Anna, Anikó
19 °C
31 °C

Gyurcsány: A legnagyobb hiba? Hogy miniszterelnök lettem

DSC 3577
2014.06.18. 07:36 Módosítva: 2014-06-18 08:09:53
Nem mi találtuk ki, tényleg ő mondta! Az EP-választás után a pártok vezetőivel beszélgetünk, hogy megtudjuk, szerintük mit és hol rontottak el vagy csináltak jól, és hogyan látják további sorsukat. Szigetvári Viktor magasra tette a lécet, amikor arról beszélt, balfaszok voltak, Gyurcsány Ferenc viszont rekordot állított fel az önostorozásban. Azt állítja, már a visszavonuláson is gondolkozott, közben viszont úgy tűnik, büszke rá, hogy ő az egyetlen, aki vissza tudott térni a politikai halálból. Amikor arról kérdezzük, MSZP-szavazókkal erősödött-e meg pártja, a Demokratikus Koalíció, ezt elismeri, amikor viszont szembesítjük vele, hogy a többi baloldali pártot gyengíti, már hárít. Tagadja, hogy köze lenne az őszödi beszéd kiszivárogtatásához, a hírhedt szónoklat tartalmára azonban változatlanul büszke. Ám sok mindenre nem, és ezek között több meglepő dolog is akad:
  • Rosszul tárgyalt az MSZP-vel, ezért nincs frakciójuk.
  • Elriasztott szavazókat, akiknek a baloldal nélküle elfogadható lett volna.
  • Elég hülye ötlet volt, Feri″ – ez a legenyhébb kritika, amit Fodorért kapott.
  • A kettős állampolgárság elleni érvelésük „szégyenteljes″ volt.
  • Nem volt még felkészülve 2004-ben, hogy miniszterelnök legyen.
  • Hiba volt az MSZP-vel a háta mögött elvállalni a kormány vezetését.
  • Igaza volt azoknak, akik jozefinizmussal és reformdühvel vádolták.
  • Bánja, hogy nem mondott le 2008-ban az elvesztett népszavazás után.

Táncolj Feri, búcsúbuli! Ezt mikor hallotta utoljára?

Nem tudom. Régen.

Gyurcsány, takarodj?

Azt is. Nagyon szállingózóan elhangozhat ez egy évben egyszer-kétszer. De megszűnt ennek az ereje.

Elkúrtad?

Hát egy utca túloldaláról egy öblös, érces bekiabálása ennek, az megesik. Vissza szoktam kérdezni: és te mit?

Meglepi önt, hogy az emberek memóriája ilyen rövid? Hogy elfelejtik önnek, amit csinált, és az a gyűlölet, ami körülvette 2006 után, az eltűnt?

Ezer helyen megírt tapasztalat, hogy ez így van. Meg egyébként is, az erős szenvedély a hatalmon lévőkkel szemben fogalmazódik meg. Én több mint öt éve nem vagyok miniszterelnök. Akinek baja van most az életével, elsősorban nem énrám vetíti, hanem a most kormányzókra.

Ez április 6-án nem nagyon látszott. Miután összehozták ezt a fantasztikus összefogást, már az első közvélemény-kutatási adatok azt mutatták, hogy bezuhant a támogatottságuk. Mit rontottak el? Mondjon három okot, és kérjük, ne legyen köztük Orbán Viktor!

Mondok hármat úgy, hogy mindenkinek legyen benne egy kis sara. Azzal, hogy megtörtént az összefogás, formálisan is eldőlt, Mesterházy a kihívó. Jó néhány szavazó nem nem tartotta Attilát alkalmasnak. A második ok is ez, hogy megszűnt Bajnai mint önálló, választható történet. És van a harmadik ok, a Gyurcsány, az nem kétséges.

Na, ez érdekelne minket.

Biztos vannak, akik szavaztak volna vagy egy Gyurcsány nélküli összefogásra, vagy egy koordinált összefogásban Bajnaira. Az LMP viszonylagos sikere mögött is talán ott van 50-100 ezer ilyen ember.

Olyanok is vannak, akik Mesterházyra szavaztak volna, ha nincs ott Gyurcsány?

Nem találkoztam ilyenekkel.

Ez nyilvánvaló kapitánykodás, hiszen a három, amit felsorolt, mind teljesen ismert, megírt, agyonelemzett veszély volt bőven április 6-a előtt.

De van egy másik nyilvánvaló dolog. Ha külön indulunk, egyetlen egyéni választókörzetet nem nyertünk volna. Még a XIII.-at sem, ha elindul Vadai Ági. Én nem vagyok a megvilágosodottak között, akik a választás másnapján azt mondták, kár volt az összefogás. Muszáj volt összefogni. Ennek meg ez volt az ára. Azaz kevesebbet vesztettünk az összefogással, mint amennyit veszítettünk volna annak hiányában.

Április 6-án éjszaka mondott egy beszédet, ahol ön volt a leginkább önmarcangoló. És hát elég furcsán beszélt. Hadd kérdezzük meg: ivott előtte? 

Persze, vagy két sört. De nem attól, hanem az eredménytől voltam megütve. Annyira, hogy utána végképp nem volt kedvem inni, inkább hazamentünk. Pedig azt hittem, utána iszunk! Nézze, drámaian rossz eredmény ez. A szavazók kétharmada alapvetően köztársaság-ellenes, jogállamellenes, Európa-ellenes pártokra és programokra szavazott. 

Ha így van, nem gondolkodott azon, hogy inkább kiszáll?

Ennyin múlt

„Azt már csak az elnökségben, családban, barátok közt beszéltem meg, hogy ha  öt százalék alatt leszünk, akkor vissza is vonulok.″ – mondta Gyurcsány Ferenc. Számoljunk! Az EP-választáson 226 086 szavazatot kapott a Demokratikus Koalíció, ha 110 376 emberrel kevesebb szavazott volna DK-ra, a volt miniszterelnök most talán politikai emlékiratait írná a kötcsei kertben. De mennyi is ez a 110 ezer ember? Kecskeméten 112 ezren, Nyíregyházán 118 ezren, de Budapesten a XIII. kerületben is 117 ezren laknak.

Mi az hogy, nagyon is! A választás előtt azt mondtam: ha nem érjük el az öt százalékot két és fél év küzdelem után, ha minden húsz magyar választóból egynek sem kell, amit képviselünk, egyetlen lehetőségem befejezni a politizálást. Nyilvánosan csak azt mondtam, felajánlom a lemondásomat. De azt már csak

az elnökségben, családban, barátok közt beszéltem meg, hogy ha öt százalék alatt leszünk, akkor vissza is vonulok.

Viszont úgy alakult, hogy május 25-e után a Gyurcsány–Bajnai–Mesterházy trojkából gyakorlatilag ön maradt talpon egyedül. Így könnyebben falja majd fel a DK a másik kettőt, nem?

Mai tudásunk szerint ez a három politikai képződmény tartósan meg fog maradni, ugyanakkor együttműködésre van ítélve. Hogy milyen szorosra, nem tudom. Ez akkor működik jól, ha világos a szerepválasztás, ki milyen karaktert erősít ebben. Ez elvezethet a végén egy átfogó nagy uniópárthoz, de lehet, hogy csak 10 év alatt.

Tehát nem zárja ki, hogy a DK egyszer majd az MSZP-vel újraegyesül.

Amíg ilyen a választási rendszer, addig elvben nem zárom ki. De ha egyszer lesz egyesülés, minden bizonnyal egyikünk sem lehet a vezetője. Nem az történik, hogy valaki bekebelezi a másikat, hanem létre kell hozni egy alapvetően mást. Hogy ez napirendre vehető-e a következő négy évben, nem tudom, de az világos, hogy az együttműködési kényszer fent fog maradni 2018-ra is. 

Milyen zenére fog bevonulni Gyurcsány Ferenc a DK–MSZP újraegyesülési kongresszuson?

Ezt is megkérdeztük. A választása meglehetősen kommersz:

Akkor 2018-ig nem lesz MSZP–DK újraegyesítési kongresszus?

Hát ha ma fogadnom kellene, arra fogadnék, hogy nem lesz.

Gyurcsány az MSZP-ről

2011-ben a Mesterházy–Gyurcsány-párharc, egy belső hatalmi meccs vezetett a pártszakadáshoz. Mesterházy lemondásával ez az ellentét eltűnt, gondolom. Vagy volt még más oka is a szakításnak?

2010 szeptemberében azt mondtam, hogy vége van a hagyományos bal-jobb vetélkedésnek, az Orbánnal szembeni világot egy nagy nyitott demokrata pártban kellene megpróbálni képviselni, alakítsuk hát át az MSZP-t egy ilyen párttá! Attiláék válasza az volt, hogy nem, balra kell fordulni, mert épp az a baj, hogy nagyon középen voltunk. Minden kísérletünk, hogy tartalmi, működési szempontból megújítsuk a pártot, elbukott. 

Amikor a kiválás után nem lehetett frakciójuk, abban mennyire volt benne Mesterházy keze?

Száz százalékban.

Miért bukott meg Mesterházy? Egyébként sejtette előre, hogy ez lesz?

Nem. Meglepődtem a 11 százalékon, ne mondják, hogy önök nem! Az karakter kérdése, kiből jön hitelesen a szenvedély, és ki az, aki csak kötelezően megcsinálja. De Attila kudarcának nem ez volt a legfőbb oka, hanem a leadership bizonyos fajta hiánya: mi az én sztorim, mi az, amiben hiszek? El tudom-e hitetni, hogy az én Magyarország-álmom egy jobb álom-e és meg tudom-e csinálni? Ebben maradt leginkább adós. 

Mesterházy nem úgy lett miniszterelnökjelölt, hogy önök ketten kötöttek egy alkut? Ő nem ellenzi, hogy ön rajta legyen a közös listán, cserébe ön elfogadja a jelöltségét. Így hallottuk.

Olyannyira nem, hogy amikor mi legelőször találkoztunk hármasban Oláh Lajosék lakásán, felvetettem, hogy legyen más, de ott én már egyedül maradtam ezzel. A Gordon nem szállt be a vitába. Elég világos: amiben a háromból ketten megállapodnak, abból döntés lesz. Miután a Gordon és az Attila úgy jött oda, hogy az Attila lesz a miniszterelnök-jelölt, több körben vitatkozni nem volt értelme.

Mesterházy a személyes ambíciói miatt ragaszkodott az elsőséghez, vagy azért, mert az MSZP nem viselné el, ha nem a párt vezetője a jelölt?

Felépült az MSZP-ben egy értelmezése a korábbi évek kudarcainak. Ennek egyik eleme az volt, hogy engedtük, hogy a baloldali mainstreamhez képest távolabbról érkező, inkább liberálisok legyenek a párt elnökei és miniszterelnök-jelöltjei: Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai. De vissza kell térni a gyökerekhez, virtigli belső baloldali ember kell. Ez nem egyszerűen az Attilának a koncepciója, az akkori vezetés egésze osztotta ezt az álláspontot. 

Tud még az MSZP változni?

Minden változáshoz az kell, hogy legyenek belső alternatívák, amik lehetővé teszik, hogy ha az egyik irányzat bukik, akkor automatikusan jön a másik. Az MSZP túl homogén lett. Politikai, kulturális és szervezeti, személyi szinten kívülről nem láthatók belső alternatívák. Ha így van, akkor nehezebben tudnak változni.

Miért, Tóbiás József nem jelent alternatívát?

Személyi értelemben igen, de nem ismerem. Most is azt emelik ki az őt ismerő párttársai, hogy kitűnő szervező. Ez fontos dolog. De nem olvastam olyan cikket, vagy olyan interjút tőle, amiből meg tudnám rajzolni a Mesterházy Attilától érdemben eltérő politikai profilját. Ha ilyen van, és ez új világot jelent, akkor utána az a kérdés, van-e ennek belső leképzése, támogatása  kulturális-politikai értelemben, és van-e olyan alternatív belső szerveződés, amely ezt hordja. Ez a három feltétel kell, hogy sikeresen átépítse a pártot. Kívánom neki.

Azt ugye ön is elismeri, hogy a DK május 25-i támogatói az EP-választáson jórészt szocialista szavazók voltak korábban?

Minden bizonnyal. Olyan kicsik a különbségek az áprilisi és májusi választások között, hogy igen, most semmi más nem történt, mint kiderült, a baloldal meglévő szavazóbázisán melyik politikai irányzatnak és személyiségnek körülbelül milyen támogatottsága lehet. De ez még nem a baloldal bővülése. De hogyan is lehetne! Alig két hónap volt a két választás között.

Önnel szemben pont ezt hozzák fel vádként baloldali versenytársai. Hogy az elmúlt másfél évben nem azon dolgozott, hogy bővítse a baloldal táborát, hanem hogy átrendezze azt. Utóbbi láthatóan sikerült is.

Kétszeresen sincs így. Egyik oldalról nem igaz, hogy a pártoknak vannak szavazói. A szavazóknak vannak pártjaik és mi miért fosztanánk meg őket az alternatíváktól A másik, hogy mi nem úgy csináljuk a politikánkat, hogy előveszünk egy fehér papírt, és felírjuk, hogyan lehetne a szociktól szavazókat elvenni. Nincs olyan stratégiája a DK-nak, hogy a másik két párt kárára növekedjen. Olvasom azt is, hogy állítólag fölhívtam átcsábítani volt szocialista polgármestereket. Egyet sem hívtam fel. 

Arról tárgyalnak az MSZP-vel, hogy valamilyen módon még legalább egy parlamenti helyhez, és ezzel frakcióhoz juttatják a DK-t?

Kérdésként felmerült a DK-ban, kell-e, hogy része legyen ez az önkormányzati választási alkunak. Én a szombati pártértekezleten is azt képviseltem, hogy mi ilyet nem kérünk. De ha az MSZP új vezetése úgy gondolja, világos cezúrát akar vonni a Mesterházy-féle erőpolitika és az új vezetés politikája között, és partnerségre rendezkedik be, akkor nem kell nemet mondani. De egy átláthatatlan bizniszbe nem megyünk bele.

Ha azt kommunikálja, hogy az MSZP ezzel bizonyíthatja csak, hogy fontos számára az erős parlamenti ellenzék és hogy új politikát képvisel, az nyilvánvaló nyomásgyakorlás.  

Ez nem nyomásgyakorlás! Akkor lenne, ha hozzákötném bármihez. Sokaknak fáj, hogy hétszer annyi képviselője van az MSZP-nek, ráadásul frakciónk sincs. Ez tényleg nincsen rendben. De ezért a felelősség nem az MSZP-t terheli, hanem engem. Én kötöttem a megállapodást. Elhibáztam. Nagyvonalúbb voltam a kelleténél. És persze legrosszabb álmomban sem merült fel, hogy a közös lista az nem megy el 45-ig. 

Egyébként tud olyan MSZP-s képviselőt, akit ha ön nagyon agitálna, átülne?

Azt hiszem, nem. Az áprilisi választás után leültem Attilával és feltettem neki egyenesen a kérdést: vagy-e abban a helyzetben, hogy akarod-e, tudod-e segíteni a frakciónk megalakulását? Azt mondta, hogy nincs. Nagyjából ezt öt perc alatt megbeszéltük. Gordonék pedig már a választás másnapján eldöntötték, hogy senkivel nem működnek együtt.

És Kónya Péterrel nem beszélget ilyesmiről?

Beszélgettünk mi nagyon sokat.

Mert ugye Kónya nemrég arra célzott az ATV-n, hogy akár az egész Szolidaritás átmehet az Együttből a DK-ba.

Ő ennél kevesebbet mondott. De én szerintem az nagyon rendben van, hogy a választások után két hónappal valaki, hacsak nem tarthatatlan a saját közösségében a helyzete, nem ül át sutyiban máshova. Őszintén szólva, ha valaki ilyen lenne, nem is szabadna befogadni. Mert az egy moral insanity.

Kónya Pétert befogadná?

Hogy ha ő jelentkezne? Megkérdezném tízszer is, jól meggondolta-e. Túl sokat látnak bele ezekbe a beszélgetésekbe, még az Együttben is.

Pedig Kónya Péter egy szenvedélyes ember, szobrot döntöget. Az önök közösségébe mégis csak jobban illene, mint Bajnai mellé.

Ezt nem tudom. 

Ha MSZP-sekkel vagy együttesekkel beszélgetünk, arra panaszkodnak, hogy amíg Gyurcsánytól nem tud megszabadulni az egész politikai közösség, a baloldal megújításának üzenete hiteltelen marad. 2018-ra a választási rendszer miatt ismét össze kell fogni, ezt ön is elismerte. Akkor meg újra előjön az a dilemma, hogy ön taszít választókat. Amit szintén elismert.

Gyurcsány Bajnairól

Az EP-választáson a DK simán megelőzte az Együttöt, amelyik pár hónappal korában még miniszterelnököt akart adni. Hol rontotta el Bajnai Gordon?

Ha Bajnai nem Magyarországon miniszterelnök-jelölt, hanem mondjuk Ausztriában, akár sikeres is lehet. De több stratégiai problémával nem tudott mit kezdeni. Egy. Nem lehet pártot építeni Facebook-közösségből. Annak nagyon más a logikája. Jó a Facebook-közösség ellenállásra, kevésbé alkalmas pártalapításra. Kettő. Amikor az önkénnyel szemben küzdesz, az a politikai stratégia, hogy középre megyek, hibás, mert az önkény és a demokraták között nincsen semmi. Az a politikai senki földje, amelynek a levegője nagyon ritka, és az ember előbb-utóbb megfullad. 

Ön csinált politikai tényezőt Bajnaiból, amikor felkérte a kormányába, de aztán egy adott ponton politikailag szembekerültek, és ő az utolsó leheletéig ellenezte, hogy ön rajta legyen a közös listán. Eleve a saját politikai identitását is önnel szemben építette föl. Ezt a személyes viszonyukban hogy tudták kezelni?

Az első perctől vitattam a kormányzásának ezt az alapállását. Az állítás, hogy ő rántotta vissza a szakadék széléről az országot, nem igaz. Három nagy kiigazítócsomagot csináltunk 2008 őszétől. Az első kettőt én csináltam meg, a harmadikhoz pedig nem volt többségem, azért mondtam le. Ezt a harmadik, kidolgozott csomagot vitte és fejlesztette tovább a Bajnai. De politikailag értettem, hogy egy kudarcosnak tekintett kormánytól el akar távolodni. Én meg azt mondtam neki, hogy ide figyelj, én ezt nem tettem meg a Medgyessyvel. A Medgyessynek mind a mai napig nem szólok vissza, pedig időnként mond olyan dolgokat, amiről azt gondolom, hogy nem fair. De érdektelen, és hát mire mennék vele? Tudomásul vettem, hogy ez a Gordon politikai koncepciója. Nem volt ebből sértődés, kiabálás. Én egyébként bátorítottam 2010 és 2012 között, hogy térjen vissza a politikába, de amikor eldöntötte, azt már nem beszélte meg velem. De miért is tette volna?

Abból sem volt konfliktus, hogy az ön több korábbi munkatársa, például Szigetvári Viktor, Keszthelyi András hozzá csatlakozott?

Nem, sőt! Bizonyos értelemben örültem is neki, hogy lett állása ezeknek a fiúknak, függetlenül attól, hogy Bajnai pozicionálását sok esetben az én rovásomra tudták megtenni. Az embernek valami felelőssége van a saját csapatáért! 

Hogy látja az Együtt-PM jövőjét úgy, hogy Bajnai Gordon már nem akar a napi politikában részt venni?

Nagyon nehéz erős politikai karakterek és vezető nélkül sikeres pártot csinálni. Az ő személyisége, politikája, múltja, kreditje adta a karakterét ennek a pártnak. 

Csináljanak 30-40 százalékot! Legyenek olyan hegemón szerepben, ahol legitim, hogy ilyen kérdéseket felvetnek! Rendelkezzenek olyan kulturális, politikai, személyi erővel, hogy dönthessenek az én sorsomról is!

Jó. Mit gondol, tud valamit kezdeni a magas elutasítottságával? Lehet még Gyurcsány Ferencből miniszterelnök? 

Bár sokat javult az elmúlt években elfogadottságom, de mi tagadás, ma

én sem úgy látom, hogy lenne bármi realitása, hogy én legyek Orbán Viktor kihívója 2018-ban. 

Azt meg nem tudom megmondani, hogy később minek lesz és minek nem lesz realitása. A DK-val kapcsolatos fanyalgásnak van egy hosszú története. Az elején azt mondták, ebből semmi nem lesz. Utána, hogy jó, jó, lehet, hogy lesz belőle valami, de nem tudja átlépni az ötszázalékos küszöböt. Most meg, hogy jó, jó, hogy tíz százaléka van, de itt a plafon. Lehet fanyalogni, de mégiscsak az a helyzet, hogy Budapesten a DK a legerősebb demokratikus ellenzéki erő. Tessék jobbat csinálni!

Azért ne felejtsük el, az Együtt-PM csak pár száz szavazattal maradt le.

Ez világos, de tudja, ezt a győztesnek nem kell megmagyaráznia! Nekünk egy országos választáson is lett volna 7-8 százalékunk. 350-400 ezer közötti szavazónk lehet legalább. 15 százalék körüli támogatás 2018-ra, az nem egy irreális vállalkozás a DK-nak. Azt kívánom a másik két pártnak is, nőjenek ők is 15 százalékig!

Csak hát az a probléma, hogy ön kívánhat ilyeneket a másik kettőnek, miközben a DK éppen az MSZP és az Együtt-PM rovására nőhet 15 százalékra.

Ezt ön nem tudhatja. Ezt majd ‘18-ban megbeszéljük, mit sikerült és mit nem.

A közvélemény-kutatásokból világos, hogy amikor az Együtt feljött, lement a DK, amikor a DK feljött, lement az Együtt. Amikor május 25-én megerősödött a DK, akkor omlott össze az MSZP.

Ön legalábbis ezt gondolja.

De hiszen ezt mutatja egy választás és a közvélemény-kutatások is!

Ezt mutatja a múlt, legfeljebb. A jövőben politikai korrekcióra van szükség mind a három párt esetében, mert ha ezen a politikai bázison maradnak, soha nem lesz elég. Ez egy pokolian nehéz intellektuális feladat. 

Akkor pár dolgon menjünk végig, ha már korrekcióról beszél. Az őszödi beszédre még mindig büszke?

A tartalmára igen.

Azt miért nem ismeri el, hogy a kiszivárogtatásában ön is benne volt? Az MSZP-sek ezt nyílt titokként kezelik, a nyilvánosságra hozott titkosszolgálati jelentésekből is ez olvasható ki.

Mert hazudnék, ha ezt mondanám.

Nem volt semmi köze a beszéd kiszivárogtatásához?

Nem.

A kettős állampolgárság elutasítását felülbírálja?

Nem.

Nem tartja a 2004-es népszavazás kampányát sem politikai hibának?

A kampányát igen.

Politikai-taktikai szempontból, vagy mert megsértett vele embereket, a magyar-magyar szembenállást erősítette, ráadásul ösztönös félelmekre építve?

Ott a nem mellett kellett kampányolni, ma is így látom. A kampány érvelése ugyanakkor szégyenteljes volt. Olyannyira le akartuk egyszerűsíteni a történetet, mert a mögötte meghúzódó történetfilozófiai érvelés elmondhatatlan egy kampányban, hogy nem vettük észre, átlépünk egy határt, 

olyan érvelést használtunk, ami sértő és szégyenteljes volt.

Jól értjük, hogy a saját akkori érvelését nevezi szégyenteljesnek?

Igen.

Kétharmados parlamenti többséggel, miniszterelnökként visszavonná a kettős állampolgárságról szóló törvényt?

Nem. Aki állampolgár, attól nem vesszük el az állampolgárságát. Az a diktatúrák eszköze. 

És a szavazati jogot?

Azt igen. Továbbra is azt gondolom, azok döntsenek Magyarország politikájáról, akik annak a következményeit viselik.

Mi az a három dolog, amire a legbüszkébb az egész tíz évből?

Büszke vagyok, hogy én hoztam eddig haza a legtöbb pénzt az EU-ból, 2005 decemberében egymilliárd euróval többet. Csináltunk egy olyan munka törvénykönyvet, ami inkább a munkást védi. És büszke vagyok egy olyan történetre, ami arról szólt, hogyan nem teszünk különbséget ember és ember között. Lásd integrált oktatás, Egyenlő Bánásmód Hivatal. 

Jó. És akkor mi az, amit a legnagyobb hibának tart?

Hogy elvállaltam a miniszterelnökséget a MSZP-vel a hátam mögött.

Nem voltam készen a miniszterelnökségre 2004-ben, két tekintetben sem. Egyrészt nem voltam készen személyesen, függetlenül az MSZP-től. Ma úgy látom, ahhoz, hogy valaki jó kormányfő legyen, nagyobb politikai múlt kell, több tapasztalat, bölcsesség. Ehhez hozzátartozik, hogy a mai tudásommal már jobb miniszterelnök lennék, mint akkor. 

És miért nem kellett volna az MSZP-vel elvállalni?

Ahhoz, hogy sikeresen kormányozz, kulturálisan és politikailag egy veled önivású pártodnak kell lennie. Amikor én az MSZP miniszterelnöke voltam, abba a politikai konstrukcióba bele volt kódolva, hogy egyszer lehet egy ki nem kényszerített hiba. Túl sok érdeket sértettem, de ezzel nem az MSZP-seket hibáztatom. Tévedés ne essék, ők voltak bent előbb, én jöttem utoljára, én ismertem félre a helyzetet. Valamikor 2000–2001-ben arról írtam a Népszabadságban, nem fogunk tudni sikeresen kormányozni, ha nem alakítjuk át ezt a szocialista pártot. Akkor volt igazam. Csak nyilván amikor 

elkapott a politikai ösztön és nyílott a tér, képtelen voltam nemet mondani a kínálkozó lehetőségre.

Gyurcsány Fodor Gáborról

Hogy került be Fodor Gábor az összefogásba? Két verzió keringett erről. Az egyik szerint ön javasolta, a másik szerint Mesterházyval már korábban megállapodott arról, hogy felkerül az MSZP listájára. Kinek köszönhetjük valójában?

Az tudom elmondani, amit tudok. Amikor január elején felvetettem Attilának, hogy mégiscsak más miniszterelnök-jelölt kellene, azt is mondtam, gyerekek, én szenvedélyesen ostoroztam, hogy ti azt mondjátok, ti ketten vagytok a demokratikus ellenzék. Ez nyilvánvalóan nem volt igaz. Most szerintetek, ha hárman lennénk, az már rendben lenne? Nem az a helyzet, hogy bármekkorák is, de rajtunk kívül vannak még itt szereplők? A Bokrosék, a Kunczéék, a, a, a…

Fodor.

A Fodor. 

Tehát akkor gyakorlatilag ön vetette fel.

Mondhatjuk, hogy igen. Hogy volt-e az Attila agyában is, nem tudom megmondani.

Ön tényleg azzal érvelt, hogy hárman még nem jelentenénk a demokratikus ellenzéket, de ha Fodor Gábor itt ülne, akkor már igen? Komolyan Fodor Gábor tette „a” demokratikus ellenzékké önöket?

Én egy elvet próbáltam meg érvényesíteni. Sokkal színesebb, összetettebb ez a világ, és nem gondolom, hogy ha én a brancson belül vagyok, akkor már nem látom, hogy vannak a brancson kívül is.

Színesebb, összetettebb – de ez végül egy embert jelentett. 

A politikának van szimbolikája. Én azt gondoltam, ez a szimbolika megéri. Viszont látva azóta, hogy hogy is mondjam, rajtam élezi a nyelvét sok mindenki, hogy lehettem olyan őrült, hogy a Fodort szóba hoztam...

Ezt megkapja sokaktól?

Hát igen. Az a legkevesebb, hogy ez egy elég hülye ötlet volt, Feri. 

Az SZDSZ-nek a reformokhoz való viszonya közelebb állt a habitusához?

Nem, de a koalíció működésének alapproblémáját nem az SZDSZ okozta, de nem is rúgunk bele a halott SZDSZ-be. Volt egy közös félreértés, amiben kulcsszerepük volt. Nem ismertük kellően az ország domináns kultúráját, hogy mit hajlandó elviselni ebből az egyébként alapvetően tisztességes polgári programból. Öngondoskodás, közfelelősség és magánfelelősség összekapcsolása, és ilyen kérdések. Azt hiszem, igazunk volt, de az intellektuális és a politikai igazság két különböző történet. Politikailag meg nem volt igazunk.

Akkor a reformdühöt, jozefinizmust emlegető kritikák igazságát elismeri? 

Igen, abszolút. Nagyon nagy baj, ha egy miniszterelnökben van küldetéstudat, miközben az országban nincs meg a változtatási vágy. Ez baj a mostaninak is, csak ő más irányú küldetést érez. Kell, hogy legyen a miniszterelnöknek álma, de nem küldetéstudata. Sokkal konzervatívabb lettem a kormányzás módszertanát tekintve. Jóval kisebb tempóban lehet ezt az országot kormányozni. 

Mondjon akkor még egy hibát, lesz ott még!

Az elvesztett népszavazás után le kellett volna mondanom 2008-ban. Fel is vetettem egyébként, csak kisebbségben maradtam. De legalább 2009-ben ragaszkodtam hozzá, és azt mondtam, punktum. Elvesztegetett egy év volt.

És az nem hiba, hogy 2010-ben nem vonult teljesen a háttérbe? Ha türelmes lett volna, most, 2014-ben előléphetett volna azzal, hogy na, Attila, Gordon, ennyi tudtatok, most akkor én jövök!

Mondjon egy nagy visszatérőt a magyar politikában az elmúlt 25 évből! Én vagyok az egyetlen. Már amennyire visszatértem.

A politikai halálhoz képest nagyon, hozzáteszem. Németh Miklós akart, nem tudott visszatérni. Bokros Lajos akart, nem tudott visszatérni. Bajnai Gordon akart, és úgy tűnik, nem tud visszatérni. Ha azt akarom, hogy a sok tekintetben hamis, részben igaz percepció, ami rólam kialakult, megváltozzon, ahhoz új politikai élmény, tapasztalás kell. Ezt pedig csak úgy lehet csinálni, ha ott vagy a színen, és ha végigcsinálod ezt a nyomorult öt évet, amit 2009 óta végigcsináltam!

Legyünk őszinték, nem volt senki érdekelt abban, hogy visszatérjek! Senki. Sem a jobb-, sem a baloldalon. Szerintem a politikus legyen politikus, ne tervezgessen, hogy én most eltűnök három évre, aztán majd visszajövök. Ugyan, kérem! Maguk talán tudják, mi fog történni jövőre?