Nem tarthatták volna benn A. Áront a pszichiátrián

2014.08.06. 10:55
A pszichiáterek nagy valószínűséggel nem követtek el szakmai hibát, amikor kiengedték a kórházból az idős nőt a villamos alá rugó A. Áront – mondta dr. Harangozó Judit, a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrumának vezetője. A pszichiátriák ugyanis nem börtönök, és ha valaki pillanatnyilag nem jelent közvetlen veszélyt akár magára, akár másra, akkor nem lehet az akarata ellenére kórházban tartani. Azért persze félnünk sem kell az utcán, a kutatások szerint a mentális betegek csak nagyon ritkán agresszívak, és csak a legritkább esetben irányul az agressziójuk más ember felé.

„Minimálisnak látom annak az esélyét, hogy az idős nőt a villamos alá rugó férfi esetében a pszichiáterszakma követett volna el hibát. Szigorú szabályok írják elő ugyanis, hogy mennyi ideig lehet valakit az akarata ellenére kórházban tartani.

Ha a közvetlen ön- vagy közveszélyes állapot elmúlik, akkor a pácienst néhány napnál tovább nem lehet benntartani, ha ki akar menni, saját felelősségére ki kell engedni

– mondta az Indexnek dr. Harangozó Judit, a közösségi pszichiátriai ellátást nyújtó Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrum és az Ébredések Alapítvány vezetője, de hozzátette, hogy a konkrét esetről csak a vizsgálatok lezárulása után lehet biztosat mondani.

A. Áron a múlt pénteken olyan erővel rúgott meg egy idős nénit a Margit híd budai hídfőjénél, hogy a nő a villamossínekre esett, és az éppen érkező villamos halálra gázolta. A hajléktalanként élő A.-ról másnap kiderült, hogy a rugdosás előtt egy nappal engedték ki a pszichiátriáról, és szemtanúk beszámolója szerint zavart állapotban volt, amikor a tettét elkövette. A. Áront azóta igazságügyi elmeszakértők vizsgálják, a rendőrség pedig annak is utánanéz, hogy az őt kezelő és kiengedő János-kórház pszichiátriai osztályának van-e felelőssége az ügyben. A hír hallatán az internet népe azonnal a Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, azaz OPNI vagy Lipótmező újranyitását követelte, és sokan elkezdtek pánikolni „az utcán rohangáló őrültek” miatt.

A pszichiátria nem börtön

„Az egy tévedés, hogy a nagy elmekórházak olyan helyek, ahová a zűrös embereket be lehet zárni. A pszichiátriai osztályok feladata nem a fogva tartás, semmiféle rendészeti funkciójuk nincs, és kemény törvények szabályozzák, hogy a működésük összhangban legyen az emberi jogokkal. Az OPNI-ban sem csak bentlakók voltak, évi 10 ezer beteg fordult meg ott, és ha valaki tartósan ott feküdt, az sem a fogva tartást célozta .A közrend fenntartását alapvetően a rendészeti szervektől kell várni” – mondta Harangozó.

„Olyan is előfordulhat, hogy valakit kiengednek a zárt osztályról, mert megszűnt a pszichotikus állapot, de amikor kikerül, alkohol vagy drog hatására agresszív lesz. Az alkohol- és droghasználat sokkal gyakrabban vált ki agresszív viselkedést, mint az egyéb mentális problémák”. A pszichiáter szerint egyébként vizsgálat nélkül azt sem lehet biztosan kijelenteni, hogy A. Áron tette összefüggésben lenne a mentális betegségével.

„Az is lehet, hogy A. Áron agresszív volt, vagy rossz szándékkal követte el, amit tett, de ennek semmi köze ahhoz, hogy esetleg beteg.

Elhamarkodott egy ilyen eset után rögtön az illető pszichiátriai problémájára és annak ellátására fogni, ami történt. Előbb alapos vizsgálatok kellenek”

Nem kell félnünk az utcán

Egy-egy ilyen eset után hajlamosak vagyunk félni a mentális betegektől. Pedig egy magyar kutatás szerint 109 megkérdezett pszichiátriai betegnek csak 36 százaléka számolt be arról, hogy agresszívan viselkedett az elmúlt hetekben, többségük kiabált vagy szóban fenyegetőzött, jelentős hányaduk pedig saját magával próbált meg végezni.

A bűnelkövetők közt sincsenek túlreprezentálva a skizofréniával küzdők: akárcsak a lakosságnak, a fogvatartottaknak is mintegy 1 százaléka skizofrén. A szakemberek nem tagadják, hogy súlyos mentális zavar esetén előfordulhat agresszív viselkedés, de ez sokszor nem magához a betegséghez, hanem az azt kísérő droghasználathoz vagy alkoholfogyasztáshoz köthető. Az ilyen események leggyakrabban a kezelésbe vétel előtt fordulhatnak elő, és a hatásos kezelés, gondozás az esélyüket jelentősen csökkenti. Egy nemzetközi kutatás szerint ráadásul az agresszív betegek is csak nagyon ritkán bántanak más embereket.

Kevés mentális beteg agresszív, és kevés agresszív ember mentális beteg. Hirtelen agresszív kitörése bárkinek lehet.

Ha súlyos stresszhelyzetben vagyunk, ha a kelleténél többet ittunk, ha egy daganat indul az agyunkban, vagy ha rossz az agyi keringésünk, akkor mentálisan is sokkal sérülékenyebbek vagyunk. Ha valakivel egy ilyen »bekattanás« történik, akkor általában ő maga is áldozat, és nem tekinthetjük bűnözőnek.

A pszichiátriai ellátást újjá kell építeni

„A magyarországi pszichiátriai ellátásban egy jelentős destruktív folyamat ment végbe az elmúlt évtizedben, jelentős ágyszámcsökkenéssel a kórházakban. Ezt nem követte a modern, ambuláns és az úgynevezett közösségi ellátás átfogó fejlesztése. Pedig egy rugalmas, nem helyhez kötött, egyfajta kellemes és kölcsönös együttműködésen alapuló ellátás az utcán elő mentális betegségben szenvedők gyógyításában is jelentős előrelépést jelentene. Indokolt lenne a mentálisan nagy kockázatoknak kitett embertársaink számára célzott mobilis, akár utcai mentális segítséget nyújtó teamek felállítása” – mondta kérdésünkre a szakember.

Közösségi pszichiátriai megoldások már most is elérhetőek a legtöbb budapesti kerületben, de sok szakember még nem tud róluk, vagy nem küldi oda a pácienseit. Vidéken pedig inkább csak szigetszerűen létezik közösségi alapokon nyugvó pszichiátriai ellátás.

Ameddig a modern ellátórendszer nem épül ki – és persze a kiépülés után is –, Harangozó szerint nagyon fontos, hogy ha látjuk egy ismerősünkön, vagy akár az utcán valakin, hogy nincs jól, akkor menjünk oda hozzá és kérdezzük meg, mit tehetünk érte, mert beszélgetéssel és odafigyeléssel nagyon sok probléma megoldásában, illetve megelőzésében segíthetünk. Az együtt érző megközelítés a szakemberek segítségét is könnyebben elfogadhatóvá teszi az érintett számára. A média ebben is szövetségesünk, amikor segít a mentális problémák körüli tabuk és tévhitek eloszlatásában, amelyek félelmet és megbélyegzést eredményeznek, és rongálják szenvedő embertársaink gyógyulási esélyeit.