Elmagyarázzuk, min vitatkozik Magyarország Norvégiával

Magyarország EU-csatlakozása környékén Norvégia, Izland és Liechtenstein kötött egy nemzetközi szerződést Magyarországgal, hogy pénzt fogunk kapni ettől a három nagyon fejlett országtól (hogy miért kell pénzt osztani a három országnak, arról itt olvashat bővebben). Ennek a pénznek a nagyobbik része gazdaságfejlesztésre megy – ezt a magyar kormány osztja szét. A kisebbik részét civil szervezetek kaphatják meg, ezt a kormánytól független rendszerben ítélik oda. Az EU-csatlakozás idején kötött szerződésben megegyeztek, hogy – más szervezetek mellett – a már akkor is létező Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) is ellenőrzi a pénzek szétosztását és felhasználását.

2011-ben újrakötötték ezt a megállapodást: ebből viszont teljes egészében kimaradt a Kehi, a szerződés magyar ellenőrzési szervként csak az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóságot (EUTAF) említi. Az EUTAF magyar fennhatóság alatt áll, a Nemzetgazdasági Minisztérium irányítja. Ráadásul a Norvég Alap civil szervezeteket támogató részének ellenőrzésére a norvégok szerint csak a nemzetközi ellenőrző szerv jogosult.

Ráadásul egy másik (a norvégok és az EU között létrejött) nemzetközi szerződés alapján létrehoztak egy szabályzatot is a finanszírozási programok lebonyolításáról, ami így fogalmaz:

a Kedvezményezett Államot nem terheli felelősség a program végrehajtásáért, sem pénzügyileg, sem más módon.

A norvégok és a civilek szerint ez a két dolog (az új szerződés nem említi a Kehit és a szabályzat kizárja a kedvezményezett államok felelősségét) azt jelenti, hogy a Kehinek nincs ellenőrzési joga, hiszen egy másik szervet jelöltek ki az ellenőrzésre.

A nemzetközi szerződés foglalkozik az ellenőrzés kérdésével, és egy teljesen más rendszert állít fel erre, a szabályzat is külön részletezi, hogy hogyan kell ellenőrizni a norvég támogatások. A norvég álláspont szerint ez azt jelenti, hogy a szerződés megkötésekor megegyeztek Magyarországgal az ellenőrzésről, ebben pedig szó sincs a Kehiről.

A kormány civil szervezetekkel kapcsolatos politikája és a Norvég Civil Támogatási Alapot koordináló civil szervezetekkel szembeni rendőri fellépés elleni tiltakozók Budapesten a Városház téren 2014. szeptember 13-án.

Fotó: Járdány Bence

Mindent szabad, amit nem tilos?

A Kehi álláspontja szerint viszont a nemzetközi szerződésekben semmi sem tiltja, hogy a Kehi ellenőrizze a civileket, szóval akkor miért ne? A Kehi szerint ráadásul az államháztartásról szóló törvény feljogosítja őket arra, hogy a külföldről érkező támogatások felhasználását is ellenőrizzék.

A szabályzat fenti részét a Kehi például úgy értelmezi, hogy az csak a magyar állam „felelősséget” zárja ki, azt nem, hogy Magyarország önszántából pluszellenőrzést végezzen. A norvég–magyar nemzetközi szerződés szerint pedig:

„A Felek egyetértenek abban, hogy az EGT Finanszírozási Mechanizmus ... minden végrehajtási szakasza során a legmagasabb fokú átláthatóságot, elszámolhatóságot és költséghatékonyságot biztosítják, csakúgy mint a jó kormányzás, a fenntartható fejlődés, a nemek közötti egyenlőség és az esélyegyenlőség elveit.

A Kedvezményezett ország köteles kezdeményezően fellépni annak érdekében, hogy ezen elvek ... minden szinten érvényesüljenek.”

A Kehi szerint az ő ellenőrzésük a „kezdeményező fellépés” része, ami nemcsak joguk, de kötelességük is. A Társaság a Szabadságjogokért levelezett a Kehivel erről a kérdésről, szerintük az állami szervnek egyáltalán nincs igaza:

Nyilvánvaló, hogy amennyiben egy szerződés rendez egy kérdést – jelen esetben az ellenőrzésre jogosult szervet –, akkor az egyik szerződő fél nem teheti meg, hogy önkényesen saját maga jelöl ki ellenőrző szervet és hajt végre ellenőrzéseket. 

Nem is megy keresztül a költségvetésen

Ha túllendülünk a nemzetközi szerződésen, a civilek szerint a magyar törvény alapján sincs joga a Kehinek az ellenőrzésre (a törvény és a nemzetközi szerződés viszonyáról még szó lesz). A Kehi a vizsgálat megindításakor az államháztartásról szóló törvényre hivatkozott, eszerint a Kehi ellenőrzési jogköre kiterjed az alapítványok, egyesületek számára adott

költségvetési támogatások és az államháztartás központi alrendszeréből nyújtott más támogatások – ideértve a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatásokat és segélyeket is – ellenőrzésére.

A TASZ jogászai szerint az „ideértve” szó miatt a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatások közül csak azokat ellenőrizheti a Kehi, amelyek „költségvetési támogatások” vagy ”az államháztartás központi alrendszeréből” érkeznek. Vagyis amelyek keresztülfolynak a magyar költségvetésen, mint például az EU-s támogatások.

A norvégok viszont közvetlenül utalják a pénzt a civileknek, az nem folyik át a magyar költségvetésen.

És akkor mi van, ha ellentmond egymásnak a törvény és a nemzetközi szerződés?

Amikor néhány napja Lázár János Miniszterelnökséget vezető minisztert kérdeztük a vizsgálatról, ő azt mondta, hogy a nemzetközi szerződés nem egyértelmű ebben a kérdésben (ezt láttuk is az előbb), ráadásul a nemzetközi szerződésekről szóló nemzetközi szerződés sem ad eligazítást a kérdésben. A miniszter minden bizonnyal a szerződések jogáról szóló 1969-es bécsi egyezményre utalt, ami arról szól, hogy az államok között kötött szerződéseket hogyan kell megkötni, végrehajtani és értelmezni.

Fotó: szarvas

A mostani kérdés onnan indul, hogy vajon a saját törvénye alapján elmenekülhet-e egy ország a szerződéses kötelezettségei elől? Vagyis például, ha Magyarország köt egy szerződést a piréz állammal arról, hogy egymillió euróért ad neki szürkemarhát, amit a pirézek ki is fizetnek, majd másnap hoz egy törvényt az Országgyűlés, hogy szürkemarhát nem lehet külföldre eladni, akkor mi történik? Ez ugye azért lenne furcsa, mert így bármelyik ország menekülhetne a nemzetközi szerződések elől, csak hoznia kellene odahaza egy új törvényt. Így pedig hamar meginogna a nemzetközi bizalom, és nem lenne értelme szerződéseket kötni. Ezt a szabályt ki is mondja a Lázár által emlegetett bécsi egyezmény.

A bécsi egyezmény rendelkezik arról is, hogy hogyan kell értelmezni a nemzetközi szerződéseket: figyelembe kell venni például a felek közötti előzetes vagy utólagos megállapodásokat, vagy a szerződés megkötése után kialakult gyakorlatot.

Ezek alapján írt Székely László ombudsman a civil szervezetek panasza után egy levelet Lázárnak, amiben amellett érvelt, hogy a Kehi jogkörének vizsgálatakor nem elég csak a magyar törvényeket nézni (hiszen akkor mit sem érne a nemzetközi szerződés), hanem figyelemmel kell lenni a norvégokkal kötött szerződésre, azon belül (a magyar mellett) a norvég értelmezésre is. Az ombudsman arra kérte ezért Lázárt, hogy egyeztessen a norvégokkal, és közösen állapodjanak meg a Kehi vizsgálati jogköréről. 

Ennek ellenére a Kehi tovább vizsgálódik.

Forrás: a TASZ Kehivel folytatott levelezése és az ombudsman ebben a témában írt levele.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!