Tihamér, Annamária
19 °C
33 °C

Embertelen a tényleges életfogytiglan

2014.05.20. 10:12
Strasbourgban ma kimondták: a magyar Btk. legszigorúbb büntetése, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizáró tényleges életfogytiglan az emberi jogok európai egyezményébe ütközik. A koalíciónak lépnie kell, különben kínos perek sorát fogja elveszíteni.
  • A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága ma kihirdetett ítéletében kimondta, hogy a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (tész) magyar szabályozása sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét.
  • Az ítéletnek nincs közvetlen következménye a magyar Btk.-ra nézve, de a tész szabályozásán a bíróság szerint változtatni kell. Ha nem így tesz, Magyarország perek tucatjait veszíti el: tavaly 46 ember töltött tényleges életfogytig tartó büntetést a magyarországi börtönökben.
  • Pedig a Fidesz nagyon szerette volna megtartani a tészt, még az új Alaptörvénybe is beleírták.
  • A Strasbourg által hiányolt felülvizsgálat bevezetése nem jelentené azt, hogy a tényleges életfogytosok kiszabadulnának, csak annyit, hogy 20-25 évente meg kell vizsgálni, indokolt-e a szabadságvesztés fenntartása.
  • A döntés megfellebbezhető a bíróság Nagykamarájánál, de ez legfeljebb időhúzásra jó: pont a Nagykamara kaszálta el nemrég a brit tészt, és Strasbourg precedensalapon működik.

A strasbourgi bírósághoz egy Magyar László nevű férfi fordult, arra hivatkozva, hogy a tényleges életfogytig tartó börtönbüntetése, mivel esélye sincs a felülvizsgálatra, embertelen és megalázó. A három ember megöléséért, rablásért és más bűncselekményekért 2005-ben elítélt, 48 éves férfi a tárgyalássorozat hosszát és egyik bírájának elfogultságát is kifogásolta.

Nem a tényleges életfogytiglan, csak a magyar szabályozása jogsértő

Nem javulhatnak meg?

 
Részlet az Európa Tanács kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód ellenes bizottsága (CPT) 2014-es magyarországi jelentéséből.
 
Végül, a látogatások során nyilvánvalóvá vált, hogy a hosszú szabadságvesztésüket töltők közül miért a tényleges életfogytiglanra ítéltekre jut a legnagyobb figyelem. A 2007-es jelentésünkre adott válaszban a magyar hatóságok kitértek rá, hogy a büntetés-végrehajtás számára kihívást jelent azoknak az elítélteknek a kezelése, akiknek reményük sincs a szabadulásra. Ők ugyanis minden erőfeszítés ellenére arra juthatnak, hogy az életük értelmetlen, és ezért önmaguk vagy mások ellen fordulhatnak.
 
A 2013-ban meglátogatott tészesek közül többnek rendszeresek az öngyilkos fantáziái, vagy az a jövőkép gyötri őket, hogy a börtönben kell meghalniuk. Voltak, akik konkrétan azt állították, hogy a szabadulás reményének hiánya azért embertelen, mert megfosztja őket attól a képességüktől, hogy az életük hátralévő részében megjavuljanak, pedig ők is emberek.

Az EJEB héttagú tanácsának egyhangú döntése szerint sérültek Magyar László jogai, mert büntetése sérti az egyezmény 3. (a kínzás és embertelen bánásmód tilalmáról szóló) tilalmát. A bíróság azt is megállapította, hogy Magyar büntetőügyének nyolc évig húzódó tárgyalássorozata az egyezmény 6. (a tisztességes eljáráshoz való jogot rögzítő) cikkét sérti. A magyar államnak nem vagyoni kártérítésként 2000, költségtérítésként pedig további 4150 eurót kell fizetnie neki.

A magyar büntetőjog része a köztársasági elnök által gyakorolható kegyelmi jog, ami a tészesekre is kiterjed. A bíróság azonban felhívta a figyelmet, hogy a tészesek büntetésének felülvizsgálata az államfőnek nem kötelessége, az eljárása pedig diszkrecionális (úgy dönt ahogy akar), így a kegyelmi jogköre nem tekinthető olyan garanciális elemnek, ami a tész szabályozását összességében elfogadhatóvá tenné.

A bíróság szerint maga az életfogytiglani börtönbüntetés, valamint az, ha egy arra ítélt embert élete végéig nem helyeznek szabadlábra, önmagában nem tekinthető jogsértőnek. A problémát az jelenti, hogy a magyar jogrendszerben nincs olyan elem, ami kötelezően előírná a tényleges életfogytiglanra ítéltek büntetésének időnkénti felülvizsgálatát: nincs rá garancia, hogy számít az elítélt változása, fejlődése a börtönbüntetése során, ami Strasbourg szerint

rendszerszintű problémát

jelent.

A bíróság a határozat részeként emlékeztet rá, hogy ilyen esetekben a tagállamoknak a kártérítésen túl kötelességük módosítani a problémás jogszabályt. A beadvány többi részét elutasították. A pernek külső beavatkozóként a Magyar Helsinki Bizottság is részese volt, a jogvédők szintén azt az álláspontot képviselték, hogy a tész magyar szabályozása sérti az egyezményt.

Borítékolható volt

Az ítélet nem tekinthető meglepetésnek, miután 2013-ban három brit elítélt már nyert pert Strasbourgban ugyanerre hivatkozva. A precedensjogi alapon működő EJEB nagytanácsa akkor kimondta, hogy az életfogytiglani szabadságvesztés csak akkor összeegyeztethető az emberi jogi egyezmény 3. cikkével, ha garantált, hogy egy meghatározott idő (általában 25 év) után az ítéletet automatikusan felülvizsgálják.

Az Egyesült Királyságban ráadásul nem is egy tudatosan vállalt büntetőpolitikai szigorítás részeként alakult ki a felülvizsgálat nélkül életfogytiglan gyakorlata: 2003-ban megszűnt a korábbi automatikus revízió lehetősége, a pótlásáról nem gondoskodtak, és a felülvizsgálat elrendelésével kapcsolatos hatáskör is szabályozatlan.

Magyarországon ennél sokkal egyértelműbb a helyzet: a tész lényegében a halálbüntetés pótlására került be a Btk.-ba 1993-ban, épp azért, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői soha többé ne jelenthessenek tényleges veszélyt a társadalomra.

Drága, körülményes, felesleges

Pedig az életfogytiglani szabadságvesztés felülvizsgálatának lehetősége nem azt jelenti, hogy 20 vagy 25 év után az elítélt szabadlábra kerül, sőt: erre a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői körében csak elvétve kerül sor. A felülvizsgálatra – és ebben a politikusokat kivéve szinte minden szakmai szervezet egyetért – azért van szükség, hogy a tészeseket érdekeltté tegye a jó magaviseletben.

A szabadulás leghalványabb reménye nélkül bebörtönzöttek őrzése ugyanis  drága, körülményes és veszélyes. Mivel súlyosabb büntetést már nem kaphatnak, nem motiválhatók, így lényegében következmény nélkül követhetnek el bármit mások ellen. A tét nélkülivé vált élet miatt folyamatos az öngyilkosság veszélye is, ezért különleges óvintézkedésekre van szükség.

Kellett, mert népszerű

Annyiban egészen egyedi a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés magyar szabályozása, hogy azt a kormánytöbbség 2011-ben még az új Alaptörvénybe is beleírta.

Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki

– áll a IV. cikkben (amúgy alig néhány mondattal az embertelen bánásmód tilalma alatt). Az alaptörvényi kontextusban azonban a lényeg nem az, hogy a tész miért szabható ki, hiszen azt a Btk. egyértelműen szabályozza. Hanem az, hogy egyáltalán kiszabható.

A miniszterelnök a tész alkotmányos becikkelyezését azzal indokolta, hogy a 2011-es nemzeti konzultáció keretében visszaérkezett 920 ezer kérdőív kitöltőinek 90 százaléka támogatta a tészt. Csakhogy Orbánék biztosra mentek: a felmérésekből például az is tudható, hogy az emberek többsége a halálbüntetés visszaállítását is támogatná.

Börtönben halhatnak meg. Vagy mégsem?

A tényleges életfogytiglanra ítéltek közül a legismertebb a romák elleni 2008–2009-es gyilkosságsorozat három fővádlottja. Ők összesen hat embert öltek meg bűnszervezetben, előre kitervelten, különösen aljas indokból. Az ítéletük nem jogerős.
 
Szita Bence gyilkosai 2012 őszén csalták el és verték agyon a 11 éves kisfiút. A három elkövető ítélete jogerős, sohasem helyezhetők szabadlábra.
 
Jogerősen élete végéig börtönben marad a 2009-es csepeli gyilkosság egyik elkövetője, a biztonsági őr, aki a gyilkos lövéseket az iskola vezetőjére és fiatal kollégájára leadta.
 
Az "ároktői banda" tagjai tíz brutális rablótámadásért és egy gyilkosságért felelt,ek ketten közülük ráadásul el is szöktek: ők nem jogerősen tényleges életfogytiglant kaptak.
 
Sohasem szabadul a fegyházból a brutális öcsödi gyilkosság egyik vádlottja. Ő a társával 2010-ben meggyilkolt két férfit, az egyiküket megerőszakolták, majd a holttesteket elégették.
 
Nem jogerősen tényleges életfogytiglant kapott az a két német férfi, akik 2009-ben Mohácson a vagyonukért élve eltemettek egy német nyugdíjas párt.
kep
Fotó: BVOP

Egy büntetés alkotmányos becikkelyezésére csak egy okból lehet szükség: ha az alkotmányozó tart tőle, hogy az valamilyen jogszabályba ütközik, és így akarja megvédeni. A hazai jogi akadályoktól így sikerült megóvni, de az itthon is hatályos nemzetközi szerződésektől nem.

Az Alkotmánybíróság megint nekifut

Jogvédő körökben úgy tudják, hogy 2010 tavaszán az Alkotmánybíróság (AB) is foglalkozott egy, a tész alkotmányosságára vonakozó beadvánnyal, ám végül az egész ügy a fiók mélyére süllyedt, és soha nem derült ki, hogy az AB miként vélekedett a tészről. A Társaság a Szabadságjogokért megpróbálta kideríteni, de végül elveszítette a részletek megismeréséért indított pert a titkolódzó AB ellen.

A haladék azonban csak ideiglenes volt. Az időközben a kormányoldal által felduzzasztott  testületnek hamarosan határoznia kell a tészről, ezúttal már az új Alaptörvény alapján. Áprilisban ugyanis a Szegedi Ítélőtábla felfüggesztette egy hármas gyilkosság eljárását és az Alkotmánybírósághoz fordult.

Első fokon, 2008-ban ugyanis tényleges életfogytiglanra ítélték az elsőrendű vádlottat, az ítélőtábla pedig alaposnak találta a védő indítványát, aki a már említett brit ügyben született strasbourgi ítéletre hivatkozva azzal érvelt, hogy a tész magyar szabályozása ellentétes a Magyarország által is ratifikált emberi jogi egyezménnyel.

Az ilyen ügyekben 90 napon belül döntő Alkotmánybíróságnak még másfél hónapja maradt, és a születendő határozatot kétségkívül jelentősen befolyásolja a mai strasbourgi döntés. De az AB döntésétől függetlenül sincs nagy mozgástere a kormánykoalíciónak: ha nem módosítják a Btk.-t, az állam perek sorát veszítheti el Strasbourgban, ami a pénz mellett elsősorban diplomáciailag lesz egyre kínosabb. Ha viszont enyhítenek kicsit a tész szabályain, aminek feltehetően nem lesz túl jó a társadalmi fogadtatása, akkor az egészet Strasbourgra fogva nyugodtan mondhatják, hogy bár nem értenek egyet, nincs más választásuk.