Nem járatta iskolába kislányát, kiskorú veszélyeztetése miatt bíróság elé kerül

A Nagykanizsai Járási Ügyészség kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt vádat emelt azzal az anyával szemben, aki 2006-tól kezdődően nem járatta rendszeresen óvodába és iskolába kislányát.

A 2001 nyarán született kislányt édesanyja Nagykanizsán, Becsehelyen majd Zalakomáromban nevelte, és az ügyészség szerint már az óvodába járatásával is gondok voltak. 2006 szeptemberétől rövid idő alatt 53 nap igazolatlan hiányzása volt, ezért az anyát szabálysértési eljárásban figyelmeztették. Ez azonban nem volt hatással, mert a nő a 2007/2008-as nevelési évben sem vitte oviba a gyerekét, ezért eljárást indult a kiskorú gyermek védelembe vétele érdekében.

Mivel az anya a hatósággal nem működött együtt, a tárgyalásokon nem jelent meg, és továbbra sem vitte óvodába a lányát, a jegyző védelmébe vette a gyereket, és előírta a nőnek, hogy

gyermekének testi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének biztosítása érdekében járassa óvodába, majd iskolába a lányát.

Mivel a nő egy ideig ennek eleget tett, a védelembe vételt megszüntették. 2011 elején azonban a nagykanizsai iskola jelezte, hogy ismét halmozódnak az igazolatlan órák, ezért a jegyző ismét védelmébe vette a kiskorút, akinek végül osztályt kellett ismételnie.

A nő az ügyészség szerint belenyugodott abba, hogy gyermeke nem akar iskolába járni, ezért az iskola engedélyezte, hogy a lány a 2011/2012-es tanév második félévétől kezdődően magántanuló legyen, így a védelembe vételt is megszüntették.

A kislány tavaly szeptemberben a zalakomáromi iskolába került, ahol nem engedélyezték számára, hogy magántanuló lehessen. Továbbra sem járt rendszeresen iskolába, és idén februárig annyi igazolatlan hiányzást gyűjtött össze, hogy ismételten védelembe vették, a nő ellen pedig eljárást indítottak, mivel nevelési kötelezettségét súlyosan megszegte, a gyerek érzelmi-pszichés fejlődését veszélyeztette.

A vádirat szerint

a gyermek amiatt, hogy közösségbe nem járt, kortárs kapcsolatait nem élhette meg, izolálódott, kapcsolat nélkülivé és magányossá vált, a gyermek eddigi és további élete is a szociális kompetencia, a kapcsolatteremtés, a szociális létben való rugalmas eligazodás, valamint a kötödés síkján sérült.