Rehabilitálták a Rajk-per egyik utolsó elítéltjét

2014.10.01. 17:03
Hatvannégy évvel azután, hogy elítélték, dr. Bokor Lajost, a magyar királyi rendőrség egykori tagját a Kúria szerdán felmentette a folytatólagosan elkövetett népellenes bűntett, illetve a népellenes bűntettben segédkezés vádja alól. Bokor Lajos, aki Rajk László távoli rokona volt és a Rajk elleni eljárás során tartóztatták le, mint az egykori külügyminiszter egyik bűnsegédjét, nem élte meg a rehabilitálását: 1950. június 6-án, a másodfokú ítélethirdetés napján a fegyházban tisztázatlan körülmények között meghalt. A Kúria dísztermében a szerdai ítélethirdetésen Bokor rokonai sem jelentek meg, az utolsó ismert címükre kiküldött levélre senki nem válaszolt. Az egykor megkínzott, kifosztott rendőr becsületét így csendben állította helyre a bíróság, a Rajk-ügy valószínűleg utolsó rehabilitációs eljárásában.

“Nehéz helyzetben vagyunk, mert jogállami keretek között kell megítélnünk olyan dokumentumokat, amelyek nem jogállami keretek között születtek, és amelyek kafkai szinten abszurdak. Bokor Lajos ítélete egy silány pártbrosúra, el sem fogadható igazán ítéletnek, és a magyar igazságszolgáltatás egyik mélypontját jelenti” – mondta a védőbeszédjében dr. Galli István. A védelemnek ezúttal nem nagyon kellett vitatkozni a legfőbb ügyészség képviselőjével, aki szerint az igazságszolgáltatás egy fontos adósságát rendezi le Bokor ügyének felülvizsgálatával.

Családi nyomás

Bokor ügyére egy történész, Zinner Tibor figyelt fel, akinek tavaly egy kétkötetes könyve jelent meg a Rajk-perről és az ahhoz kötődő mellékperekről, ő indítványozta az ügyészségen Bokor ítéletének a felülvizsgálatát is. Az ügyészség azzal érvelt a felülvizsgálat mellett, hogy 

amennyiben az 1955-ben felmentett Rajk nem követett el bűncselekményt, akkor Bokor nem lehetett a bűnsegédje, hiszen nem volt bűntett, amiben segédkezhetett volna.

Bokor 1920 és 1934 között a rendőrségnek, később pedig a belügyminisztériuknak dolgozott különféle beosztásokban. Dolgozott például az internálásokért felelős ügyosztályon is, itt referátumokat írt az internálásra ítélt személyekről, később pedig Horthy hírhedt külföldieket ellenőrző hivatalába helyezték át. Döntési helyzetben sosem volt, főként fogalmazóként és segédfogalmazóként alkalmazták a rendelkezésre álló levéltári iratok szerint.

Rendőrtisztviselőként a 30-as években többször is segített Rajnak, akit akkor az illegális kommunista tevékenységéért kétszer is letartóztattak. Bokor, aki Rajk fivérének a sógora volt, a család nyomására mindkét alkalommal közben járt Rajk érdekében. Az ellene felhozott vádak szerint az egyik ilyen alkalommal szervezte be a még egyetemista Rajkot besúgónak, később pedig egy kommunista futárhálózat lebuktatására is rávette.

Még vázlatnak is rossz az az ítélet

“A Bokor elleni ítéletet csak egy géppel, írt, kézzel kijavított határozatból ismerjük, amely semmilyen konkrétumot nem tartalmaz. Az ügyben nem volt vádirat, nem született tárgyalási jegyzőkönyv és nincsenek nyomozati iratok sem” – ismertette azokat a körülményeket a legfőbb ügyészség képviselője, amelyek szerinte arra utalnak, hogy az a korszak egyik legsúlyosabban törvénysértő ítélete volt.

Ha egy pályakezdő fogalmazó egy ilyen hiányos határozat-tervezetet adna kezembe, amilyen ez az ítélet volt, azonnal kirúgnám, mert nem alkalmas a pályára”

– mondta később az ítéletről a védőügyvéd.

Bokort eredetileg a Rajk-per egyik tanújaként tartóztatta le államvédelmi hatóság, ami mai szemmel már önmagában is furcsa, de egy történész szerint a Rajk-per egy olyan ügy volt, amelyben a tanúkat is elítélték. Ez Bokorral is így történt. A feltehetően bántalmazásokkal és a szabadság ígéretével kikényszerített hamis tanúvallomását később beismerő vallomásként kezelték, így az ítéletben az szerepel, hogy a beismerte, hogy Rajkot besúgónak szervezte be.

De Bokort nem csak ezért ítélték el, hanem “folytatólagos népellenes bűncselekmények” miatt is, ami lényegében azt jelentette, hogy az 1920 óta a rendőrségen és a belügyminisztériumban végzett

közalkalmazotti munkájáért kapott nyolc év fegyházat, tíz év hivatalvesztést, a politikai jogainak felfüggesztését, és a teljes vagyonát elkobozták.
 

Az ítélet szerint Bokor fasiszta érzelmeitől vezérelve juttatott internálótáborokba embereket, és egyébként is egyetértett a Horthy-féle hivatalok céljaival és a tudását ezek szolgálatába állította.

“Az ítéletben egyetlen ügyirat-számra sem hivatkoznak, semmilyen konkrétum vagy bizonyíték nincs benne arról, hogy Bokor valóban fasiszta érzelmű lett volna és ezért visszaélt volna a hivatalával. Nem derül ki belőle, milyen népellenes cselekedeteket követett el a terhelt” – mondta a védő. Más kérdés, hogy mivel Bokor soha nem volt döntési helyzetben, ezért nem is határozott például arról, hogy ki kerüljön internálótáborba.

A Kúria álláspontja szerint mindezért Bokort, Rajk 1955-ös felmentésétől függetlenül is fel kell menteni, mert még a korabeli, a népellenes cselekedetekről szóló törvények szerint sem lehetett volna elítélni, hiszen nem volt döntési helyzetben (a törvény pedig csak a döntéshozókra és végrehajtókra vonatkozott), és nem volt bizonyítható a folyamatos fasisztabarát működése, vagyis az, hogy az ügyek között pártállás, felekezet vagy társadalmi osztály szerint különbséget tett volna. A Kúria azt is megállapította, hogy az ítélet semmilyen módon nem utal arra, hogy hogyan szervezte be Rajkot Bokor, így ebben az ügyben sem állapítható meg bűncselekmény.

Térdig akartam vérben gázolni

"Minden úgy igaz, ahogy az ügyész úr elmondta, kivéve azt, hogy én bokáig akartam a dolgozó magyar nép vérében gázolni. A valóság az, hogy én térdig akartam a vérben gázolni" – a Rajk-perről kiadott, és minden állampolgárhoz eljuttatott ismeretterjesztő füzet szerint Rajk László így reagált arra, amikor a bíróságon az ügyész elhordta mindennek, árulónak, imperialista ügynöknek és a nép ellenségének. 

Erre az epizódra Bokor védője emlékezett vissza a saját gyerekkorából, és azért mondta el, hogy plasztikusan érzékeltesse az '50-es évekbeli koncepciós perek hangulatát.

Ha ma ilyet mondana egy vádlott, akkor az vagy tiszteletlenség lenne, vagy azt jelentené, hogy elmebeteg. De akkor a tárgyalás rendben folyt tovább"

- mondta.

Rajkot 1949. májusában, az akkor törvények és a pártnormák teljes felrúgásával tartóztatták le a Mindszenty bíboros elleni koncepciós per sikerén felbátorodott állambiztonsági szervek. Rajk ekkor külügyminiszter, korábban pedig belügyminiszer volt, és ő szervezte meg az első magyar koncepciós pereket, illetve hozta létre az ÁVO-t. "Rajk történelmi felelőssége nem elvitatható, azonban amiért elítélték, azt speciel nem követte el" – mondta a Bokor ügy tárgyalásán a védő.

A Rajk-pert szovjet mintára szervezték meg. A Sztálint szinte mindenben hűen másoló Rákosi szeretett volna egy, a Szovjetunióban 1948-ban kezdődő, a kozmopolitizmus elleni perekhez hasonló, a nyugatos zsidó értelmiség ellen irányuló pert rendezni. Rajk ugyan sem zsidó, sem kozmopolita nem volt, viszont Péter Gábor az ÁVH vezetője és Farkas Mihály, a hadügyminiszter kifejezetten nem kedvelte, vetélytársnak tartotta és már évek óta próbálta elmozdítani a hatalmi pozícióból.

1949 elején több, Rajk útját valamikor keresztező emberből sikerült hamis, Rajkra vonatkozó vallomásokat kicsikarni, és ezután elhatározták, hogy megszabadulnak Rajktól. Ez azonban nem volt olyan egyszerű, mert Rajkot hiába kínozták mind pszichikailag, mind nagyon durván testileg is, semmit nem ismert el, nem tett hamis tanúvallomást, a másokból kivert vallomások meg még egy koncepciós perhez is kevesek voltak és sokszor ellentmondtak egymásnak. Kezdetben azt sem pontosan tudták, hogy miért akarják Rajkot elítélni: egy első verzió szerint azért, mert Horthy rendőrspiclije volt, később szovjet tanácsra ezt arra módosították, hogy Rajk jugoszláv segítséggel megakarta dönteni a magyar demokráciát.

A vádiratot végül maga Rákosi rakta össze, szovjet tanácsadók segítségével. A dokumentumot maga Sztálin is jóváhagyta, Rákosi pedig különösen büszke volt rá. „Ugye, örülne az ügyész, ha ilyen vádiratot tudna írni?” – kérdezte állítólag Péter Gábortól. A vádirat egy legendássá vált eleme az volt, hogy Rajk a paksi országút 116-os kilométerénél egy csőszkunyhóban találkozott a jugoszláv belügyminiszterrel, ott beszélték meg a Magyarország elleni támadás részleteit.

"Abban a politikai krimiben, ami a per színpadán lejátszódott, mesés elemek szerepeltek. Senki sem akarta megölni Rákosit, Farkast és Gerőt, senki sem találkozott a paksi csőszkunyhóban a jugoszláv belügyminiszterrel, senki sem tervezhetett katonai puccsot a szovjet hadsereg jelenlétében. Ráadásul az előkészítés második szakaszában maguk a kihallgatók közölték mosolyogva: persze, hogy hamis vádak, persze, hogy színjáték. A per célját minden vádlott megérthette: annak érzékeltetése, hogy Jugoszlávia átállt az imperializmus oldalára és a nemzetközi feszültség fokozódik" - írta Hajdu Tibor a Társadalmi Szemlében egy 1992-es cikkben.

Rajkot és két társát 1949 októberében végezték ki. A bitó alatt Sztálint és Rákosit éltette, mint a fasizmusban elítélt kommunisták tették. Az ítéletet már 1954-55-ben felülbírálták, és Rajkot, illetve a per többi vádlottját bűncselekmény hiányában felmentették. A Rajk-per tárgyalási, nyomozati és egyéb iratait, köztük az egyes kihallgatásokról készült magnófelvételeket és azok legépelt szövegét a hatvanas évek elején megsemmisítették, így a történészek nem ismerik a történet minden részletét.