Vendel
5 °C
20 °C

Megtanultak hangosan pfújolni a tanárok

2014.11.22. 18:46

Az elmúlt hetek tüntetései a tanárokat is felbátorították, ma már ők is ki merik engedni a hangjukat, ez volt a szombati pedagógustüntetés igazi újdonsága. Pedig szigorúan tüntetésszakmai szempontból nézve nem indult a legjobban a szombat délutáni demonstráció. Amikor egy fúvószenekar felvezetésével az Akadémia elől elindult az akkor még csak több százas menet, úgy nézett ki, ez is csak újabb, lehajtott fejű csendes sétája lesz a szakszervezeti aktivistáknak a Parlament előtt. Az sem a legjobb ötlet, ha egy tüntetés résztvevőit a Ha én rózsa volnékkal próbálják meg felhangolni, mert attól az ember először mély melankóliába esik, majd elalszik.

A végcél, az Emberi Erőforrások Minisztériuma azonban szerencséjükre jó helyen van, egy szűk utcában a Parlamenttel szemben. Itt hirtelen sűrűvé vált a tömeg. A sípok, a dudák, a tapsok és a kiáltások pedig rögtön hangosabbá. Amikorra elkezdődött a tüntetés, a tömeg már az egész utcát ellepte, egészen a Kossuth téri torkolatig. Sokan voltak, a tömeg mértékegysége itt a százasról ezresre váltott.

Az már az elején látszott, hogy ez nemcsak a pedagógusok tüntetése. Több mint húsz szakszervezet csatlakozott, köztük a külügyminisztériumi és a NAV-os dolgozóké is, akik szegények nem tapsot, hanem pfújolást kaptak, de ez csak a csúnya hárombetűs adóhivatalnak szólt. A színpadon ezután Kulka János mondta el Heltai Jenő Szabság című versét.

A szolidaritás most nem egy üres szó volt, hanem bátorító üzenet. Ezt az üzenetet Martin Romer , az Európai Oktatási Szakszervezeti Szövetség (ETUCE ) főtitkára hozta. Mint mondta, a mostani tüntetés résztvevői nincsenek egyedül, külföldről is figyelnek rájuk Franciaországtól Oroszországig. A szép angolsággal beszélő, kemény felépítésű Romer szájából egész másként hangzott az, hogy az oktatás a demokratikus társadalmak alappillére, a benne dolgozók pedig tiszteletet és magasabb bért érdemelnek. Romer szerint reformot nem lehet a tanárok nélkül végrehajtani, és fontos, hogy a munkájukat az iskolában autonóm módon végezhessék, és folyamatos továbbképzésben vehessenek részt.

Igazi meglepetés volt, hogy a következő felszólaló, Gulyás Balázs, a netadó elleni tüntetés szervezője volt. Ő rögtön azzal indított, hogy a tanárok nem engedhetik meg maguknak ezeken a hideg novemberi napokon azt, amit Kósa Lajos, aki Új-Zélandra utazott pihenni. Bár Gulyás nem a legjobb szónok, beszéde ügyesen volt felépítve: mert könnyed és interaktív lenni.

Ezt a kormányt a korrupció és ostobaság jellemzi. Egyszer használatos szakmunkásokat akar nevelni, jó ez így? Hagyjuk ezt?

- kérdezte a közönséget, és ezzel hamar sikerült megszólaltatni a nemrég még fázósan sétálgató tanárok hangját. Gulyás beszédében végigszaladt a gránitszilárdságú alaptörvény folyamatos módosítgatásain, a magánnyugdíjpénztárak ellehetetlenítésén, a lehetetlenül (nem) működő Klebelsberg-központon, Schmitt Pálon, akinek a példája azt mutatja, hogy egy összelopkodott doktori többet ér a tanulásnál. A külföldre menő magyar fiatalok helyzetét egy Kemény Zsófia verséből vett idézettel szemléltette:

én vagyok az ötszázegyedik a végén annak a hosszú sornak, amelynek az elején Londonban már porszívóznak

Félő volt, hogy ezután leül a hangulat. A hangszórókból azonban ezután nem Szenes György, a Magyar Szakképzési Társaság főtitkára szólalt meg, hanem maga Orbán Viktor, amint ezt mondja:

Az a logika, hogy mindenki vagy nagyon sok család azt hiszi, hogy a sikeres élethez egyetlen út vezet, gimnázium, érettségi, valamilyen egyetem vagy főiskola, tévedés. Nem akarom őket tévedésben tartani, e fölött a gondolkodásmód felett eljárt az idő.

Szenes György a kétharmad jogán ezután keményen bírálta a szakképzési rendszer tervezett átalakítását. Arról a kétharmadról beszélt, ami Magyarországon mindenre feljogosít. Ez a kétharmad ebben az esetben a diákok kétharmadát jelentette, a korosztály arányában ugyanis ennyien járnak szakiskolába vagy szakképzése.

Ennek megy most neki a kétharmad a németektől kölcsönzött szakképzési rendszer bevezetésével. Csakhogy Németországban ezért lehet csak hároméves ez a képzés, mert ott mindenki kilenc osztályt jár ki addig. Nálunk meg majd heti hat órában próbálnak a leendő szakmunkásoknak irodalmat, történelmet, matematikát fizikát, kémiát, földrajzot és idegen nyelvet tanítani – így egyben. Szégyen és gyalázat, kommentálta Szenes György.

Az 500 szakképző iskolát most a nem működő Klik-modell alapján a Nemzetgazdasági Minisztérium irányítása alatt akarják központosítani, és ez a képzés igazi zsákutca lesz: aki ide kerül, nagyon nehéz lesz annak onnan kitörni és később egyetemre menni, ha az élete úgy alakul, mondta Szenes. Vállalkozásoknál akarják a diákok gyakorlati képzését végezni, de a kis- és közepes vállalkozások nincsenek felkészülve arra, hogy 15-16 éves gyerekeket neveljenek valódi munkakörülmények között.

Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke arról beszélt, hogy a szegénységből egyedül a tudás megszerzésével lehet kitörni, de úgy néz ki, a kormány szándékosan teszi tönkre egy nemzet jövőjét. Az iskolák államosítását azzal indokolták, hogy az országban mindenhol egyforma minőségűek legyenek az iskolák, egyenlők az esélyek.

Mostanra kiderült, a Klikre azért volt szükség, hogy az állam mondja meg, hol lehessen iskola, mit tanítsanak az iskolában, milyen tankönyvből, ki tanítson és ki legyen az igazgató.

Gallóné ezután már nyílegyenesn Orbán Viktorhoz beszélt. Amikor kimondta, hogy tisztelt miniszterelnök úr, a tömeg hangos pfújolással válaszolt, és így volt ez mindahányszor, amikor megszólította a kormányfőt:

Tisztelt miniszterelnök úr, ha nem hisz a statisztikáknak, ha nem hisz a szegénységről vagy a munkanélküliségről szóló híreknek, akkor keressen egy középiskolás gyereket, aki tanulás mellett munkát vállal, mert a szülei vagy munkanélküliek vagy közmunkások, és abból, amit kapnak nem tudnak megélni, ezért a gyereknek is dolgoznia kell. Nézzen a szemébe, és mondjon valami biztatót ennek a gyereknek. Vagy mondja az igazságot, hogy te nem kellesz nekünk.

Vagy milyen biztató dolgot lehet mondani a minimálbéren élő dadusnak és iskolatitkárnak. Azt, amit Lázár János mondott, hogy mindenki annyit ér, amennyije van? Vagy azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekei külföldre mentek dolgozni. Hogy legfeljebb összeszednek majd annyi pénzt, hogy ne szociális temetést kelljen tartani? – tette fel a kérdéseket Orbánnak Gallóné.

A tüntetésen elfogadott petícióban a gyermekszegénység felszámolását, a költségvetési javaslat visszavonását, a bérek emelését, az oktatás reformjának átgondolását, a tanárokkal való egyeztetést követeltek. Amikor felolvasták, hogy ezt Áder János , Kövér László és Orbán Viktor kapja, a válasz mindhárom névre ismét csak a hangos pfújolás volt.

A tüntetés végén megnyíltak az Emmi kapui. A kapun nem Balog Zoltán vagy Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár jött ki, hanem egy főosztályvezető és egy referens – ők vették át a petíciót.