2010-ben a Jobbik is arra készült, hogy bezárja vasárnap a boltokat

A szélsőjobbról épp a polgári néppártiság felé lavírozó Jobbik nemcsak saját múltjával igyekszik leszámolni, hanem számos olyan elképzeléssel is, mellyel a csökkenő népszerűségű Fidesszel egy platformra kerülne. Ettől még persze a két jobboldali párt ideológiájában jócskán maradtak átfedések, az úgynevezett „nemzeti” kérdésekben például megmaradt a nyílt rivalizálás, a különbség csak abban van, hogy a Fidesz magát mérsékeltebbnek , a Jobbik pedig hitelesebbnek akarja feltüntetni magát.

A szélsőjobboldal azonban a keresztény hagyományokkal is indokolt vasárnapi boltbezárás ügyét nem tartotta olyan identitáskérdésnek, melyet ne lehetne könnyedén félretolni.

Kötelező kiadás

A magyar társadalom vásárlási szokásait felforgató intézkedés körül 2014 ősze óta tartó vitákból a Jobbik szép csendben kivonta magát. A párt 2010-es programjában még szerepelt a vasárnapi munka tilalma, méghozzá ebben a megfogalmazásban:

Bevezetjük a vasárnapi pihenőnap kötelező kiadását minden olyan munkakörben, amely nem az alapvető létszükséglet (pl. közüzemek) kielégítését szolgálja, vagy amelyet a gyártási technológia szigorúan vett műszaki követelménye nem indokolja.

Az ígéret kevéssé részletezve („biztosítjuk a vasárnapi pihenőnapot”) még a 2014-es programban is szerepelt. A „nem alapvető létszükséglet” kategóriájába ugye beletartozik a kereskedelem is, melyet nevesítettek is egy, az Országgyűlésben 2010 őszén benyújtott törvényjavaslatban (pdf).

Ennek érdekessége, hogy egy ideig párhuzamosan futott azzal a minden évben benyújtott KDNP-s javaslattal (szintén pdf), mely végül nagy sokára megvalósult. A két eredeti javaslat között volt jó néhány átfedés: először is értelemszerűen maga a zárva tartás, másfelől az az elképzelés, mely szerint legfeljebb évi 12 vasárnapon valamennyi üzlet nyitva tarthat.

Lényeges különbség volt, hogy míg a Jobbik 100, addig a KDNP csak 50 százalékos bérpótlékot írt elő a vasárnapi műszakért (ez azóta a kereszténydemokratáknál is 100 százalékra nőtt). És kevésbé lényeges, hogy az előbbi maximum 2 főt foglalkoztató boltoknak adott volna alapból mentességet, míg utóbbi a vasárnapi nyitva tartást ahhoz kötötte, hogy az nem jár munkavállaló foglalkoztatásával.

Beépítették az elutasított módosítót

2010-ben mindkét javaslat eltűnt a süllyesztőben – akkor még nem lehetett előre látni, hogy a kormány szinte egyik napról a másikra felolvasztja az évek óta gondosan jegelt elképzelését –, és a Jobbiké ott is maradt, bár némely elemét igyekeztek módosító javaslatokkal érvényre juttatni.

A pártból panaszkodtak is amiatt, hogy amikor a több műszakban dolgozók érdekében benyújtottak egy olyan módosító javaslatot, miszerint az üzletek hétköznap 6–22 óra helyett 5-től 23 óráig lehessenek nyitva, ezt a „könnyen felfogható és teljesen életszagú javaslatot” a kormánypártok szokás szerint lesöpörték az asztalról.

Aztán áprilisban sajátjukként bejelentették lényegében ugyanezt a módosítást.

A Jobbiknál jelenleg nehezen érthető álláspontot képviselnek az ügyben: egyfelől kérdésünkre újra leszögezték, hogy a vasárnapi pihenőnap, ami „Szent István törvényei óta része a magyar munkakultúrának”, alapvető szociális jog, kivéve azon munkakörökben, ahol ez „a XXI. századi elvárások” miatt nem érvényesíthető.

Másfelől azonban egyre kevésbé akarják ténylegesen is kodifikálni ezt a jogot, méghozzá tisztán politikai megfontolásokból. Bár eredeti elképzeléseik 90 százalékban megegyeznek a kereszténydemokratákéval, azt most már „szélsőségesnek”, a „valóságtól elrugaszkodónak” tartják. És közben nemcsak a kormánypártok, hanem a baloldal felé is igyekeznek kiosztani egy-két pofont. Így például jócskán kap a vasárnapi zárva tartást ellenző MSZP is, mely szerintük

a nagytőkések, profitorientált érdekeit szem előtt tartva lényegében kötelezi a munkavállalókat a vasárnapi munkavégzésre.

A Jobbik ezzel szemben nem hallgat a bezárandó boltok köréről, és csak azt mondja, aki vasárnap dolgozik, az kapjon prémiumot. Az „arany középúthoz” – ez is a párt saját szóhasználata – ragaszkodva a vasárnapi zárva tartásról szóló december 16-i szavazáson a frakció egyöntetűen tartózkodott, ami azért se nem hús, se nem hal módja a tagadásnak.

A tartózkodás mögött az a megfontolás húzódhat meg, hogy a Jobbik állandóan elvtelenséggel vádolja a Fideszt, politikusai pedig ahogy mindig, úgy a mostani választás előtt kijelentik, hogy ők 

bizony tisztességes, becsületes, programközpontú kampányt folytatnak.

Ehhez képest biztos úgy érezték, a saját javaslatukkal jelentősen megegyező tervezetet mégsem lenne szerencsés kerek perec elutasítani. Ehhez azt az indoklást is hozzátették, hogy így tudták megmutatni: elvileg támogatják, megvalósításában elutasítják a boltbezárásról szóló javaslatot.

A pozíció fontosabb, mint a program

A Jobbiknak két jó oka volt arra, hogy diszkréten lepattintsa a boltbezárás ügyét:

1. Egy ennyire egyértelműen kormánypárti kezdeményezés támogatása a parlamenti számarányok miatt felesleges volt.
2. Az intézkedés ráadásul nem is volt és nem is lett népszerű a magyarok körében, ezért nemcsak felesleges, de abszolút ostobaság lett volna beállni mögé.

A jobbikos hírportálok vonatkozó anyagainak és a kapcsolódó fórumok átnézése után nekünk nagyon úgy tűnik, hogy

A pártnál is elismerték, hogy „a társadalom egészéhez hasonlóan a jobbikosok is megosztottak ebben a kérdésben”. Ezért – elvi alap ide vagy oda – arra a kérdésre kitérő választ adtak, hogy 2018-as programba is bekerül-e a vasárnapi munkavégzés tilalma:

A 2018-as választási program megalkotása még olyan távlati jövő, amiről teljesen felesleges lenne most beszélni.

Időközben egyébként a fideszes többségű parlament módosított a zárva tartásról szóló törvényen, részben szigorította azt. Kedden a parlament ugyanis megszavazta, hogy a világörökségi területeken sem lehetnek nyitva a boltok vasárnap, a hét többi napján viszont minden bolt a törvényben előírt reggel 6 óra helyett már 4.30-kor kinyithat. 

Különös pikantériája a dolognak, hogy a módosításra igennel szavazó 133 képviselőből 20-an a 23 tagú Jobbik-frakcióból kerültek ki – a többiek fideszes és KDNP-s képviselők voltak a tartózkodó Bencsik János kivételével –, vagyis minden jelen lévő jobbikos támogatta ezt a részben szigorítást jelentő törvényjavaslatot (nemmel 37-en szavaztak, az MSZP- és LMP-frakció, továbbá a függetlenként benn ülő baloldali képviselők).