A Tolvajkergetők csak egy tünet

Az egész magyar internetet bejárta az a videó, amelyen Polgár Tamás közvetlen közelről gázpisztollyal arcon lő egy többször elítélt bűnözőt, aki állítólag jogtalanul lakott egy hódmezővásárhelyi nő ikerházának egyik felében. Polgárékat, azaz a biciklitolvajok lefülelésére szakosodott Tolvajkergetőket az idős nő hívta segítségül, miután a hatóságok segítségével állítólag nem tudta kitenni exvejét a házból, hiába volt bírósági végzése a kilakoltatásról.

A Tolvajkergetők pedig jöttek, és percek alatt lakhatatlanná tették a házrészt, vitték az ajtókat, ablakokat, a bútorokat kidobták az utcára. Önbíráskodás vagy jogos birtokvédelem történt Hódmezővásárhelyen? Felhatalmazást jelent az, ha a fél ország lelkesen tapsol egy ilyen akciónak? Mi lesz, ha az államtól önszerveződő csoportok kezébe kerül az igazságszolgáltatás?

Fotó: Tolvajkergetők / Youtube

Önbíráskodott-e a Tolvajkergetők?

A Tolvajkergetők fő profiljába eddig a piti biciklitolvajok és az biciklikereskedő orgazdák lebuktatása tartozott: nyomkövetővel felszerelt csalibringákat helyeztek ki olyan frekventált helyekre, ahonnan sok bicikli tűnt el korábban, aztán várták, hogy lecsapjon a tolvaj, majd követték egészen az orgazdáig, ahol megszabadult a bringától. Az akciókba a rendőrséget is rendszeresen bevonták, tehát a tolvajokat nem ők, hanem a rendőrök fogták el és vették őrizetbe.

A tolvajkergetés önmagában – jogilag – nem önbíráskodás, mert ahhoz a büntető törvénykönyv szerint az is hozzátartozik, hogy az elkövető erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerít valakit, hogy megtegyen valamit (vagy ne). Az önbíráskodásért 1-5 év börtön jár, de ha fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan követik el, 2-8 év is kiszabható.

A hódmezővásárhelyi eset megítélése pusztán jogi szempontból kicsit bonyolultabb, hiszen ott egyértelműen erőszakkal szerették volna arra kényszeríteni az ikerház egyik lakóját, B. Zoltánt, hogy költözzön ki a lakásból, ahol a tulajdonos szerint nem jogszerűen tartózkodott. Igen ám, de a Btk. szerint nem feltétlenül valósul meg önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze, és ilyen például a birtokvédelem is.

Polgáréknak volt egy bérleti szerződésük, amelyet a ház tulajdonosával kötöttek, míg B. Zoltánnak nem, viszont jogi szempontból B. ettől még, mivel régóta ott lakott,  a lakrész birtokosának számított, a birtokviszony ugyanis független attól, hogy valaki tulajdonosa egy dolognak. Ezzel szemben egy új bérlő, mint a Tolvajkergetők, nem birtokosa az ingatlannak, csak úgynevezett kötelmi jogi igénye van a birtokbakerülésre, és ennek az igénynek Polgárék kétség kívül erőszakkal szereztek érvényt.

Ha a Tolvajkergetők akcióját birtokvédelemnek is tekintjük, jogi szempontból még mindig kérdéses, hogy arányos volt-e az az erőszak – például a gázpisztoly elsütése – amit a Tolvajkergetők birtokvédelem címszó alatt alkalmaztak. A lakás és a berendezési tárgyak megrongálására ugyanakkor a birtokvédelem se lehet mentség.

„A Tolvajkergetők korábbi akcióiban - amennyire megtudom ítélni - az látszik, hogy kínosan ügyelnek arra, hogy mindent törvényesen csináljanak, kerültek minden olyan cselekedetet, amiért büntetőjogi felelősségre lehetne őket vonni” – mondta az Indexnek Póczik Szilveszter, kriminológus-történész, a Magyar Kriminológiai Intézet munkatársa.

A hódmezővásárhelyi eset után egyébként a rendőrség súlyos testi sértés miatt indított eljárást, de a csoportos önbíráskodás bűntette egyelőre nem merült fel. Ha a csoport ellen önbíráskodás miatt is indul eljárás, abban majd azt kell eldönteni, hogy a birtokba lépés igénye, amelyet érvényesítettek, egy vagyoni igény volt-e, ez kell ugyanis ahhoz, hogy önbíráskodásnak minősíthessék a vasárnapi esetet.

Tolvajkergetők vs. rendőrség

„Naponta 5-600 levelet is kapunk, sokan vannak, akik rögtön hozzánk fordulnak, ha valamilyüket ellopták, sőt az is gyakran előfordul, hogy a rendőrség hozzánk irányítja azokat, akik feljelentést tesznek náluk biciklilopás miatt” – mondta az Indexnek Polgár Tamás. A Tolvajkergetőknek így jelenleg az legnagyobb problémája, hogy mit kezdjenek a hozzájuk ömlő rengeteg levéllel, amelyek nagy részében jogi tanácsokat kérnek az emberek, illetve arról érdeklődnek, mit lehet és nem lehet megtenni például a tolvajokkal szembeni védekezésben.

„A Tolvajkergetők népszerűsége gyorsabban nő, mint ahogy azt bírjuk. Ezért szeretnénk fejleszteni az oldalunkat és létrehozni egy online segítőközpontot, ahol az emberek választ kaphatnak az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatos legfontosabb kérdéseikre” – mondta Polgár. „Az alapvető filozófiánk az, hogy ha a bűnözők kihasználhatják a törvény kiskapuit, akkor mi, becsületes emberek is kihasználhatjuk azokat. Azt szeretnénk megtanítani az embereknek, hogy nem kell a pitiáner bűnözőktől félni, hanem rájuk lehet ordibálni, fel lehet őket venni a kamerával és érvényesíteni lehet a jogainkat. Folyamatosan a törvényesség és törvénytelenség határán egyensúlyozunk, de nem billenünk át. Van, akinek már ez a pengeélen táncolás is sok.”

A Tolvajkergetők viszonya a rendőrséggel meglehetősen ambivalens. Sok budapesti kerületben együttműködnek a hatóságokkal, sőt a rendőrök kifejezetten örülnek annak, ha feltűnnek, de van, ahonnan inkább kiüldözik őket. „Általában csak akkor szólunk a rendőröknek, ha már komoly bizonyítékaink vannak egy-egy tolvaj ellen, ezért ha felhívjuk a 107-et és mondjuk, hogy a Tolvajkergetők vagyunk, akkor azt komolyan veszik. Olyan rendőr és nyomozó is van egyébként, aki a magántelefonszámát is megadta, hogy hívjuk, ha akció van” – mesélte.

Polgár Tamás a Fővárosi Bíróság folyosóján. A bíróság jogerősen is felmentette, miután pirotechnikai kísérleteket folytatott egy csepeli lakás konyhájában, mert a használt anyagok nem minősültek robbanóanyagnak.

Fotó: Honéczy Barnabás

Hódmezővásárhelyen azért nem fordultak a rendőrökhöz és nem a hatóságokkal együtt vonultak a helyszínre, mert információik szerint B. Zoltán, aki már többször ült börtönben, sokszor dobta fel bűntársait a rendőröknek, és szolgálataiért cserébe viszonylagos büntetlenséget élvezett. Így a rendőrök állítólag akkor sem léptek közbe, amikor Polgár elmondása szerint bántalmazta a volt anyósát.

A Tolvajkergetőkkel való együttműködésről a rendőrséget is megkérdeztük, azonban ők egyelőre nem válaszoltak a kérdéseinkre. Azt szerettük volna tőlük megtudni, hogy mennyiben és milyen módon működnek együtt a Tolvajkergetőkkel, illetve segítséget jelent-e nekik a csoport tevékenysége, és kíváncsiak voltunk a hódmezővásárhelyi esettel kapcsolatos állásfoglalásukra is.

Az önbíráskodás csak egy tünet

Az önbíráskodás egyértelműen deviáns viselkedés, de az önbíráskodók mentségére legyen mondva, hogy egy rendszerproblémára reagálnak. Az önbíráskodó csoportok megjelenése egy tünet, amely valamilyen társadalmi anomáliát jelez” – mondja Csepeli György szociológus, az ELTE oktatója. 

„Annak nyomós okai vannak, hogy a például a Tolvajkergetők által is képviselt nézetek ennyire népszerűek jelenleg. Ha azt szeretnénk, hogy ne legyenek ehhez hasonló csoportok, akkor a bűnözéssel kapcsolatos erős félelmek okait kellene, amennyire lehet kiküszübölni” – mutatott rá az önbíráskodás jelensége mögött meghúzódó mélyebb társadalmi problémákra Póczik. „Úgy tűnik, Magyarországon - ahogy egyébként máshol sem - a rendőrség egyszerűen nem képes arra, hogy az ország minden területét kellően lefedje. Vannak régiók, ahol az embereket lényegében a nap 24 órájában senki nem védi, ki vannak szolgáltatva a sokszor erőszakos bűnöző elemeknek.”

Képünk illusztráció

Fotó: Czeglédi Zsolt

„Előfordul, hogy a rendőrség a tapasztalatok szerint ezeken a helyeken nem igazán aktív a kisebb bűncselekmények megelőzésében és felderítésében. A rendőrök is sokszor eszköztelenek és nem bíznak a sikerekben, és olykor megjelenik náluk némi cinizmus is. A kistelepüléseken az öregek, betegek, szegények, gyerekek, függőségekkel küzdők és a kistermelők a leginkább kiszolgáltatottak, és a felőlük érkező társadalmi felháborodás teljesen jogos és érthető" – mondta Póczik, egyebek mellett egy olyan kutatásra is hivatkozva, amelyben a lakásmaffia áldozatainak tapasztalatait mérték fel.

A kutatásban nagy számban voltak olyan, rendkívül szerencsétlen helyzetű áldozatok, akik a rendőrséghez fordultak, de a rendőrök csak a vállukat rángatták. „Ezekről a helyekről, az ilyen emberekből elemi erővel tör fel a felháborodás, és valós igény a hatékony bűnüldözésre és a hatékony igazságszolgáltatásra. A sértettek és félelemben élők nem véletlenül fogadják lelkesedéssel az önbíráskodó, sokszor rasszista jellegű megoldásokat is, és hívják segítségül a rendőrség helyett a Tolvajkergetőket vagy korábban a Magyar Gárdát” – véli Póczik.

Csepeli szerint ha körbenézünk a világban, azt látjuk, hogy az önbíráskodó csoportok társadalmi problémaként csak ott jelennek meg, ahol nincs vagy gyenge a jogállam, más helyeken viszont maximum szórványosan fordulnak elő. 

„Nálunk jelenleg akkora az anómia, hogy a bűnelkövetők és az önbíráskodók is biztonságban vannak olyan értelemben, hogy a hatóságok tehetetlenek. Ez nem vezet sehova, mert az igazságtalanság újabb igazságtalanságot szül, egy idő után az önbíráskodókra más önbíráskodók fognak lecsapni, ami akár a polgárháborúig is elfajulhat” – mondta Csepeli.

A kisebb vagyon elleni bűncselekményekben a rendőrség nyomozáseredményességi statisztikái – tehát az az arány, ahány esetben elkapják az elkövetőt – valóban hagynak némi kívánni valót maguk után. Az újpesti rendőrkapitányság például 2013-ban a lopásos (ebbe beletartoznak a betöréses lopások is) bűntények 17,7 százalékát derítette fel, és ezzel ők voltak a legsikeresebb budapesti kerület, a kocsilopások esetén már 13,39 százalék is elég volt az első helyhez.

Önbíráskodás és rasszizmus

Az önbíráskodásra szerveződő szervezetekkel az egyik legnagyobb probléma, hogy tevékenységüket leplezetlen rasszista felhanggal végzik, és így a „rendfenntartás” összemosódik a gyűlölet-bűncselekményekkel.

Radikális jobboldali szervezetek gyöngyöspatai felvonulása 2011-ben

Fotó: Huszti István

„Sok ilyen szerveződés táplál cigányellenes elő-, és lássuk be, utóítéleteket, mert a börtönkutatások alapján erősen valószínűsíthető, hogy a primitív vagyon elleni és erőszakos bűncselekmények jelentős részét mélyszegénységben, halmozottan hátrányos helyzetben élők, köztük jelentős részben cigányok követik el. A kiszolgáltatott, magukra hagyott emberek dühe érthető, de az önbíráskodás elfogadhatatlan, különösen, ha rasszista előítéletekkel társul, vagy ezek szolgáltatják ez igazi indítékot” – mondta Póczik.

Csepeli szerint az önbíráskodó alakulatok nem rasszista alapon szerveződnek, egyszerűen csak arról van szó, hogy egyszerűbb elkapni egy pitiáner biciklitolvajt a kertek alatt, mint egy kifinomult pénzügyi fehérgalléros bűnözőt.

Már Szent István is büntette

A büntetőjog őskorára a világon szinte mindenhol a ma önbíráskodásnak nevezett megoldás volt a jellemző. Az emberek nagycsaládi, nemzetségi kötelékben éltek, így óvták egymást, hiszen nem létezett hivatásos rendőrség. Ha a család valamelyik tagját sérelem érte, akkor az összes férfi felkerekedett és bosszút állt vagy az elkövetőn, vagy a kollektív felelősség alapján valamelyik családtagon, és a bosszút legfeljebb a szemet-szemért fogat-fogért elve szorította keretek közé.

„A középkor elején már egyre nyilvánvalóbb volt, hogy a bosszúállás parttalanná válhat, és az egész társadalmat veszélyezteti. Ezért először az egyház próbálta korlátozni például az asylum joggal, illetve az Isten békéjével (treuga Dei). Az előbbi azt jelentette, hogy az üldözött bemenekülhetett a templomba és akkor nem lehetett bántódása. Azonban, ha bűnösnek bizonyult ott kellett maradnia örökös szolgaságban. Az utóbbi megoldás azt jelentette, hogy az egyház különböző vallási ünnepeken megtiltotta a magánharcot, ilyenkor nem lehetett üldözni a vélt, vagy valós elkövetőket” – magyarázta az önbíráskodás történetét Horváth Attila, az ELTE jogtörténész professzora.

„Magyarországon Szent István a vérbosszú korszakából egyenesen az állami büntetőjog korszakába akarta vezetni a magyar lakosságot. Ezért az első törvénykönyvének 16. cikkelyében deklarálta: „Hogy minden tekintetben erős és sértetlen béke honoljon mind az idősebbek, mind a fiatalabbak között, bármilyen jogállásúak legyenek is, teljességgel megtiltjuk, hogy valaki másnak bántalmazására kardot rántson. Ha ezt jövőben vakmerőségből ösztönözve megkísérelné, ugyanazzal a karddal öljék meg.” István tehát szigorúbban büntette a bosszút, mint a szándékos emberölést, mert utóbbi esetben az elkövető 110 arany kifizetése esetén mentesülhetett a büntetés alól” – mondta Horváth.

Magyarországon egyébként sok híres-hírhedt önbíráskodó és önbíráskodó csoport tevékenykedett a történelem során. A leghírhedtebb önbíráskodásokra az I. világháború után került sor, amikor szakszerűtlenül nem szerelték le a közel egymilliós magyar hadsereget, ezért azok egy része fegyelmezetlen csapatokba verődve rabolni, fosztogatni kezdett. Közülük szerveződtek a Tanácsköztársaság terror bandái a Lenin-fiúk, majd az általuk elkövetett atrocitásokat megbosszuló tiszti különítményesek, melyeknek leszerelése és megbüntetésével Bethlen István kormánya sokat bajlódott.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!