Jól dolgozott az ankarai nagykövet, mégis mennie kell

Múlt pénteki cikkünkben az új és a leváltott nagykövetekről szóló értesüléseket gyűjtöttük össze. A távozó ankarai nagykövet, Hóvári János, akiről azt írtuk, hogy sokakat megdöbbentett távozása, bár független értelmiségiként bírálta a török kormányt, a következőket tartotta szükségesnek hozzáfűzni ehhez:

„Törökország miniszterelnökét sohasem bíráltam, nemcsak azért nem, mert professzionális nagykövet ilyet nem tesz, hanem azért sem, mert Recep Tayyip Erdoğan urat olyan történelmi személyiségnek tartom, aki új Törökországot épített fel az elmúlt évtizedben. (Ezt tanulmányokban írtam le és számos velem készített magyar, angol és török nyelvű interjúban elmondtam.) 

A magyar–török kapcsolatok nagyköveti működésem alatt kerültek új alapokra. Kiérkezésem után elképedve tapasztaltam, hogy a török fél Erdoğan kormányfő budapesti útját 2013 végére tervezte. Ez azt jelentette volna, hogy a miniszterelnöki kapcsolatépítésben egy évet veszítünk. Erdoğan miniszterelnök úr környezete nagy segítségemre volt abban, hogy a török fél budapesti útját 2013 februárjának elejére előre lehetett hozni, s így megteremtődött Orbán Viktor ankarai viszontlátogatásának lehetősége is 2013 decemberében. Nagyon ritka, hogy két olyan nem szomszédos ország miniszterelnöke, mint Magyarország és Törökország, egy éven belül kétszer találkozzon, s annyi megállapodást szülessen meg, mint amennyi 2013. december 17–18-án Isztambulban és Ankarában aláíródott (32 megállapodás került aláírásra). Ez aligha valósulhatott volna meg, ha nem lettem volna állandó kapcsolatban a török kormányfővel és közeli munkatársaival. 

Orbán Viktor ankarai látogatása kapcsán a magyar médiában sok szó esett arról, hogy Törökország egyoldalúan eltörölte a vízumkényszert a magyar állampolgárok esetében. Ennek elintézése nem volt egyszerű feladat, mert Ankara ezt még számára olyan EU-beli baráti ország (pl. Lengyelország, Spanyolország, Portugália) állampolgárainak sem biztosítja, amelyek velünk együtt fontos partnerei a török vezetésnek. Az elmúlt két évben jó kapcsolatokat ápoltam Erdoğan miniszterelnökkel, török nyelvtudásom okán minden olyan rendezvényen, ahol megjelent, volt lehetőségem beszélni vele. Természetesen más török vezetőkkel is állandó kapcsolatban álltam, de a török politikai, gazdasági és kulturális élet szinte minden fontos személyiségével is. 

Abdullah Gül elnök 2014. évi budapesti hivatalos látogatása is az én nagyköveti időszakomhoz kötődött. A két házelnök szintén ankarai misszióvezetői tevékenységem során találkozott egy éven belül kétszer. Török részről (ezt számos török vezető a tárgyalóasztaloknál is elmondta) úgy tartanak nyilván, mint aki a két ország közötti kapcsolatokat dinamizálta, s akinek nagyköveti munkája 2013-ban a magyar–török viszonylati rendszerben áttörést hozott. Az ezzel kapcsolatos általam szignált dokumentumok, valamint különböző felterjesztéseim a Külgazdasági és Külügyminisztérium irattárában megtalálhatóak. Ha még most nem is, idővel kutathatóak lesznek."

Pénteki cikkünkben azt írtuk, sokakat megdöbbentett, hogy az előző ciklus elején még helyettes államtitkárként dolgozó Hóvárinak ott kell hagynia Törökországot. Néhányan ezt azzal magyarázzák, hogy a tudományos szférából érkező, nemzetközileg is elismert történész-turkológus nem volt elég jó diplomata, ami ez esetben annyit jelent, hogy nem állt ki teljes mellszélességgel a kormányzat mellett. Ebben lehet némi igazság, hiszen miközben az Orbán-kormány keletre nyitott és udvarolt mások mellett Törökországnak is (a kormányfő legutóbb Tusnádfürdőn dicsérte a török modellt), a független értelmiségiként elkönyvelt Hóvári bírálta a török kormányt.