Ambrus
-7 °C
3 °C

Hadd boldoguljon a Szijjártó meg a többiek

A Kiss Szilárd-sztori, 1. rész

20131220 BGA3400
  • Januárban letartóztatták Kiss Szilárdot, a keleti nyitás egyik kulcsfiguráját, exdiplomatát és ex-miniszteri biztost. Korábban vezető fideszes politikusok fotózkodtak vele, most mindenki úgy tesz, mintha nem is ismerte volna.
  • A rendőrség 2013 nyarán lehallgatta Kiss üzletfeleinek telefonbeszélgetéseit. Épp akkor, amikor az agrárattasé és barátai egy takarékszövetkezetet loptak meg, a részleteket telefonon egyeztették le. 
  • Bár már a lehallgatáskor nyilvánvaló volt, mit művelnek, Kisst és társait csak másfél évvel később kapcsolta le a rendőrség ebben az ügyben.
  • Időközben Kiss két nemzetbiztonsági átvilágításon is átesett, a titkosszolgálatok mindkétszer kockázatokat tártak fel vele kapcsolatban, mégis pozícióban maradhatott.
  • Az Index heteken keresztül nyomozott a simlis lobbista után, közben megszereztük a lehallgatási dokumentumokat is. A fordulatos történetet több részben meséljük el.

Nekünk nem történelmi vagy politikai, hanem gazdasági érvek miatt kell az oroszokhoz közelednünk.
/Kiss Szilárd/

Senki sem foglalta össze ennyire tömören, hiszen talán senki nem látta olyan közelről az Orbán-kormány által végrehajtott keleti nyitás politikájának lényegét, mint a jelenleg előzetes letartóztatását töltő egykori moszkvai szakdiplomata, majd miniszteri biztos.

Amikor azt kérdezzük, Kiss Szilárd melyik minisztérium állományában volt, a külügyi és az agrártárca egymásra mutogat. A divatos öltönyökben és extravagáns, színes szemüvegekben pózoló férfi hiába fotózkodott annyit Szijjártó Péterrel, és Fazekas Sándortól is hiába kapott plecsnit, manapság mindenki úgy tesz, mintha semmi köze nem lett volna hozzá.

De ki volt Kiss Szilárd valójában? Hogyan tudott a politikai elit bizalmába férkőzni? Miért nem volt elég sem a rendőrség, sem a külügyi apparátus, sem a titkosszolgálat ahhoz, hogy megbukjon? Hetekig nyomoztunk a keleti nyitás simlis lobbistája után, hogy Kiss tevékenységét ismerő forrásaink és vizsgálati dokumentumok segítségével megtaláljuk a válaszokat. 

Telefonhívás Moszkvába

Kiss Szilárd: Szia Gyula!

Sziky Gyula: Szia Uram! Lehet egy kérdésem?

Kiss: Több is.

Sziky: Na figyelj csak, itt ülünk elnök úrral. Pont most a szerződést legyártjuk. Gyakorlatilag...ő...hogy tudod utalni a pénzt? Tehát hogy tud ideérni? Milyen pénznemben, hogy van ez? Forintban? Euróban?

Kiss: Én azt gondolom, hogy az a pénz euróban van természetesen, euróban. És akkor megsaccoljuk azt az összeget, ami kell, azt fogom nektek átutalni. Én azt gondolom, hogy kölcsön formájában a céged számlájára.

2013. augusztus 27-én, egy fülledt nyári délután hangzott el a fenti telefonbeszélgetés. Kiss Szilárdot, a moszkvai magyar nagykövetség agrárattaséját hívta fel egyik barátja, Sziky Gyula vállalkozó, aki ekkor Gellért Imrével, az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezet vezetőjével ült egy helyiségben, őt nevezi a felvételen "elnök úrnak".

Szikyt ekkor már egy ideje lehallgatták a Bács-Kiskun megyei rendőrség gazdaságvédelmisei, amit persze nem tudott, ezért telefonon mindenkivel részletesen megbeszélt mindent arról, hogyan "tüntetik el" Kiss egyik érdekeltségének, a Winexport Kft.-nek azt a 700 millió forintos adósságát, amivel a cég (azaz végső soron Kiss) az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezetnek tartozott.

A rendkívül primitív módszer a következő volt: Kiss 700 milliós tartozását egy Sziky érdekeltségébe tartozó cég, az Ingatlan Pro Kft. százmillió forintért megvásárolta a takarékszövetkezettől. A százmilliót Kiss utalta el Moszkvából az Ingatlan Pro Kft.-nek (papíron persze kölcsönként), a kft. pedig ebből a pénzből megvette az adósságot, amit persze esze ágában sem volt behajtani Kiss Szilárdon. És a takarékszövetkezet vezetője, Gellért Imre sem járt rosszul, mert neki 40 millió forintot adott zsebbe Kiss. Tehát Kiss egy 700 milliós tartozástól 140 millió forintért szabadult meg.

Agrárattaséként több mint félmilliárddal rövidítette meg a takarékot.
lehal01 93

Vagyunk olyan viszonyban

Sziky, Kiss és Gellért az "adósságrendezés" minden apró részletét telefonon egyeztette le, így nem lesz könnyű dolguk a bíróságon. A lehallgatási dokumentumok remek betekintést nyújtanak egy százmilliós lenyúlás gyakorlati problémáiba. Sziky egy ideig például azon töprengett, hogy az Ingatlan Pro Kft.-nek a százmillió forintot milyen valutában utalja Kiss Szilárd. Végül arra jutott, hogy menjen minden euróban. Kiss Szilárdnak ezzel indokolta:

Tehát ne kelljen váltogatni, mert kiszámoltam a váltást, az körülbelül hárommillió forint lenne a váltás. Ne dobjunk már ki hárommillió forintot, faszomba! Inkább igyuk meg. 

Az egyik beszélgetésből az is kiderül, hogy Sziky garanciát vállalt Gellért Imrének arra, hogy moszkvai barátja nemcsak a százmilliót utalja át, hanem zsebbe is kifizeti, amit kell. 

Sziky: Tudod, ő nem ismer engem annyira, meg nem vagyunk vele olyan nagy barátságban, hogy akkor mi a garancia arra, hogy ő ezt megkapja? Mondom. Meg mikor kapja meg? Most akkor én mit mondjak neki? Mikor kapja meg?

Kiss: Figyelj ide! A kulcsot kerestem, a széfkulcsot. Tulajdonképpen ha nagyon kell, akkor hétvégén haza tudok robogni. Mert nekem pénteken itt kell lennem.

Sziky: Hogy ha én azt mondom... Én elmondtam neki, én elmondtam neki! A következőt mondtam. Én vagyok a 100 százalékos garancia. Holnap reggelre találd ki, én azt mondtam neki, hogy nem szeretném, hogy ha Szilárd hamarabb jönne, mint ötödike. Feleslegesen ezért ne ugráljon.  

Az agrárattasé ekkor jelezte Szikynek, hogy szeptember 5-én semmiképpen sem tud Magyarországra jönni, mert a G20 csúcstalálkozóra kell mennie. 

Kiss: Elmondom miért. Nekem szeptember 5-én, 6-án lesz a hogyhívják, a G20! A 20 világ legnagyobb hatalma, Péterváron, és pont arra a napra esik. Meg lehet ezt oldani ne menjek oda? Mert nekem fontosabbnak tűnik!

Sziky: Megoldjuk, megoldom! Jó?

Kiss: Bármelyik napon ott tudok lenni, ne 5-én és ne 6-án. Bármelyik nap. 

Sziky: Ő adunk egy........tegyék el két nappal arrébb. Meg valamit kitalálok. Jó?

Kiss: Bármelyik nap jó vagyok, de ez a két nap testvér! Hidd el nekem jövő szempontjából sem. 

Sziky: De most Szilárd, azt gondolom, hogy mi vagyunk... Én úgy érzem legalábbis. Ez az én érzésem, vagyunk egymással olyan viszonyban, hogy nem kell neked magyarázni.

Kiss: Igen.

(...)

Kiss: Ha normális esélye megvan, hogy a tokaji boromat és a gulyáslevesemet megkóstolja Obama vagy Putyin, ..... ezt nem szabad kihagyni.

Kiss Szilárd persze lódított, és éppen ebben rejlett a sikerének a titka: jó oroszországi kapcsolatait Magyarországon még fantasztikusabbként eladni. Ahogy egy korábbi cikkünkben fogalmazott egy név nélkül nyilatkozó külügyes forrásunk: a Kiss Szilárdhoz hasonló szerencselovagok azt használták ki, hogy Oroszországgal, és általában a Kelettel kapcsolatban a mai napig elképesztő a tudatlanság és a naivitás.

Kiss önpíárja pedig egészen zseniális volt: éppen pár héttel a fenti telefonbeszélgetések és a bűncselekmény elkövetése előtt a Fidesz-közeli médiában ajnározó cikkek egész sora jelent meg róla. A Heti Válaszban Kiss Szilárd a magyar termékeket forgalmazó, Moszkvában sorra boltokat nyitó Paprika üzletlánc tulajdonosaként feszített méregdrága órájában és kék szemüvegében. A Magyar Hírlapban pedig az attasé hosszú hasábokon keresztül méltatta az Orbán-kormány Oroszország-politikáját: itt beszélt arról, hogy gazdasági okokból kell az oroszokhoz közeledni, mert hihetetlen lehetőségek vannak, és „a kormány a keleti nyitással kiaknázhatja ezeket″.

lehal03 110

Az igaz, hogy a 2013. szeptember 5-6-án megrendezett G20 csúcstalálkozón ott volt Obama és Putyin, Kiss azonban magyar mezőgazdasági attaséként a gulyáslevesével leginkább traktoros-hurkás mezőgazdasági szakkiállításokon parádézott. Feladatai korántsem voltak világpolitikai léptékűek, a magyar cégek érdekében történő lobbizás mellett neki kellett tartania a kapcsolatot Magyarország és Oroszország szakminisztériumaival, szakhatóságaival. Kisst őt ismerő forrásaink a „mezőgazdasági lobbi″ emberének nevezték.

Amikor az FM januárban az Indexnek azt válaszolta, hogy Kisst a KÜM állományából vették át 2013. októberében, ez az állítás nem felelt meg a valóságnak. A Kisshez hasonló szakdiplomatákat mindig a szaktárcák választják ki, készítik fel, nevezik ki és ellenőrzik, a külügyminisztériumba csupán határozott időre, ideiglenesen kerülnek.

Kiss Szilárd a bűncselekmény elkövetése idején moszkvai attaséként az FM-ből kapott hivatalos utasításokat, oda küldte a jelentéseit, és a fizetését is ők utalták át a külügyminisztériumnak.

Kell a faszomnak Martonyival találkoznom

Kisstől korántsem azért idegenkedtek külügyben, mert nem az ő állományukhoz tartozott. Íjgyártó István, a 2010-2014 közötti moszkvai nagykövet az Indexnek azt állította, se orosz, se magyar hatóság részéről nem érkezett hozzá megkeresés Kiss Szilárd semmiféle ügye miatt, pedig a mezőgazdasági attasé diplomáciai mentessége miatt erre mindenképpen szükség lett volna, ha van bármilyen eljárás. Azt is hozzátette, az FM-ből mindig az a visszajelzés érkezett Kiss Szilárd munkájával kapcsolatban, hogy elégedettek vele, és orosz részről sem volt semmi kifogás.

Íjgyártó állítását az agrártárca is megerősítette az Indexnek. Azonban míg Fazekas Sándor minisztériumában ennyire elégedettek voltak az attaséval, a Martonyi János vezette KÜM-ben a pozíciója erősen megingott. Külügyes forrásaink szerint Íjgyártó nagykövet maga is tisztában volt azzal, Kissnek mennyire rossz a híre, és tett is kísérletet rá, hogy elszigetelje a nagykövetségen. A korrupciógyanús üzelmekről szóló sorozatos pletykák lassan a külügy felsőbb vezetéséig is elértek, ahol egyre kevésbé nézték őt jó szemmel. 

Az, hogy az attasé helyzete egyre forróbb, a csalásban résztvevő bűntársaihoz is eljutott. Kiss Szilárd és Sziky egy közös ismerőse a következőket mondja az egyik lehallgatott beszélgetésben:

...tehát a Kiss az nem stabil ember, tehát jól láttuk, hogy zsivány. (...) nagyon baszogatják a Kisst, és el akarják mozdítani.

Egy másik lehallgatott telefonbeszélgetésből pedig kiderül, Kiss Szilárd maga is érezte, hogy „jobbról-balról ólálkodnak körülötte″ a külügyesek, és az is nyilvánvaló, hogy Martonyit sem kedvelte túlságosan. Abban bízott, hogy újabb sikeres oroszországi lobbizásainak köszönhetően majd Fazekas Sándornál és Szijjártó Péternél még jobban bevágódhat. 

Kiss: Mert látom azt, hogy itt voltak a külügyről tehát mondom, nekem kell Martonyival találkoznom? Kell a faszomnak, érted?! Tehát engem, jobbról-balról ólálkodnak körülöttem bazdmeg! Nekem erre nincs szükségem! Én itt be szeretném jelenteni a kész tényt, oda fogom hívni Fazekast, nem is akárkit, Fazekast! És azzal fogjuk elvágni a szalagot, hogy igenis a .... megnyitotta. Hagy (hadd - a szerk.) boldoguljon a Szijjártó meg a többiek. Érted?

Sziky: Egyértelmű. Jó. 

Kiss: Ok?

Sziky: Jól van uram, akkor akkor 5-én te nem jössz.

Kiss: Majd hívlak, ha egy mód van rá. De én megérkeztem Moszkvába újra, magyar sikert tudhatunk be. Belorussziába újra tudunk szállítani hélia marhát, úgyhogy az egész vámunió Oroszország, Kazahsztán, újra beindult na. Élesítik az új kitüntetésemet a Vidékfejlesztési Minisztériumba. 

Kisst néhány hónappal korábban, 2013 márciusában ugyanis már egyszer kitüntette Fazekas miniszter„a magyar élelmiszerek oroszországi piacra juttatása érdekében végzett munkája elismeréseként″. Pedig korántsem biztos, hogy amit a lobbimódszereiért a magyar államtól érdemelt, az egy kitüntetés.

lehal04 111

Az a cég nyerte meg, amit te szerettél volna

Forrásaink szerint Kissnek egészen az orosz mezőgazdasági miniszter helyetteséig volt elérése, a segítségének azonban ára volt. Miközben például a magyar borok külföldi sikerének támogatójaként adta el magát és fűnek-fának támogatást ígért, ebből akkor lett valami, ha őt is érdekeltté tették a sikerben. Mert ha nem, maga a siker is elmaradt: 

Kiss elég befolyásos volt ahhoz, hogy ha kell, akkor magyarok érvényesülését akadályozza Oroszországban

– világítja meg egyik informátorunk Kiss lobbitevékenységének valódi természetét. 

Egy lehallgatott beszélgetésben az attasé saját maga ismeri be, hogy egy versenyhelyzetben direkt egy olyan céget segített, melynek győzelmében üzlettársa és barátja, Sziky érdekelt volt:

Én meg voltam most Krasznodarba, most repültem vissza, és az a cég nyerte meg, amit te szerettél volna, úgyhogy ennyi, kész.

Kiss lobbimódszere nem valami bonyolult: személyesen is jól kellett járnia az üzletekkel. Tipikus konstrukció, hogy amikor Kiss Szilárd jelentős orosz befektetést készít elő Magyarországon, az a bizonyos befektető előtte már a Kiss érdekeltségébe tartozó cégekbe is tett pénzt. Jó példa erre a fent említett dél-oroszországi Krasznodar. A város kiskirályának, Szergej Galickijnek ott saját futballstadionja van.

Galickij a legnagyobb orosz kiskereskedelmi diszkontlánc, a Magnit tulajdonosa. Szijjártó Péter államtitkár 2013 decemberében Hacsatur Pombuhcsannal, a Magnit igazgatósági tanácsának elnökével közösen jelentette be, hogy az orosz óriás egy logisztikai bázist építene Záhonynál. A tárgyalóasztalnál ott ült Keskeny Ernő, a Fidesz oroszbarát fordulatát megalapozó diplomata, és maga Kiss Szilárd is (emlékeztetőül: hónapokkal a lehallgatási jegyzőkönyvekben tárgyalt bűncselekmény, illetve, ahogy erről mindjártszó lesz, Kissnek a KÜM-ből történt eltávolítása után járunk).

Pombuhcsan korábban Kiss Szilárd egyik cégében is feltűnt, Galickij pedig vezetőként bukkant fel az orgoványi takarék pénzének lenyúlásában érintett Winexport Kft.-ben. A Winexport tulajdonosa nem más, mint Kiss Szilárd unokabátyja, Sándor Tibor. Legalábbis papíron: mert ahogy a Szikyvel folytatott beszélgetéseiből is egyértelműen kiderül, a rokon Kiss strómanja.

És akkor Kiss Szilárd hazahívatta saját magát

Kiss Szilárd Miklós visszahívására 2013. szeptember 23-i hatállyal saját kérésére került sor.

– ezt Szijjártó Péter külügyminiszter válaszolta 2015. február 23-án az MSZP-s Mesterházy Attilának, aki írásbeli kérdésben érdeklődött, ki és miért kezdeményezte Kiss Szilárd felmentését.

Vagyis az attasé, aki a szűk egy hónappal korábbi lehallgatott telefonbeszélgetések tanúsága szerint óriási tervekkel rendelkezett Moszkvában és esze ágában nem volt hazajönni, egyszer csak meggondolta magát. Ráadásul az elhatározás olyan hirtelen érkezett, hogy Kiss Szilárd utódlását sem sikerült megoldani egy új mezőgazdasági szakdiplomatával. Ez rendkívül furcsa, hiszen a magnitos biznisz bejelentésekor maga Szijjártó Péter is arról beszélt, mennyire fontos az Oroszországba irányuló magyar mezőgazdasági export.

Íjgyártó István Kiss Szilárd hazahívásával kapcsolatban az Indexnek azt mondta, nagykövetként ő csupán táviratot kapott egy-egy attasé érkezésének vagy hazahívásának bejelentéséről, indoklást nem, és ez így volt Kiss esetében is. Íjgyártó ugyanakkor hozzátette: kérte, hogy a követségre küldjenek új mezőgazdasági attasét Kiss helyett, de – legalábbis az ő nagyköveti ideje alatt – mégsem küldtek.

Forrásaink szerint az attasé hirtelen hazahívása mögött valójában az állt, hogy a Külügyminisztérium számára ekkor derült ki: az Alkotmányvédelmi Hivatal nemzetbiztonsági átvilágítása kockázatokat tárt fel Kiss Szilárddal kapcsolatban. Kiss addig hiába gyűjtögette a rosszpontokat a külügynél, a köztisztviselők tartós külszolgálatáról szóló kormányrendelet szerint a szakdiplomaták kiküldésére és visszahívására a szaktárca tehetett javaslatot. Kiss Szilárd hátországa pedig az FM-ben végig stabil maradt, sőt a keleti nyitáson való munkálkodásának köszönhetően más befolyásos kormányzati szereplők, illetve velük kapcsolatban álló üzleti körök jóindulatát is elnyerte.

Az átvilágítási papírral a kezében azonban a külügyi vezetés végre megszabadulhatott az attasétól. Több forrásunk is megerősítette: Martonyi János ekkor gyakorlatilag kitiltotta Kisst a minisztériumból és a moszkvai nagykövetségről.

Megkerestük a volt külügyminisztert is, ám ő nem kívánt reagálni.

Megbukott, úgyhogy kinevezték

Hogy mi minden állhatott az átvilágítási jelentésben, nem tudni, de logikus forgatókönyvnek tűnik, hogy az augusztusban végrehajtott rendőrségi telefonlehallgatás információi is eljutottak a titkosszolgálathoz, majd a külügyhöz, és vezettek szeptember közepére a szakdiplomata „önhazahívásához″. Úgy tudjuk, Kiss Szilárd a környezetének azzal magyarázta az átvilágításon való megbukását, hogy rosszakarói vannak, akik hamis pletykákat terjesztenek róla. 

Rosszindulatú híresztelések ide, félmilliárd forint lenyúlása oda: egy hónappal azt követően, hogy a rendőrség a telefonlehallgatásokból bizonyítékot szerzett a Kiss által elkövetett súlyos bűncselekményre, és pár héttel egy kockázatokat feltáró nemzetbiztonsági átvilágítás, valamint az attasénak a KÜM-ből való eltávolítása után a Földművelésügyi Minisztériumban 

Kiss Szilárdot keleti gazdasági kapcsolatokért felelős miniszteri biztossá nevezték ki.

Cikksorozatunk további részében megírtuk, hogyan üzletelt a volt agrárattasé a Quaestor-vezér Tarsoly Csabával és Felcsút polgármesterével, Mészáros Lőrinccel (II. rész), milyen kapcsolatok fűzték Kisst az orosz alvilághoz és a vízumbizniszhez (III. rész), hogyan jutott be a magyar államigazgatásba a gyanú szerint orosz titkosszolgálati kötődésekkel (IV. rész), végül pedig azt, hogyan hálózta be agrárminisztériumi kollégáit szívességekkel, vacsorákkal, drága hotelekkel. (V. rész).