Cenzúra és hamisítás: így nyomták be a Weöres-szobrot Pécsre

DSOKI20141111107
2014.12.04. 08:18 Módosítva: 2014.12.05. 12:10

Azt gondolnánk, hogy nincs ártatlanabb dolog, mint egy kedves vidéki város köztéri szobrának avatása. Pláne, ha nem valami megosztó történelmi személyt rehabilitálna ezzel a hatalom, hanem egy szerethető költőnek állít emléket. Weöres Sándor szobra mégis heves vitákat és tiltakozást váltott ki Pécsen.

Amikor viszont nyomozni kezdtünk, hogyan kerülhetett egy nyilvánvalóan amatőr szobor Pécs sétálóutcájába, váratlanul a nagypolitika és mutyi sűrűjében találtuk magunkat. 

A szoborállítás folyamata hivatalosan egyébként nem túl bonyolult:

  1. Pécs önkormányzata kitalálta, hogy szeretne egy szobrot Weöres Sándorról, amit direkt Kligl Sándor szobrásszal készíttetne el.
  2. Pécs a tervvel pályázott a Nemzeti Kulturális Alaphoz (NKA), ahol erre pénzt ítéltek meg.
  3. Az önkormányzat kikérte a szakmai zsűri, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) véleményét, akik támogatták a tervet.
  4. Az NKA utalta a pénzt, az önkormányzat fizette a szobrászt, Páva Zsolt polgármester avatott.

A valóság ennél azonban összetettebb. A tiszta képletbe ugyanis bekavarnak a következő szereplők és kellékek:

  • egy közigazgatási államtitkár
  • az állami támogatást magának osztó szobrász
  • egy meghamisított szakértői jelentés
  • informális minisztériumi telefonok és utasítások

A szoboravatás valódi története

A pécsi önkormányzatnak nem csak azért juthatott eszébe Kligl Sándor neve, mert különösen szoros kapcsolatot ápolnak napjaink szobrászatával. Kligl Sándor történetesen a jelentős állami kulturális pénzosztó szervezet, az NKA elnökségi tagja. Élettársa, Lengyel Györgyi pedig az NKA-t is igazgató minisztérium, az Emmi közigazgatási államtitkára.

A szobrász NKA-s pozíciója egyébként hátrány is lehetne, ha az önkormányzat pályázatot írna ki a szoborra, mert akkor Kligl összeférhetetlenségi okokból nem pályázhatna támogatásért az NKA-nál.

Más a helyzet, ha az önkormányzat direkt Kliglt hívja meg valamilyen különös sugallatra, mert így nincs összeférhetetlenségi probléma, a szobrász gond nélkül elbírálhatja, hogy a saját szobra érdemes-e állami támogatásra.

Érdekes, hogy nemcsak Pécs ragaszkodott Kligl Sándor szobrához, hanem Gárdony, Velence és Szolnok is. Budapesten egyenesen két Kligl-szobrot is rendeltek az utóbbi időben – egyet a Fradi-stadionhoz, egyet az Operaházhoz.

A szakértők szakértettek: hiba volt

Az olajozott ügymenetet a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kftzavarta meg. Az önkormányzattól és a minisztériumoktól is független szobrászszakértők ugyanis megdöbbentek a szobor alacsony színvonalán és tervezett helyszínén is: Weöres Sándort egy kocsma és a McDonald's elé álmodta meg az önkormányzat.

Kicsi a feje, béna a tartása

Egy képzőművészeti szakértő Kligl munkamódszeréről írta lapunknak:

„Kligl Sándor úgy dolgozik, hogy kiönti direkten a ruhát, tehát nem mintáz, hanem egy kitömött és beállított öltönyt önt ki. A kezeket és a fejet teszi hozzá. A fejet meg kell mintáznia, mert azt nem tudja készen beszerezni, de mivel úgy biggyeszti a fejet a testhez, ezért gyakorlatilag ezek sohasem stimmelnek. Ezért béna a mozdulat, mert anatómiailag nincs a helyén. Ezt többször eljátszotta, pl.: 2002-ben a Kovács Béla szobra, amit most raktak el a Kossuth térről. A zsűri ott is látta, hogy kicsi a feje, és nincs a helyén, de addigra már ki volt öntve és készen volt, nem volt mit tenni."

A bírálatot végző két szakértő az Indexnek elmondta, hogy az amatőr kivitelezés már Kligl munkamódszeréből is következik. A szobrász kitömött zakóról és nadrágról készít gipsznyomatot, arra illeszteti rá a fejet, a kezeket. A testrészek feltűnően életszerűtlen tartásban illeszkednek a testhez. A mű átgondolatlan, kidolgozottsága alacsony szintű, derült ki jelentésükből.

A kompromisszumkereső szakértők felvették: miért éppen Kligl Sándorral akarják csináltatni a szobrot? Nem jó művész, és nem is pécsi, hanem Szegedről származik, meghívását semmi nem indokolja.

Az önkormányzat válasza zavarba ejtő volt: „Nálunk még nincs Kligl-szobor."

De miért kellene minden városba egy Kligl-szobor?

– vetették fel a szakértők, amely felvetésre már nem kaptak választ.

A szakmai küldöttség visszautazott Budapestre, hogy ott azonnal szembesüljenek a ténnyel: utazásuk ideje alatt megmozdultak a magyar nagypolitika legmagasabb szintjei is. Mire a zsűri Pécsről Budapestre érkezett, a MANK vezetését valakik már értesítették, hogy baj van, a zsűrinek nem tetszik a szobor, amit pedig mindenképpen el kell fogadni.

A MANK vezetője, Hornyák Tibor, aki egyébként a MANK-ot létrehozó L. Simon László államtitkár kabinetfőnöke is egyben, utasította az egyik szakértőt, hogy a Pécsen készült összefoglalót ne írják bele a szakvéleménybe, hanem küldjék fel neki. A szakmai kritika ezen a ponton el is tűnt a történetből, a jelentést soha senki nem látta többet.

A zsűri helyszínnel kapcsolatos ellenvetésére akkor nem figyeltek fel, így az belekerült a jelentésbe: „Nem szerencsés, hogy a figura a jelenlegi söröző asztalainak elrendezésébe illeszkedik, és a sétálóutca menetirányába néz, hiszen, a téli hónapokban ez a tájolás a fal mellé történő beszorítottság érzését keltheti. A szakértők egybehangzó javaslata szerint meg kell találni a városban azt a helyet, ami méltó a költő munkásságához, és a várossal való valós kapcsolata bemutatásához.”

A MANK szakértői bizottsága összefoglalásul azt írta, ha a változtatásokat elfogadják, akkor a mű felállításának nincs akadálya.

Meghamisítják a jelentést

Pécs azonban ennek a végsőkig finomított, kompromisszumkereső szakvéleménynek sem örült. Hornyák Tibor a MANK dolgozóival közölte, hogy az önkormányzat addig nem utalja a pénzt a művésznek, amíg makulátlan, támogató jelentést nem kap. Hornyák bekérette az ügy teljes aktáját, de végül soha nem tértek vissza a témára.

Weöres meghurcolása a demokrácia csúcsa

"A szobor körül kirajzolódó NER-panteonban mindenki valakije a másiknak. Egyedül talán a szobrász autonóm személyiség annyiban, hogy a saját szobraira saját maga juttat állami pénzt.

A gépezet a legalsóbb szinteken is zavartalanul dübörög, mintha nem lenne holnap, és az idő a NER örökké tartó jelenében tündökölne."

Olvassa el pozitív hangvételű publicisztikánkat.

A zsűritagok fél évvel később döbbenten látták az újságokban, hogy a szobrot felavatták. A szakértőket az önkormányzat nem értesítette arról, hogy a Weöres-emlékművet elfogadták, felállították, és a szokástól eltérően az avatóra sem hívták meg őket.

Mivel a szobor az általuk kritizált helyre került, ezért kikérték az önkormányzattól az elfogadott szakvéleményt.

A zsűri második meglepetése volt, hogy az egyszer már cenzúrázott dokumentumot végül meg is hamisították.

A szakértők neve ugyanis egy támogató szakvéleményen szerepelt. A májusi keltezésű dokumentumból kihúzták a kritikus mondatokat, és konklúzióként azt írták:

A szakértők a művet elfogadásra és kivitelezésre javasolják.

Az önkormányzat átverné az Indexet

Az Index kikérte a pécsi önkormányzattól a döntést megalapozó szakvéleményt, de trükkös és jogszabálysértő módon csak a fél évvel korábbi, még csak cenzúrázott, de nem meghamisított jelentést küldték el nekünk. A véglegeset, azaz amely a zsűri tudta nélkül, ám az ő nevükben készült, más forrásból tudtuk csak beszerezni.

Az ügyben megkerestük a MANK vezetőjét, Hornyák Tibort, hogy megtudjuk: saját maga döntött-e a szakvélemény cenzúrázásáról, vagy utasította valaki. Hornyák válaszában egyetlen kérdésünkre sem válaszolt, ám – talán az ügyhöz való hozzáállását demonstrálva, talán tudatlanságból – következetesen Vörös Sándornak írta a költő nevét a hivatalos levélben.

A szakvéleményezés egy folyamat, amely mindig az önkormányzattal együttműködésben az önkormányzat döntését támogatva történik. Ez történt a Vörös Sándor szobor esetében is.

– zárta le az ügyet levelében a képzőművészet színvonaláért felelős szervezet vezetője.

Cenzúratörténelem

A Weöres-szobor ügyének szürrealitása, hogy a MANK véleményét kötelező kikérni, de állásfoglalásuk csak ajánlás. Hogy a hatalom mégis ekkora erőket fektetett a szakmai jelentés megváltoztatásába, nem meglepő, ha felidézzük a két hasonló esetet.

A német megszállási emlékműnél a Budapesti Történeti Múzeum szakértői írtak szakvéleményt, amely közben eltűnt, és a kormányhoz közel álló Melocco Miklós és Benedek György szobrászok előre megírt véleményével fogadták el az emlékművet.

A Ferihegyi repülőtér Liszt Ferenccé nevezésénél pedig a kormány kirúgta azokat a nyelvészeket, akik szakmai okokból nem értettek egyet a politikusok által kitalált ötlettel. Egyik esetben sem volt kötelező elfogadni a szakmai véleményt, de valamilyen okból a teljes egyetértés képét akarták kelteni, akár a szakértők megfélemlítésével, meghamisításával is.

Mizéria a dokumentumokkal

Az önkormányzat sajtósa cikkünk megjelenése után azzal kereste meg az Indexet, hogy szerinte elküldték nekünk mindkét dokumentumot, nem csak azt, amelyik még nincs átírva. Egyértelmű választ azért nehéz adnunk erre, mert még a cikk megjelenése előtt, betelt postafiókunkból vélhetően véletlenül ezt a levelet is töröltük. Viszont napokkal a megjelenés előtt újra elkértük a sajtó osztályról a dokumentumot, hogy bizonyítékként meglegyen. Ebben a második levélben csak a januári, nem jogerős dokumentum van, ahogy szerintünk az elsőben is volt.

A sajtó osztály cikkünk megjelenése után forwardolt nekünk egy levelet, amely a címünkre szólt, és amelyben valóban benne van mindkét dokumentum.