Előd
7 °C
16 °C

Az este, ahol Orbánról a legenyhébb kifejezés, hogy keresztapa

03
2015.06.01. 20:10
Polipbüró. Poligarchák rendszere. Bűnszervezet. Maffiaállam. Tudják, hogy ezek egy bizonyos körben az Orbán-kormány szinonimái? Ilyen lenne egy SZDSZ-taggyűlés 2015-ben, ha létezne még a párt. Magyar Bálint új könyvének bemutatóján az Orbán-kormány extrém elemzését hallhattuk.

Mintha egy időkapun léptem volna be. Ilyen lehetett a kilencvenes évek SZDSZ-szalonja, amelyben körülrajongják Konrád Györgyöt, Demszky Gábor a sarokban kávézgat, Csepeli György pedig Magyar Bálinttal sutyorog az előttük elsiető Pető Iván árnyékában.

A helyszín egy budapesti kávézó, az alkalom pedig Magyar Bálint volt oktatási miniszter és SZDSZ-elnök, itt szigorúan mint szociológus, új könyvének bemutatója. A magyar maffiaállam anatómiája című könyv újra összehozta azt a liberális értelmiséget, amelyik a kétezres évek közepén már egy kanál vízben meg tudta volna fojtani önmagát. Aztán 2010-ben meg is fojtotta persze.

Egy ismerős résztvevő aztán kisegített, melyik történelmi korszakban helyezzük el magunkat, amikor odaszólt nekem:

Te vagy az egyetlen a teremben, aki nem volt ebben a körben 1985-ben.

A liberális ellenzék ugyanis 1985-ben is ugyanazon kesergett, mint most: a rendszer romlottságán és a helyzet tarthatatlanságán.

Polipbüró és poligarchák

Lehet, hogy sokaknak nem mond semmit, de a maffiaállam-teória nem új kifejezés a baloldal egy részén. Magyar Bálint első két könyvében a Magyar polip 1., illetve a Magyar polip 2. címűben már kifejtette, hogy Orbán rendszere egy posztkommunista maffiaállam. Ennek lényege leegyszerűsítve, hogy a hatalomgyakorlók és köreik polipként telepednek rá az egész államigazgatásra, és bűnszervezetként kizárólag saját és társaik érdekeit tekintve hozzák a döntéseiket.

Ez már nem is politbüró, hanem „polipbüró” – tele „poligarchákkal”. Ezek a kifejezések komolyan elhangzottak, és benne is van a könyvben.


A mostani Maffiaállam-könyv ezt az elméletet foglalja össze. Ezt már csak azért is állíthatom, mert a könyvbemutatón – többek csalódását kiváltva – kiderült, hogy ez a könyv nem egy vadiúj dolog, tulajdonképpen a Polip 1-2. bevezetőinek bővített kiadása.De már készül a Magyar polip 3., és hirtelen nem is tudjuk, mivel lehet az első kettőt felülmúlni.

Egy új könyvnél mindig megnézem az utolsó mondatokat, mert remek iránymutatást jelentenek. Most sincs ez másként.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere, a maffiaállam ugyan lelepleződött, de erejét még nem, legfeljebb a varázsát veszítette el. Ami jön: az erózió, az agónia, majd a bukás... De ez már egy másik történet.

Nagyjából a könyvbemutató is ebben a szellemben telt hétfő este. Csepeli György szociológus, szociálpszichológus például ilyeneket mondott, hogy „a polipbüró élén a keresztapa áll”, aki „a mag rendszerben”, meg hogy a magyar polip a „maffiaműködés és az állami működés szinergiája”.

Závada Pál író pedig egy hasonlattal világította meg, hogy miért fontos Magyar Bálint legújabbkori munkássága. Szerinte ugyanaz történik most, mint amikor a hatvanas években a Junoszty tévén a meccset adták, és szaggatottan, homályosan lehetett csak látni a játékosok mozgását, de a labdát nem. „Így nézzük a Fidesz-maffiaállam működését, nem látjuk a labdát, csak az irracionálisnak tűnő mozgásokat.” Magyar Bálint közelebbről megmutatta most, hogy ott van ám a labda.

A fasiszták legalább...

Magyar Bálint ezután részletesebben is beszélt a maffiaállam logikájáról. Szerinte ma a legnagyobb baj, hogy az ellenzék legitimálja ezt a rendszert. Az összes szakpolitikai kritika legitimál, vagy az olyan mondatok, hogy „a Fidesz nem jól képviseli a nemzeti érdeket”. Hiszen a Fidesz a saját érdekeit képviseli. És ezzel meg is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amely a jelenlegi baloldali szalonok slágertémája: a baloldali ellenzék szapulásához.

Magyar Bálint egyszer csak azt mondta, hogy

indulataim nincsenek a rendszerrel szemben, az ellenzékkel szemben vannak.

Szerinte ugyanis az ellenzék a lehető legrosszabbul viselkedik a jelenlegi helyzetben. A ballib kritika nem hajlandó tudomásul venni, hogy itt egy bűnszervezet működik, nem tud elvonatkozni a nyugati liberális demokráciáktól. Például a balliberális elit a legfelsőbb szintű lopásokról úgy beszél, mintha egy jól megszervezett bankrablásnál eltekintenénk a sofőr vagy a rendőrt figyelő ember szerepétől, asszisztálásától. Magyar szerint ma mindenki asszisztál Orbán rendszeréhez, a parlament, a NAV, az ügyészség, és egyenként persze joguk van azt tenni, amit tesznek, de „így együtt bűnszervezet”.

Magyar szerint az is súlyos tévedés, hogy az ellenzék idológiai alapon támadja Orbánékat. A rendszernek ugyanis nem az ideológia az alapja. „Mintha az olasz maffiát a lokálpatriotizmusból és a családszeretetből próbálnák levezetni” – sopánkodott Magyar, aki szerint éppen ezért hibás  a fasisztoid rendszerrel párhuzamba állítani. A fasiszták ideológiai alapon szerveződtek, a Fidesz viszont nem.

A Fideszt nem szabad lerasszistázni, lefasisztázni. Nem azért nem ad a cigánynak, mert cigány, mert gyűlöli, hanem mert nem tartozik hozzá.

Magyar szerint az Orbán-féle maffiaállam csak a saját „családhoz” tartozókat segíti, "lehet korrupt, volt kommunista, volt ügynök vagy áteshet a vak komondoron".

A gondolatrendszert beárnyékolták néha olyan, a közönség által felvetett zavaró kérdések, hogy „de ha ez tényleg egy maffiaállam, hogy lehet a Fidesznek ekkora tábora?”. Hiszen a legnépszerűbb párt ma Magyarországon, míg a maffiaállam-hívők ma talán kevesebben vannak, mint a PM. Magyar erre azt mondta, hogy a Fidesz érzelmi kötődést hozott létre (például a devizahitelesek kimentésével), és „egy  Újpest-drukkernek se lehet elmagyarázni, hogy inkább a Fradinak vagy a Barcelonának drukkoljon”.

Ha azt hiszik, hogy a bemutató végén megszületett a megoldás, csalódni fognak. Magyar is azt mondta, hogy a Nyugat nem old meg semmit a magyarok helyett, az EU nem fog komoly szankciókat hozni, nem zárja el a pénzcsapokat. Tehát nem tudni, mi lesz. Pontosan ugyanígy zárult a beszélgetés 1985-ben is – szólt oda az ismerősöm.

Majd együtt bezártuk az időkaput.