Puha plüssből vagy szögesdrótból legyen a kerítés?

A szerb határra épített kerítés közelébe érve azt hittem, a veterán szindróma miatt érzem olyan zavarodottnak magam. Végül is alig négy hónapja volt, hogy egy csapat afgánnal és irakival errefelé szöktem át a zöldhatáron. Amikor a hideg hajnalban a homokos területen kocogtunk, nem számítottam arra, hogy legközelebb 200 újságíróval vonulok majd itt, csak éppen az ellenkező irányba.

Nem kellett sok idő, hogy rádöbbenjek: valójában az okozta a furcsa érzést, hogy a kerítés nem is a menekültek miatt épül. A teljes felismerésig azonban még történt pár dolog.

Gumicsizma homokban?

A magyar kormány három különböző, magas rangú karaktert is megjelentetett az eseményen. A főszereplő Pintér Sándor volt, aki rutinból akarta megoldani a feladatot, és az árvízi videókban már kipróbált szerepet hozta. A gumicsizmás karakter azonban nem illett a Homokhátság nevű területre, amelyet víz helyett, nevét igazoló módon, homok borít. A gumicsizmáshoz húzott gyűrött kék öltönye szerencsére azonban hangsúlyozta az élelmes kelet-európai agrárvállalkozó kisugárzást.

Hende Csaba a vidék közelmúltját személyesítette meg, amikor határszemlét tartó TSZ-elnöknek öltözött. Kovács Zoltán drapp nadrágjában, bőrcipőjében és sportzakójában a külföldi sajtó képviselőinek reprezentálta a könnyed stílusú, nemzetközi kitekintésű magyar xenofóbot.

Ennek jegyében Kovács angolul mondta el: a menekültprobléma valójában szervezett bűnözésről szól, nem emberi jogi téma.

Már a sajtótájékoztatót nyitó angol felvezetés bizonytalanságot keltett bennem. Ez pedig csak fokozódott, amikor kiderült, hogy a felhajtást, a nemzetközi sajtóval, a több száz újságíróval, a közvetítő kocsikkal egy 150 méternyi kerítés miatt csapták.

Érdekes volt az is, hogy érkezésünkkor még csak néhány fémoszlop állt a területen, és a dróthálót éppen akkor feszítették a keretre a munkások, amikor az előtérben a mikrofonokhoz vonult a kormány három arca.

Milyen a jó kerítés? Alacsony, plüssel borított? Vagy magas, szögesdróttal?

A munkálatok értelmét Hende Csaba fedte fel. Négy különböző kerítéstípust építenek, hogy kipróbálhassák, melyik a legjobb. Kérdésemre azt is elmondta, hogy fizetett átmászókkal fognak tesztelni.

Hogy ehhez miért kell a próbakerítést a világ végén, nehezen megközelíthető helyen építeni? És egyáltalán, mit akarnak tesztelni? A határvédelmi drótkerítést nem tegnap találta fel Hende Csaba. Ha az a kérdés, hogy egy alacsony, plüssel bevont, létrákkal ellátott kerítés a hatékonyabb, vagy az, amelyiken pengékkel ellátott szögesdrót van, akkor innen, látatlanba megmondom, hogy az utóbbi.

Ha az olvasó már most kamura gyanakszik, jobb úton jár, mint a Kovács Zoltánhoz becsöngető szíriai menekült. A sajtótájékoztatón Pintér ugyanis azzal hencegett, hogy a kerítés 2,5 méterre a határtól, magyar területen védi majd az országot, amire akaratlanul is vitába kellett szállnom a miniszterrel.

„A kerítésnek ebben az esetben nem sok értelme van. – mondtam ellent nagy tisztelettel. - Az EU-s jogszabályok értelmében az, aki az ország területére lép, eljárás nélkül nem toloncolható ki. Tehát ha egy afgán menekült eljut a kerítésig, akkor már magyar területen jár, és ugyanúgy kérhet menedékjogot, mint aki a debreceni rendőrségen jelentkezne.”

Pintér nem nagyon igyekezett védeni a beruházást. Annyit mondott, hogy az afgánok mindenképpen menedékjogot kapnak, mert háborús országból érkeznek. Noha a lényeg, hogy a menekültet akkor sem lehetne visszadobni, ha Koszovóból, vagy történetesen Svédországból érkezett. A magyar területre belépő kérelmét mindenképpen Magyarországon kell elbírálni. Ezek után persze el lehet utasítani a kérvényt: pont úgy, ahogy a jelenlegi helyzetben is mennek a dolgok, csak kerítés nélkül.

Mindegy, ki mit mond

Kovács Zoltán inkább azzal védte a létesítményt, hogy bár tényleg be kell engedni a magyar területre igyekvőket, de a kerítés révén legalább arra kényszerülnek, hogy legálisan, a határátkelőn jöjjenek be. A valóság sajnos azonban ebben az esetben sem támasztotta alá az érvelést: Hiába várja a kormány tárt karokkal a menekülteket Röszkénél. Papírok nélkül a szerbek nem fogják kiengedni őket, mutatott rá egy szlovén újságíró. Egyetlen lehetőségük marad tehát, a zöld határ. Ahonnan ezután a kerítéstől viszik őket a debreceni táborba.

Felvetettem még, hogy ha a kerítés valóban hatékony védekezési mód lenne, akkor Magyarországra már nem is jutnának menekültek. Bulgáriában és Görögországban ugyanis építettek már ilyet, de a háborús övezetekből ugyanúgy jönnek a migránsok. A belügyminiszter most sem próbált lehengerlő érvekkel előjönni. Szerinte Görögországban rövid a kerítés, ezért hatástalan, de Bulgáriát azóta elkerülik a menekültek. Ami sajnos nem így van. Nem csak a statisztikák mondanak mást, hanem a tapasztalat is. Jómagam is Bulgárián keresztül érkezett menekültekkel keltem át a határon.

Érezhető volt, hogy teljesen mindegy, mit mond a sajtó. A kerítés nagyjából annyira szól a menekültekről, mint a plakátkampány, amelyben magyarul okították a szír, afgán és iraki migránsokat. Míg a plakátoknál a magyar közönség volt a cél, a kerítéssel talán a nemzetközi szereplőkhöz akarnak szólni. Az üzenet, bokáig a homokban állva, nekem nem volt világos. Ugyanakkor ebben a játszmában már bebizonyosodott, hogy néha csak hónapokkal később esik le nekünk, milyen taktika volt egy-egy bizarr kormányzati húzás mögött.

Annyi biztos, hogy amikor a közvetítő kocsik elindultak vissza a poros úton, a munka leállt, és a kerítésépítő munkások velünk együtt hagyták ott a területet.