A tekintélyelvűség is téma az új tankönyvekben

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján megjelent néhány mintaoldal azokból az új állami fejlesztésű kísérleti tankönyvekből, amelyeket szeptembertől már 1500 iskolában használni fognak. Az új könyveket jó nagy kampánnyal harangozták be. Hétfőn mutatták be őket az oktatáskutató intézetben, kedden pedig már Czunyiné Bertalan Judit, Rétvári Bence és Kósa Lajos a debreceni Alföldi Nyomda egyik gyártósorának végénél állt, hogy okos arccal megtekintse a szalagról legördülő könyveket.

Fotó: Czeglédi Zsolt

Szabályos roadshow is indul. Az új könyveket több vidéki városban külön-külön is bemutatják. A promó jegyében július elején trailerek is megjelentek a Youtube-on az új könyvekről. A kis videókon szerzők, tanárok és fehér ingbe öltöztetett kisgyerekek mondják el egy nagyon nem tipikus, szuper iskolában, hogy milyen jók is ezek a könyvek.

Nem vagyok sem tanár, sem tankönyvszerző, sem tankönyvbíráló, így most nem szakmai kritika következik, csak néhány szubjektív benyomás. Próbálok azért meríteni valamit saját iskolai élményeimből, régen megszerzett magyartanári végzettségemből, és a hétéves lányom elsős könyveiből, amiket volt alkalmam alaposan tanulmányozni az előző tanévben.

Tavasszal nagy botrány volt egy baromságokkal teli kísérleti tankönyv miatt. Nem tudom, elég alaposan néztem-e át a most megjelent részleteket, de hasonlót nem találtam. Egyelőre nincs fent részlet a honlapon a kilencedikes Szakiskolai közismeret című tankönyvből, ami miatt Tél Tamás akadémikus egy hónappal ezelőtt kilépett a Nemzeti Tankönyvbizottságból, mert szerinte a könyv nyelvezete teljesen alkalmatlan iskolai használatra.

A mintaoldalak átböngészése után annyit egyértelműen megállapíthatunk, hogy ezek a 300-400 forintos állami könyvek tényleg színesek, szerkesztésük, tördelésük pedig változatos. Sok a kép, a rajz, és az unalmas szövegtenger helyett inkább a pontokba szedett kérdések, kiemelések, keretbe foglalt magyarázatok és érdekességek jellemzik őket. Olyanok, mint a képes Laourusse-enciklopédia, de mielőtt ettől bárki hasra esne, szögezzük le gyorsan, hogy ez ma minden XXI. századi értelemben vett tankönyvnél alapkövetelmény, és a magyar iskolákban használt tankönyvek nagy része eddig is ilyen volt.

Az elsősök olvasókönyve a megszokott képek, rajzok, játékos feladatok segítségével vezeti rá a gyerekeket a hangok, a betűk és a szavak világára. A Matematika tankönyvben természetesen almákat és körtéket  – mi mást  – kell számolni. A különbség a lányom apáczais matematikakönyve és az új között talán annyi, hogy ebben szebben vannak kidolgozva az almák és a körték. Ennyit a matematikáról.

Az elsős Környezetismeret könyvből vett mutatóoldalak az évszakokról és az időjárásról szólnak. A könyvben sok kérdést és feladatot adnak a diákoknak, képekről kell mesélniük, rajzolt figurákat kell az évszaknak megfelelően felöltöztetniük. Humán érdeklődésűként külön értékelem, hogy ilyenkor még nem akarnak kis szakbarbárokat képezni, ezért egy-egy évszak bemutatásába belefér néhány vers is Zelk Zoltántól és Kányádi Sándortól.

A másodikos olvasókönyvben a leckék felépítése a következő: az olvasmány előtt a tágabb témáról kapnak kérdéseket a gyerekek, sőt, játszhatnak is, aztán jön az olvasmány, utána pedig a szövegértést vizsgáló kérdések. Csak remélni merem, hogy az iskolákban a tanárok ezeket az első blokkokat nem ugorják át rögtön azzal, hogy „na, erre úgyse lesz idő, kezdjünk el szépen olvasni”.

A szegénységről szóló Három kívánság című népmese bevezetőjeként például a könyv azt ajánlja, hogy a gyerekek játsszanak három kívánság játékot, hajtogassanak tátikát, vagy a ceruzájukat gyertyának képzelve kívánjanak valamit, aztán fújják el a képzeletbeli gyertyát. Mondjuk, ha épp ekkor nyitna be valaki az osztályba, eléggé meg lenne lepődve, mi folyik a magyarórán. A témára ráhangoló bevezetőben arról az elég kézenfekvő és messzemenően aktuális, társadalmi összefüggéseket rejtő kérdésről is igyekszik beszélgetést provokálni a szerző, hogy

Ha szeretnél valamit elérni, a csodát várod vagy teszel érte?

A Só című népmese előtt arra biztatják a diákokat, hogy játszanak Szeret, nem szeret játékot, beszélgessenek a kedvenc ételeikről, vagy alkossanak hasonlatokat az „úgy szereti, mint a galamb a búzát” analógiájára.

Mindkét mesénél jó, hogy a lap margóján a másodikosok számára esetleg ismeretlen kifejezéseket külön megmagyarázzák. Ez a lármázik szónál talán túlzás, de az összeperlekedteknél indokolt. Az meg külön jó, hogy a rőf kifejezést nem szövegben magyarázzák el, hanem egy rajzzal mutatják be.

Az égig érő paszuly című mese után viszont megdöbbentő ábrán akadt meg a szemem. Ez itt egy vázlatkör. Gondolkodjanak el rajta önök is!

Ahogy a hétfői beharangozón is mondták: fontos szempont volt, hogy a könyvek interaktívak, könnyen érthetőek és gyerekbarátak is legyenek. Az ötödikes Magyar nyelv egyik fejezete ezt ezzel a laza felütéssel próbálja megvalósítani: 

Hányadán állsz a témával? 

Az ötödikes Magyar irodalom tankönyv  pedig így próbál a fiatalok bizalmába férkőzni: 

Rólad szól, csak figyelj oda!

És tényleg. A csillagszemű juhász előtt feltett kérdések nem akármilyenek: fontos dolgokról, a hatalomról, a társadalmi hierarchiáról, a tekintélyelvűségről és a szabadságról szólnak.

Az olvasmány után jönnek a szokásos szövegértési és értelmező kérdések, aztán egy keretes írás a mese műfajairól, majd pedig téma horizontját Bruno Bettelheim A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek című műve nyomán egy gondolatébresztő írással tágítják arról, hogy ártalmasak-e a mesék, ha nem az élet valódi, „igaz” képét mutatják.

A fenti trailer után kíváncsian néztem bele az ötödikes történelemkönyvbe. Vajon igaza lesz-e az egyik szerzőnek, Németh György történésznek abban, hogy az ötödikesekkel a történelmet még a meséken keresztül lehet megszerettetni. Romulus és Remus vagy Mucius Scaevola története erre kiválóan alkalmas. Az ötödikes törikönyv is elég változatos: a mintaoldalakon van térkép, kép a konzulok hatalmát jelképező vesszőnyalábról vagy a Rómában most is sok helyen látható SPQR feliratról. A képek közé magyarázatokat, lexikonszerű definíciókat és feladatokat szúrtak. Például ilyet:

Alkossatok két csoportot! Az egyik próbálja meg bizonyítani, miért jó a királyság! A másik keressen érveket a királyság ellen, a köztársaság mellett!

Azt ugye mindannyian tudjuk, hogy a tanárok pont az ilyen feladatokat szokták gyorsan átugrani, pedig épp az ilyenektől lenne egy kicsit jobb az iskola.

A történelemkönyvben egyébként az is jó, hogy minden fejezet előtt van egy rövid összefoglaló arról, mi is következik. Az én időmben ilyen nem volt.

Egy görög történetíró csodálattal írja, hogy Róma ötvenhárom év alatt szinte az egész világ ura lett. Ebben a leckében arról lesz szó, hogyan volt ez lehetséges, és hogyan változtatta meg ez a folyamat magát Rómát.

Az ötödikes és a hatodikos Természetismeret könyvek kicsit más módszert követnek. A fejezetek legelején egy-egy kérdéssel próbálják felpiszkálni a diákok érdeklődését, amikre a válasz az utána következő szövegben található meg. A hatodikos könyv egyik fejezete például ezzel nyit:

Ha az északi félgömbön nyár van,akkor a délin tél. Mi ennek az oka?

Egy másik pedig ezzel:

Mekkora lehet Magyarországon a valaha mért legalacsonyabb és legmagasabb hőmérséklet különbsége?

Elég idegesítő viszont, hogy a hatodikos és a hetedikes könyvben is újra és újra felbukkan egy a tejfelesszájú Rogán Antalra kísértetiesen emlékeztető kissrác, aki egy könyvvel a kezében mond velős okosságokat:

Az azért jól látszik, hogy a játékosság a felsőbb osztályokban már nem tartható. A tizedikes történelemkönyv bizony már tömény szöveg. A Mária Terézia felvilágosult abszolutizmusáról szóló fejezetet így jobb híján forrásrészletekkel igyekeznek változatosabbá tenni, amiket különböző háttérszínű keretesekbe szerkesztettek. Itt egy Ráadás alcím mellett felfedezhetünk egy QR-kódot is, ami valószínűleg az ehhez mellékelt digitális tananyagra utal:  

A matematikáról kevés szó esett, de nem véletlenül: erről még óvatos megállapításokat sem mernék tenni. Szimpatikus azért, hogy a tizedikes matekkönyvben nem poroszos számonkéréssel kezdődik a fejezet, hanem először megmutatják és elmagyarázzák, hogyan kell megoldani egy feladatot. 

A mateknál még az érdekelt, vajon mennyire tudják/akarják közelíteni ezt az elvont tantárgyat a való élet problémáinak megoldásához. Nos a  tizedikes könyvből vett részlet rögtön betalál a közepébe: a munkaalapú társadalom dübörgő gazdaságából vett példával indít, ahol bizony igencsak ütemesen emelkednek a bérek.    

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!