Orbán
13 °C
23 °C

A TEK túlhatalma miatt perlik az államot

D MTZ20120827005
2014.08.11. 09:08
  • Rendben van-e, ha a miniszterelnök magán-titkosszolgálataként is emlegetett TEK bírói engedély nélkül titokban átvizsgálja a lakását, elolvassa az emailjeit és lehallgatja a telefonját? 

Két magyar magánszemély kezdeményezésére egészen különös per indulhat Strasbourgban, miután a bíróság nemrég befogadta a keresetüket.

A panaszosok szerint sérti a magánélethez fűződő alkotmányos jogukat, ha a terrorelhárítási szervek, köztük a Terrorelhárítási Központ (TEK) bírói engedély nélkül megfigyelik őket.

A panaszosoknak fogalmuk sincs – mert nem is lehet – hogy a terrorelhárítók titokban valóban átkutatták, bepoloskázták-e a lakásukat, olvassák-e a leveleiket, emailjüket, és lehallgatják-e a telefonjukat, mert erről még utólag sem kell őket tájékoztatni. Csak abban biztosak, hogy erre a jogszabályok lehetőséget adnak, és hogy jelenleg is folyamatban lehet őket célzó titkos megfigyelés.

Lehet, hogy tényleg megfigyelik őket, de nem ez a lényeg

Mindkét magánszemély (Szabó Máté Dániel és Vissy Beatrix) jogász, akik jogvédő szervezeteknél (is) dolgoznak. A kormánypropaganda szerint külföldi érdekeket szolgáló civilek elleni kormányzati össztűz fényében nem tekinthető teljesen kizártnak, hogy Szabó és Vissy jelenleg valóban nemzetbiztonsági megfigyelés célpontjai. A beadványuk viszont még jóval a Norvég Alap körüli hisztéria előtt készült, hiszen szerintük minden magyar állampolgár jogait sérti a fennálló helyzet.

Amikor a terrorelhárítók bűnüldözési céllal végeznek megfigyelést, bírói engedélyre van szükségük. Szabó és Vissy azt kifogásolja, hogy a rendőrségi törvény 2012 januárja óta hatályos verziója szerint a terrorelhárítók bírói kontroll nélkül is megfigyelhetik őket. Erre akkor van mód, ha a megfigyelést nemzetbiztonsági célból rendelik el. Ilyenkor bíró helyett az igazságügyminiszter adja ki az engedélyt.

Hol a külső kontroll?

A titkos információgyűjtés az ilyen ügyekben nem a törvényben felsorolt konkrét bűncselekmények körülményeire, hanem – a jogilag nem pontosan definiált – nemzetbiztonsági célra irányul, azaz sokkal szélesebb körű, és a megszerzett adatokat sem kell megsemmisíteni.

A titkos megfigyelés mindig súlyosan sérti a célszemély magánszféráját. Hogy az állam csak a valóban indokolt esetben éljen ezzel a radikális lehetőséggel, külső kontrollra, garanciára van szükség. Ilyen garancia a bíróság engedélyének a szükségessége, hiszen a bíró független a végrehajtó hatalomtól. Az igazságügyminiszterről azonban ugyanez nem mondható el: ha a kormány által ellenőrzött terrorelhárító szerv úgy korlátozhatja állampolgárok jogait, hogy ahhoz csak egy kormánytag engedélye szükséges, az lehetőséget ad a visszaélésre.

Van precedens

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága nemrég kérdéseket intézett a peres felekhez, egyértelművé téve, hogy annak ellenére, hogy Szabó és Vissy nem tud beszámolni őket ért konkrét jogsértésről, a bíróság érdemben foglalkozik az üggyel. Ilyen, potenciális jogsértésre hivatkozó eljárásra egyébként van precedens Strasbourgban: 1978-ban német ügyvédek egy hasonló ügyben sikeresen perelték az NSZK-t.

A két jogvédő nem kér pénzt: azt szeretnék elérni, hogy Strasbourg mondja ki, sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét a jelenlegi szabályozás, és kötelezze Magyarországot, hogy változtasson rajta. Vissy és Szabó nem egyből Strasbourgba ment: először az  Alkotmánybíróságon próbálkoztak, ahol szintén befogadták a kérelmüket, majd egészen meghökkentő határozat született.

Ab: Igazuk van, de mégse

2013-es határozatában az Ab csak annyit írt elő, hogy az igazságügyminiszter köteles a titkos megfigyelésről szóló döntését megindokolni, egyebekben elutasították a beadványt. A testület szerint ugyanis a bűnüldözést célzó megfigyelés igazságszolgáltatási kérdés, így indokolt a bírói kontroll, a nemzetbiztonsági kockázatok megítélése azonban politikai természetű, ezért az ilyen megfigyelés elrendelése a kormányhoz kell hogy tartozzon.

Az Ab tehát elismerte, hogy a nemzetbiztonsági célú megfigyelés elrendelése a végrehajtó hatalom politikai döntése, ennek ellenére – sőt épp ezért – nem tekintette indokoltnak, hogy azt kormánytól független intézmény kontrollálja. Az Ab szerint elég külső kontrollt jelentenek a parlament nemzetbiztonsági bizottsága és az ombudsman jogosítványai.