Így kanyargott a bukásig Mesterházyék útja

A Fidesz baloldali ellenzékének kacskaringós útja, ami Gyurcsányék ma esti örömünnepéig  és Mesterházyék lemondásához vezetett, 2012 őszén Bajnai Gordon nagy visszatérésével, a Milla október 23-i demonstrációján kezdődött. Bajnai se új párt alapítását nem jelentette be, se miniszterelnöki ambíciókról nem beszélt, viszont megalapította az Együtt 2014 mozgalmat a Millával és a Szolidaritással, és meghirdette, hogy egy ernyőszervezetben egyesíti az ellenzéket.

Gyakorlatilag berobbant a politikába, a Medián közvélemény-kutatása a hónap végén már rögtön (Áder János után) a második legnépszerűbb politikusnak hozta ki Bajnait, és azt mutatta, hogy ha az Együtt 2014 párt lenne, ők lennének a legerősebb ellenzéki párt. 2012 novemberének végén a Századvég is arra jutott, hogy Orbán után Bajnait látták volna a legtöbben szívesen Magyarország miniszterelnökeként, és mind Mesterházy Attila, mind Gyurcsány Ferenc csúnyán (19 százalék 5, illetve 3 százalék ellenében) lemaradt mögötte.

Szembesítés, harcba szállás, Dunakeszi

Az Együtt 2014 az MSZP helyett az LMP felé nyitott először, őket keresték meg elsőként együttműködési ajánlattal. És közben 2012 végén elkezdődött az üzengetés az MSZP és a Bajnaiék között. Bajnaiék nem túl finoman kezdtek azzal, hogy 2006-tal szembesítenék az MSZP-t, mondván a változás folyamata csak akkor lehet hiteles, ha a változást akaró erők számot vetnek bűneikkel, hibáikkal. 2013 januárjában az MSZP kezdeményezésére ötpárti egyeztetések kezdődtek a baloldalon, a tárgyalásban benne volt az Együtt 2014 és a Demokratikus Koalíció is.

2013 február 9-i évértékelő kampánybeszédében Bajnai bejelentkezett az ellenzék vezetőjének szerepére. „Az MSZP-nek nincs elég hitele a korszakváltáshoz, nincs elég szavazója a kormányváltáshoz, és nincs elég szakértelme a jó kormányzáshoz. Mindegyikből van sok, de nem elég” – mondta akkor Bajnai. Eközben 10 nappal később, Gyurcsány a saját évértékelőjén már egy egy széles körű választási szövetség létrehozását sürgette azzal, hogy őszre meg kéne állapodni a vezetőről, a közös jelöltekről és a programról is.

2013. március 15. jó alkalom lett volna egy összbaloldali erődemonstrációra, de a hóvihar felülírta az ünnepet. Viszont Bajnaiék pártja addigra hivatalosan is megalakult. És március végén adódott is rögtön az első alkalom arra, hogy összemérje magát élesben az Együtt 2014 és az MSZP. A dunakeszi időközi önkormányzati választáson, egész magas részvételi aránynál a kormánypárti jelölt után a második helyen Bajnaék jelöltje végzett, fölényesen megelőzve az MSZP-s riválisát. Viszont a győzelemhez a kettejükre leadott összes szavazat is kevés lett volna. Ennek ellenére az Együtt 2014-PM a a szavazás után kiadott közleményében jelöltjük második helyét úgy értékelte, az „az első lépés a korszakváltás felé”.

Finnyáskodás, Szárszó, tandem

Világos volt, hogy az új választási szabályok miatt a baloldali pártoknak esélyük sincs a Fidesz leváltására, ha nem tudnak közös jelöltet állítani vagy legalább egymás javára visszalépni a 106 új egyéni választókerületben. 2013 tavaszára összefogási licit bontakozott ki a baloldalon. Az MSZP eredetileg azt javasolta, hogy 2013 végén, 2014 elején kezdődjenek a tárgyalások, de miután Bajnai előállt egy konkrét, nyári kezdést tartalmazó menetrenddel, felpörögtek az események, és Mesterházy előállt azzal, hogy ő már azonnal leülne tárgyalni. Az ellenzéki vezetők kerülgették egymást, de április végére egymásra találtak: Bajnai elfogadta Mesterházy meghívását az MSZP választmányi ülésére.

Mindeközben Gyurcsány tovább fújta a régi nótát: a 2013-as majálison arra hívta fel a demokratikus ellenzéki pártokat, hogy finnyáskodás helyett minél előbb fogjanak össze, és állítsanak közös listát. 

Némi halogatás után 2013 júniusában megvolt az első tárgyalás Bajnaiék és Mesterházyék között. Megállapodtak a menetrendről: először jönnek az elvi alapok és a program, a személyi kérdések csak azután. Mesterházy akkor azt mondta: ő is, Bajnai Gordon is el tudja képzelni a másikat listavezetőnek. Ezen a hétvégén 10 év kihagyás után újra megrendezték a Balatonszárszói találkozót Farkasházy Tivadar házának kertjében: Mesterházy és Bajnai egy színpadról bűvölte a közönséget, Konrád György ott Bajnaira osztotta a kormányzó, Mesterházyra a taposó szerepét a szimbolikus tandembiciklin.

Ultimátum, szappanopera, Szigetszentmiklós

A feszültség a baloldalon egyre nőtt azon a nyáron, augusztusra kitört az Együtt 2014–MSZP-háború. Amikor már úgy tűnt, az egyéni jelöltekről hamarosan egyezség születhet, Bajnai egy váratlan ajánlattal gyakorlatilag ráborította az asztalt Mesterházyra. Bajnaiék közvélemény-kutatásos előválasztást javasoltak, amit az MSZP ultimátumként értékelt, és válaszul valódi, hús-vér szereplős előválasztást kínált fel.

Augusztus végére annyit sikerült kiizzadni, hogy külön fog indulni a választáson az MSZP és az Együtt 2014, de az egyéni jelölteket azért koordináltan állítják. Ez a legminimálisabb együttműködési forma volt, ami szóba jöhetett. Ráadásul az idáig vezető folyamatot az LMP-s Schiffer András alappal nevezte brazil szappanoperába illetőnek. Baloldali miniszterelnök-jelölt ekkor még mindig nem volt.

Az ellenzéki összefogást Szigetszentmiklóson lehetett először tesztelni. A 2013 szeptemberi időközi választáson az MSZP helyi erős embere mögé beállt az Együtt 2014 és a DK is, és az illető nagy győzelmet aratott. A DK ekkor így örvendezett: "[Ladányi] Győzelme azt bizonyítja, hogy a DK által igényelt teljes összefogás képes megtörni a Fidesz hatalmát és diadalra segíteni a demokratikus ellenzéki pártokat. Az első hárompárti összefogás azonnal sikert eredményezett".

Harakiri, A38, október 23.

Ekkoriban az volt a nagy kérdés: bevállalja-e az MSZP Gyurcsányt. Alighogy elkezdődtek az egyeztetések az MSZP és a DK között a választási együttműködésről, látszott, hogy ez nem lesz azért túl könnyű menet. Gyurcsány arra panaszkodott, hogy politikai harakirit követelnek tőle, amikor azt akarják, hogy mondjanak le saját programjuk képviseletéről, ráadásul a DK szinte összes vezető arcára is nemet mondtak. Viszont kilátásba helyezte, hogy akár az utolsó pillanatban is lehet majd megegyezés köztük és az MSZP közt. Eközben volt olyan közvélemény-kutatás, ami azt mutatta, hogy Gyurcsányék 2013 októberére beérték Bajnaiékat, sőt vidéken még népszerűbbek is.

Mesterházy és Bajnai az A38 hajón 2013. október 22-én aláírta a választási megállapodást, amely arról szólt, hogy külön listán indulnak, nem neveznek meg közös miniszterelnök-jelöltet, de mind a 106 egyéni választókerületben csak egy jelöltet állítanak.

A másnapi nemzeti ünnep az összefogás nehézségeivel küzdő ellenzéket mutatta. A DK és az MSZP közötti feszültség érződött a tüntetésen. Mesterházy percekig nem tudta elkezdeni a beszédét, mert  „összefogást, összefogást” skandálással belefojtotta a szót pár száz ember. Gyurcsány azzal jött, hogy ha a mostaniak közül nem sikerül egyetlen közös vezetőt találni az ellenzék élére, akkor keressenek új embert, ha pedig a közös lista akadálya az ő személye lenne, ő szívesen lemond arról, hogy rákerüljön. Bajnai hangját alig lehetett hallani.

A nagy összeborulás

A tárgyalások Bajnaiék kezdeményezésére januárban újrakezdődtek az Együtt-PM és az MSZP között. A megállapodás „kiterjesztésének és továbbfejlesztésének” lehetőségeit vizsgáló egyeztetéseknek lett az a vége, hogy mégiscsak közös listát állít az ellenzék a választásokra, a miniszterelnök-jelölt Mesterházy Attila, és Gyurcsányékat is beveszik. Az ellenzéki szövetség megkötését január 14-én jelentették be a Képviselői Irodaházban. A közös listán Bajnai került a második helyre, a harmadik helyet pedig megkapta Gyurcsány.

Az MSZP tehát csak megkapta végül, amit a kezdetektől fogva akart: közös listát Mesterházyval az élen. A lista első 60 helyéből 42-et elvittek, és ráadásul az a 6–15. helyekre csak szocialisták kerültek. Bajnai feladta a harcot a baloldali miniszterelnök-jelöltségért. A gyenge Együtt vezetőjeként nem is nagyon volt más lehetősége. A lépést úgy kommunikálták, hogy személyes ambícióit félretéve hátralépett a kormányváltás érdekében.

Ahogy az összeborulás nyerteseit-veszteseit számba vevő cikkünkben írtuk: minden úgy történt, ahogy Gyurcsány eltervezte. Baloldali szavazókat hódított el Bajnaitól és kisebb részben az MSZP-től, olyan szintre felhúzva pártját, hogy egyszerűen öngyilkosság lett volna a Demokratikus Koalícióval nem megállapodni.

Ebben a felállásban érkezett el a baloldal az április 6-i, csúfos kudarcot hozó országgyűlési választásokig. Bajnai, Gyurcsány és Mesterházy azon az éjszakán más-más hangot ütött meg. Mesterházy a tisztességtelen választási eljárást okolta, Gyurcsány óvott az egymásra mutogatástól, és megint kiállt az összefogás mellett. A legönkritikusabban nyilatkozó Bajnai a vereség után rögtön arról beszélt, hogy az ellenzék rossz struktúrája miatt kaptak ki, és újra kell gondolni az együttműködést.

Az ellenzéki pártok már külön majálisoztak, az EP-választásból pedig a baloldal különmeccse lett. Az Együtt-PM EP-választási programbemutatóján Bajnai maga is megfogalmazta, mi számukra az EP-választás tétje: az, hogy ki vezetheti a következő időszakban az ellenzéki összefogást.