Salamon
6 °C
14 °C

Van ötlete, melyik népcsoport nyírta ki a Panorámát?

2014.11.14. 00:00 Módosítva: 2014-11-14 00:48:17
Rég nem látott és hallott jobboldali újságírók kaptak mikrofont csütörtök este egy könyvbemutatón, és Kondor Katalin, illetve Chrudinák Alajos bátran élt is a lehetőséggel. Zsidózva, buzizva, hazaárulózva siránkoztak a rendszerváltás kudarcán és a sajtó jelenlegi helyzetén. Nosztalgiaest a szocializmus emblematikus újságíróival.

Ön szerint milyen esemény lehet az, amelyen szemrebbenés nélkül zsidóznak, buziznak és a rendszerváltás kudarcáról siránkoznak a résztvevők? Nem, nem a Magyar Gárda szimpatizánsai dőltek a kocsmapultra csütörtök este, hanem egy olyan jobboldali könyvbemutatón jártunk, amelyen polgári környezetben,

végre elhallgatások nélkül beszélhetett az igazságról 

Kondor Katalin volt rádióelnök és Chrudinák Alajos egykori Panoráma-főszerkesztő.

Egy vastag, 550 oldalas könyvről van szó (Tarics Péter: Hazugságvizsgálat avagy az igazság ára, Magyarság- és világpolitikai reflexiók 1984-2014), amelynek szerzője egykor a Panorámánál riporterkedett, ezért magától értetődő módon Chrudinák Alajost hívta a bemutatóra méltatónak. Fiatalabb olvasóink kedvéért: Chrudinák a szocializmus idején a népszerű Panoráma című külpolitikai magazint főszerkesztette, majd a rendszerváltás után a műsor megszüntetésekor elszakadt nála a cérna, és mindenért a zsidókat tette felelőssé. Ez az álláspontja – mint majd látni fogjuk – nem változott.

A könyv amúgy az elhangzottak alapján az elmúlt 30 év olyan fontosabb eseményeit dolgozza fel „hazugságok nélkül”, mint például a rendszerváltás, a Ceaușescu-diktatúra végnapjai, a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, a 2006. október 23-i magyarországi „hatalmi terror”, illetve persze a Panoráma-ellenes kampány.

A könyv másik méltatója szintén egy emblematikus alak lett volna a szocializmusból, Pozsgay Imre volt államminiszter és MSZMP-vezető, de ő betegsége miatt kénytelen volt lemondani az eseményt. Viszont nem akárkik ugrottak be helyette: Kondor Katalin, a Fidesz-szimpátiáját már rádióelnöksége idején sem titkoló újságíró, illetve Pitti Katalin operaénekes, aki azzal írta be magát a magyar politikatörténetbe, hogy egykor színpadias mozdulattal hosszú percekig tartotta az esernyőt Orbán Viktor fölött.

Lótúró ez, nem szabadság

Mi másról is beszélhettek volna a teremben összegyűlt jobboldali újságírók, mint arról, hogy milyen időket élünk. Miután túlestünk Pitti Katalin előadásán, aki egy Balassi Bálint-versre írt imádsággal és egy moldvai csángó Mária-énekkel alapozta meg a hangulatot, mikrofont kaptak a „régóta kényszerűen elhallgattatott újságírók”, és rátérhettünk arra, hogy élték meg az elmúlt 25 évet.

Kondor Katalin azzal kezdte, hogy csalódott a rendszerváltásban, „nem ilyen lovat akartam, anyám”, és szerinte a multimilliomosokon kívül ezzel mindenki így van. Ezt azzal magyarázta, hogy például a kilencvenes években sem lehetett szabadon műsort csinálni a privatizációról, „csak a kapitalista nagyvállalatokat dicsőíteni”. Aztán ezt később azzal toldotta meg, hogy ebben az országban még Orbán Viktor sem beszélhet szabadon, nemhogy ők.

Ha a miniszterelnök kiejti a száján, hogy illiberális államot képzel el, csahos kutyaként a fél világ nekiugrik. Ez a szabadság? Lótúró ez, nem szabadság

Kondornak megvan a véleménye azokról is, akik az Európai Unióhoz szaladgálnak „feljelenteni az országot”. Bár nem mondta meg, pontosan kikre gondol, de el van képedve azon, hogy „ezek nem lógnak a lámpavason”. Már persze képletesen szólva, mert, tette hozzá Kondor, ő a légynek sem tudna ártani.

Hány perc kell Chrudináknak a zsidózáshoz?

Chrudinák Alajosnak ugyanez a véleménye a rendszerváltásról: „kudarcnak vallom, ami történt”. És hogy miért? Hát persze, hogy műsora a Panoráma megszüntetésére célzott. És hogy ezért kik a hibásak? Amikor Chrudinák mikrofont kapott, két perc sem kellett neki a zsidózáshoz, át is adjuk a szót neki:

Chrudinák aprólékosan végigvitte ezt az elméletét, hogy „mindenről a zsidók tehetnek”, szocializmusról, a rendszerváltás kudarcáról, mindenről. Aczél György például azért utálta a „nemzetet szolgáló” műsorait, mert

cionista kommunista volt, de inkább cionista, mint kommunista, mert előbb volt cionista.

A rendszerváltáskor pedig Chrudinák szerint igenis forradalmat kellett volna csinálni, hogy megelőzzék, hogy Göncz Árpád legyen az elnök és Hankiss Elemér a tévéelnök, hiszen

az SZDSZ-t a zsidó nagytőke és a nemzetközi zsidóság pénzelte.

Minden egyes burkolt és alig burkolt zsidózáson a közönség jóízűen kuncogott, a beszélgetőtársak pedig szemérmesen mosolyogtak. Nagyjából ezen a színvonalon zajlott a kétórás beszélgetés, amelynek figyelemre méltó része volt azért, amikor Chrudinák a Fideszhez való viszonyát elemezte. Nem kíméljük meg önöket ettől sem.

A sajtó jelenlegi állapotára is kitértek röviden. Chrudinák szerint az újságíróknak is tudomásul kell venni, hogy a nemzeti, keresztény szólamokra vevő a nép, és hát bizony

neki hányingere van már akkor, ha csak az Index címeit elolvassa.

Reméljük, nem evett sokat, mielőtt erre a cikkre kattintott volna.

Kondor Katalin pedig kijelentette, hogy „sajtószabadság nem volt, nincs és nem is lesz”. Csak egy esetben lenne, ha milliárdosként létrehozna egy saját rádiót és tévét, és csak ő beszélne benne.

És hogy ez a sajtószabadság milyen is lenne?

Ezen az estén pontosan láthattuk.