Fideszes belháború zajlik a múzeumnegyedben

Váratlan esemény tolta ki a múzeumnegyed kérdését a Városligetből, hogy az épületek a zöldterületről egyenesen a politikai harctérre kerüljenek át.

Egy, a téma prominenseivel rendezett hétfő esti fórumon ugyanis kiderült: már nemcsak az Orbán bármely ötletétől hisztis civilek ellenzik a negyed ötletét, hanem egy jó nevű, és ami még ennél is fontosabb, a Fidesz legfelsőbb vezetésével remek kapcsolatokat ápoló építész is erős kritikával élt.

Zoboki Gábor ráadásul nem pusztán különvéleményt képviselt a Baán László Szépművészeti-vezér által nyomatott tervről. Az építészt hivatalosan meghívták a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) tervpályázatára, ahol két magyar és hét külföldi iroda adhatott le pályázatot az elvileg a Pecsa helyére építendő múzeumhoz. Zoboki terve azonban meglepő ötlettel állt elő:

Lehetne ez persze egy punk ötlet, ha nem tudnánk:

• Zoboki nem egyszerűen egy tehetséges építész, de többek közt hozzá fűződik az előző Orbán-kormány presztízsberuházása, a Művészetek Palotája is.

• Zoboki a hírek szerint baráti viszonyban van Orbán Viktorral.
• Legutóbb pedig L. Simon László szólalt meg Baán tervei ellen, azt javasolva, hogy a Nemzeti Galéria maradjon csak a Várban.

Hogy mi zajlik a háttérben, arról keveset tudhatunk, de az biztos, hogy nem építészeti kérdésekről megy a vita. Erre maga Baán László is utalt a Veiszer Alinda vezette kultúrpolitikai fórumon a Katona József színházban, amikor egy kérdésre feszülten azt válaszolta:

tudja, mi zajlik a háttérben, de azért van politikailag is magas pozícióban, hogy ilyesmiket ne tárja a nyilvánosság elé.

Sőt, a napokban elindult egy feltűnően jól értesült, de anonim szerző által írt blog is a Liget-projektről, ahol hevesen támadják, szinte árulónak nevezik Zobokit.

Röviden annyit tehát már most leszögezhetünk, hogy a Liget-projekt paravánjai mögött vélhetően a Fidesz legfelső köre feszül egymásnak.

A kék sarokban a Vár-beruházás: L. Simon a kormány egyik középerős embere, aki Lázár János jobbkezeként kavargatja az államigazgatás átláthatatlan levesét. Zoboki Gábor pedig a Müpa megépítésével bizonyította, hogy Orbán Viktor bízik benne.

A zöld sarokban a Liget-projekt: Baán László, a kormánytól miniszteri biztosi címet kapott, így erőpontjainak száma megsokszorozódott. A beruházást ráadásul kiemeltté minősítették, így egy csomó bürokratikus és átláthatósági szemponttal nem kell törődniük. Az idei évre már elfogadtak számukra 15,8 milliárd forintot is.

Maja templom vagy kínai pagoda?

Hatalomtechnikai elemzés helyett azonban inkább nézzük meg, milyen épületek apropóján megy a birkózás. Kedden hirdették ki a Liget-projekt pályázatának végeredményét, amelyen a nemzetközi zsűri a Nemzeti Galéria épületterveiről döntött. A zsűri két épületet is első díjra javasolt: a Pritzker-díjas SANAA és a szintén Pritzker-díjas Snøhetta épületét is jónak tartják a Ligetben, a Pecsa helyén.

A két terv láttán rögtön világos, hogy mi volt a zsűri vezérelve: a parkkal kapcsolatot ápoló, a zöld felé nyitott épületet szerettek volna, amely elmossa a kint és a bent közti különbséget.

A norvég Snøhetta épülete eljátszik a gondolattal: mi lenne, ha a maja kultúra nem tűnt volna el, hanem Dél-Amerikából átköltöztek volna a Ligetbe, hogy ott építsék fel 21. századi templomukat? Valószínűleg ilyesmi lenne a végeredmény. Az újraértelmezett piramisok jelentős méretű teret zárnak be, szóval a magyar képzőművészeknek nem kell visszafogniuk magukat, évtizedekig onthatják majd az új munkákat.

Az egész mégsem egy nyomasztó tömb, mert a komplexum kívülről sokkal inkább hatalmas lépcsősor, ahol remélhetőleg nem a kortárs maja papok tépik majd ki a bűnösök még dobogó szívét, azt kiabálva, hogy „az elmúlt nyolc évért”. Hanem a nagyközönség üldögélhet békésen, a Liget lombkoronáján merengve.

A japán SANAA is egy távoli kultúrát hozna el a Városligetbe: a kínai pagodák és a szellős, japán építészet jegyeit keverték egy repkedő formáktól izgalmas épületté. Mintha a múzeum egy Miyazaki-rajzfilmben szerepelne, hogy a csodavilágba keveredő gyerekek itt találkozzanak a bizarr és varázslatos lényekkel. Ez a kép pedig nincs is távol attól, amiről a képzőművészet szól.

Ha nekünk kellene választani, akkor a Snøhetta mellett szavaznánk, a pagoda ugyanis összességében zavaros hatást kelt. A természettel való kapcsolata, a rengeteg terasz ellenére is közvetett, hiszen a parkot a felső teraszokról mégis csak a földszintre lépcsőzve érhetjük el.

Ezért legyen a Várban a Galéria

Igazán zavarban azonban Zoboki Gábor tervével vagyunk.

Mi sem értjük, miért kellene az összes múzeumot egyetlen parkba gyűjteni, amikor a város tele van üres, felújításra váró épületekkel, kihasználatlan terekkel. Zoboki tervében ráadásul szimpatikus, hogy nem a turistákat akarja egy koncepcióhoz idomítani, hanem az ő útvonalukat követve építene fel múzeumnegyedet. A turisták pedig a Várból indulnak, végighaladnak az Andrássy úton, így jutnak el a Hősök terére. Zoboki ezen a vonalon szórná el a kulturális építményeket, amelyekből az egyik, a Magyar Nemzeti Galéria maradna a Várban.

Az építész elismeri, hogy az MNG jelenlegi helye nem alkalmas múzeum számára. Tele van lehetetlen lépcsőkkel, a tér nem klimatizálható, tetőbevilágító nyilván nem építhető be, és akkor még ott van az egykori Munkásmozgalmi Múzeum vörösmárvány mauzóleuma is.

A terv a jelenleg szakadékként funkcionáló területre helyezi az épületet, a Szent György tér nyugati oldalára. Oda, ahol ma semmi nincs, csak egy nagy űr, amiről külföldi ismerőse megkérdi, hogy ez mi, ön pedig nem tud válaszolni. Ide épületet emelni nem teret vesz el a várostól, hanem egy értelmetlen lyukat tölt meg funkcióval.

Makovecz nyughatatlan szelleme 

Ami viszont riadalmat keltett bennünk, az maga az építészeti megformálás. Zoboki mintha kényszeresen meg akarna felelni a kormány múltba révedő, és esztétikailag zavaros felfogásának.

A Nemzeti Galéria egy archaizáló oszlopcsarnok mögé bújtatott, ezoterikus-posztmodern épület lenne.

A kormány kedvenc építészénél elképzelhető még, hogy az ógörög oszlopcsarnokok mögé kortárs módon tört falfelületet illeszt. A belső térben pedig egy stilizált rózsaablak a felső bevilágító, amelyet hullámzó falak lebegnek körül, csak azért, hogy el lehessen mondani, az épület egyúttal organikus is. (A teljes tervet az Építészfórumon tekintheti meg.)

Szerencsére a tervek közti választás dilemmájával nem nekünk kell megbirkózni. A színfalak mögött majd eljátszanak az üggyel a potentátok, mi pedig tét nélkül izgulhatunk, hogy milyen átláthatatlan alkuk révén költenek el 150 milliárd forint közpénzt.