik sikerét annak is köszönheti, hogy – a Fideszt leszámítva – tudatosabban építi szavazótáborát, mint a többi párt: a nyugat-magyarországi kistelepüléseken való jó szereplését például valószínűleg nem a szavazói preferenciák radikális megváltozásának köszönhette, hanem annak, hogy ők ötezer fő alatti településekre is elmentek kampányolni.
Ők voltak ott
– érzékeltette Juhász, mennyire prózai okai lehettek a sikernek.
Akikkel ciki együttműködni
Ahogy azt Seres László, a HVG újságírója kiemelte: a Jobbik eléggé izolált az európai szélsőjobboldali mozgalmakon belül, amit az is jelez, hogy a francia Nemzeti Frontot (FN) vezető Marine Le Pen és a holland Szabadságpárt (PVV) alapítója, Geert Wilders sem hajlandó velük együttműködni.
A legtöbb szélsőjobboldali pártot jelenleg az EFD (Szabadság és Demokrácia Európája) frakciója tömöríti az Európai Parlamenten belül, de a következő ciklusban minden bizonnyal változni fognak az erőviszonyok. Ahogy Keller Boglárka, a Zsigmond Király Főiskola docense elmondta: az új parlamentben valószínűleg egy új szélsőjobboldali frakció alakul majd, Marine Le Pen és Geert Wilders megállapodásának köszönhetően. Ehhez 25 képviselőre van szükség, legalább hét uniós tagállamból. Minden jel arra mutat, hogy ez össze fog jönni, habár a UKIP-et (Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja) és az EFD-t is vezető Nigel Farage ebben nem fog részt venni.
Az is szinte biztos, hogy a Jobbik nem lesz benne az új formációban, mert ahogy Krekó Péter fogalmazott: ők abba a kategóriába tartoznak, akikkel mindenki másnak „ciki együttműködni”. Ebben a ligában olyan pártok versenyeznek még, mint a görög Arany Hajnal, vagy a brit nacionalista BNP.
Krekó szerint az új EP-ben három részre szakadhatnak az Európai Unióval szemben kritikus erők:
- a UKIP által képviselt Európa-ellenes, populista vonalra
- a Le Pen és Wilders által fémjelzett radikális jobboldalra, amely várhatóan új frakciót alakít,
- és a mindenki más számára vállalhatatlan klubra, amelyikbe a Jobbik is tartozik.
Euroszkeptikusok Európája
Az EU-val szemben kritikus pártokkal kapcsolatban nem ez lesz az egyetlen újszerű jelenség, hanem az is, hogy a korábbinál sokkal több képviselőjük lesz az EP-ben.
Az is újdonság lesz, hogy több tagállamban rendkívül erős szereplésre lehet számítani a szélsőjobboldali pártoktól: a UKIP és Le Pen pártja, az FN első helyen végezhet, ahogy a Dán Néppárt és Geert Wilders pártja is. Második helyre futhat be a Jobbik, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), illetve a nehezen kategorizálható olasz Öt Csillag Mozgalom és a szélsőbaloldali, de szintén EU-ellenes görög Sziriza, így összesen nyolc országban végezhetnek első vagy második helyen az EU-val szemben kritikus pártok.
Ettől azonban a parlamenti szereplésük nem feltétlenül lesz hatékonyabb, több okból kifolyólag:
- ezek a pártok között számos kérdésben nincs konszenzus, például a bevándorlás, vagy a gazdaság szabályozásában
- az előző ciklusban az EFD nagyjából mindig a mainstream álláspont ellen szavazott, aminek köszönhetően nem tudták érdemben befolyásolni a döntéshozatalt
- a szakpolitikai döntések előkészítésétől a szélsőjobboldali képviselők eddig többnyire távol tartották magukat
- a képviselők 70 százaléka továbbra is EU-párti lesz, csak úgy, mint az uniós polgárok többsége (kivéve az Egyesült Királyságban)
A szélsőséges erők megerősödése azonban egy negatív következménnyel minden elemző szerint járni fog: mivel ezekben a pártokban – a Jobbikot is beleértve – egyre markánsabb az oroszbarát politika, az energiapolitikában és a diplomáciában az orosz érdekek az eddiginél hangsúlyosabb képviselethez juthatnak majd az EP-ben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
