Oszkár
19 °C
33 °C

Láttuk a Kehi bizonyítékait az Ökotárs ellen, és megdöbbentünk

2014.10.22. 22:23 Módosítva: 2014-10-22 22:53:06
A Kehi egy sajtóbeszélgetésen tárta elénk az állítólagos bizonyítékokat az Ökotárs ellen, valamint bepillanthattunk a még nem nyilvános jelentésbe. Így nézhet ki egy koncepciós per a történelemkönyvben, a hivatalnokok viszont büszkék voltak.

Zavarba ejtő volt a találkozó, amelyen a Kehi magas rangú tisztségviselői ismertették a Norvég Civil Alap vizsgálatának eredményeit. A néhány médium képviselőjével zajló beszélgetésen lefoglalt leveleket, feljegyzéseket mutattak be, amelyek alapján a szervezet megfogalmazta a hűtlen kezelés, költségvetési csalás, magánokirat-hamisítás és jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűncselekményének gyanúját.

Szövegkörnyezetből kiragadva

Az egymás után elénk rakott dokumentumoknak azon része, amelyet így is értelmezni tudtunk, nem a bűncselekményeket támasztotta alá, hanem azt, hogy a Kehi teljesíti az őket a vizsgálatra felkérő kormány elvárását. 

A gyanútlan hallgató a történelemórákról ismert koncepciós perek jellegzetességeit vélhette felismerni, ha nem figyelt arra, hogy valójában egy létező hivatal néhány prominensével beszélget.

Ilyen hatást keltett például az az Ökotárs Alapítványtól lefoglalt jegyzőkönyv, amelyben Móra Veronika, a civil szervezet vezetője kollégáinak elmondja: „Kiemelték, hogy az LMP-hez közük van közülünk egyeseknek. Ez igaz.” 

A szöveget pirossal emelték ki a hivatalnokok, de amikor kértük, hogy a jegyzőkönyv további részét is elolvashassuk, kiderült, hogy az éppen az ellenkezőjéről szólt. Móra ugyanis így folytatta:

Ezek az adatok több évesek. Azért ilyenekre hivatkoznak, mert nem találnak újabbakat. Az Ökotársnak mint szervezetnek sincs köze az LMP-hez.

– szólt a szöveg. (Csak majdnem pontos, közel szószerinti leirat, gyorsjegyzetek alapján közöljük.)

A norvégos civilek igyekeztek a hatóság munkáját nehezíteni, hangzott el, amire a bizonyíték két levél volt. Az egyikben Móra Veronika külföldi civil szervezetek segítségét kérte, hogy fogjanak össze a kormány lejárató kampánya ellen. A másikban a kollégái véleményét kérdezte lapunk, az Index megkereséséről, amikor cikket írtunk volna arról, hogy miként is zajlik egy Kehi-ellenőrzés. A szervezet vezetője felvetett kollégáinak, hasznukra lehet bemutatni a Kehi kekeckedését, ezért támogatja az ötletet.

A fenti bizonyítékok kapcsán megjegyeztük: jogállamban nem számít bűnnek, ha egy szervezet, amely meg van győződve igazáról, együttműködő társszervezeteket keres. És az sem, hogy a sajtó megkeresi az ügyben résztvevőket – ahogy most például a Kehivel ültünk le. Ugyanígy nem tűnik a gazság egyértelmű jelének, hogy a vizsgálat célkeresztjében állók kekeckedésnek érzik a vizsgálatot, és annak részleteit szeretnék megismertetni a sajtóval.

Erre a kehisek annyit mondtak:

Érdekességként tárták elénk a fentieket.

A Kehi prominense sokat mondóan idézte fel, hogy még a vizsgálat elején kereste őt a norvég nagykövet, hogy tárgyaljanak, de ő, mivel „tiszta akart maradni, nem ült le vele beszélni". Amit mi furcsálltunk, hiszen a nagykövet az ügy legfontosabb résztvevőjét, a probléma alapjául szolgáló pénz forrását, a norvég államot képviselte. 

Nem a tisztaság, hanem az elzárkózás jelének tűnt, hogy éppen a nagykövetet nem hallgatta meg a Kehi.

A fenti, szövegösszefüggésükből kiragadott bizonyítékok után nehéz volt maradéktalanul elhinni, hogy a bűn bizonyítéka az a levél, amelyben a civil szervezet vezetője arra tesz javaslatot, hogy a fontos iratokat vigyék át a brüsszeli felettes szervükhöz, az FMO-irodához. Mindez jelentheti a bizonyítékok eltüntetésének szándékát, de azt is, hogy a brüsszeliek hivatottak azokat kezelni egy vizsgálat esetén.

Kormányutasításra tették

Nem használtuk volna a szilárd lábakon álló vád kifejezést azután sem, hogy elénk tárták a vizsgálat hátterét. A kehisek elmondták, hogy a nyomozást a kormány utasítására kezdték el (ez még rendben van), ugyanakkor a cél a teljes civil alap vizsgálata volt – ők azonban csak a Lázár János által kritizált civil alapos szervezetekkel foglalkoztak. Noha ez csak 4 milliárd forintról szól, miközben a nagyobb, és amúgy 

a kormány befolyása alatt szétosztott 36 milliárd sorsát egyáltalán nem vizsgálták.

A Kehi-vizsgálat jogalapjáról elénk tárt bizonyítékok szintén nem tisztázták a helyzetet, inkább az állami bürokrácia szürreális oldalát villantották fel. Ahogy arról többször szó is volt, a norvégos civilek azért nem működtek együtt a Kehivel, mert véleményük szerint a szervezet nem vizsgálhatja ezt a támogatást, a Kehi ugyanis a magyar költségvetési pénzekért felel. Miközben a norvég civil alap pénzei Norvégiából Brüsszelbe, onnan pedig közvetlen a támogatott szervezetekhez mennek. Magyar állami intézmények semmilyen szinten nem érintettek a folyamatban, sőt, a norvég civil alap hazai szervezetei is csak döntést hoznak, de a pénz nem rajtuk keresztül megy.

A Kehi-prominensek a 2007. évi CLXXXI. törvényre hivatkoztak, amely „hazai és uniós forrásokból megvalósuló fejlesztések” pénzeiről szól. Mivel Norvégia nem tagja az EU-nak, ez elsőre nem tűnt erős alapnak.

HUS 0048
Fotó: Huszti István

A Kehi azonban állítjotta, hogy a norvég-magyar megállapodás szerint ezt a pénzt is az államnak kellene kezelnie, ahogy a civil támogatások feletti 36 milliárdos norvég pénzeket is. Szerintük semmilyen dokumentum nem magyarázza meg, hogy ezt a 4 milliárd forintot váratlanul miért vonták ki az állami körből. Ami ha így van, a magyar költségvetés bizarr működésére enged következtetni.

Elképzelhető, hogy a magyar minisztériumokban mostanáig senkinek nem tűnt fel, hogy 4 milliárd forint nem érkezik meg hozzájuk, azt közvetlen Brüsszelből osztják, a magyar állam megkerülésével?

Érdekes, hogy a Kehi-vezetők elmondása szerint Navracsics és Balog miniszterek levelet is írtak a norvég alap ügyében, ám abban csak a transzparenciát hiányolták, nem is említették azt a problémát, hogy nem ők osztják a pénzt.

Összefoglalásul a Kehi a következő hibákat találta a norvég civil alapot kezelő alapítványoknál:

  • Az eljárás manipulációja.
  • A pályázatok átpontozása. (Ezt már többször magyarázta az Ökotárs. A nyilvános eljárásrend szerint a pontszámok csak egy részét képezik a bírálatoknak, a bírálók a pontszámok ismeretében más sorrendet is megállapíthatnak.)
  • Összeférhetetlenség (A bírálók egyes nyertes szervezetekben tisztséget viseltek).
  • Egyházi szervezetek kizárása.
  • Politikai elkötelezettség (Ez az LMP-s vonal.)
  • Kormányzat kizárása.

A kehisek a fentiekre bizonyítékul előhozták például az Ernst&Young jelentését, amely számos hibát feltárt. Ez az a jelentés, amely a jobbos sajtót már bejárta – igaz, úgy, hogy ők is elfelejtették megemlíteni a tanulmány konklúzióját:

A projekt technikailag és gazdaságilag is a terveknek megfelelően működik. Az operátor és partnerei a szervezeten belül kijelölt csoportokkal dolgoznak, amelyek anyagilag, könyvelésileg és adminisztratívan is képesek a rájuk bízott feladat ellátására.

Zokni és garnélarák

A Kehi szerint a vizsgált 63 esetből 61-ben találtak szabálytalanságot, ami extrém magas szám. A szabálytalanságok érzékeltetésére mutattak néhány számlát, amelyen az egyik nyertes szervezet a feltételezések szerint saját vásárlásokat számolt el, így vásárolt például férfi zoknit, garnélarákot, vagy befőttes gumit.

Mindez rémisztő, ha igaz, de az is megjegyzendő, hogy ezen tételek összesen talán a 10 ezer forintot sem érték el.

Van izzókészlete?

A Kehi-vezetők elmondták: néhány 10 millió forint az az összeg, amelyért feljelentéseket tettek.

Emlékeztetőül: a támogatási összeg 4 milliárd forint.

Érdekes módon a hivatalnokok utaltak is arra, hogy maguk sem feltétlenül tartják külföldi ügynökökből álló nemzetvesztő bűnbandának a norvégos civileket. Egyikük szerint a problémák egy része olyan adminisztrációs ügyekből adódott, amely mögött „a szervezet kapacitásproblémája állt". Azaz a néhány fővel működő Ökotárs képtelen volt a több száz pályázat adminisztrációjának korrekt lebonyolítására.

A szintén nagy sajtóvisszhangot kapott, állítólagos üzletszerű kölcsönnyújtás problémájáról pedig az hangzott el, hogy „nem a legnagyobb bűn”, de mivel engedély nélkül végezték, ezért problémás. (Az Ökotárs a tőkehiányos civil szervezeteknek adott kölcsön pénzt, hogy legyen önrészük, amelyek segítségével pályázhatnak, és elvégezhetik a munkát, amire alakultak. A szervezet kikérte a Pszáf véleményét, amely nem adott egyértelmű választ az ügyben, de azt nem jelentette ki, hogy ez illegális lenne.)

Végezetül rákérdeztünk a Magyar Nemzet szerepére az ügymenetben, hiszen a fentiek egy részét már reggel olvashattuk a lapban.

A Kehi nem tartotta magát felelősnek azért, hogy jelentése, döntései, egyes lefoglalt bizonyítékai rendre megjelennek a kormánypárti lapokban, a Magyar Nemzetben, vagy a Heti Válaszban.

Szerintük nem tőlük kerülnek ki az anyagok, ezzel a helyzettel semmi dolguk. Annyit viszont megígértek, hogy a jelentés hamarosan nyilvános lesz.

Az elénk tárt bizonyítékok alapján egy olyan bűnös képe rajzolodott ki előttünk, mint az az úrvezető, akit mindenképpen meg akar büntetni a rendőr. Ha elég sokat kutat, biztosan talál hiányzó izzókészletet, nem eléggé felfújt gumikat, sőt, a hátul ülők talán be sem kapcsolták a biztonsági övüket. Mindez aztán kezelhető úgy, hogy "hajtsanak tovább, de legközelebb jobban figyeljenek oda". De kommunikálható úgy is, hogy halmozott szabálysértésekre bukkantak az addig fedhetetlennek hitt autósnál.