Azt sem tudják, miért verik egymást a fiatal rabok

Combozás: a sértett rab kiáll a zárka közepére a többiek pedig a sípcsontját rugdossák.

Kutyajáték: a „Ki a kutya?” kérdésre adott választól függően ököllel ütik a sértettet.

Tisztelet-játék: “Kit tisztelsz?” – kérdezik társai a rabot. Mindegy mit válaszol, a másik rab, akit ezek szerint nem tisztel, ütni kezdi.

Ezek a tevékenységek csak a nevük szerint játékok, valójában kegyetlen hatalmi technikák, amely elterjedtek a magyar börtönökben. Céljuk, hogy egyes rabok elnyomás alatt tartsák rabtársaikat. Ahogy egy Borsod megyei ügyész fogalmazott a vádiratában: mindez nem feltétlenül gonoszság, hanem “egy sajátosan kialakult rend”, amely mindennapos a magyar börtönökéletben.

A 18 éves Gábor és a 17 éves Béla tavaly áprilisban került be a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei fiatalkorúak börtöne 315-ös zárkájába. Az ottlévő szintén tizenéves rabtársak, Ábel, F. Zsolt és B. Zsolt érdeklődve fogadták őket. A kinti életről érdeklődtek, kérdeztek, beszélgettek. Arra, hogy utána mi történt, már mindenki másképp emlékszik vissza, de tény, hogy a három zárkatárs jelenleg szexuális erőszak és bántalmazás miatt áll bíróság előtt.

A vádirat szerint egy cigivel kezdődött, amit a vádlottak el akartak venni Bélától, ezért combozni kezdték, és Ábel felszólította, hogy verekedjenek meg, majd amikor az igent mondott, hárman estek neki. Másnap szórakozásból kezdték újra verni, és a zárka WC-jében őt is, és a másik újonnan érkezett cellatársat is szexre kényszerítették. Egyiküket úgy erőszakolták meg, hogy belenyomták a fejét a csempébe. “Ha szóltok az őröknek, nagyon megverünk” – mondták nekik.

A három tizenéves vádlott napokon keresztül verte és erőszakolta a két, szintén tizenéves áldozatát. A börtönjátékok közül is naponta játszattak velük combozást, vagy akár Tisztelet-játékot. Elvették az ételüket, fenyegették őket, a végén már takarítani is nekik kellett. Közben pedg az udvaron fennhangon dicsekedtek vele, hogy “mindkettőt megcsinálták”. A bántalmazásnak végül az vetett éget, hogy az egyik őrnek feltűntek a verés nyomai a sértett fiúkon, és fegyelmi eljárást indítottak.

A fiatalok sokkal erőszakosabbak

A magyar börtönökben évek óta csökken az erőszakos bűncselekmények száma, de tavaly még így is 350 esetet regisztáltak, amelyek nagy része súlyos testi sértés és kényszerítés. A Béláék ügyéhez hasonlóan brutális esetek ritkák, de egyáltalán nem példa nélküliek: januárban született ítélet egy olyan esetben, ahol három zárkatárs egy széklábbal erőszakolta meg a negyedik társukat, összesen 18 év börtönbüntetést kaptak. Ábelékhez hasonlóan ők is tizenéves fiatalkorúak voltak.

“Azt látjuk, hogy általában is a fiatalkorúak között jellemzőbb az erőszak, a durva esetek” – mondta az Abcúgnak Ivány Borbála, a Helsinki Bizottság jogásza. Ennek szerinte több oka is lehet. Ezekre a gyerekekre jellemző a nagymértékű alulszocializáció, az elhanyagoltság, a legtöbbjük borzalmas társadalmi körülmények közül érkezik. “Szerepet játszhat a sokk is, az ismeretlen viszonyok, viselkedési szubkultúrák idegensége, amely kiválthatja az erőszakot, ellenállást, konfliktust” – tette hozzá Ivány. Az erőszakosságukkal másfelől hatalmi pozíciót akarnak kivívni maguknak.

A Büntetés-végrehajtásban is úgy gondolják, hogy a fiatalkorúakra nagyobb figyelmet kell fordítani. Az Abcúgnak írt levelében a BVOP azt írta, a fiataloknál az életkori sajátosságaik miatt személyiségük és belátó képességük még nem alakult ki teljesen, ezért az ő esetükben hamarabb előfordul, hogy a vélt vagy valós konfliktust fizikai erővel intézik el.

Azért adtam neki, mert új gyerek volt

Béláék ügyét kedden kezdte tárgyalni a Miskolci Törvényszék. A vádirat felolvasása közben a három vádlott végig a földet nézte, és utána is csak rikán néztek fel, vagy szólaltak meg, vallomást sem tettek. Nem védték magukat, de nem is ismerték el a tettüket, érzelmet csak egyikük arcán lehetett felfedezni: F. Zsolt néha riadtan nézett hátra a közönségben ülőkre. Gyámja szerint ő volt az, aki a kihallgatásán dadogni kezdett félelmében, holott korábban sohasem tette.

A némaságuk miatt a tárgyalóteremben nem derült ki, vajon miért bántották a zárkatársaikat, de a bíró felolvasta a nyomozás során tett vallomásiakat is. Volt, aki ott is inkább hallgatott, de a háromból két vádlott ott még beszélt. A vallomásaikban kevés logika volt, a saját szerepüket mindketten igyekeztek kisebbíteni, de pár elejtett megjegyzésből három olyan fiatal képe rajzolódik ki, akik a legkisebb problémára is erőszakosan reagálnak, miközben fogalmuk sincs róla, hogy mit csináltak.

“Mindenki beszélgetett vele, aztán adtam neki két pofont. Azért adtam neki, mert új gyerek volt” – mondta B. Zsolt. A 18 éves Zsoltnak csak 4 általános végzettsége van, és egy 9 hónapos kislánya. A karján tetoválás: Bettina.

“Ábel azt mondta nekem, hogy a lányom életére nem merem megszopatni” – vallotta Zsolt, Ezért bevitte Bélát a WC-be és orális szexre kényszerítette. A másik vádlott, F. Zsolt vallomása szerint azonban B. Zsolt azért kezdte el ütni Bélákat, mert akkor tudta meg, hogy a kislánya kórházba került. Ő pedig ezt így reagálta le. Ezután Ábel egy seprűnyéllel ütötte a körmét. “Gondolom azért, mert vele is ezt csinálták” – mondta F. Zsolt.

A börtön fegyelmi eljárása során még ennyire sem tudták megindokolni, hogy mégis miért verték és erőszakolták meg Bélát és Gábort. “Nem tudom” – hangzott el többször is. De a vallomásokból az is kitűnik, hogy még az egymás közti problámákat is azzal vezették le, hogy a két gyengébb cellatársat ütötték. “Ábel elátkoztatta a családomat, ezért adtam Bélának két-három pofont” – mondta B. Zsolt.

A sértettek közül egy sem jelent meg a tárgyaláson, holott hívták őket. De az egyik tanúról, egy szintén tizenéves gyerekről, aki korábban együtt ült Ábelékkel, kiderült, hogy szintén terrorizálták. “Rossz visszagondolni rá” – mondta. Akkor került be először a börtönbe, szeretett volna jó viszonyt kialakítani, de ez szinte azonnal becsődölt. “40 kiló volt bennem, egyből bántalmzatak, kihasználtak” – mesélte. Csicskáztatták, verték, még olyan is volt, hogy csótányt etettek vele. Végül az egyik nevelőnek tűntek fel a sebei, és ő emelte ki a zárkából.

Győzködni kell őket, hogy segítséget kérjenek

Megkérdeztük a BVOP-t, hogy mit tesznek annak érdekében, hogy a Béláék esetéhez hasonló bántalmazásokat elkerüljék.

• Egyrészt van egy kockázatelemzési rendszerük, amely alapján differenciálják a rabokat. Így már az elején kiszűrik azokat, akik áldozattá válhatnak.

• Reintegrációs tiszt, pszichológus és lelkész is foglalkozik a fogvatartottakkal, és a BVOP szerint a munkáltatás és a különféle közösségi programok is oldják a feszültséget.

• A foglyok bármikor jelezhetik, ha problémájuk van.

• Olyan zárkaközösséget alakítanak ki, ahol a lehetséges elkövetőket és sértetteket előre felmérik, és ennek megfelelően párosítják őket össze.

A bíróságon ennél közvetlenebben is elhangzott, hogyan találkoznak az őrök a bántalmazásokkal, tanúként meghallgatták ugyanis a szirmabesenyői börtön két nevelőjét. Ők jártak el Béláék ügyében is.

Az nem látszik, ha valakit megerőszakolnak, de a külsérelmi nyomok igen – mondta az egyik nevelő. Ilyen például, ha lenyírják a haját, ő ezt vette észre Béla esetében. Ez egy jelzés, a megalázás egy formája, ami jelzi, hogy hol van Béla helye a hierarchiában. A nevelők minden reggel körbemennek a zárkákban, ekkor mindenki jelezheti nekik, ha gond van. Ezt sokszor nem teszik a megfélemlítés miatt, de az olyan külső nyomokból, mint például a levágott haj, azonnal tudni lehet, hol van probléma.

Ilyenkor a nevelő elviszi magával a rabot, és kihallgatja. Sokszor még ekkor is győzködni kell őket, hogy ismerjék be, bántották őket, hiszen az erőszaktevőnek akár más zárkába is lehetnek barátai. Ő azzal szokott érvelni, hogy jobban jár az áldozat, ha mesél a bántalmazásról, különben vissza kell tennie ugyanabba a zárkába.

Ha végül kötélnek áll, akkor elindulhat a fegyelmi eljárás, Azonnal szétbontják a zárkát, és mindenkit kihallgatnak. “Próbálunk úgy dolgozni, hogy minél távolabb legyenek egymástól, de ez a zsúfoltság miatt nagyon nehéz” – mondta a nevelő.

Tíz nap magánzárkát kaptak

Ivány Borbála szerint sokkal több odafigyelésre és szakértőre lenne szükség a magyar börtönökben, a bántalmazások után pedig terápiára, kezelésre lenne szüksége mind az áldozatoknak, mind az elkövetőknek. “A fizikai elkülönítésen kívül sokat nem tesz a büntetés-végrehajtás, ez pedig magával hozza a bűnismétlés és az ismételt áldozattá válás jelentősebb esélyét” – mondta. Hozzátette, hogy mindenekelőtt a legjobb az lenne, ha a gyerekeket egyáltalán nem zárnák börtönbe, csak a valóban indokolt és kivételes esetekben, és akkor is a nevelés, a szociálizáció és a terápia lenne előtérben.

Béláék esetében a börtön lefolytatta a fegyelmi eljárást, amelynek a vége az lett, hogy büntető-eljárást kezdeményeztek, a három vádlottat pedig egyenként 10 napos magánzárkára ítélték. Ehhez ők ugyanúgy nem fűztek hozzá semmit, mint ahogy a bírságon is végig némák maradtak. A két áldozatuk azóta kiszabadult, ők még most is bent vannak, és ha ősszel elítélik őket, akkor még jó pár évet bent is maradnak.