Gedeon, Johanna
2 °C
21 °C

Történészbotrány van, de mi lehet a háttérben?

04
2015.01.24. 15:25
Áll a bál a történészeknél: egy fiatal kutató plágiummal vádolja Ungváry Krisztiánt, a Fidesz emlékezetpolitikájának fő kritikusát. Ungváry szerint viszont Bolgár Dániel az, aki hazudik, és még azok is abszurdnak tartják a tudományos életben nagyon súlyos vádat, akiktől Ungváry állítólag lopott. A Gerő-Romsics-vita után másodszor fogalmaznak meg kemény erkölcsi ítéletet egy vezető történésszel szemben, a frontvonalak is hasonlóak lehetnek.

Egy fiatal történész, Bolgár Dániel a tudományos életben legsúlyosabb bűnnek számító plágiummal vádolta meg Ungváry Krisztiánt. A 2012-ben megjelent és nagy visszhangot kiváltó A Horthy-rendszer mérlege című könyv Bolgár szerint nem teljesíti a kötelező tudományos minimumot, „a beugró vizsgán sem menne át”. De többet is állít: „Ungváry idegen tollakkal ékeskedik, ollóz és ragaszt”, könyvében másoktól hivatkozás nélkül átvett, az eredetire tartalmilag és szóhasználatában emlékeztető, vagy azzal egyező szövegrészek vannak - mondja.

Plágium!

B1035719
Fotó: bookline.hu

Schmitt Pál lemondatása óta az is tudja, hogy a plágium csúnya dolog, aki még nem járt tudományos intézmény közelében. Ebben a szektorban ez kábé a legkeményebb vád, ha bebizonyosodik, az karrier és presztízs szempontjából is tönkrevágja az embert. Bolgár külön ki is hangsúlyozta ezt: „ez a legiszonyúbb bűn, amit egy tudós elkövethet, olyan, mint a tudományon kívüli világban a gyilkosság” - mondta egy műsorban Ungváry kapcsán.

Bolgár Dániel az Indexnek azt mondta, arra vállalkozott, hogy megvizsgálja, Ungváry könyve megfelel-e „legalább az elemi megbízhatóság kritériumainak”. Hasonló kérdésekkel foglalkozó kutatóként úgy találta, hogy az Ungváry által létezőként kezelt két világháború közötti szakszerű statisztikák a zsidó jólét mértékéről sohasem léteztek, és a könyvben ezen kívül is számos súlyos hiba van. Azt mondja, a szerinte plágiumeseteknek minősíthető részeknél Ungváry „nem azért nem hivatkozik, mert lopni akarna, ez világos abból is, hogy az adott művekre máshol hivatkozik, hanem mert slendrián munkamódszere van. De ez is erkölcsi kérdés”.

A vádak a tudományos életben szokatlan módon eddig csak szóban hangzottak el, először egy könyvvitán, majd a Tilos Rádióban. Korábban Bolgár a Magyar Narancsba írt nagyon kemény kritikákat Ungváry könyvéről (a megtámadott szerző válaszai itt), de ezekben plágiumról még nem, csak módszertani hibákról volt szó. Ezek után Ungváry maga javasolta, hogy a könyvéről szóló szakmai vitára Bolgárt kérjék fel opponensnek, mert, mint mondta, a nyilvánosság előtt akarja megvédeni magát.

Ezen, mint az az eseményről szóló videón is megtekinthető, Bolgár elég brutálisan lép fel, a mellette ülő Ungváryt láthatólag meg akarja semmisíteni. „Ungváry még azt sem képes teljesíteni, amit egy helytörténettel foglalkozó falusi tanítónak kell" - mondja, és előjön a plágiumváddal, miközben Schmitt Pál is szóba kerül. Az állítás szerint Ungváry legalább két szerzőtől plagizált, de művében ezeken kívül is „százas nagyságrendben találunk hivatkozás nélküli szöveghelyeket”.

A vádakat Ungváry visszautasította és arra szólította fel Bolgárt, hogy írja le a kifogásait.

Abszurd vádak

A két leginkább érintett, akitől Ungváry lopott volna, határozottan tagadja, hogy plágium történt. Az Index Kovács M. Máriával és Bihari Péterrel is beszélt; Bihari szerint a vád egyenesen ostobaság, Ungváry kilencszer hivatkozik rá a könyvében, az, hogy egy vagy két bekezdésben ez elmaradt, miközben máshol egyértelműen jelzi, hogy tőle vesz át adatokat, nem jelent valódi problémát.

A vádat Kovács M. Mária is megalapozatlannak és mesterkéltnek tartja. Úgy gondolja, hogy Ungváry 650 oldalas könyve eredeti és komoly történészi munka, éppen ezért a Bolgár által kifogásolt jegyzetelési és hivatkozási kérdéseket a szakma fórumain kell megvitatni, nem pedig a napi sajtóban, amely nem tudja gondosan bemutatni a vitatott részleteket. Miután a könyv tízszer hivatkozik Kovács M. Mária műveire és néhány ponton szemléleti vitába is bocsátkozik vele, szó sincs arról, hogy Ungváry ne jelölte volna, hogy a műveit felhasználta egyes állítások forrásaként.

Ha mégis maradt Ungváry könyvében olyan utalás, amelyet Ungváry nem lábjegyzetelt, akkor ezt egy szakmai vita eredményeképpen korrigálni lehet. „Mindez messze van attól, hogy kimerítse a plágium tényállását.”

A plágium nagyon súlyos vád, ezzel Bolgár túllépett egy határt

- mondta Kovács M. Mária az Indexnek.

A külföldön lévő Ungváryt is megkérdeztük a vádakról, ezt írta vissza többek között:

„Könyvemben semmilyen plágium sincsen. Ezzel szemben több mint 1500 lábjegyzetben hivatkoztam a felhasznált forrásokra. Lehetséges lett volna, ha minden mondathoz lábjegyzetet fűzök, ebben az esetben több mint tízezer lábjegyzet lett volna a kötetben. Bolgár nem tud nekem olyan tudományos művet mutatni, amelyben minden állításhoz lábjegyzet tartozik.”

A könyvében, melyen 2000 óta dolgozott, szerinte is vannak ugyan kisebb hibák, de ez elkerülhetetlen:

„Nyilvánvaló, hogy olyan disszertáció, amelyben egyetlen tárgyi tévedés sincsen, nem létezik. De az a kérdés, hogy tudományos eredményeim önálló kutatás eredményei-e, illetve az, hogy tudományos eredményeim megfelelően alá vannak-e támasztva. Bolgár Dániel több hónapja foglalkozik állítása szerint az én kötetem kritikájával, de mind a mai napig egyetlen betűt nem publikált erről tudományos igényű szaklapban. Minden egyéb a részéről csak vagdalkozás.”

Történészharcok

Más történészekkel is beszéltünk az ügy lehetséges hátteréről. Akik Bolgár Dánielt ismerik, tehetségesnek és nagyra hivatottnak tartják, de többen érzik úgy, hogy most túl messzire ment. „Ez sokkal több, mint egy fricska, Ungváry személyének ellehetetlenítéséről van szó.” - mondja egyikük.

A szélesebb nyilvánosságban nagy ismertségnek örvendő Ungváry szakmai megítélése egyébként nem egyöntetű. A mostani, a Horthy-korszakról, az antiszemitizmus gazdasági alapjairól szóló könyvét sokan érezték gondolatgazdagnak, nagy volumenű alapműnek, de érdemi kritikákat is kapott: az elismerések mellett módszertana, fogalomhasználata, elnagyoltsága miatt kapott főleg bírálatokat (egy recenzió és a rákövetkező válaszok és viszontválaszok a könyvről pdf-ben itt, itt, itt és itt). Vannak, akik szerint Ungvárynál összemosódnak a politikai publicisztikai és a szakmai szempontok, ami nyilván nem szerencsés. Ezek a kritikák azonban szakmaiak, Ungváryt becsületes szerzőnek ismerik, akit éppen a túlzott moralizálás miatt szokott néha bírálat érni.

Egy valaki szokta Ungváryt erkölcsi alapon is vehemensen támadni, a Terror Házát vezető Schmidt Mária. Ungváry, miközben a baloldali ellenzék felé is rendszeresen odacsap publicisztikailag, a fideszes emlékezetpolitikát régóta keményen üti, a Gábriel arkangyalos Szabadság téri emlékmű ügyében is ő adta ki a csatakiáltást. Schmidt Mária korábban „a hazai történészszakma keretlegényének” titulálta, aki szerinte „régóta komoly tehertétele közéletünknek”.

Amikor a Schmidt Mária szakmai szövetségesének számító Gerő András azzal vádolta meg Romsics Ignácot, hogy az „antiszemita értelmezési keretet” használ munkáiban, Ungváry is volt tanára védelmére kelt. Ez az elmúlt évek legnagyobb belső értelmiségi botránya lett, a hónapokig tartó vita sokak szerint politikai indíttatású volt, és Romsics személyes diszkreditálásáról szólt.

A Rubicon szerkesztősége akkor 85 történész aláírásával adott ki nyilatkozatot: „Gerő minősítésének alapja néhány kiragadott mondat. (...) Gerő András eljárását durva inszinuációnak tartjuk, amelytől elhatárolódunk” – írták.

Történelem és erkölcs

Nagyon úgy néz ki, hogy ismét a „Gerő-Romsics vitához” hasonló felvonás jöhet, csak most Ungvárynak kell védekeznie. Ezúttal is az a tartalmi vád, hogy a történész akarva-akaratlanul antiszemita kliséket emel be a saját munkájába: Romsicsnál ez abban állt volna, hogy az 1945 után bosszút álló zsidó történészekről írt, Ungváryt pedig azzal hozták most hírbe, hogy Bosnyák Zoltán, a két világháború közötti szélsőséges fajvédő kreált statisztikáit vette át, amikor a zsidó gazdasági erőfölényhez keresett adatokat.

Abban is hasonlítanak a Romsics és az Ungváry elleni vádak, hogy a szakmai érveken túl mindkét esetben olyan személyes támadás is történik, amely morális ellehetetlenítéssel járhat - antiszemitának vagy plagizátornak lenni a tudományos életben majdnem halálos ítéletet jelent.

Van egy harmadik hasonlóság is: a most még csak körvonalazódó frontvonalak a Romsics-Gerő vita lövészárkai mentén kezdenek megint felállni, még ha akkor is voltak semlegesek is, mint a most is érintett Kovács M. Mária. Bizonyítani lehetetlen, de sok történész gondolja úgy, hogy a Romsics-Ungváry oldal a Gerő-Schmidt Mária fémjelezte erőkkel néz szembe mindkét esetben.

Lehet, hogy ez csak a látszat, de ilyen háttérrel különösen rosszul fest, hogy Ungváryt éppen a Gerő András egyetemi tanársegédjeként dolgozó Bolgár támadta be.

Gerő András az Indexnek azt írta: „a személyét érintő, minden tényszerűseget nélkülöző, összeesküvéselméletekre hajazó felvetésekkel nem kíván foglalkozni. A magyar történetírásban felbukkanó antiszemita ertelmezesi keretek ellen azonban — ha szükségét látja — továbbra is szót emel pont úgy, ahogy ezt Romsiccsal szemben megtette”. 

Bolgár Dániel azt mondta nekünk, gyorsan elkészül majd az írásos bírálattal (ennek egy változata most meg is jelent), amit később - Ungváry elvárásának megfelelően - egy szaktudományos lapban is szeretne publikálni. A következő kérdés, hogy mi lesz az MTA-n. A Horthy-rendszer mérlegét ugyanis Ungváry beadta nagydoktori értekezésként is, Bolgár ennek elfogadását szeretné megakadályozni. „Nagyon remélem, hogy az azért nem fog megtörténni, hogy akadémiai doktori címmel jutalmazzák” - jelentette ki a műről.

A botrány éppen abban az időpontban tört ki, amikor ez elvileg a legjobban befolyásolható. Ez a közvetlen tét, tágabban pedig az összes érintett becsülete.