Orbán: A szoborállítás egy új korszak kezdete

Korszakokat lezáró forradalmak és világégések gyakran kezdődnek szobrok ledöntésével, szobrok felállítása így jelezheti új korszakok kezdetét – mondta Orbán Tisza István egykori miniszterelnök Kossuth téri szobrának hétfői felavatásán.

Orbán szerint az a kígyó, amely 1918-ban végzett Tisza Istvánnal, az emlékét 1945-ben marta meg, amikor a szobrát is ledöntötték. Orbán szerint vannak olyan emberek, akiket nem elég egyszer megölni. A miniszterelnök felidézte, hogy Tisza szerint a munka oldalán álló pártnak nem kell feltétlenül szocialistának lennie, hívhatják például Nemzeti Munkapártnak is (ez volt Tisza pártjának neve).

Orbán elmondta, hogy kormánya négy év alatt helyreállította az ország becsületét, és szerinte "újra van értelme magyar jövőről beszélni". Beszédében sokat idézett Tiszától, többek között azt, amiben Tisza egy ország szabadságának kivívásáról, a szabadsággal való élésről és annak megtartásáról beszélt. Orbán ismét utalt az EU-val szemben vívott szabadságharcra is: szerinte "önjelölt demokraták" védik kormányától a demokráciát. Szerinte valami "ködös tartalmú európaiság" nevében támadják a magyar kormányt, csak azért, mert "nem fogadjuk el kritikátlanul azt, amit Európa nevében brüsszeli bürokraták erőltetnek ránk".

A szoboravatón Boross Péter volt miniszterelnök, a Tisza család tagjai, valamint egyházi méltóságok is jelen voltak. Az ünnepség elején Nemcsák Károly, a József Attila színház igazgatója mondta el Reményik Sándor Magányos cipruság című versét, amely Tisza István ravatalára készült.

Afrikában nem öltek meg annyi oroszlánt, mint Budapesten

Tisza István miniszterelnöksége idején lépet háborúba az Osztrák-Magyar Monarchia, a miniszterelnököt pedig a háború végén, 1918 október végén, az őszirózsás forradalom idején ölték meg Hermina úti villájában.

Az első világháború kezdetén a monarchia lakói támogatták a harcot, de az elhúzódó háború során a közvélemény megváltozott: Tisza sokak számára a vesztes háború jelképévé vált. Meggyilkolásának körülményeit sosem tisztázták megnyugtatóan, de valószínűleg egy jól szervezett merényletben ölték meg. Tisza politikusként az alkotmányosság és a jog uralmának híve volt, de korlátozta a szavazati jogot, hogy megtartsa a magyarok szupremáciáját a nemzetiségek felett.

Tisza ellen nem ez volt az első merénylet: 1912-ben a Parlamentben akarták lelőni egy pisztollyal, de a golyó célt tévesztett és Tisza túlélte a támadást.

Az eredeti Kossuth-téri szobrot 1934-ben avatták fel és 1945-ben döntötték le, most eredeti állapotában állítják helyre. A szobor – amely nem állami pénzből, hanem közadakozásból épült – esztétikai értéke körüli vitákról a Népszabadság írt cikket. A korabeli újságok élénken támadták a szobrot, a Népszava például (a kompozíció részét képző sebzett oroszlánra utalva) 1929-ben azt írta, hogy

a színpadias gesztusok, amelyeket nem a művészi, plasztikai drámaiasság lendülete feszített, hanem a propaganda, váltak tudatalatti kényszerré a hosszú évek alatt. (...) Afrika őserdeiben nem sebeztek annyi oroszlánt halálra a vadászok, mint amennyit a magyar szobrászok képzelete kitermelt.

Az új szobor elkészítéséről, szállításáról és felállításáról az Urbanistán olvashatnak sok-sok képpel illusztrált beszámolót. És azt tudták, hogy Tisza volt a Monarchia Darth Vadere?