A battonyai gyilkosság vádlottjai a hitleri koncentrációs táborok módszereit alkalmazták, „ilyen évekig tartó kegyetlen kínzásokkal és embertelenséggel még nem találkoztam” — mondta az ügyész a hat évvel ezelőtt elkövetett gyilkosság másodfokú tárgyalásának szerdai napján.

Mint arról az Index is többször írt, a rendőrök 2011-ben találták meg egy 25 éves nő elásott holttestét egy battonyai udvaron. B. Réka akkor már egy éve halott volt, meggyilkolták. Halála előtt hónapokon keresztül a legkegyetlenebb kínzásokat kellett elszenvednie, a vele együtt élő család felnőtt tagjai rendszeres esti szórakozása volt, hogy válogatott eszközökkel szörnyű szenvedéseket okoztak a nőnek. Személyi szabadságában korlátozták, rendszeresen bántalmazták, körmeit fogóval tépték ki, mellét vasalóval égették meg, szándékos áramütést okoztak neki, arcán csikkeket nyomtak el.

A kínzásokról az áldozat néhány hétig a családdal élő nagybátyja is beszélt a Délmagyarnak. „Minden este 21-22 óra között kezdődött a kínzás. Adrienn lányát átküldték a szobájába. A többiek leültek a nagyszobában, majd Zoltán ráparancsolt Rékára és nővérére: kezdjék el ütni és rúgni egymást. Adrienn és az új élettársa a lányok egyre durvább verekedése közben nevetett és tapsolt” — mondta Radics László.

Mindezt az elkövetők kislányai is rendszeresen látták. „Anyukám, K. Adrienn, élettársa, Sz. Zoltán. Akkor költöztünk Battonyára, amikor én második osztályos voltam, az édesapám, M. Zoltán elhagyott minket. Réka szerelmes volt Zoliba, Zoli meg is csalta vele anyukámat. Anyu nehezen bocsátott meg Zolinak, és Rékának is, hiszen gyerekkoruk óta barátok voltak. Réka azt mondta anyunak, hogy elviszi tőle Zolit, engem majd ők ketten nevelnek fel. Aztán egyszer csak odaköltözött hozzánk apu. Én aludtam egy ágyban apuval, a másik falnál anya és Zoli, a matracon Réka. Réka később apuba is szerelmes lett. Aztán nagyon sok veszekedés lett, elkezdődtek a verések is, apa verte meg ilyenkor Rékát, alkalmanként anya is, és néha Zoli is. Réka szerelmessége miatt voltak a veszekedések. Én is láttam, amikor ököllel ütötte apa Rékát, Zoli és anya is bent volt a kisszobában. Nagyon megviselt, sírtam. Később már nem viselt meg, pedig már óránként bántalmazta apu Rékát. Néha apukám betett zenét, Rékának táncolnia kellett, különben apa újra bántalmazta. Rékának szét kellett tárnia a kezét és a lábát, a gáztűzhelynek kellett dőlnie, apukám a lába közét és a hóna alját ütötte meg egy bottal” — állt az akkor 13 éves kislány vallomásában.

Ő tett bejelentést a rendőrségen, amikor nem hitte el, hogy Réka csak úgy elköltözött tőlük. Miután a rendőrség felásatta az udvart és megtalálták a holttestet, a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkossággal a kislány apját, a 35 éves M. Zoltánt gyanúsították meg. Hamarosan kiderült, hogy a lány anyja és annak új élettársa is részt vettek a bűncselekményekben.

Első fokon M. Zoltánt és Sz. Zoltánné K. Adriennt emberölésben, személyi szabadság megsértésében, kiskorú veszélyeztetésében és súlyos testi sértésben, Sz. Zoltánt személyi szabadság megsértésében, kiskorú veszélyeztetésében és súlyos testi sértésben találta a bíróság bűnösnek. Mindhárman életfogytiglant kaptak, eszerint M. Zoltán leghamarabb 40, Sz. Zoltánné K. Adrienn 35, Sz. Zoltán pedig 32 év után helyezhető feltételesen szabadlábra.

A most zajló másodfokú tárgyaláson június 29-én hirdetnek jogerős ítéletet. Az ügyész M. Zoltánra a Délmagyar tudósítása szerint tényleges életfogytiglanit kért, szerinte ő a kínzásban kiemelkedő brutalitással vett részt, személyisége fokozottan veszélyes a társadalomra. M. Zoltán ügyvédje szerint védencét nem vezette ölési szándék.

Az utolsó szó jogán M. Zoltán azt mondta, hogy a horrorisztikus bántalmazások csak a súlyosan gyógyszerfüggő nő képzeletének szüleményei. Most K. Adrienn is azt mondta, hogy mindenki hazudik, Nem is volt körömkitépés, sem bőrön való csikkelnyomás. „Az utolsó öt napban M. Zoltán verte meg Rékát egy fadarabbal, majd áramot vezette testébe, ami után tolókocsiba kényszerült. Innentől kezdve – ahogy fogalmazott – már vége volt” — írja a Délmagyar.