Elindult az Indamedia média és marketing-kommunikációs kiadványa.
További szakmai tartalmakért kattints és kövess bennünket!
MEGNÉZEMAkkora bulinak ígérkezett tavasszal a felcsúti stadionavató, hogy bár nem várt tőlem anyagot az akkori munkahelyem, kirándulóként odamentem. Főleg azért, mert korábban nem voltam Felcsúton, enélkül pedig nehéz megszólalni egy magát valamennyire is szalonértelmiséginek gondoló társaságban.
Nem volt sajtóakkreditációm, gondoltam majd sétálgatok a faluban, leülök egy kőre Orbán Viktor háza előtt, és szemérmetlenül merengek. Megnéztem a kocsmát, elnyaltam egy fagyit, és rájöttem, a stadiont leszámítva Felcsút is olyan, mint édesapám szülőfaluja, Rásonysápberencs, meg még több ezer falu az országban. Úgyhogy gerillára vettem a figurát, és megpróbáltam behatolni az objektumba.
Gyerekként volt szerencsém testközelből megcsodálni, ahogy II. János Pál és helikoptere leszállt a nyíregyházi stadion focipályáján, majd tapsoltam is neki, amikor elment előttünk egy golfkocsiszerű járművével. A pápa érkezését negyedannyi biztonsági ember felügyelte, mint a felcsúti stadionavatót.
Ennek ellenére könnyedebben jutottam be, mint ahogy az erős szél lefújta az eper-vaníliámról a tejszínhabot. Egyszer sem kellett elővennem a sajtóigazolványomat, csak mondtam, hogy az Origótól vagyok (még a régitől), és percek múlva ott álltam a VIP-páholy alatt, légvonalban húsz méterre Orbántól. Meg Csányitól, Hernáditól és a többiektől.
Már önmagában ez is meglepett, de a hármas sípszó után olyan dolog történt, ami akkor is túltesz a harmadik típusú találkozás fogalmán, ha többször pároztatjuk a mátrixból kikacsintó hibával.
Az érmek átadására igyekvő miniszterelnök rossz helyen jött le a páholyból, a sportosan igyekvő politikus méterekre lehagyta őreit, és hirtelen velem szembe találta magát a sajtósok folyosóján. Ezen mindketten annyira meglepődtünk, hogy másfél másodpercig csak néztünk, mint borjú az új kapura, majd annyit mondtunk szinte egyszerre:
Az azóta eltelt hónapokban nem fordult ki magából a világ, Orbán továbbra sem kapott kemény kérdéseket, vagy ha mégis, nem válaszolt. Ennek ellenére megyünk utána, de olyan erős az ellenszél, hogy lényegében telibe hugyozzuk magunkat. De azért vannak fokozatok, a Fidesz-sajtó a Siemens felújított oktatóközpontjának átadóján pedig szintet lépett, lefelé.
A helyszínre érkezésünkkor cinikus örömmel fogadott kedvenc ajtónálló sajtósom, akinek általában inkább az a feladata, hogy beálljon a kérdezni próbáló újságírók elé, de engem mondjuk már a nyakamnál fogva is rántott vissza.
Szóval ott volt Ő, aki rögtön kiszúrt, elmondta, mennyire örül, hogy itt vagyok, és azzal a lendülettel leválasztott fotósunktól, mondván a nagyteremben – ahova Orbán is jön – a multimédiás stábok mehetnek, én meg újságíró vagyok, szóval egy kollégája felkísér az emeletre.
Ez már elsőre is furcsa volt, de a sterilitásban egy űrállomással is vetekedő oktatóközpont 231-es szobájában esett le, milyen csúnyán elbántak velem. Míg lent tobzódtak az újságírók, fotósok, operatőrök, engem beküldtek egy szobába, hogy három külföldi újságíróval tévéről nézzem a miniszterelnök beszédét.
Hogy ez miért több szimpla panaszkodásnál, arra húsz perccel később maga a miniszterelnök válaszolt.
Vannak események, amelyekre úgy viszik Orbánt, mint egy Seuso-kincset. Titkos időpontokban, titkos átkelőkön át érnek oda titkos helyekre. Nem tudom, hogy a szerencsétlen Budaházyt leszámítva mekkora terrorveszély van Magyarországon, de egyre inkább úgy tűnik, hogy az Orbánra leselkedő legnagyobb veszélyt a bokorból előugró pimasz kérdéseket feltevő újságírók jelentik.
A TEK és a Fidesz sajtósai pedig életük árán is megvédik Orbánt, nehogy valaki megkérdezze tőle:
Hogy lehet, hogy az amerikai kormány durva magyarországi korrupciós ügyekről tud, a magyar kormány viszont semmit nem vett észre?
Mondjuk, hogy én megkérdezzem.
De vissza a sterilszobára. Előfordult már velem, hogy hatvan-hetven méterre tudtam csak megközelíteni a miniszterelnököt, a sajtóskarámból pedig még a lábujjamat sem dughattam ki, mert nemhogy Orbántól, a rendezvény többi résztvevőjétől sem lehetett kérdezni. De eddig legalább meghívottként egy légtérben tartózkodhattam a házigazdámmal.
Ma viszont úgy éreztem magam, mintha meghívtak volna egy esküvőre, de nem hogy nem táncolhattam a menyasszonnyal, még a boldog anyósnak sem gratulálhattam.
Szerencsére nem mindenkit szúrt ki a Fidesz névről nem ismert sajtósa. Orbán megérkezésekor egy éles eszű riporter előkapta a kabátjába csavart mikrofonját, és megkérdezte, ki az a hat kormányközeli személy, aki kitiltottak Amerikából. A beszámolók szerint a miniszterelnök egy pillanatra megtorpant, a fotósunk ezt örökítette meg:
De miért is vagyok elégedetlen? Esetleg nem ízlett a több féle olivabogyóból, válogatott húsokból, sajtokból, friss zöldségekből és mesés fűszerekből összeállított hidegtálcsokor? Dehogynem! Az nagyon finom volt, csak hát nem tudtam eleget tenni a miniszterelnök kérésének, bármennyire is akartam.
Maga Orbán mondta azt ma is, hogy akkor megy előre az ország, ha mindenki "lelkiismeretesen, becsületesen végzik a munkáját". Szerettem volna, de Orbán emberei miatt erre a mai napon ismét nem volt lehetőség.
Elindult az Indamedia média és marketing-kommunikációs kiadványa.
További szakmai tartalmakért kattints és kövess bennünket!
MEGNÉZEM