Nem megtanulandó, csak vitaanyag a Nyugat-ellenesség

A Kettős Mérce mutatta be először azt a szövegrészletet, amiről először nem akartuk elhinni, hogy valódi, aztán kiderült, hogy olyan tankönyvben szerepel, amiből idén is tanulnak a hetedikesek. 

Azonban a Nyugatimádat napjainkban című keretes szöveg még semmi a többihez képest.

Itt van például A népszerűség mai formája című írás, amiben a szerzők (a Tóth Krisztina–Valaczka András páros) egy irodalomkönyvben taglalják meglátásaikat, a mai modern popcsillagokkat hozva példaként. Ebből kiderül, hogy

• itthon lehet CD-t csinálni, de videoklipekhez külföldi producert kell megvenni;
• a külföldi producer neve garancia az ottani (hol?) menő forgalmazók számára;
• a sztárok pénzért jutnak be beszélgetős műsorokba a tévébe.

A részlet végén aztán a szerzők feltesznek pár kérdést, amiken a gyereknek érdemes elgondolkodnia, esetleg megbeszélnie otthon a szüleivel.

Ilyen az egyik kérdés:

– Mit kellene megvalósítania, reformként keresztülvinnie egy politikusnak ahhoz, hogy felfigyelj rá, netán tiszteld?

Hasonló írás A média szabadsága és szabadossága, ami rögtön egy NMHH-közlemények hangulatát idéző mondattal kezd.

A média szabadságát ma az állam igen kis mértékben korlátozza.

Ebből az elmélkedésből olyan nélkülözhetetlen információt tudhat meg a 12-13 éves kisgyerek, mint

• az akciófilmeket „bunyós-öldöklősnek” hívjuk;
• amitől egyébként agresszívek lesznek a gyerekek;
• az állam megszűri az agresszív műsorok.

De itt még mindig nincs vége a Nemzeti Tankönyvkiadó népnevelésének, ideje áttérni a reformkorra a Kellenek-e ma is a reformok? című szösszenetben.

A keretes vélemény ismét egy komoly megállapítással kezd, miszerint ráférne a magyar társadalomra  egy új reformkor. Ezt egy 1997-es, vagyis egy 17 éves kutatással támasztja alá. Persze ez a tény még nem gátolja meg a szerzőt abban a megállapításban, hogy

1000 egyetemista közül 999 vezetők és értelmiségiek gyermeke

– a maradék 1 származik csak tisztességes mezőgazdasági fizikai dolgozók vagy segédmunkások családjából. A végén még egy képes rejtvényben is megkérdezi a lurkókat, hogy vajon egyenlő eséllyel indulnak-e továbbtanulni a két iskolában tanuló gyermekek, amire a jó válasz valószínűleg az lehet, hogy nem, mert az egyik képen van EU-s (esetleg székely) zászló, a másikon pedig nincs.

Sikerült elérnünk a szerzőpáros egyik tagját, Valaczka Andrást, aki azt írta az Indexnek, hogy ezek a nyolc évvel ezelőtt megjelent sorok nem szolgáltak aktuálpolitikai törekvéseket. Mint írta, „minden szöveg a maga kontextusában nyeri el jelentését, erre épp a kifogásolt bekezdés mai sorsa a példa”. Valaczka azt írta, hogy „a kifogásolt tankönyvi bekezdésnek semmi köze sincs az új tankönyvekhez, ugyanis 8 évvel ezelőtt, 2006-ban jelent meg a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. kiadásában“.

Szerinte a Nyugat-imádatra vonatkozó szövegrészlet

nem megtanulandó kinyilatkoztatás, hanem vitaindító modul része,

és aki a kiragadott részlet folytatását is elolvassa, láthatja, hogy Nyugat-ellenesség helyett Bölöni Farkas Sándor amerikai útjáról van szó. A szöveg pedig így fejeződik be: Bölöni „amerikai beszámolója a reformnemzedék bibliájává vált” – mondja Valaczka.