Péter, Pál
14 °C
30 °C

Hozzánk nem bensőséges szexért jönnek

2014.07.02. 07:50
A szexmunkásokról mindenki beszél, csak a szexmunkások nem. Mi nem megmenteni akarjuk az embereket – hangzott el a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete konferenciáján, ahol szexmunkások meséltek arról, mit gondolnak a munkájukról, klienseikről, a közvélemény és a média hozzáállásáról. A Szexe olyan szexmunkásokat tömörít, akik saját döntésükből, és nem kényszerből vágtak ebbe a szakmába, megkeresik őket áldozatok is, őket az ilyen helyzetekre specializálódott segítőkhöz, alapítványokhoz irányítják. „A legtöbb ember felnőttként nem azt csinálja, amiről gyerekként álmodott, hanem azt, amiből kifizeti a lakbért és a rezsit. Szerencsés vagyok, élvezem a munkámat, ilyen is van” – mondta Móni.

Egyébként sem életszerű, hogy prostituáltként társat keressen valaki

– kommentálta egy társkereső oldal, hogy miért tiltotta le Anci hirdetését. Nem titkolja, hogy három éve szexmunkásként dolgozik, de felháborítónak tartja, hogy emiatt ne kereshessen párt, miután néhány éve megözvegyedett. Egy olyan férfi nyomta fel, akinek visszautasította a közeledését, viszont kiszúrta a hirdetését egy szexpartnerkereső oldalon. A problémával a Szexét kereste meg, nemsokára az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulnak. „Emberek vagyunk, érző lélekkel, nem tárgyak, nem automaták. Anyák vagyunk és háziasszonyok, családunk van, ugyanúgy járunk szombat reggel a piacra, mint bárki más” – mondta a 46 éves, pár éve szexmunkásként dolgozó nő a Szexe konferenciáján a MÜSZI-ben.

Mert mire költi a pénzét a démonizált Norvég Alap? Például erre az eseményre. Nehéz lett volna megtippelni, kik a panel tagjai, ha nem tudtam volna előre, hova jövök. Volt köztük fiatalabb és idősebb, átlagosan és nőcisen öltözött, gyakorlottan és eleinte esetlenül beszélő, de mindannyian nyíltan meséltek arról, mikor, miért és hogyan vágtak bele a szexmunkába. Erős Barbara, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány stratégiai igazgatója (a konferenciát támogató Norvég Civil Támogatási Alap lebonyolító konzorciumának tagja) megnyitójában arra biztatta a jelenlevőket, hogy pályázzanak több nőjogi üggyel támogatásért: „Az egyesület valós társadalmi egyeztetésért harcol, ez nagyon fontos a Norvég Alapnak” – mondta.

Olyanok, mint az ismerősök

A résztvevők közül Anna arról beszélt, hiába adózik és fizet tb-t, úgy érzi, kiközösítik: volt, hogy a parkolóórákhoz hasonlították és pénznyelő automatáknak nevezték a szexmunkásokat egy műsorban. Gizus szabálysértések miatt börtönben is ült, az egyesület segített csökkenteni a büntetését, mert több bírság, amit le akartak ültetni vele, már elévült. Több történet szólt arról, hogy zaklatják a lányokat a rendőrök, Hajni például nem tudott mit tenni, miután megmondták neki, hogy „ő csak egy kurva, mi pedig rendőrök vagyunk”. Móni abban a furcsa helyzetben van, hogy bűncselekménybe keveredne, ha kiderülne, hogy eltartja a párját, pedig szerinte az nem bűn önmagában, hogy szexmunkásként többet keres nála.

Volt olyan résztvevő, aki gyógytornász-gyógymasszőr végzettséggel lett szexmunkás: először ki is elégítette a masszírozott férfiakat, pár éve már aktust is vállal. Az Indexnek azt mondta, nemcsak a pénz miatt döntött így, őt is vonzotta egy idő után, hogy többet nyújtson a vendégeinek, akik utalgattak az extrákra. Másokat egyértelműen a pénzhiány motivált: Anciék nagyon jó körülmények közül csúsztak le, a nő eredetileg vendéglátós volt, de negyvenen túl már nem kapott munkát. A gyereke már ótvaros volt, a fűtést pedig kikapcsolták, amikor belevágott a szexmunkába.

Százezrekre büntethetnek a rendőrök

A Szexe szerint az egyik legnagyobb probléma az, hogy a rendőrök igazságtalanul büntetik a szexmunkásokat, ráadásul 2012 óta bizonyos esetekben akár majdnem félmilliós bírságot is kiszabhatnak. A rendőrök a helyszínen úgy bírságolhatnak, hogy a régi rendszerrel ellentétben nincs szükség tanúkra, nincs az eljárásban védőügyvéd vagy bizonyítékok. Az egyesület adatai szerint:

  • 2012-ben a szexmunkásokra kiszabott pénzbírságok, helyszíni bírságok átlépték az egymilliárd forintot, azóta nincs hozzáférhető adat
  • a korlátozásokat megszegő szexmunkásokat esetenként 300 ezer, ismételt elkövetés esetén 450 ezer forintos pénzbírságra büntethetik
  • 2012-ben volt olyan szexmunkás, akit összesen több mint 10 millió forintra büntettek, miközben a legtöbb önkormányzat még mindig nem jelölte ki a türelmi zónákat

A legtöbb megszólalónak fix vendégköre alakult ki, a kliensekkel jóban vannak, azt mondják, a férfiak megbecsülik őket:

Nemcsak a szexről szól, olyan, mintha egy ismerőssel beszélgetnék

– mesélte Hajni, mások azt fejtegették, hogy ajándékokat, felköszöntő sms-eket kapnak a vendégektől, volt, akit a kórházban is meg akarta látogatni egy kliense. „Nagyságrendekkel nagyobb megbecsülést kapok az emberektől, mint az interneten és az újságokban” – összegezték.

Ugródeszka is lehet

Állítják: kevés a lealacsonyító gesztus, Annát életében egyszer mérte végig megalázóan egy kliens, azonnal el is küldte. „Nem a szolgáltatásomért, hanem a személyiségemért keresnek” – mondta Anci, akit volt, hogy azzal hívott fel egy kliens, hogy szeretné megköszönni, hogy segített helyrehozni a házasságát.

Az árnyoldalakat ettől függetlenül mindenki érzékeli: nehéz párkapcsolatot építeni a munka mellett („kevés férfi fogadja el, aki elfogadja, problémás”), sokan ahelyett, hogy autóra vagy lakásra gyűjtetnének, eldrogozzák vagy bulizzák a pénzüket. Pedig aki fiatal, képzett, értelmes, állítják, az félretehet, ugródeszkának használhatja ezeket az éveket, tanulhat, vagy válogathat a munkák közül, amíg kevés munkaórával jól el tudja tartani magát. Anci például ki akar szállni, amikor egy másik munkájával eleget kezd majd keresni, Móni is, aki főleg eszkortokat vállal, tehát többórás együttléteket leginkább hotelekben, egyetemre jár mellette, és több állásajánlatot is kapott már klienseitől. Ezzel együtt a legtöbben gyereküknek, lányrokonoknak nem ajánlják, hogy belevágjanak a szakmába.

Szóba került a svéd modell is, amiben a klienseket büntetik, a szexmunkásokat nem. „Nehezebb lenne a helyzet, veszítenénk vendégeket, de a dolog nem állna meg” – mondta egy résztvevő, és egyetértés alakult ki abban, hogy „olyan embereket büntetnének meg, akik nem ártottak senkinek”. Többen úgy látták, hogy akinek van veszítenivalója, külföldre menne vagy nem járna lányokhoz. Felmerült az európai parlamenti határozat is, ami a prostitúció iránti keresletet hivatott csökkenteni, és amiről volt, ahol „Az Európai Parlament a prostituáltak oldalára áll” címmel tudósítottak.

Míg a határozat a rabszolgaság formájának nevezi a prostitúciót, a résztvevők kikérték maguknak, hogy azok, akik saját döntésükből lettek szexmunkások, rabszolgák lennének. Saját szolgáltatásukról azt mondták, „fel lehet dolgozni”, nem tartják lealacsonyítónak:

Az jön szexmunkáshoz, aki vagy nem tud, vagy nem akar bensőségesen szexelni

– mondták az intimitásról.

Keressük a saját utat

A szexmunkások után szakértők vitatkoztak: Bárdos Rita, a Nők a jelenben koordinátora bevallotta, félve jött a beszélgetésre, mert ellentmondásos érzések vannak benne a prostitúcióval kapcsolatban. A kormány és a politika a kényszerprostituáltak jogait is elbagatellizálja – mondta, leszövegezve, hogy szerinte a legtöbb szexmunkás ilyen helyzetben él, köztük rengeteg a kiskorú. Földi Ágnes azt emelte ki, hogy itt az ideje, hogy a külföldi modellek elemzése helyett „a saját utunkat járjuk, azzal foglalkozzunk, amire a magyar szexmunkásoknak szüksége van”.

Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetője úgy látja, kevés megbízható kutatás van, ami jó becslést ad arról, hogy hányan lesznek szexmunkások emberkereskedelem áldozataiként, és hányan saját döntésükből – ő egyébként nem büntetné a prostitúció egyik oldalát sem. Szil Péter pszichoterapeuta, a Stop-Férfierőszak képviselője szerint a szegénység önmagában nem generálja a prostitúciót, ehhez a kereslet is kell, és a prostituáltakhoz járó férfiak hatalmi helyzetet keresnek.

Olyan hüvelyizom-tanfolyamot indítok, mint ide Lacháza

– szakította félbe a moderátor Szil eszmefuttatását a prostituáltak nemi szerveinek elhasználtságáról, és volt, aki azt emelte ki, hogy vannak szexmunkások, akik függetlenebb életet élnek, mint sok eltartott feleség.