Ilona
16 °C
33 °C

Jó vásárt csináltunk ezekkel a Gripenekkel?

2015.06.14. 07:55
Kilenc éve használja a Magyar Légierő a svéd Gripeneket, amikkel eddig semmi baj nem volt, az utóbbi három hétben azonban két komoly baleset is történt velük. Az első Orbán-kormány 2001-ben mindenkit meglepett, amikor váratlanul a svéd gépek mellett döntött. A vadászgépekre azóta súlyos tízmilliárdokat költöttünk. A kicsi, könnyen és viszonylag olcsón fenntartható gépek sok szempontból megfelelnek a Magyar Légierő igényeinek, de szakemberek szerint ha nem áldoznak eleget a karbantartásra, hasonló problémák más géptípusokkal is előfordulnak.

Május 19-én egy kb. 10 milliárd forintot érő magyar Gripen tört össze Csehországban, amikor túlfutott a kifutópályán. Ezen a héten egy másik géppel volt probléma Kecskeméten: nem nyílt ki az orrfutó, de az azóta kitüntetett, csigolyasérülést szemvedett pilótának sikerült hasra letennie a gépet, és megmenteni a magyar költségvetést egy újabb sokmilliárdos veszteségtől. Idén márciusban biztonsági okokból Kassán kellett leszállnia egy svédországi gyakorlatról hazafelé tartó magyar Gripennek, mert az egyik műszer nem működött megfelelően. 

Kényszerleszállás Kecskeméten
Kényszerleszállás Kecskeméten
Fotó: Honvedelem.hu

A Gripenek lassan tíz éve vannak szolgálatban a Magyar Honvédségnél. Eddig nem lehetett hallani komolyabb műszaki hibáról vagy balesetről. Ehhez képest az elmúlt egy hónap történései elgondolkodtatóak. Hibák persze mindig előfordulhatnak, ilyen sűrűséggel azonban ritkán: a szerdai kecskeméti kényszerleszállásnál ugyanis nemcsak a gép első futóműve romlott el, a valószínűleg a katapult sem működött megfelelően. (Az első szakértői vélemények szerint valamilyen szoftverhiba okozhatta a bajt. A gépek átvizsgálását pénteken befejezték, szombattól újra repülhetnek.)

Magyarország elég kacskaringós úton jutott el odáig, hogy svéd gépeket használunk. Vajon jó vásárt csináltunk-e velük?

Az F-16-os látszott befutónak

A kilencvenes évek közepén már látható volt, hogy a magyar légierő gépparkja elavult. Tudható volt az is, hogy csatlakozni fogunk a NATO-hoz, így mindenképpen szükség volt a légtérvédelem modernizálására.

Egy ideig az elavult MIG-29-esek felújításáról volt szó, végül döntés született arról, hogy gépeket veszünk. A pályázatot két századnyi vadászgép beszerzéséről a Horn-kormány idején írták ki. A magyar tenderen az F-16-os, az F/A–18-as, a Gripen és a Mirage 2000 versenyzett.

A pályázatot az 1998-ban hivatalba lépő Orbán-kormány módosította: csak használt gépeket szerzünk be, és csak egy századnyi gépre van szükségünk. Keményen beindultak a lobbisták, és a jelek szerint sikerült is megkörnyékezniük a magyar parlamenti képviselőket a kedvező döntés érdekében. 

Nagyon sokáig az amerikaiak ajánlata látszott befutónak. Ők 24 használt F-16-ost akartak kölcsönadni Magyarországnak. Az amúgy akkor már eléggé elavult típus felújított változatát ajánlották, de a Magyar Légierőt régóta hangárban álló, lekonzervált gépekkel akarták ellátni  - 251 milliárd forintért.

1999-ben ki is tört ki a Lockheed Martin-botrány. Huszonkilenc, magát szenátorként aposztrofáló fideszes országgyűlési képviselő, egy kisgazda politikus, és három államtitkár, köztük Selmeczi Gabriella, levelet írtak befolyásos washingtoni szenátoroknak, hogy az F-16-osokat gyártó Lockheed Martin fegyvergyár egyik vezetőjét, Joseph M. Jones-t nevezzék ki az USA budapesti nagykövetének. Kiderült az is, hogy Selmeczi Gabriella akkori barátja a Lockheed Martin magyarországi lobbistája. A botrány után Selmeczi és államtitkártársai lemondtak posztjukról.

Váratlan fordulat

A Honvédelmi Minisztérium katonai szakértői még a végleges kormánydöntés előtt egy héttel is az F-16-ost ajánlották a magyar kormánynak. Ehhez képest rendkívül váratlan fordulat volt, amikor 2001. szeptember 10-én az Orbán-kormány nemzetbiztonsági kabinetje a svéd Gripenek beszerzése mellett döntött.

A 2001-es furcsa pálfordulásra azóta több hivatalos és nem hivatalos magyarázat szüketett: 

1. Olcsóbb: Az amerikai ajánlathoz képest a Gripenek olcsóbbak voltak, és a gépek üzemeltetése is kevesebbe kerül, mint az F-16-osoké. Az eredeti szerződés szerint 14 Gripent bérelhettünk tíz évig 108 milliárd forintért. Ez a pénz soha sem csak a gép árát jelenti: benne van a kiképzés, a szimulátor és a karbantartás költsége is.  

2. Modernebb: A hetvenes években kifejlesztett F-16-osokkal ellentétben a Gripenek jóval modenebb, negyedik generációs vadászgépnek számítanak (amelyek ugyanakkor az F-16-ossal szemben még soha nem bizonyítottak éles harcban).

3. Ellentételezés (offset): A gépeket szállító svéd-angol konzorcium (Saab Military Aircraft, BAE Systems) a megrendelésért cserébe vállalta, hogy a beszerzési összeg 110 százalékát kitevő értékben, 118 milliárd forintért valósít meg beruházásokat Magyarországon, ösztönzi magyar áruk vásárlását, illetve magyar alvállalkozók megbízását. A 2003-as szerződésmódosítással ez az összeg 191 milliárd forintra emelkedett.

4. Kenőpénz: Mint a legtöbb fegyverüzletnél, itt sem lehet kizárni. 2007-ben a svéd SVT  tévécsatorna arról készített oknyomozó riportot, hogy a BAE Systems és a Saab 27 milliárd forintnyi kenőpénzt fizetett a Gripen-beszerzés szimpatikusabbá tételéért cseh hivatalnokoknak. Az ügyben tanácsadóként egy osztrák-magyar származású gróf, a Magyarországon birtokokkal is rendelkező és magyar politikusokat is jól ismerő Alfons Mensdorff-Pouilly is közreműködött.

A televízió riportjában szerepelt a BAE-Saab hadiipari konszern egy feljegyzése is, amiben az áll: "Magyarország 3 százalék, Ali M.", amiből az Ali Alfons Mensdorff-Pouilly közismert beceneve volt. A magyar üzlet nyélbeütése után ráadásul a svédek szerint Alfons Mensdorff-Pouilly két off-shore cégen keresztül körülbelül kétmilliárd forintnyi juttatásban részesült. Az ügy magyarországi szálait máig nem sikerült felderíteni. Mensdorff-Pouilly ellen 2012-ben az osztrák ügyészség is nyomozott, de akkor azt közölték: az ügynek nincsenek magyar szálai.

Mensdorff-Pouilly 2013-ban a Magyar Narancsnak adott könnyed hangulatú interjúban azt mondta: ő a BAE Systems tanácsadója is, közreműködött a Gripen-szerződés tető alá hozásában, de kenőpénzekkel soha nem dolgozott. Az osztrák ügyészség végül a tényleges vesztegetés gyanúját nem is tudta alátámasztani, így a vádiratban csak pénzmosás, hamis tanúzás és okirat-hamisítás szerepelt. Mensdorff-Pouillyt 2013-ban a pénzmosás vádja alól is felmentették, mert nem sikerült bizonyítani a vádakat.   

Orbán üzenete

A magyar kormány váratlan döntéséről Eleni Kounalakis volt budapesti amerikai nagykövet most megjelent Madam Ambassador című könyvében is ír. Kounalakis is utal arra, hogy a háttérben egyes hírek szerint kenőpénzek foroghattak, de a döntésnek szerinte más üzenete is volt. Miután Orbán az utolsó pillanatban felülbírálta a Honvédelmi Minisztérium és saját tanácsadói javaslatát, Kounalakis szerint ekkor mutatkozott meg igazán először a magyar kormányfő fürge és kiszámíthatatlan, "mercuriusi természete". A döntéssel szerinte Orbán azt üzente minisztereinek és politikustársainak, hogy az igazán nagy döntéseket egyedül ő hozza meg. Kounalakishoz azóta olyan hírek is eljutottak, hogy azóta a régi-új miniszterelnök már megbánta a döntést.

A Medgyessy-kormány 2002-ben ki akart hátrálni a Gripen-szerződésből, de ettől visszatartotta a megállapodás felmondásával járó 70 milliárd forintos bánatpénz. A szerződést végül a Medgyessy-kormány 2003. február 3-án módosította:

  • megváltoztatták a gépek műszaki felszereltségét, hogy azok alkalmasak legyenek NATO-feladatok ellátására is (gépi utántöltés, bombavetés képessége)
  • a magyar állam 108 milliárd forint helyett 210 milliárdot fizet a 14, az eredetileg tervezettnél újabb típusú gépért, amelyek egy idő után a magyar állam tulajdonába kerülnek.

Az első hat Gripen 2006-ban érkezett meg Kecskemétre, 2011 óta már kizárólag ezek a gépek védik a magyar légteret.

A Gyurcsány-kormány egyfajta politikai ellencsapásaként 2007-ben parlamenti vizsgálóbizottságot hozott létre a Gripen-beszerzés vizsgálatára. A bizottság azt állapította meg, hogy 2001-ben semmi ok nem volt vadászgépek beszerzésére, nem készült költségelemzés, nem fogalmaztak meg alapvető követelményeket, nem folytattak le közbeszerzési eljárást, és a szerződés szövegezése sem volt megfelelő. A jelentés azonban nem fogalmazott meg személyi felelősséget és nem tett javaslatot további lépésekre.

  

A Gripen-szerződést 2012-ben a második Orbán-kormány is módosította. A lízingszerződést 2026-ig hosszabbították meg, változtattak a fizetési ütemezésen, közel kétszeresére (16 800 óráról 32 800 órára) növelték a repülési időt. A szerződés azt is tartalmazza, hogy 2026-ig bármikor megszerezhetjük a tulajdonjogot a gépekre. A HM akkori közlése szerint a szerződésmódosítással nettó 49 milliárd forint megtakarítás  érhető el, amit az ellenzék természetesen vitatott.

Jó nekünk a Gripen? 

A Gripen egyébként sok szempontból megfelel a magyar légierő céljainak. A svédek kifejezetten egy magyar változatot szállítanak (Saab JAS 39 Gripen EBS HU, azaz Export Basic Standard for Hungary). A kis méretű gépet a svédek eredetileg úgy tervezték, hogy kis repülőtereken vagy akár egy hosszabb autópályaszakaszon is le tudjanak szállni. A gép üzemeltetése viszonylag egyszerű, és kevés emberrel is megoldható. A karbantartást egyszerűsíti, hogy az összes fontos berendezés fejmagasságban vagy az alatt van. A gép működtetése nyugat-európai szinten olcsónak mondható.

A Gripen sokoldalú, mert vadász, elfogó, bombázó is tud lenni. A szerződésmódosítással a géphez rendelt extrákat azonban tudomásunk szerint még nem használták ki: sem a bombavetési, sem a légi utántöltési képességre nem volt még szükség. Sokan ezért azt mondják, hogy bár a gépek jók, teljesen felesleges volt őket ilyen drágán felextráztatni.

Valószínűleg soha nem lesz vége annak a vitának, hogy lett volna-e jobb választás 2001-ben. Ha most magyar F-16-osok kényszerleszállásairól szólnának a hírek, akkor biztos sokan felvetnék, miért nem vettük annak idején új gépeket, miért fizettünk nagyon sok pénzt az amerikai hadsereg levetett és elavult gépeiért. Újra és újra felmerül az is, miért nem elégedett meg Magyarország a MIG-29-esek felújításával, amivel más volt közép-kelet-európai országok vígan elvannak. Nem hivatalos vélemények szerint kevés pénzből, megfelelő karbantartás nélkül egyik géptípust sem lehet megfelelően üzemeltetni. 

A nagyvonalú ellentételezés

Más kérdés, mi valósult meg a nagyvonalúnak beállított Gripen-ellentételezésből, aminek a hivatalos magyarázat szerint nagy szerepe volt abban, hogy az utolsó pillanatban a svéd gépek mellett döntött az Orbán-kabinet. 2010-ben már látható volt, hogy a Gripenenek beszerzéséhez kötődő ellentételezési beruházások döntő többsége pusztán a gazdasági racionalitás alapján is megvalósult volna Magyarországon.

A nagyszabásúnak mondott gazdasági ellentételezési program a bevont vállalatok tapasztalatai alapján inkább csak marketingfogás volt, hogy a társadalom könnyebben elfogadja a népszerűtlen és költséges fegyverbeszerzést. 2004-ben például az Electrolux bejelentette, hogy bezárja a Svédország déli részén található porszívógyárát, és az alacsonyabb bérköltségek miatt Magyarországra hozza a termelést. Ebből lett a jászberényi Electrolux-üzem, amit a cég saját bevallása szerint a puszta gazdasági racionalitást követve is meglépett volna, és az áttelepülésnek semmi köze nem volt a Gripen-vásárláshoz.