SOHA ne lépd át a záróvonalat Romániában

Idén májusban egy magyar család két autóval Erdélybe utazott. Mikor már csak két nap volt hátra a kirándulásból, május 7-én a Békás szoros felé tartva az előttük haladó autó jelzett, hogy kiáll a forgalomból, le is húzódott és megállt. A két autó pedig kikerülte, ezzel azonban áthajtottak a záróvonalon. Pechjükre mögöttük egy rendőrautó jött, azonnal le is állították őket. A rendőr – aki semmilyen idegen nyelven nem beszélt – elvette mindkét sofőr jogosítványát, illetve 170 lejre (kb. 12 ezer forintra) büntette őket. A jogosítványt 30 napra vonta be, és kiállított egy papírt, amivel 15 napig vezethettek még az országban.

Durva eljárásnak tűnik egy záróvonal-átlépés miatt elvenni egy másik ország állampolgárának a jogosítványát és bevonni azt egy hónapra, de a román törvények szerint ilyesmiért az intézkedő rendőr mérlegelése alapján 30, 60, vagy akár 90 napra is bevonható a jogosítvány. A bevont jogosítványt 15 napon belül a területileg illetékes megyei rendőrkapitányságon tett nyilatkozat ellenében visszakaphatja az illető, amihez egy román közjegyző előtt kell nyilatkozatot tenni arról, hogy elismeri a szabálysértést, az eltiltást elfogadja, illetve Romániát azonnal elhagyja.

A történet főszereplői nem ezt választották, mivel ők már úton voltak hazafelé, a megyeközpont messze volt, nem akartak erre költeni, és eleve azt a tájékoztatást kapták ott a rendőrtöl, hogy a jogosítványt majd a lakcímükre küldik meg, ha letelt a 30 napos eltiltás. Úgy döntöttek annyi nap jogosítvány nélkül belefér, hazaindultak. Persze az ideiglenes vezetői engedély, amit a rendőrtől kaptak csak Románia területén érvényes, így a határ után ők már nem vezethettek. Szerencséjükre mindkét autóban utazott olyan, akinek volt jogosítványa.

A két ember közül, akinek elvették a jogosítványát, az egyik – bár Magyarországon él – szászrégeni származású, és román állampolgár. Az ő jogosítványával nem is volt gond, a 30 nap elteltével értesítést kapott, hogy átveheti. Június 27-én ki is utazott érte, amikor egyébként is Romániába ment volna. A másik jogosítványról azonban semmi hír sem érkezett.

A jogosítvány tulajdonosa mindenhol megpróbált érdeklődni. A magyar rendőrök egyáltalán nem tudtak semmiről, ahogy a kinti magyar nagykövetség és a konzulátus se. Az ilyen ügyekben eljáró kormányhivatal sem látott semmit a rendszerben. Mondták, hogy érdeklődjön egy hét múlva, meg még egy hét múlva. Közben természetesen a munkához elengedhetetlen autót nem tudta vezetni.

Megkerestük a külügyminisztériumot, mi ilyenkor a bevett protokoll. Megtudtuk, hogy ha az illető, akinek bevonták a jogosítványát, nem él a közjegyzős-nyilatkozatos-utazós-fizetős lehetőséggel, akkor a következő történik a jogosítványával:

• a rendőr a jogosítványt eljuttatja a megyei rendőrkapitányságra.
• Onnan 15 nap elteltével továbbítják az okmányt a központi hatóság részére (ez Románia Országos Rendőr-főkapitányságának Közlekedésrendészeti Főosztálya)
• Ezután a hivatal továbbítja a jogosítványt Magyarország bukaresti nagykövetségére.
• A magyar külképviselet a beérkezett jogosítványt felterjeszti az eljáró magyar hatóság részére, ami a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala. Ahol történetünk főszereplője is folyamatosan érdeklődött.
• A hivatal pedig a lakhely szerinti – jelen esetben Budapest egyik kerületének – önkormányzatához juttatja el a jogosítványt
• Az önkormányzat levélben értesíti a papír tulajdonosát.

A férfi közel egy idő után úgy gondolta, hogy az ő okmánya eltűnt vagy elveszhetett, legrosszabb esetben kamurendőrök vették el. És igazságtalannak is tartotta, hogy egy harmincnapos büntetés után lassan három hónappal sem tud vezetni. Így elment a munkahelyéhez legközelebbi okmányirodába, és igényelt egy új jogosítványt. Itt azonban elkövette azt a hibát, hogy a folyamat felgyorsítása érdekében már nem mondta, hogy rendőri intézkedés közben vették el azt, csak annyit mondott, hogy eltűnt, elveszett. Ehhez egy nyilatkozatot is aláírt.

Az új jogosítvány július 10-én meg is érkezett, azt átvette. Csakhogy a lakhelye szerinti önkormányzathoz időközben befuthatott  a régi jogosítvány, így kiderült, hogy két jogosítvány is van a nevén. Küldtek is egy levelet, hogy írja le pontosan mi történt, hogy történhetett, mivel ez így közokirat-hamisításnak számít, hiszen aláírta a nyilatkozatot, hogy nem rendőri intézkedés során vették el a jogosítványát.

Amikor telefonon próbálta elmagyarázni, csak annyit mondtak neki, hogy bármeddig is tart, míg megérkezik a jogosítványa, neki kötelessége azt kivárni: majd a rendőrség eldönti, mit kezd az üggyel. Ő megírta részletesen a történetet, azaz hogy a reális időn belül nem kapta vissza jogosítványát, és mivel senki nem tudott semmit, elveszettnek tekintette. Ez az utolsó információ, az önkormányzattól, vagy a rendőrségtől azóta semmilyen levél, vagy hívás nem érkezett.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!