Előd
7 °C
16 °C

Embertelen a tököli börtön

2015.07.08. 08:24

Borzalmas állapotokról számolt be az ombudsman a tököli fiatalkorúak börtönének helyszíni vizsgálata után. Székely László szerint sürgősen javítani kell a feltételeken – írta a Magyar Nemzet.

Csap és vécékagyló egyben

A fogdahelyiségekben a vécé többnyire csak egy betontömb, amit ürülék és más testváladék borított. A csaptelepek alatt jellemzően nincs mosdókagyló, a lefolyó vizet általában a vécékagylóba vezették bele. Így a rabok a kézmosást, fogmosást is az ürülékes vécékagyló felett végzik.

2
Fotó: ajbh.hu

A zárka falait sokfelé fekália borítja, a cellákban poloskák és csótányok tanyáznak, amik villanyoltás után felmásznak az ágyakra.

Nem jobb a helyzet a a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában lévő szállítózárkában sem. A „csurmában” azok várakoznak órákon át, akiket más intézetekből való ideszállításuk után a tököli fiatalkorúak börtönében vagy a kórházban helyeznek el.

Székely látogatásakor a „csurma” négy zárkájából kettő hihetetlenül túlzsúfolt volt:

11 négyzetméteren 16 embert zsúfoltak össze.

Többeknek már nem is jutott hely, hogy leüljön a koszos betonpadokra. A zsúfoltság miatt rendszeres a rabok közötti erőszak is.

1
Fotó: ajbh.hu

Az egyik zárkában azonban csupán egyetlen ember volt. Az ombudsman szerint indokolt lehet egy-egy rab elkülönítése – például tanúvédelmi okokból –, de a cella ajtaján lévő VIP felirat megalázó mind az ott lévőre, mind a többiekre nézve. Az ombudsman úgy véli, hogy mindez ráadásul azt a gyanút is keltheti, hogy a jobb körülmények megvásárolhatók.

A jobb körülmények azonban szintén javításra szorulnak. Székely szerint az 5,76 négyzetméteres, bútorozatlan magánzárkák méretét is növelni kell, megfelelő szellőzést is biztosítva.

3
Fotó: ajbh.hu

Nem is fiatalok börtöne

Székely látogatásakor a börtön telítettsége 95 százalékos volt, ám a 762 rab közül csupán 158 volt fiatalkorú. Székely jelentése szerint ez ellentmond az intézmény nevének, és csak fokozza az erőszak veszélyét.

A cellák a kicsi, többnyire zárt ablakok miatt párásak, sok rab fulladásközeli állapotra panaszkodott. A cellákban nincsen vészjelző berendezés sem, így ha verekedés tört ki, a rabok legfeljebb csak kiabálással jelezhetnek az őröknek.

Akik nem biztos, hogy érdemben segítenek: a rabok arról számoltak be, hogy a személyzet tiszthelyettesi állománya fizikailag is bántalmazza őket. A pofonok, rúgások okát gyakran nem is tudják, ezek afféle rendreutasító akciók, sokszor rasszista megnyilvánulások kíséretében. Ezt a tisztasági szemle során is gyakran beveti a személyzet, de a rabok szerint úgy, hogy mindez a felszerelt kamerák látóterén kívül maradjon.

Az erőszak a rabok között is dúl, ráadásul a beszámolók szerint ehhez hozzájárul az őrök viselkedése is. Ha valakit nem kedvelnek, akkor azok a rabok szabad prédájává válhatnak, megtorlatlanul szexuális és más fizikai bántalmazást elszenvedve.

Székely szerint visszás, hogy mindettől a személyzet nem védi meg a fogvatartottakat.

Az őrök az ombudsman a látogatáskor sem mellőzték a rasszista megjegyzéseket, azt állítva, hogy azért kénytelenek támadólag fellépni, mert az elítéltek cigányok. A személyzet a nőkről, köztük a börtönben dolgozó pszichológusokról is becsmérlően nyilatkozott Székely szerint.

Az intézet igazgatóját az ombudsman az erőszak felszámolására, a zárkák méretének növelésére szólította fel, javasolva, hogy növeljék a pszichológusok és az orvosok számát, a gyakorlatban is érvény szerezve a rabok egészséghez való jogához.