Putyin lesz az igazi meglepetés, nem Merkel

Évekkel ezelőtt a kutyát nem érdekelte néhány vájtfülű külpolitikai újságírón kívül, ha egy külföldi állam vezető politikusa Magyarországra látogatott, de az Orbán-kormány sokat tett azért, hogy a tízmillió futballszakértő mellett további tízmillió külpolitikai szakértőt termeljen ki az ország. Igaz, közben az áthaladó forgalom is megnőtt: a "keleti nyitás" jegyében nemrég itt járt az azeri elnök, Angela Merkel német kancellár most érkezik, aztán jön a grúz kormányfő, február 17-én pedig Oroszország nagyhatalmú ura, Putyin. Mindhárom látogatás fontos, de a legfontosabb értelemszerűen Merkel és Putyin vizitje. 

Annak, hogy Merkel idelátogat, kezdetben a kormány és az ellenzék is örült. Az ellenzék azért, mert abban bízott, hogy a német kancellár majd jól leteremti a magyar kormányfőt, aki így kénytelen lesz tudomásul venni, hogy a kétharmados többség birtokában sem tehet meg majd mindent. A kormány pedig azért örül a látogatásnak, mert bizonyíthatja, hogy ha az Egyesült Államokkal össze is rúgta a port, Németország támogatását továbbra is élvezi, a két ország barátsága megbonthatatlan.

Ha lesz is feszültség, akkor is csak zárt ajtók mögött

A valóság azonban egy picit más, mint az a vágyálom, amit a Merkel-vizitbe az ellenzék beleképzel, vagy amit a kormány kommunikál. Merkelnek valószínűleg esze ágában sincs nyilvánosan megalázni Orbánt, de az is távol áll az igazságtól, hogy Berlin és Budapest között minden a legnagyobb rendben lenne. Ám ha van is feszültség a két ország között, Berlinnek nem érdeke és főleg nem stílusa, hogy az EU rosszfiújaként ismert Orbánnal úgy bánjon, mint az amerikaiak. Ezért a kormány is nyugodtan kommunikálhatja, hogy milyen nagyszerű a kapcsolatuk Németországgal. Ugyanezt a kommunikációt próbálta elsütni az Egyesült Államokkal is a kitiltási botrány kirobbanásakor (emlékezzünk csak Lázár János barátkozós szövegére), de André Goodfriend ideiglenes ügyvivő nyilatkozataival szemben ez semmit nem ért. 

De Németország nem az Egyesült Államok. Ha Merkel meg akarta volna alázni a magyar kormányfőt, akkor szimplán csak visszamondta volna a meghívást. Ha viszont a két ország barátsága annyira jó állapotban lenne, mint amennyire Szijjártó Péter külügyminiszter láttatni szeretné, akkor nem lett volna szükség arra, hogy az elmúlt időszakban a magyar diplomácia hónapokon át és meglehetősen intenzíven dolgozzon a találkozó előkészületein. Azért, hogy amikor a két politikus találkozik, szinte már csak a protokoll maradjon hátra.  Jogosan tartott a magyar kormány attól, hogy ha nem kezdenek időben alkalmazkodni Merkelékhez, akkor a kancellár budapesti látogatásán olyan meglepetés érheti őket, amiből csak rosszul tudnának kijönni. Ezt a célt szolgálta az is, hogy engedtek az RTL Klub anyacége kérésének, és velük tárgyalni kezdtek velük a reklámadóról. 

Ez a látogatás Oroszországról szól

Merkel összesen öt órát tölt Magyarországon, és elég sűrű lesz a programja, így hosszú órákon át nem fog tudni tárgyalni Orbánnal. Lehetetlen, hogy akár csak egy óra alatt az összes olyan témát részletesen átbeszéljék, aminek jelentősége van, ráadásul ekkora már nem is lesz szükség az ügyek kivesézésére, legfeljebb csak politikai áment kell mondaniuk arra, amit a látogatást megelőzően "alsóbb szinteken" a két ország diplomatái már leegyeztettek.

Fotó: Alexander Nemenov / AFP

Az biztos, hogy Merkel nem csak úgy jön, hanem akar is valamit Orbán Viktortól. A magyar kormányfő jó ideje próbál egyensúlyozni kelet és nyugat, Oroszország és az Európai Unió között. Ez a politika – amit az ellenzék pávatáncként emleget – békeidőben akár működhetne is. Csakhogy most háború van, az orosz-ukrán-konfliktus, pontosabban a biztonságpolitika pedig felülírta a gazdasági érdekeket. És itt jön rögtön az első olyan téma, amiről szinte biztos, hogy beszélgetni fog Orbán és Merkel négyszemközt. Ez pedig az Oroszországot sújtó szankciók meghosszabbításának kérdése.

Bár kezdetben Merkel – nem függetlenül az orosz kereskedelmi kapcsolatok fenntartásában érdekelt német lobbi nyomásától – ódzkodott a gazdasági szankcióktól, ma már ő az egyik legfőbb szorgalmazója annak. Az elmúlt időszakban a kancellár sokat dolgozott azért, hogy meggyőzze a tagállamok vezetőit az augusztusra lejáró szankciók meghosszabbításáról. Budapesti látogatásának is az lehet a legfőbb célja, hogy megbizonyosodjon arról, Orbán mellette áll: a szankciók a márciusi brüsszeli csúcson csak az összes tagország támogatásával hosszabbíthatók meg.

Orbán nincs könnyű helyzetben. Bár ellenzéki politikusként leginkább oroszellenes retorikájáról volt ismert, mióta 2010-ben kormányt alakított, 180 fokos fordulatot vett és egyre szorosabbra fűzte a kapcsolatát Moszkvával. (A barátkozás 2009-ben kezdődött, Orbán és Putyin akkor már találkoztak, nyilván Moszkva felismerte, hogy egy évvel később már ő lesz a miniszterelnök.)

Bár a keleti nyitásban (mint külpolitikai "stratégiában") az égvilágon semmi koncepció nincs azon túl, hogy Magyarország sok pénzért vagy annak ígéretéért cserébe szinte bármire hajlandó, amit gyanús keleti barátai kérnek (lásd. a baltás gyilkos kiadatását vagy a MET-es földgázbizniszt), Orbán közeledése az oroszokhoz nem csak a retorikában nyilvánul meg. Elég csak a paksi bővítésre, a meghiúsult, de nagyon óhajtott Déli Áramlatra vagy a részben orosz-hátterű földgázkereskedő cégre, a MET-re gondolni, amiben a kormányfő egyik barátja is érdekelt. És ki tudja még, hogy ki.

Merkel tehát joggal gondolhatja azt, hogy Orbán már az oroszok kezében van. Ha pedig Orbán a szankciók meghosszabbítása ellen ágál, az bizony ragadós lehet és más országok is követhetik a példáját. Merkel félelme nem alaptalan, a Brüsszellel viaskodó új görög vezetés például könnyen Putyin karjaiban találhatja magát.  

Ezek a témák pöröghetnek még

Szinte borítékolható, hogy Orbán meghajol Merkel akarata előtt. Kérdés, ezért kérhet-e  vagy kaphat-e cserébe bármit, és ha igen, akkor mit. A Magyar Narancs legutóbbi számában részletesen írt a Merkel-látogatás hátteréről. A cikk szerint ha Orbán kritikai megjegyzés nélkül beáll a merkeli külpolitika mögé, akkor a német kancellár "eltekint az éles, nyilvános megjegyzésektől" és akkor mindkét fél jól jön ki a meccsből. 

A szankciók mellett egyéb témák is előkerülhetnek a két fél között. Azaz előkerülhettek, merthogy a szűk időkeret alatt ennyi témát lehetetlen részletesen megtárgyalni, ez a politikusok mögött álló diplomáciai stáb dolga. Mindenesetre az alábbi ügyekről lehet vagy lehetett szó a szankciókon kívül:

Szabadkereskedelmi egyezmény

Mit akar Orbán? A kormánynak semmi baja az EU és az USA között tervezett szabadkereskedelmi egyezménnyel, sőt támogatta is azt. Ennek a lényege, hogy az USA és az EU közötti kereskedelemben eltörölnék a vámokat és az egyéb engedélyezési eljárásokat. De az Orbán-kormány csak a kitiltási botrányig támogatta az egyezményt, onnantól kezdve azt kezdte el terjeszteni, hogy az amerikai-magyar feszültség hátterében az egyezmény áll, mert Washington így akarja kierőszakolni. Ez persze így nettó hülyeség, de elég sokan bekajálták, noha 2014 elején még maga Orbán Viktor érvelt az egyezmény szükségessége mellett.

Fotó: Odd Andersen / AFP

Az viszont igaz, hogy a kormánynak nem érdeke, hogy az egyezmény keretében –  amerikai kérésre – egy választott bírósághoz hasonló intézményt állítsanak fel, ahol a befektetők és az államok közötti, a szabályozási változások miatt felmerülő vitás kérdéseket rendezhetnék. Az USA ebben elsősorban azért érdekelt, hogy az uniós példa alapján a későbbiekben Kínát is rávehesse a vitarendezés e módjára. Orbánék érthető okból ellenállnak: így például a szektorális különadókhoz hasonló, nem túl elegáns húzásaik miatt is eséllyel perelhetnének a kárvallott cégek: elég csak a reklámadóra gondolni, ami miatt az RTL Klub tulajdonosa Brüsszelig ment.

Mit akar Merkel? Neki is tetszik a szabadkereskedelmi egyezmény, de a "választottbíróságot" Berlin sem látná szívesen. Fukisima után Németország elkezdte leállítani az atomreaktorokat (2021-ig az összes leáll). Nemrég kiderült, hogy a csak két bezárt erőműben érintett beruházó, a svéd Vattenfall (saját kárigénye alapján) hatmilliárd dollárt bukik. Márpedig ha ilyen nemzetközi vitafórumon a Vattenfall és a többi beruházó elkezd követelőzni, akkor sokkal nagyobb az esélyük, hogy visszaszerzik azt a temérdek pénzt amit a német energiapolitika változása miatt buknak, mintha ugyanezzel a problémával egy német bírósághoz kéne fordulniuk.

Energiaunió

Mit akar Orbán? Az energiaunió lényege, hogy az EU tagállamai összehangolják az energiapolitikájukat, javítsák a belső energia-(elsősorban a földgáz-)szállítás hatékonyságát, hogy az orosz függés csökkentésével párhuzamosan egy közös testület hatékonyabban tárgyalhasson Oroszországgal a földgázvásárlásáról. Orbán felemásan viselkedik ebben a kérdésben, de végső soron feltehetőleg nincs ellene a dolognak. Igaz, lehetséges, hogy abban bízik, a hamarosan lejáró hosszú távú földgázszerződést most kedvező feltételekkel tudja újratárgyalni Putyinnal. 

Mit akar Merkel? Berlin az energiaunió mellett van, a németek ugyanis abban bíznak, hogy ezzel alacsonyan lehetne tartani az olaj-és földgázárakat. Vélhetően arra kéri Orbánt, hogy Budapest ebben a kérdésben is álljon a németek mellé a minél szorosabb energiaunió támogatásban. Ezt a kérést nem lesz annyira nehéz teljesíteni, mint a szankciókról szólót.

Bevándorláspolitika

Mit akar Orbán?  Magyarországot a bevándorlás nem fenyegeti, hacsak nem az, hogy Rogán Antalnak köszönhetően boldog-boldogtalan gazdag kaphat letelepedési engedélyt, aki fizet érte. Orbán a Charlie Hebdo elleni támadás után ugrott fel a bevándorlásellenes vonatra, bár már előtte is voltak olyan megjegyzései, amelyek eddig főleg csak a Jobbik háza táján jelentek meg. Ez egy olyan ügy, amiből különösebb arcvesztés nélkül engedhet. Ráadásul most még nem is téma uniós szinten, hogy a nemrég szigorított bevándorláspolitikát tovább szigorítsák.

Mit akar Merkel? Az biztos, hogy neki nem érdeke, hogy Orbán bevándorlásellenes retorikája teret nyerjen. Nem lepődnénk meg, ha ezt a magyar kormányfő értésére is adná. 

Az RTL-ügy

Mit akar Orbán? Orbán nem szeretné elveszíteni a reklámadóból származó bevételeket, és nyilván azt sem szeretné, ha a különadóval megvágott RTL Klub egyre népszerűbb hírműsorai a jövőben is olyan vehemensen támadják a Fideszt, mint ahogy mostanában teszik. Orbán felismerhette, hogy ha 2018-ban is választást akart nyerni, az RTL Klubot valamilyen módon semlegesítenie kell. 

Mit akar Merkel? Merkel nyilván a Magyarországon beruházó német befektetők érdekében is fellép, ha úgy érzi, hogy azokat indokolatlanul sarcolja a kormány. Az persze közel sem biztos, hogy a kancellár ezt automatikusan megtenné, de sajtóhírek szerint az RTL tulajdonosa tárgyalni akart a kormánnyal a különadóról, a kormány pedig diplomáciai nyomásra ült asztalhoz. Egyelőre nem világos, hogy hol tartanak ezek a tárgyalások és milyen hatással lesz mindez az RTL Klub hírműsoraira. A Merkel-látogatásnak szerepe lehetett tehát a kormány és az RTL közötti egyezkedésben, de nem a kancelláron múlik majd, hogy a német cég végül milyen engedményeket tesz a megállapodás érdekében. 

Ha a magyar kormányt képviselő diplomaták (plusz Lázár János) az elmúlt hetekben a fenti ügyek mindegyikében igazodni tudtak Berlinhez, akkor a Merkel-látogatás egy jutalom lesz Orbán Viktor számára, mert ez egyben azt is jelenti, hogy a rossz nemzetközi sajtója ellenére az EU legnagyobb hatalmú vezetője mégiscsak a szövetségesének tekinti. 

De az igazán nagy falat nem Merkel lesz

Hanem Putyin. 

Merkel látogatását már hónapok óta készítik elő Orbán külügyes emberei, így amikor a német kancellár és a magyar kormányfő közös sajtótájékoztatót tart majd, jó eséllyel nem ér senkit sem meglepetés. Orbán a fenti témákban enged, cserébe Merkel nem szól be neki nyilvánosan.

Fotó: Christophe Simon / AFP

De Putyinnal már nem biztos, hogy ilyen szerencséje lesz Orbánnak. Először is az orosz elnököt nem hívták, hanem ő hívatta meg magát. Persze korábban már Orbán jelezte neki, hogy szívesen látná Budapesten, de ekkor még sehol nem volt az orosz-ukrán-konfliktus és Putyin még nem számított feketeseggűnek az Európai Unióban. Az oroszok - a magyarokkal ellentétben - ügyesen taktikáztak, és akkor jelezték, hogy állnak elébe a meghívásnak, amikor már ez nagyon nem volt Budapest ínyére.

Orbánnak nincs más választása, fogadnia kell az elnököt. Ugyan kommunikálhatja azt, hogy Magyarországnak gazdasági érdeke, hogy ne legyen rosszban Oroszországgal, de ha Németországban a biztonságpolitikai érdekek felül tudták írni a gazdasági érdekeket, akkor ez a magyar kormánytól is elvárható lenne. Leginkább Ukrajna rághat be ránk emiatt, de a balti államok és a lengyelek sem fognak tapsikolni, amikor Putyin idejön.

Diplomáciai berkekben azt beszélik, a februári látogatást az orosz elnök kezdeményezte, és mivel korábban Orbán már jelezte neki, hogy szívesen látott vendég itt, több mint ciki lett volna visszautasítani. És ahogy Orbánnak jól jön, hogy Merkel most idelátogat, úgy Putyin is fényezheti magát Budapesten, hogy lám, nem mindenki utál engem az EU-ban. 

Ami ennél is nagyobb kérdés, hogy Putyin mit akar vagy mit vár el cserébe azért, hogy hosszútávú energiabiztonságot ígérjen Orbánnak. Ezt valószínűleg még maga a kormányfő sem tudja. Ezért lesz izgalmasabb az orosz elnök vizitje, mint Merkelé. 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!