Külföldi titkosszolgálatok is rajta voltak Kovácson

Az Euroázsiai Unió legnagyobb lobbistája az EU-ban

(Putyin volt tanácsadójának véleménye Kovács Béláról.)

Nem elég, ha nem vagyunk kémek, az se jó, ha annak látszunk – egyelőre csak ez a tanulsága Kovács Béla kémügyének. A jobbikos EP-képviselőt az Alkotmányvédelmi Hivatal jelentette fel a Legfőbb Ügyészségnél, miután a titkosszolgálat bizonyítottnak látta, hogy az Európai Unió ellen folytat(ott) hírszerző tevékenységet Oroszország javára.

Nem csak a magyar kémelhárítás szúrta ki

Az Index úgy tudja, a jobbikos politikus ténykedésének és orosz kapcsolatainak a feltárásán nemcsak a kémelhárításért felelős Alkotmányvédelmi Hivatal (AH), de a hírszerzéssel foglalkozó Információs Hivatal, sőt külföldi társszervek, a belga, a francia és a lengyel kémelhárítás is dolgozott – bár az erre vonatkozó kérdéseinkre Németh Szilárd, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának alelnöke nem kívánt válaszolni. Ahogy arról sem beszélt, hogy az AH vizsgálta-e Kovács életrajzát, és a jobbikos politikus valóban az-e, akinek mondja magát.  

Fotó: Barakonyi Szabolcs

Arról, hogy pontosan mit is csinált Kovács, keveset tudni, de egyre biztosabbnak tűnik, hogy a titkosszolgálatok kép- és hangfelvételekkel dokumentálták, amikor konspiráltan találkozott az orosz titkosszolgálat embereivel. A bizonyítékok – bár nem mutatták be azokat – a parlament nemzetbiztonsági bizottságának MSZP-s és LMP-s tagját is meggyőzték arról, hogy Kovács ügye kémügy (Molnár Zsolt) és „ez nem összeesküvés-elmélet” (Szél Bernadett). Csak a Jobbikot nem sikerült meggyőzniük a szakszolgálat képviselőinek.

Amióta a botrány kirobbant, a Jobbik következetesen kiáll Kovács Béla mellett. A párt a kémügyet rágalomnak, lejáratásnak tartja, melynek szerintük egyetlen célja, hogy az egyre erősödő Jobbikot az EP-választás hajrájában meggyengítse. A jobbikosok szerint a kormány külföldi nyomásra cselekedett, és valóban, ez az állítás sem teljesen légből kapott. 

Az ügyet közelebbről ismerők szerint a kormányzatra valóban nyomást gyakorolt néhány külföldi társszerv, pontosan azok, akik Kovács ténykedésének feltárásában a magyaroknak segédkeztek. Csakhogy ha ez tényleg így van, az éppen a Jobbik által hevesen tagadott kémvád gyanúját és azt erősíti, hogy ez nem csak egy mondvacsinált magyar sztori. Úgy tudjuk egyébként, hogy a Fidesz felsővezetésében nem mindenki tartotta jó ötletnek megszellőztetni az ügyet. Volt olyan, a titkosszolgálati témákban különösen jártas vezető fideszes politikus, aki még várt volna vele, de nem politikai, hanem szakmai okokból.

Az ugyanis valóban szokatlan, mondhatni példa nélküli eljárás, hogy egy embert, aki a gyanú szerint kémkedik, a sajtóban buktassanak le. Arra, hogy mégis miért így jártak el, egyetlen racionális magyarázat az, hogy éppen kampány van. És bár a Magyar Nemzet cikkének megjelenése napján Kovács Béla azt mondta, őszintén meglepte a hír, információnk szerint a Jobbik vezetése már korábban, az országgyűlési választást megelőzően fülest kapott arról, hogy a kémügyet előkapja a kormánypárti sajtó. Ezt Vona Gábor is megerősítette az ATV Egyenes beszéd című műsorában, legalábbis azt mondta, tudta, hogy Kovácsot támadni fogják. A pártelnök ugyanakkor nem árulta el, ki súgott neki. 

Szervezetszerűen

Abban a Jobbiknak valószínűleg igaza van, hogy a Kovács-ügyet a Fidesz felhasználja ellenük. De ez még nem jelenti azt, hogy Kovács Béla ártatlan, ahogy azt sem, hogy bűnös. A kérdés, hogy ha bűnös, akkor mégis miben bűnös. A nemzetbiztonsági bizottság ülésen a szakszolgálat munkatársai állítólag beszéltek arról, hogy nem csak az a kém, aki titkos adatokat, hadititkokat szerez meg egy másik ország számára, a kémkedés ennél sokrétűbb. Erreutalt Molnár Zsolt is, aki a Wall Street Journalnak azt nyilatkozta: alobbitevékenység és a kémkedés közötti határmezsgye igen keskeny, és Kovács jogi szempontból átcsúszott az illegális oldalra.

Fotó: Barakonyi Szabolcs

Ez és más nyilatkozatok, félmondatok is arra utalnak, hogy nem teljesen kerek a történet, és sok a még megválaszolatlan kérdés. Részben emiatt is bízik Kovácsban az egész Jobbik-frakció. Másrészt azért is, mert a nemzetbiztonsági bizottság ülésén hiába kérték a jobbikosok, hogy a szolgálat mutassa meg a bizonyítékként emlegetett felvételeket Kovácsról, ezt a kérésüket elutasították, mondván, azok titkosak.

A Jobbik vezetése azért is védi Kovácsot, mert ha elengednék a kezét, azzal Vona Gábor is sérülne, mert a politikai felelősség őt is terhelné.  (Az biztos, hogy Kovácsot most igyekszik távol tartani a sajtótól a párt, a nemzetbiztonsági ülés után elviharzott politikus hétfő délutáni programját is lemondták, nehogy újságíróknak kelljen válaszolgatnia.)

De attól, hogy a történet nem kerek és lehet, hogy nem is lesz soha az, Kovács Bélának még minden oka megvan arra, hogy ne aludjon jól. Egy, korábban a hírszerzés területén dolgozó forrásunk szerint simán megállhat a kémvád akkor is, ha például valaki egy ellenérdekelt ország megbízásából alakít szervezeteket, szervez eseményeket úgy, hogy ezt más ország titkosszolgálatának utasítására teszi, részben konspiráltan. Márpedig Németh Szilárd szerint a szakszolgálatok azt is bizonyították, hogy Kovács szervezetszerűen működött együtt az oroszokkal. Utóbbi – akárcsak a konspiráció – rendkívül fontos a történet szempontjából, mert ez a szakmai zsargonban azt jelenti, hogy ezt a tevékenységet a politikus munkaként végezte. 

De mit is?

Kovács Béla életéről keveset tudunk, és a párttársai se tudnak sokkal többet, mint amit a sajtó eddig kiderített. Amit viszont tudunk, hogy amióta EP-képviselő lett, két olyan területen is nagyon aktív, amelyben Oroszország valamilyen formában érdekelt. Az egyik az energetika, a másik az európai szélsőjobboldali szervezetek „istápolása”. 

Az energetika szívügye volt. Olyannyira, hogy állítólag a gyakornokként alkalmazott rokona, Alexandr Isztosin is az energetikában „utazott”, a párton belül legalábbis úgy tudják, hogy tavaly nemzetközi szakjogi diplomát szerzett speciálisan az energiaszektorra. Akárcsak ő, asszisztense, Gajdos Attila is ezen a területen mozog, és egy nyelvet beszél jól, az oroszt.

A Political Capital elemzőcég pedig  korábban már kiszúrta, hogy a független, európai párttámogatással nem rendelkező Kovács az elmúlt évben három jelentés esetében is kapott véleményezői szerepet, miközben ezen, szakmailag-politikailag jelentős feladatokért komoly versengés zajlik a nagy európai frakciók tagjai között is. A PC szerint mindhárom jelentés energiapolitikai témájú, az egyik például a nukleáris hulladékok tárolására és szállítására vonatkozik. Márpedig az egyetlen dolog, amiben egy kém hasznára válhat Oroszországnak, az az, ha egy jelentést véleményez, és ebben a megbízó álláspontját vagy érdekeit képviseli. Ahogy tette ezt ezekben az esetekben Kovács, aki 2013-ban társelnöke lett az EU–Oroszország Parlamentközi Munkacsoportjának. 

Tavaly októberében pedig már ő vezette a munkacsoport harmadik ülését Moszkvában, majd egy hónappal később a Jobbik egy olyan gázipari konferenciát szervezett, amelyen a Gazprom és más orosz vállalatok mellett orosz parlamenti képviselők is jelen voltak. Mindez persze magyarázatot is adhat arra, miért volt annyit Oroszországban, információnk szerint ugyanis EP-képviselőként elég sűrűn járt ki.

De Brüsszelbe is szervezett találkozókat. Többször kiment hozzá például az a Leonyid Kozsara, aki később Ukrajna külügyminisztere lett az oroszbarát Janukovics-kormányban. Kozsara egy kerekasztal-beszélgetés szervezésére akarta rávenni, aminek az lett volna a témája, hogy ne engedjék szabadon a Janukovics ellenfeleként ismert, bebörtönzött Julia Timosenkót. 

Az eurázsiai lobbista

De Kovács nemcsak az energetikában mozgott az orosz érdekek szerint, hanem politikai vonalon is. Az ő kezdeményezésére alakult meg 2009-ben az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége (AENM), amelynek először a kincstárnoka, majd tavaly év végén az elnöke lett. Az egyértelműen oroszbarát pártszövetség finanszírozásával nem volt minden rendben. Amikor ezt az Index nemrég feltárta, Kovács az előző, francia vezetésre mutogatott, noha a kezdetektől ő a szövetség kincstárnoka, tehát az ő jóváhagyása is kellett a kifizetésekhez. 

Amikor tavaly májusban Vona Gábor elkísérte Kovácsot Moszkvába, akkor a pártelnököt és az EP-képviselőt Alexandr Dugin meghívta egy előadásra, beszélgetésre a moszkvai állami egyetemre.

Alexander Dugin és Vona Gábor

Fotó: Eurasia-rivista.org

A magyar sajtó a látogatásból leginkább azt emelte ki, hogy Vona orosz kommunistákkal, köztük Putyin egyik volt tanácsadójával találkozott. Dugin korábban valóban az egyik tanácsadója volt az elnöknek, jelenleg pedig az orosz parlamenti elnök geopolitikai tanácsadója. (1995-ben a Nacional(ista)-Bolsevik Pártban vállalt közreműködést.)

De ha kicsit jobban megkaparjuk Dugin életét és munkásságát, ennél érdekesebb dolgokra bukkanhatunk: a civilben egyetemi professzorként dolgozó ismert orosz gondolkodó több szálon is kapcsolódik az orosz titkosszolgálatokhoz. Szülei a katonai hírszerzés munkatársai voltak, az általa a kétezres években alapított Eurázsiai Mozgalom pedig hemzseg azoktól, akik korábban a KGB-nél vagy annak utódszervezeténél dolgoztak.  

Nem kell sok ész ahhoz

A Putyint igazi demokratának tartó Dugin eurázsiai víziójának lényege, hogy Párizsnak és Berlinnek össze kellene fogni Moszkvával, le kellene válnia az Egyesült Államokról, és Oroszországgal szövetkezve létre kellene hozni egy eurázsiai birodalmat. Nem tudni, hogy megfelelési kényszerből vagy őszintén, de az egyetemen Vona egy felvétel tanúsága szerint azt mondta Duginéknak, ha rajta múlna, már holnap belépne az eurázsiai unióba. Ugyanezen a beszélgetésen pedig Dugin úgy jellemezte Kovács Bélát, mint „az Eurázsiai Unió legnagyobb lobbistáját”. Talán freudi elszólás, mindenesetre a jelen lévő magyar tolmács ezt így fordította:

a legnagyobb lobbistákkal találkoztunk, akik az Európai Unióban Oroszország érdekeit képviselik. 

De talán ez a lobbizás nem is olyan nehéz, mint gondolnánk. Kovács ugyanezen a találkozón például ezt mondta az Európai Parlament képviselőiről:

A 756 képviselőből 740 – hogy is mondjam – , gépek, csak szavaznak, nem kell sok ész ahhoz, hogy valaki EU-képviselő legyen. Nem olyan nehéz munka ez, főleg akik frakciókban ülnek, tőlük csak annyi az elvárás, mind a 726 képviselőtől,  hogy megnyomják a frakció által előre meghatározott gombot. Nézni ezt a listát, és megnyomni azt a gombot. Látjátok milyen könnyű?

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!