Csak rohad a leégett palota a tűz óta

Kétszer négy órát kaptak a héten az Andrássy út 83–85. alatti ház lakói, hogy kimentsék a júliusi tűz miatt tető nélkül maradt műemlék épületben lévő lakásaikból megmaradt ingóságaikat. Az értékek gyorsan mennek tönkre, minden egyes esős nap újabb károkat okoz az épületen. A társasház felkért statikusa szerint ha novemberig nem kezdődik meg a teljesen romba dőlt harmadik emeleten folyó életveszély-elhárítási munkálatokkal egy időben az állagmegóvás, akkor a már erősen károsodott második emelet után az első és a földszint is veszélybe kerülhet.

A kártérítéssel az is bajba kerülhet, akinek van biztosítása az ingóságokra: sok múlik azon, hogy a szerződésben az állagmegóvási kötelezettségről mit ír elő a biztosító. A lakók ugyan nem tudtak gondoskodni a tűz utáni állapot megőrzéséről, hiszen életveszélyre hivatkozva az önkormányzat által felkért szakértő építész-statikus – aki az önkormányzat által pályázat útján megbízott KÉSZ Zrt. életveszély-elhárítási munkálatait is koordinálja – eddig nem látta megfelelőnek a körülményeket arra, hogy a lakók életük kockáztatása nélkül legyenek az épületben.

„Onnantól, hogy haladnak a kárelhárítási munkák, nem lehet felróni a biztosítottnak és az önkormányzatnak, hogy valami tovább károsodik. Ha a biztosító arra hivatkozna, hogy egyes dolgokban a lassú kárelhárítás miatt keletkezett kár, azt neki kéne bizonyítania” – mondta ugyanakkor az önkormányzat jogásza. Pálvölgyi Szilas szerint tehát nem kell attól tartani, hogy a biztosítottak ne kapnák meg vita nélkül a biztosítás szerint járó összeget.

A hatvannál is több – nagyrészt magántulajdonban lévő – lakásból álló társasház által felkért statikus, Nagy Elemér szerint már rég el kellett volna kezdődniük az állagmegóvási munkálatoknak is, ez azonban az az önkormányzat statikusának ütemtervében még nincsen benne. Lámer Géza szerint szakmailag ez csak az életveszély-elhárítás befejezése – várhatóan november eleje után – kezdődhet el.

Fotó: Bődey János

A KÉSZ Zrt. arra kapott megbízást, nettó 167 millió forintért, hogy a belső életveszély-elhárítást elvégezze, azaz megtisztítsa a leeséssel fenyegető elemektől a felső szintet, biztonságossá téve így a belső udvart is, hogy azután építési területté lehessen nyilvánítani a harmadik szintet, ahol megkezdődhet majd az ideiglenes tető felépítése. (A belső udvarra már a felső szintről több tucat köbméter sittet, gerendákat hordtak le, amit később elszállítanak.)

A lakók legjobb esetben – ha az ideiglenes tető elkészülte után visszakapcsolják a közműveket és az ÁNTSZ is igazolja, hogy az épületet megszabadították a penésztől – egy év múlva költözhetnek vissza lakásaikba.

Többen azonban attól tartanak, hogy a munkálatok előrehaladtával a határidő egyre kitolódik, saját költségük is egyre nagyobb lesz, hogy a házat és lakásaikat helyreállítsák, így végül arra kényszerülnek, hogy a piaci ár alatt megváljanak az értékes helyen lévő ingatlantól. Az önkormányzat ígérete szerint mindent megtesz a lakók visszatéréséért, ám a lakók közül van, aki úgy érzi, hogy a helyzettel közvetve az önkormányzat azt készíti elő, hogy a műemlék épület a lakóktól megszabadítva egyetlen befektető kezébe kerüljön.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!