Ha valaki köp, hajtóvadászat indul

Próbálkoztam a cigicsempészettel. Egy kamionnyi cigit hozattam Kínából, Párizsban adtam el. Találtam vevőt, de eléggé rábasztam. Mérgezett szar volt, három nap után rosszul lettek tőle

– mesélte az Indexnek egy, az éjszakai életben a kilencvenes években még jelentős pozíciót betöltő figura, milyen rizikói vannak, ha egy olyan ember vág bele ebbe a bizniszbe, aki amúgy – hasonlóan hozzá – nem dohányzik. Szerinte így fordulhatott elő, hogy tesztelés nélkül adott el olyan cigarettákat, amik egy bizonyos idő után rosszullétet okoztak, és csak a külföldi partnerei jóindulatán múlott, hogy végül nem bukott az üzleten. De többet nem is próbálkozott vele. Nem ő az egyetlen, aki egykori nagyágyúként a cigicsempészetben látta a jövőt, az olajozásban utazó Energol egyik volt vezetőjét, F. Attilát és testvérét is hasonló bűncselekmény miatt tartóztatták le tavaly.

Nem véletlen, hogy egykori olajosok is próbálkoznak a dohánnyal. A cigicsempészet ugyanis óriási buli, főleg azok után, hogy a kormányzati intézkedések miatt a legális dohánytermékek drágultak, és ugye a trafikok is a feketepiac malmára hajtották a vizet. Ráadásul a hatóságok szinte tehetetlenek. A felmérések szerint ugyan az alkalmi dohányosok száma kicsit csökkent, de most több a rendszeres dohányos, mint 2009-ben.

Vadkelet

A csempészcsoportok családi, baráti alapon épülnek fel azokon a határ menti vidékeken, ahol virágzik az üzlet, például az ukránokkal határos Szabolcs megyében. Az ilyen családi, baráti társaságban rendszerint van egy vezér, aki a többiekhez képes jóval intelligensebb. Ez az alfahím gyűjti maga köré az embereket, olyanokat, akikben megbízik, és általában ő az, aki a határ túloldalán tudja, kit kell keresni – magyarázta az Indexnek az egyik forrásunk, aki a téma jellege miatt kizárólag név nélkül volt hajlandó nyilatkozni.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legdurvább a helyzet, de Csongrád megye déli részén, Békés, Hajdú, Borsod és Szolnok megyében is aktív a csempészélet. Ez nagyban összefügg egyébként a munkanélküliséggel is: vannak falvak, ahol annyira nincs munka, hogy szinte mindenki a csempészésből él közvetve vagy közvetlenül. 

A csoportok felosztják egymás között az általuk ellenőrzött területeket, a Tisza szakaszát például nagyjából húsz kilométeres szakaszonként. Azt a területet pedig, ami hozzájuk tartozik, totális kontroll alatt tartják, amiben általában a helyi embereik vannak a segítségükre. Így jó előre értesülnek arról, ha valahol a környéken járőröznek. Ez magyarázza azt is, miért van az, hogy a NAV többször sikeresen lekapcsol egy-egy szállítmányt, de embert nem. 

A megrendelők általában nem helyiek. Gyakran Budapesten vagy más nagyvárosban élő „vállalkozók”, akiknek van elég tőkéjük ahhoz, hogy akár nagy mennyiségben is vásároljanak. Ők pontosan tudják, hogy egy-egy térségben vagy településen kit kell keresni, azaz ki a helyi főnök, akin keresztül a megrendeléseiket leadhatják.

A határ túloldalon ugyanúgy megvan az ukrán vagy szerb hálózat „középvezetője”, aki a magyar „középvezetőtől” átveszi a rendelést. Mivel ezek magyarlakta területek, ezért rendszerint magyarul beszélnek egymással, ami eleve megkönnyíti az üzletmenetet. Az sem ritka, hogy a határ túloldalán lévők segítenek abban, hogy magyar oldalon felpörögjön a biznisz. Ez azt jelenti, hogy meghitelezik az árut, azaz a magyar partnernek csak akkor kell fizetnie, ha a pénzéhez jut. Az üzletet nem papírozzák le, minden biznisz szóban köttetik, de tanácsos fizetni. 

Volt egy fickó, akinek hitelbe adtak cigit az ukránok. Később nem tudott fizetni. A kinti partnerei meghívták egy barátoknak szánt rendezvényre. Elment. A buliban félrehívták és agyba-főbe verték

– mesélt egy esetet az Indexnek az egyik informátorunk. De ugyanígy jár az a spicli is, aki ugyan benne van a csempészetben, de köp a hatóságoknak. „Ha valaki köp, hajtóvadászat indul, hogy kiderítsék, ki a vakond.”

Egyből kiszúrják az idegeneket

A megrendelt áru általában határ menti raktárokban pihen, mielőtt átcsempésznék Magyarországra. Általában simán csak átúsztatják a folyón, de van, hogy sárkányrepülővel hozzák át, sőt arra is van példa, hogy csúzliszerűen átlövik a túlpartra. Miután a cigi a magyar oldalon van, raktárba vándorol, és ott „pihentetik” néhány napot. De ne klasszikus raktárokra gondoljunk, sokkal inkább magányosan álló üres házakra, elhagyatott gazdasági épületekre, családi házak padlásaira. „Gyakori, hogy idős embereket kérnek meg a csempészek arra, hogy hadd tárolják az árut a padlásaikon. Az idős emberek pedig belemennek ebbe, hiszen a csempészt gyerekkora óta ismerik, ezekben a falvakban ugyanis mindenki mindenkit ismer. Meg sem fordul a fejükben, hogy bűncselekményekben segédkeznek orgazdaként” – magyarázta az egyik forrásunk. 

A helyiek egyébként az egész csempészési folyamatban segédkeznek, természetesen nem ingyen. Gyakori, hogy az utcán játszó gyerekek adják le a drótot a csempészeknek, ha idegen autót vagy idegen embert látnak, így a bűnözők már akkor értesülnek arról, hogy közeledik a NAV, amikor az adóhivatal munkatársai még 2-3 faluval odébb vannak.

És vannak úgynevezett előfutárok is. Nekik a dolguk, hogy az útvonalat biztosítsák, amikor az árut mozgatják, így például akkor, ha a magyar oldal raktárából elszállítják azt valamelyik nagyvárosba, vagy éppen Budapestre. Az előfutárok – a szállítmány méretétől függően – egy vagy több autóval mennek előre, figyelik, van-e bármilyen ellenőrzés, és ha igen, figyelmeztetik a csempészcigit szállító autó sofőrjét. Sőt, a nagyobb értékű szállítmányokat ezenfelül kísérik is, nehogy egy ellenséges banda elrabolja vagy ellopja, ilyenre is van ugyanis példa, és ezek nem azok az esetek, amik után a sértettek feljelentést szoktak tenni.  

Ha a csempészárut Magyarországra szánják, akkor a végállomás rendszerint Budapest, az árut itt terítik. Budapest bizonyos pontjain, például a Boráros téren, a Keleti pályaudvar környékén, a Nagyvárad téren aktív utcai dílerhálózat van, de őket is a nagyobb csoportok szolgálják ki árukkal, nemcsak cigivel, hanem amire éppen igény van. Ugyanakkor jól érzékelhető például , hogy a trafiktörvény után az addig csokiban, paprikában utazó dílerek hirtelen átváltottak cigire, és a kereslet azóta sem csökkent a dohány iránt. 

Nem piramis, inkább mátrix

A nagy, sokszor egymással rivalizáló, máskor együttműködő csempészcsoportok nem annyira piramis, mint inkább mátrixhoz hasonló struktúrában léteznek, egymáshoz lazán kapcsolódva. 

Egy-egy nagyobb vezető nem is érintkezik a cigivel, az emberei mindent megcsinálnak helyette, míg ő villában lakik, luxusautóval jár, legális üzletekbe, diszkókba, éttermekbe fekteti a csempészetből szerzett pénzét

– jellemezte  a „területi vezetők” stílusát a forrásunk. A bandák nem speciálisan cigire állnak rá, hiszen ha már kiépült az infrastruktúra és a hálózat, akkor lényegében bármit tudnak csempészni, amire igény van, legyen az mosópor, olaj, benzin, parfüm, drog, netán ember. Az más kérdés, hogy mostanság a cigi nagyon „fut”, ráadásul jóval enyhébb büntetéssel jár, mintha kábítószer-csempészeten bukna le az ember. Ukrajnában a cigi 1 euró alatt van, ugyanez Magyarországon már 3 euró, így majdnem akkora a haszon, mintha kokaint csempésznének. 

Könnyen jött pénz

A cigi könnyű, viszonylag kis hely elég ahhoz, hogy nagy mennyiséget csempésszenek, miközben óriási a haszon rajta. Egy ember több kartont is tartalmazó nagyobb dobozt simán át tud csempészni. (Egy ilyen dobozban tízezer csík cigi van.)  De általában autóval szállítják az árut, a legnépszerűbb a csempészek körében a Škoda Superb és a VW Passat, ezekben simán el tudnak szállítani akár húsz nagyobb doboznyi árut.  

Egy mezei futár két-három fuvarból tud magának ilyen autót venni

– az egyik forrásunk szerint ez is jól jelzi, mennyi pénzt lehet így keresni, milyen kis rizikóval. Ha pedig nagyobb szállítmányt kell vinni, akkor jöhet szóba az 50 doboznyi cigi szállítására alkalmas mikrobusz, vagy a teherautó, amivel viszont már több mint tízmillió szál cigit tudnak szállítani.   

Az ukrán határvidéken működő csoportok létszáma és ereje folyamatosan változik. Ebben szerepet játszik az is, hogy a területeket egymás között felosztó bandák néha felnyomják egymást a NAV-nál. De ez rendszerint csak akkor fordul elő, ha úgy érzik, a másik átvágta vagy meglopta őket, esetleg kihagyta egy nagyobb buliból – merthogy mégiscsak mindegyiknek sokkal inkább érdeke a virágzó üzletmenet, mint a háborúskodás. Aki csempészcigivel kereskedik, az mással is fog, jöhet a kábítószer, fegyver, vagy éppen amire igény van, és innen már csak egy karnyújtásnyira van a szervezett bűnözéstől. Mindezt tetőzi a korrupció: nyílt titok, hogy a helyi hatósági emberek – legyen az helyi rendőr, vámnyomozó vagy polgárőr – gyakran azért hunynak szemet az események felett, mert kenőpénz formájában nekik is hasznuk származik a helyi gazdaságot is életben tartó csempészésből. 

Folytatjuk!

(Cikkünk következő részében arról írunk, hogy az országon belül hogyan, milyen technikákkal terítik a csempészcigit.)