Cenzúra és hamisítás: így nyomták be a Weöres-szobrot Pécsre

Azt gondolnánk, hogy nincs ártatlanabb dolog, mint egy kedves vidéki város köztéri szobrának avatása. Pláne, ha nem valami megosztó történelmi személyt rehabilitálna ezzel a hatalom, hanem egy szerethető költőnek állít emléket. Weöres Sándor szobra mégis heves vitákat és tiltakozást váltott ki Pécsen.

Amikor viszont nyomozni kezdtünk, hogyan kerülhetett egy nyilvánvalóan amatőr szobor Pécs sétálóutcájába, váratlanul a nagypolitika és mutyi sűrűjében találtuk magunkat. 

A szoborállítás folyamata hivatalosan egyébként nem túl bonyolult:

1. Pécs önkormányzata kitalálta, hogy szeretne egy szobrot Weöres Sándorról, amit direkt Kligl Sándor szobrásszal készíttetne el.
2. Pécs a tervvel pályázott a Nemzeti Kulturális Alaphoz (NKA), ahol erre pénzt ítéltek meg.
3. Az önkormányzat kikérte a szakmai zsűri, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) véleményét, akik támogatták a tervet.
4. Az NKA utalta a pénzt, az önkormányzat fizette a szobrászt, Páva Zsolt polgármester avatott.

A valóság ennél azonban összetettebb. A tiszta képletbe ugyanis bekavarnak a következő szereplők és kellékek:

• egy közigazgatási államtitkár
• az állami támogatást magának osztó szobrász
• egy meghamisított szakértői jelentés
• informális minisztériumi telefonok és utasítások

A szoboravatás valódi története

A pécsi önkormányzatnak nem csak azért juthatott eszébe Kligl Sándor neve, mert különösen szoros kapcsolatot ápolnak napjaink szobrászatával. Kligl Sándor történetesen a jelentős állami kulturális pénzosztó szervezet, az NKA elnökségi tagja. Élettársa, Lengyel Györgyi pedig az NKA-t is igazgató minisztérium, az Emmi közigazgatási államtitkára.

A szobrász NKA-s pozíciója egyébként hátrány is lehetne, ha az önkormányzat pályázatot írna ki a szoborra, mert akkor Kligl összeférhetetlenségi okokból nem pályázhatna támogatásért az NKA-nál.

Más a helyzet, ha az önkormányzat direkt Kliglt hívja meg valamilyen különös sugallatra, mert így nincs összeférhetetlenségi probléma, a szobrász gond nélkül elbírálhatja, hogy a saját szobra érdemes-e állami támogatásra.

Érdekes, hogy nemcsak Pécs ragaszkodott Kligl Sándor szobrához, hanem Gárdony, Velence és Szolnok is. Budapesten egyenesen két Kligl-szobrot is rendeltek az utóbbi időben – egyet a Fradi-stadionhoz, egyet az Operaházhoz.

A szakértők szakértettek: hiba volt

Az olajozott ügymenetet a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. zavarta meg. Az önkormányzattól és a minisztériumoktól is független szobrászszakértők ugyanis megdöbbentek a szobor alacsony színvonalán és tervezett helyszínén is: Weöres Sándort egy kocsma és a McDonald's elé álmodta meg az önkormányzat.

A bírálatot végző két szakértő az Indexnek elmondta, hogy az amatőr kivitelezés már Kligl munkamódszeréből is következik. A szobrász kitömött zakóról és nadrágról készít gipsznyomatot, arra illeszteti rá a fejet, a kezeket. A testrészek feltűnően életszerűtlen tartásban illeszkednek a testhez. A mű átgondolatlan, kidolgozottsága alacsony szintű, derült ki jelentésükből.

A kompromisszumkereső szakértők felvették: miért éppen Kligl Sándorral akarják csináltatni a szobrot? Nem jó művész, és nem is pécsi, hanem Szegedről származik, meghívását semmi nem indokolja.

Az önkormányzat válasza zavarba ejtő volt: „Nálunk még nincs Kligl-szobor."

De miért kellene minden városba egy Kligl-szobor?

– vetették fel a szakértők, amely felvetésre már nem kaptak választ.

A szakmai küldöttség visszautazott Budapestre, hogy ott azonnal szembesüljenek a ténnyel: utazásuk ideje alatt megmozdultak a magyar nagypolitika legmagasabb szintjei is. Mire a zsűri Pécsről Budapestre érkezett, a MANK vezetését valakik már értesítették, hogy baj van, a zsűrinek nem tetszik a szobor, amit pedig mindenképpen el kell fogadni.

A MANK vezetője, Hornyák Tibor, aki egyébként a MANK-ot létrehozó L. Simon László államtitkár kabinetfőnöke is egyben, utasította az egyik szakértőt, hogy a Pécsen készült összefoglalót ne írják bele a szakvéleménybe, hanem küldjék fel neki. A szakmai kritika ezen a ponton el is tűnt a történetből, a jelentést soha senki nem látta többet.

A zsűri helyszínnel kapcsolatos ellenvetésére akkor nem figyeltek fel, így az belekerült a jelentésbe: „Nem szerencsés, hogy a figura a jelenlegi söröző asztalainak elrendezésébe illeszkedik, és a sétálóutca menetirányába néz, hiszen, a téli hónapokban ez a tájolás a fal mellé történő beszorítottság érzését keltheti. A szakértők egybehangzó javaslata szerint meg kell találni a városban azt a helyet, ami méltó a költő munkásságához, és a várossal való valós kapcsolata bemutatásához.”

A MANK szakértői bizottsága összefoglalásul azt írta, ha a változtatásokat elfogadják, akkor a mű felállításának nincs akadálya.

Meghamisítják a jelentést

Pécs azonban ennek a végsőkig finomított, kompromisszumkereső szakvéleménynek sem örült. Hornyák Tibor a MANK dolgozóival közölte, hogy az önkormányzat addig nem utalja a pénzt a művésznek, amíg makulátlan, támogató jelentést nem kap. Hornyák bekérette az ügy teljes aktáját, de végül soha nem tértek vissza a témára.

A zsűritagok fél évvel később döbbenten látták az újságokban, hogy a szobrot felavatták. A szakértőket az önkormányzat nem értesítette arról, hogy a Weöres-emlékművet elfogadták, felállították, és a szokástól eltérően az avatóra sem hívták meg őket.

Mivel a szobor az általuk kritizált helyre került, ezért kikérték az önkormányzattól az elfogadott szakvéleményt.

A szakértők neve ugyanis egy támogató szakvéleményen szerepelt. A májusi keltezésű dokumentumból kihúzták a kritikus mondatokat, és konklúzióként azt írták:

A szakértők a művet elfogadásra és kivitelezésre javasolják.

Az önkormányzat átverné az Indexet

Az Index kikérte a pécsi önkormányzattól a döntést megalapozó szakvéleményt, de trükkös és jogszabálysértő módon csak a fél évvel korábbi, még csak cenzúrázott, de nem meghamisított jelentést küldték el nekünk. A véglegeset, azaz amely a zsűri tudta nélkül, ám az ő nevükben készült, más forrásból tudtuk csak beszerezni.

Az ügyben megkerestük a MANK vezetőjét, Hornyák Tibort, hogy megtudjuk: saját maga döntött-e a szakvélemény cenzúrázásáról, vagy utasította valaki. Hornyák válaszában egyetlen kérdésünkre sem válaszolt, ám – talán az ügyhöz való hozzáállását demonstrálva, talán tudatlanságból – következetesen Vörös Sándornak írta a költő nevét a hivatalos levélben.

A szakvéleményezés egy folyamat, amely mindig az önkormányzattal együttműködésben az önkormányzat döntését támogatva történik. Ez történt a Vörös Sándor szobor esetében is.

– zárta le az ügyet levelében a képzőművészet színvonaláért felelős szervezet vezetője.