A skót példa a székelyek hasznára válhat

Székely Autonóm Régió. Betűszóként ez biztosan sosem fog megjelenni a magyar sajtóban. Miért épp most érezték úgy, hogy érdemes kidolgozni a terület autonómiájának tervezetét?

Az RMDSZ programjában 1993-tól benne van a különböző típusú autonómiák elérésének célja. Nem mondom, hogy most nagyobb esély van a területi autonómiára, mint korábban.  De az utóbbi időben Romániában is beindultak az alkotmánymódosítással és az új, területi-közigazgatási határokkal kapcsolatos viták. Ezek meg fognak történni, ezekre fel kell készülni. Megvan ugyanis a veszélye, hogy a területi-közigazgatási határok átalakításánál, a reform álcája alatt, közigazgatási eszközökkel felborítják az etnikai határokat. Ez olyan helyzetet taszítana bennünket, hogy minden döntéshozatali pozícióból kikerülnénk egy olyan régióban, ahol  – átszabdalva Maros, Kovászna Hargita megyék határait – teljes kisebbségbe kerülnénk. Ezért kell most párbeszédet kezdeményezni a román társadalommal, hogy lássák, ezek a tervek nem veszélyeztetik a román állam területi integritását.

Fotó: Ajpek Orsi

A kulturális autonómiát már ismerik, azt sok esztendeje letettük az asztalra. 2007-ben a parlament elé is került, amikor a liberálisokkal kormányoztunk közösen, a Tariceanu kormány idején. Sajnos a parlamentben már nem tudtuk elfogadtatni a kormány által benyújtott tervezetet, mert addigra a kormányzati többség elfogyott. Most kidolgoztuk a területi autonómia tervezetét, leírva, hogy milyen kompetenciákat adna át a központ a régióknak, milyen intézményrendszerrel, milyen finanszírozásból működne, valódi kétnyelvűséget biztosítva.

Akkor a kulturális autonómia már nem is aktuális?

Dehogynem, a szórványmagyarság számára az továbbra is nagyon fontos az identitás megőrzéséhez, az oktatási kulturáis intézmények működéséhez, fenntartásához. A kettőt nem szabad szembeállítani.

Skócia csütörtökön tartott népszavazást a függetlenségről, Ukrajnában szeparatista fegyveres harcok folynak. Ez hogyan hat az önrendelkezési törekvésekre?

Mi a terveinket az egységes Románián belül képzeljük el. Nem valamiféle szakadár, szeparatista törekvésről van szó. Vannak, akik megpróbálnak Romániában bemosni minket az ukrajnai konfliktusban Oroszország mellé, hogy ő diktál nekünk, de mi senkinek sem vagyunk az eszköze és aki értelmesen közelíti meg a kérdést, látja is mennyire különböző helyzetről van szó.

A Jobbiktól szerint viszont a jogkörök szélesítésének lehetőségét biztosíthatja az ukrajnai válság.

Az ő politikájuk felelőtlen kalandozás. A Jobbik soha egy téglával sem járult hozzá azokhoz az eredményekhez, amiket elértünk az elmúlt 25 évben. És nem is fog tudni hozzájárulni. Nincs a Jobbikkal intézményes kapcsolatunk, nincs is értelme, sőt, kontraporduktívnak tartanám. Felelőtlen az álláspontjukkal, senkin sem segítenek, Magyarországon a legkevésbé. Azt még értem, ha a határon túli magyarokon nem akarnak segíteni, de hát a saját hazájukon sem segítenek. De a magyar választók úgy döntöttek, hogy a parlamentben a helyük, ez tény, ezzel mi nem tudunk mit kezdeni.

És a skót választás? Nem gondolhatják azt Bukarestben, hogy tessék ezeknek még parlamentjük is volt, a végén mégis majdnem elszakadtak, úgyhogy nem érdemes kedvezményeket adni Székelyföldnek sem.

Lehet ilyen értelmezési mezőbe benyomni amit mondunk, de mi nem törekszünk függetlenségre. A skót népszavazásból sokkal fontosabb tanulság, hogy egy ilyen fontos kérdést is lehet demokratikus módon kezelni. Nagy-Britanniában a legnehezebb kérdésről lehetett olyan vitát lefolytatni, hogy mindenki a magáénak érezze. És népszavazás mutatja, hogy sikerült Londonnak olyan rendszert felépítenie együtt a skótokkal, hogy abban az Egyesült Királysághoz hű skótok száma végül nagyobb lett, mint az önállóságot követelőké.

Fotó: Ajpek Orsi

És ki lehet Romániában a szövetségese az RMDSZ-nek a Székely Autonóm Régió létrehozásában?

Abban most senki, nem kértük sem a kormánykoalíciós partner szociáldemokraták támogatását, sem az ellenzéki, korábban koalíciós partner liberálisok és demokraták támogatását sem. Először társadalmi párbeszéd kell. Fölösleges addig terhelni a viszonyunkat Victor Pontával vagy Klaus Johannissal, vagy bárki mással, amíg a politikusok azt érezhetik, hogy ezzel szavazatokat veszíthetnek. Ha majd látják, hogy a társadalom ezzel szemben nem annyira elutasító, akkor majd őket is könnyebben meg lehet győzni. Ehhez idő, párbeszéd és tapasztalat kell. Az EU-tagság révén főleg a fiatalok és a középnemzedék egy más európai valóságot is megtapasztalhatott. Láthatta, hogy azokon a helyeken, ahol különböző autonómia modellekkel rendezték a kisebbség és a többség viszonyát, ott jólét és stabilitás van. Mi is egy erős Romániában vagyunk érdekeltek, ennek azonban feltétele, hogy a magyarok indentitását ne fenyegesse veszély. Hogy ők is otthon érezzék magukat, hazájuknak érezzék Romániát.

Például, ha magyar jelölt nyeri az elnökválasztást. Az RMDSZ önt indítja, 270 ezer támogató aláírást gyűjtött. Sőt, példátlan módon mindjárt két jelölt is lehet, ha Szilágyi Zsolt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke összeszedi a 200 ezer támogatást.

Értelmetlennek, sok-sok szempontból fölöslegesnek tartom, az EMNP döntését, nem tudom, hogy a fejükben mi volt. Egyik napról a másikra döntötték el, legalábbis úgy tűnt. Nem akarok én spekulálni, hogy mi a céljuk, stratégiai hiba lenne, ha Szilágyi Zsolttal foglalkoznék. Nekem nincs miről vitáznom vele, vitám a román politikusokkal van.

Augusztusban ön Budapesten Orbán Viktorral találkozott, a kormányfő sok sikert kívánt az indulásához. De az EMNP – és a jelöltet nem indító Magyar Polgári Párt – megerősítésén korábban a Fidesz dolgozott. Most akkor milyen a viszony a kormánypárttal?

Ahogy én ismerem a történetet, az EMNP maga döntött az önálló államfőjelölt indításáról, ehhez Magyarországról biztatást nem kaptak. A Fidesszel az elmúlt években a viszony sokat változott, ez a természetes. Olyasmi nem történt az elmúlt sok sok esztendőben, ami miatt a Fidesz és az RMDSZ kapcsolata ne térhetne vissza a normális kerékvágásba. Voltak dolgok, amelyekben vitáztunk, de 2011 végétől ez a viszony rendeződött. A miniszterelnökkel is rendben van a partneri viszony. Erre törekedtünk, ezt mondtam a megválasztásomkor is. Együtt ott ülünk az Európai Parlamentben is az Európa Néppárt frakciójában, természetes, hogy tudtuk a viszonyt rendezni.

Fotó: Ajpek Orsi

Tusnádfürdőn mégsem volt jelen és az RMDSZ tavaly is távol maradt.

Az nem a Fidesznek tudható be, hanem a romániai szervezőknek. Tavaly és idén is. De minden egyes alkalommal ott voltam azon a beszélgetésen, amelyet Orbán Viktor kérésére szerveztek, általában péntek este. Tavaly volt Orbán Viktorral négyszemközti találkozóm is Tusnádon. Jó néhány esztendeje nem veszek részt a vitafórumokon a táborban, de ez nem a Fidesznek róható fel. Sőt, ők tavaly és idén is próbálták elérni, hogy menjünk el. A feltételek nem miattuk, hanem a romániai, erdélyi szervezők miatt nem voltak megfelelők.

Na de azok az EMNP-t és az MPP-t jelentik, akiket nem lehet elválasztani a Fidesztől.

Egy dolog a barátság, és ott nagyon régi barátságok vannak, ezzel én nem foglalkozom. Viszont úgy látom, hogy az említett erőknek politikai teljesítményében csalódott a Fidesz. Minden próbálkozás ellenére meggyengíteni sem sikerült az RMDSZ-t. Attól, hogy baráti kapcsolatok léteznek, attól a politikai tehetség még nem jelenik meg. Kézrátétellel nem lehet átadni politikai szimpátiát, tudást, tapasztalatot senkinek. Ez nem sikerült az EMNP viszonylatában sem. Ami a kormánnyal való viszonyt illeti: a magyar kormány azt mondta, hogy az erdélyi magyar legitim törekvéseket támogatja. Ez a helyes hozzáállás.

Nem Budapestről kell megmondani, hogy nekünk mi a jó Erdélyben, nem is Brüsszelből, de még csak Bukarestből sem szabad.

Az a korrekt, hogy azt, amit az erdélyi magyar közösség legitim képviselete eldönt és jónak tart, azt Budapest támogassa. Én ma ezt a támogatást érzem.

Ezt jelzi a székely zászló is a parlamenten?

Szimbólumhasználattal szolidaritást éreztünk, de nem csak a magyar kormány, hanem több politikai párt és sok önkormányzat részéről is. Hogy a magyar Országgyűlésre mit tesznek ki, az nem a mi dolgunk, azt eldöntik a magyar pártok, de a szolidaritásra szükségünk van. Egyébként Romániában sem tiltja valójában semmi a székely zászló használatát, csak van egy joghézagként értelmezhető helyzet. Szerintünk alkotmányos, jogszerű a zászló használata, bírósági ítéletek sem konzekvensek. Van egy törvény a parlamentben a helyi, megyei zászlókról, ebbe behelyeztük a székely zászlót is. Ha ezt a parlament elfogadja, akkor jogilag is egyértelmű lesz a helyzet.

Fotó: Ajpek Orsi

Bizalmatlanságot szülő etnikai falak leépítéséről és erős képviselet fontosságáról beszél. Mondok négy eredményt: 6 százalék, 6,2, 5,1 és 3,83 százalék.

Igen, ezek az elnökválasztás jelöltjeinek eredményei 1996-tól. Kétszer Frunda György indult, elsőre önmagában az is újdonság volt, hogy van magyar jelölt. 2004-ben Markó Béla indult. Ezek a választások még egybe estek a parlamenti választás első fordulójával, így nagyobb is volt az aktivitás, és könnyebben is szavaztak az RMDSZ parlamenti jelöltje után egy lendülettel az elnökjelöltjére is. Utána öt év lett az elnöki ciklus, így 2009-ben, amikor én indultam, már nem esett egybe a parlamenti választással. Sokan úgy gondolták, nincs értelme elmenni sem, vagy ha már elmentek, akkor nem akarták, hogy elvesszen a szavazatuk és kiszavaztak az esélyesebbre. De 2009-ben hajszálra annyi darab szavazatot kaptam, mint az RMDSZ előtte pár hónappal az EP-választáson, csak ott ugyanez a mennyiség többet jelentett az alacsonyabb részvétel miatt.

 Mikor születhet meg a Székely Autonóm Régió? Kettő vagy húsz év? És kell-e hozzá föderáció, amiről az EMNP és az MPP is beszélt?

Föderáció nem kell hozzá, és értelmetlen is ezt a jelenlegi helyzetben ezt felvetni, most már az EMNP és az MPP is óvatosabban fogalmaz. Nem lehet egyszerre regionalitást, autonómiát és föderalizációt követelni, ezek lenullázzák egymást ráadásul hagyománya sincs a szövetségi berendezkedésnek Romániában. A történelmi régiók különbözőségeire persze lehet építeni. De fontos, hogy az autonómia nem önállóság. Ha le akarjuk csillapítani a románokban a félelmet akkor különösen csínján kell bánni a kifejezésekkel.

A megvalósításhoz kettő év nem elég, de húsz sem kell hozzá. Sok mindenen múlik, például azon, hogy RMDSZ-nek továbbra is meglegyen a kellő támogatottsága, amely nélkül nincs legitim érdekképviselet. Nem is az idő a legfontosabb, hanem, hogy a román társadalom felé képesek leszünk-e olyan stratégiát kitalálni, amelyen át meggyőzzük őket, hogy ez nem ellenük van és ez európai cél. De ezt a munkát nem háríthatjuk másra. A román pártok nem fogják helyettünk végigvinni, ezt nekünk kell elvégeznünk.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!