Meghalt Szabad György
További Belföld cikkek
- Viharos széllel tör be Magyarországra a hóesés
- Magyar Péter váratlanul megszólalt az „agyhalottakról”, ezzel magyarázza mondatait
- Botrányt kiáltott a Fidesz Erzsébetvárosban: önkormányzati lakást adott saját jegyzőjének a polgármester
- Nemi erőszak miatt elfogatóparancsot adtak ki a TV2 sztárjával szemben
- Emberölés miatt köröz a rendőrség egy 16 éves lányt
Életének 91. évében pénteken meghalt Szabad György Széchenyi-díjas akadémikus, aki 1990 és 1994 között volt az Országgyűlés elnöke, tájékoztatta az MTI-t Szilágyi Zoltán, a parlament sajtófőnöke.
Szabad György a Magyar Demokrata Fórum (MDF) egyik alapítója volt, és az első szabad választást megnyerő párt színeiben 1990-ben a budapesti listán szerzett képviselői mandátumot. Először a parlament egyik alelnöke volt, majd pár hónappal később az Országgyűlés elnökévé választották.
Szabad történészként magyar gazdaság- és társadalomtörténettel, majd a hazai polgári átalakulás történetével foglalkozott.
Zsidó származásúként csak 1945-ben kezdhetett egyetemre járni. Előtte kertészként dolgozott, majd amikor munkaszolgálatra vitték, ahol erdőirtóként, aratómunkásként, vasútépítőként és romeltakarítóként dolgozott, majd megszökött. A nyilas megszállást "egy önfeláldozó családtag segítségével sikerült átvészelnie". Később az oroszországi kényszermunkáról is megszökött.
Miként a parlamenti önéletrajzában fogalmaz,
magyarnak született a trianoni döntés nyomán Romániába frissen bekebelezett földön, évszázados hazai gyökerekkel bíró zsidó vallású család tagjának született az antiszemitizmus felívelése idején, és polgárnak e létforma fenyegetetté válása küszöbén.
A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett tanári és levéltárosi diplomát, majd a Magyar Országos Levéltár levéltárosa lett. Innen az ELTE újkori és legújabbkori magyar történelem tanszékére került, ahol adjunktusként, majd 1956-től docensként dolgozott. 1970-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, 1994-ben professor emeritusi címet kapott.
Szabad 1945 és 1946 között a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKgP) tagja volt, 1956-ban az ELTE bölcsészkar Forradalmi Bizottságának tagjává választották.
A konzervatív-liberális Szabad politikailag 1987-ben aktivizálódott ismét. Felszólalt az első lakiteleki találkozón. Kezdettől fogva részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában, majd a Magyar Demokrata Fórum egyik delegáltjaként a rendszerváltás kereteit rögzítő háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon.
1990-től az 1996-os pártszakadásig volt az MDF képviselője, majd a ciklus végéig a Magyar Demokrata Néppárt színeiben folytatta. 1998-ban már nem sikerült mandátumot szereznie, néha a Fidesz rendezvényein szerepelt vendégként.
Szabad Györgyöt 2000-ben az ország legmagasabb kitüntetésével, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki. A szakszerű magyar történetírás megújításában való tevőleges részvételéért, a magyarországi újkorkutatás legjobb hagyományait követő munkásságáért, életműve elismeréseként 2006-ban vehette át a Széchenyi-díjat.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.