Anna, Anikó
19 °C
31 °C

Ilyen, amikor a dühös tömeg egyedül van

BSZ 9281
Több ezer ember tüntetett hétfő este a Kossuth téren, ám az csak menet közben derült ki, hogy nem a felszólalók vagy a demonstráció üzenete vitte őket utcára, hanem a dühük. A szervezők is csak közben jöttek rá, hogy alig tudnak hatni a tömegre, ők például vonulást szerettek volna a rendezvény után, ám bele kellett törődniük, hogy a feldühödött emberek nem akarnak mozdulni.

Nem mindegy, mit mondanak? Úgysem az a lényeg!

Egy harminc év körüli fiú mondta ezt a körülötte állóknak hétfő este a Kossuth téri tüntetésen, amikor egyikük azon háborgott, hogy a csapnivaló hangosítás miatt a Néprajzi Múzeum előtt semmit nem lehet érteni a beszédekből. A közönség számára nagyrészt ismeretlen szónokokat furamód a téren összeverődött hatalmas, sokezres tömeg nagy része nem hallhatta, de a fiú találóan megfogalmazta, hogy nem is ezért jöttek.

A Kossuth téren hétfő este, a közfelháborodás napjának elnevezett rendezvényen azért verődött össze ez a szokatlanul nagy tömeg, mert tényleg jelezni akarták a felháborodásukat az Orbán-kormánnyal szemben, és teljesen mindegy volt, ki és mit beszél a sokak által nem is látható színpadon.

Ezt a tüntetést nem a szónokok határozták meg

Szinte minden tüntetésen megfigyelhető bizonyos kontraszt a tiltakozók és felszólalók között. Érdekes módon itt nem a demonstráló tömeg viselkedett kínosan vagy megmagyarázhatatlanul, hanem elsősorban a szónokok egy része.

Ott volt például az a szónok, Kiss Soma Ábrahám, aki egy, a Szovjetunióra utaló CCCP feliratú pulóverben beszélt az uniós és norvég zászlókat lengető, az „orbáni diktatúra ellen” tiltakozó embereknek. Kiss az Indexnek ezt azzal magyarázta, hogy ez

egy belső poén, amellyel a polgári barátainak üzent,

de mivel a barátaitól is sorra kapja a gyalázkodó visszajelzéseket, elképzelhetőnek tartja, hogy „kicsit erős volt”. Elítéli a sztálinizmust, ugyanakkor máskor is újra felvenné bátran az CCCP-s pulóvert. Magát egyébként kommunistának vallja, de ezzel szerinte egyedül van a tüntetés szervezői között. 

Kínosan érezhette magát mindenki, főleg a kisgyerekekkel érkező szülők, amikor már a sokadik „basszátok meg” és „menjenek a picsába” káromkodás hangzott el a színpadon. Ezek a laza megszólalások betudhatóak annak is, hogy a felszólalók többsége gyakorlatlan, soha nem beszélt még nagyobb tömeg előtt. Az egyik szervező, Dabóczy Mihály erről azt mondta, hogy szándékosan akartak sok új szónokot szerepeltetni, mert szeretnének „új arcokat bevinni a közéletbe”.

A szónokok és a tüntetők akkor sem találtak egymásra, amikor a felszólalók az elmúlt 25 évre, a rendszerváltás óta eltelt idő egészére mondtak nemet. A közönség azonban csak „Orbán, takarodj”-gyal reagált. 

Elitellenesség? Nem ismerős valahonnan?

Az elmúlt 25 év megtagadásával több probléma is van:

Nem kecsegtet valódi változással. A „mindent megváltoztatunk” olyan bombasztikus általánosság, mely semmilyen fogódzót nem ad a jövőre nézve.

Az elmúlt 20/25 év politikájával való leszámolás nem ismeretlen a magyar politikában. Az elmúlt években szinte az összes párt az LMP-től a Jobbikon át az Együttig deklarálta a szakítást az addigi politika egészével, azaz paradox módon a rendszer- és politikaellenesség legkitartóbb hirdetőivé maguk a parlamenti pártok váltak.

A politika ellen nem lehet politizálni. Az emberek 2014 őszén nem csak a kormány, hanem feltehetőleg parlamenti ellenzék 2010 óta tartó impotenciája miatt is vonultak az utcára. Az új politikai varázsszó a „közösségi hálózatok létrehozása”, ami azt jelenti, hogy az amorf új ellenzék a csődöt mondott pártok kiküszöbölésével akar politikát csinálni. Csakhogy a „mindenki elmehet a fenébe” ebből a pozícióból semmilyen minőségi többletet nem képvisel a mostani ellenzékhez képest, sőt, még annyit sem. Amellett ugyanis, hogy ugyanazt a konkrét tervek nélküli zsörtölődést képviseli, még az elmúlt években kialakult ellenzéki konszenzust is elveti, melyet tapasztalataink szerint a tüntetők nem tagadnának meg. Ide tartoznak az olyan '89-es értékek, mint a jogállam, magántulajdon vagy a civil szféra szabadsága.

Dabóczy Mihály szervező erre azt mondta, hogy ők nem elitellenesek, hanem csak az nem tetszik neki, „amit az elit elmúlt 25 évben kitermelt”.

A szervezők elvitték volna a tömeget

A szónokoknak olyannyira nem sikerült hatniuk a tömegre, hogy még a rendezvény lezárásakor elhangzó üzenetet sem hallották, értették meg. Kiss Soma Ábrahám a tüntetés végén bemondta, hogy elmegy a barátaival sétálni, most az Indexnek az egyik szervező elárulta, hogy valamelyik székházhoz szerették volna elcsalni a tömeget, ám senki nem mozdult. Dabóczy szerint azért is maradtak ott, mert a Kossuth tér a „szimbolikus tér”, ott van a törvényhozás székhelye, a „feltüzelt tömegnek esze ágában sem volt elhagyni”. 

A szervezők tehát kénytelenül ott maradtak, egyedül Dabóczy ment el interjút adni az ATV-be, de az eseményeket már nem tudták irányítani. Ebben szerepet játszott az is, hogy a sokezres tömeghez képest elég kevés, mindössze 60 szervezővel dolgoztak, míg egy ilyen rendezvényhez elvileg több száz segítő kellene.

A szónoki bakikon, rutintalanságokon azonban azért lehet tehát gyorsan túllendülni, mert a tömeg – ahogy a szervezők is látják már – tényleg nem ezért volt itt. Pontosan látszott, hogy most elég egy jól meghirdetett Facebook-esemény, és az embereket könnyen az utcára lehet vinni. Ez egyértelmű volt az elkapott párbeszédekből, a transzparensekből, a kormányellenes rigmusokból, és főleg a rendezvény után történtekből. A több ezer ember nagy része a beszédek után sem mozdult egy lépést sem, és órákig állt szemben a rendőrökkel a Parlament lépcsőjénél.

Miért bontottak kordont?

A színpadot, illetve a Parlamentet elkerítő kordon lebontása nem volt előre elhatározott esemény. Az emberek a rendezvény hivatalos befejezése után várták, hogy történjen valami, és egy lila kabátos néni a tettek mezejére lépett: elkezdte rángatni a kordont. A körülötte álló fiúk, férfiak pedig ezen felbuzdulva pillanatok alatt szétkapták a rácsokat, és megindultak a Parlament felé. 

A rendőrök hamar felsorakoztak, és gyorsan jelezték, hogy komolyan veszik a dühös tüntetőket: percek alatt a semmiből tűnt elő száz meg száz rendőr, és egyre inkább egyértelműbb lett, hogy a tüntetőknek nincs esélyük a Parlamenthez közelebb jutni. Éppen ennél a pontnál látszott a legjobban, hogy ez a sok ember milyen sok különböző ok miatt jött össze a Kossuth téren. 

Ott volt az EU-zászlót a rendőrök fejének ütögető srác, a „négymillió szegényért” visító lány, a cafeteriaszabályok miatt a megafonba siránkozó középkorú úr és az új alaptörvényt dühösen lóbáló tüntető is. Percenként változtak a rigmusok is, a „mondjon le a kormány"-tól, a „Szijjártó, te fasz”-ig egy dolog volt csak közös: a düh a mostani rendszer ellen. És az hétfőn egyértelműen kiderült, hogy most könnyű ezzel utcára vinni tömegeket. Gyakorlatilag bárkinek.

Paphos képekben

Ciprusi fotók, fantasztikus élmények. Nézd meg most!

Varázslatos Szicília

Baboci2006 felhasználónk jóvoltából vadonatúj fotók segítségével visszatérhetsz a nyárba!