Ilona
18 °C
34 °C

A kém, aki jól fekszik Orbánnál

D MTI20130411060
2015.07.22. 08:14 Módosítva: 2015-07-22 08:19:04
Czukor József nevét kevesen ismerik az országban. Pedig a jelenlegi berlini nagykövet fontos pozíciókat töltött be a korábbi szocialista kormányok idején. Orbán Viktort ezúttal nem érdekli az elmúltnyolcév, főtanácsadónak hívta haza a nagykövetet. Egy hírszerző-diplomata egyedülálló története.

Képzeljen el egy embert, aki a szocializmusban különböző nyugat-európai nagykövetségeken mozog. Hírszerzőként. Majd jön a rendszerváltás, és ő a diplomáciai szempontból jelentős németországi követségre kerül, a Medgyessy-kormány idején pedig kinevezik a hírszerzés vezetőjévé. Aztán egy hirtelen kanyarral, de még a szocialisták alatt ljubljanai nagykövet lesz, majd a Bajnai-éra alatt szakállamtitkári posztot kap a Külügyminisztériumban. 

Mi történik ezzel az emberrel Orbán Viktor 2010-es fülkeforradalma után? Eltakarítja az útból a Fidesz? Kénytelen visszavonulni, mert rajta van a bélyeg, hogy a szocialisták idején töltött be fontos posztokat?

Nem talált.

2010-ben kinevezik berlini nagykövetnek, ősszel pedig ő lesz Orbán Viktor külpolitikai főtanácsadója.

Czukor József berlini nagykövet kalandos életút után jutott el addig, hogy Lázár János bejelentése alapján Orbán Viktor miniszterelnök külügyi stábját vezesse. A Miniszterelnökséget vezető miniszter pár hete jelentette be, hogy több átszervezés is várható diplomáciai posztokon, és ezek egyike lesz Czukor hazahívása Berlinből. 

Az elmúlt napokban több olyan emberrel is beszéltünk, akik a munkájuk során kapcsolatba kerültek Czukorral. Voltak köztük egykori hírszerzők, diplomaták és politikusok is, néhányan közülük évekig dolgoztak vele, de voltak, akik csak futólag ismerték meg őt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ezek az emberek milyen hírszerzőnek, diplomatának ismerték meg őt, és mi lehet az oka annak, hogy a szocialista éra alatt Czukor éppúgy megtalálta a helyét és a számítását, mint most. 

Megkérdeztük Orbán Viktortól is, hogyan esett a választása Czukor Józsefre, milyen feladatot szán neki pontosan. Azt a választ kaptuk, hogy a miniszterelnöknek Lázár János bejelentéséhez képest jelenleg nincs több közölnivalója.

Megkerestük természetesen Czukor Józsefet is, aki nem kívánt most, az átalakulás előtt nyilatkozni. 

Látszólag diplomata

Még állt a Magyarországot Nyugat-Európától elválasztó vasfüggöny, amikor Czukor már aktív hírszerző volt. A hírszerzés akkor a Belügyminisztérium III/I Csoportfőnöksége alá tartozott. Úgy tudjuk, Czukor édesapja határőr ezredes volt, valószínűleg ez is közrejátszhatott abban, hogy a fia a BM-nél között ki.

Noha a családom egy része német származású, dunai sváb, a Németország iránti szimpátiámat nem ez a családi háttér erősítette

– mondta egy tavalyi interjúban, már berlini nagykövetként. Valóban, a „német vonalat” hírszerzőként tette magáévá.

1988-ban kezdte külszolgálatát az NSZK-ban (Német Szövetségi Köztársaságban), Bonnban, a magyar nagykövetségen. Egy, az akkori külügyi viszonyokat ismerő forrásunk szerint az ott dolgozó munkatársak szinte kivétel nélkül „látszólag diplomaták, valójában hírszerzők voltak”. Ez így volt természetes, hiszen aki a rendszerváltás előtt az Európai Gazdasági Közösség (EU elődje) egyik tagállamának nagykövetségére ment dolgozni, az jellemzően valamilyen hírszerzési feladatot is ellátott. Ilyenkor a diplomata a feladatát és a fizetését a külügytől kapta, de munkájának tartalmát elsősorban a szolgálatok utasításai határozták meg. 

Az ifjú diplomata Czukornak mindenről volt véleménye. Arról is, amihez nem értett. És meg volt róla győződve, hogy az ő véleménye az irányadó, az egyedül üdvözítő

– jellemezte őt nem túl pozitívan egyik egykori kollégája, aki még a nyolcvanas évekből ismerte.

Egykori hírszerzők azt mesélték róla, hogy százával írta a jelentéseket. Miközben egy-egy hírszerző évente átlagosan száz jelentést küldött haza, Czukor legalább ötszázat. Bárhova utazott Németországon belül, onnan jelentett, elképesztően aktív, szorgalmas volt. Arra a kérdésünkre, hogy ezek szerint jó hírszerzőnek számított, egyik volt kollégája diplomatikusan azt válaszolta: „Ha az a jó újságíró, aki sokk cikket ír, akkor jó hírszerző volt."

Ebben az időben egyébként nem volt nehéz szorgalmasnak látszani. A hírszerzői jelentések jó részét német újságcikkekből és egyéb, félig-meddig nyilvánosan hozzáférhető adatbázisokból is össze lehetett ollózni, nem kellett feltétlenül ügynökhálózatot építeni ahhoz, hogy valaki odahaza a jólértesültség látszatát keltse. Ezzel a trükkel sokan éltek is, és ez persze nem jelenti azt, hogy Czukor ne építette volna ki a kapcsolatait a német politikával. Minden, Németországban dolgozó hírszerzőnek megvolt a saját területe, úgy tudjuk, Czukor a német kereszténydemokratákkal (CDU) foglalkozott kiemeltebben. 

Úgy tudjuk, hogy 1993-ban is a hírszerzéshez tért vissza, amit ekkor már nem III/I-nek, hanem Információs Hivatalnak (IH) neveztek – bár a hivatalos életrajza szerint 1993 és 1997 között a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője volt.

Egy megbízható ember

1997-ben viszont visszatért Bonnba, ahol Balázs Péter későbbi külügyminiszter mellett dolgozott mint első beosztott. Ez egy nagyon fontos pozíció, a problémás ügyekben ugyanis általában nem a nagykövet, hanem az első beosztott jár el. Problémás ügy lehet például az, ha a küldő és a fogadó állam között valamilyen nézeteltérést kell elrendezni. Ha az első beosztott valamit elront, akkor ő és nem a nagykövet viszi el a balhét, ha viszont sikeresen simítja el a dolgokat, akkor a nagyköveté a dicsőség. Mégsem hálátlan munka ez, merthogy a nagykövetek szeretik és megbecsülik, ha a helyettesük jól dolgozik. Márpedig Czukor ügyesen kezelte ezeket a helyzeteket, úgy tudjuk, Balázs Péter is kifejezetten elégedett volt a munkájával. 

Ha nem is látványosan, de Czukor még első beosztottként, de már az első Orbán-kormány idején jó kapcsolatokat építhetett ki a fideszes vezetőkkel, elsősorban Kövér Lászlóval, aki tárca nélküli miniszterként 1998 és 2002 között a polgári titkosszolgálatokat, így az IH-t is felügyelte. Erre a jó kapcsolatra utal az is, hogy amikor 2002-ben, a Medgyessy-kormány az IH élére Czukor Józsefet javasolta, akkor – fültanúk szerint – a parlament nemzetbiztonsági bizottsági meghallgatása után Kövér, mint a bizottság ellenzéki elnöke, odalépett hozzá, és közölte vele:

Jóska, ugye tudod, hogy ha mi kerültünk volna kormányra, akkor is te irányítanád mostantól a hírszerzést?

Egy akkori szocialista vezető politikus azt mondta, hogy Czukort azért nevezték ki az IH élére, mert a szakmai hozzáértéshez és a kiterjedt európai kapcsolatrendszeréhez nem férhetett kétség. Több egykori IH-s ezen az érvelésen csak mosolygott, szerintük ugyanis Czukor nem volt jó hírszerzési szakember. „A szakmai hozzáértés legfeljebb a külügyes tevékenységére vonatkozhatott, semmiképpen sem arra, amit hírszerzőként csinált" – mondta róla egy egykori hírszerző. 

Azt azonban akkoriban többen is találgatták, hogy vajon mennyire lojális a szocialistákhoz. Már akkor terjedtek ugyanis olyan pletykák, hogy fideszes politikusokkal, elsősorban Kövérrel jó a kapcsolata.

Tény, hogy amíg Czukor vezette az IH-t, semmi egetrengetőt nem tett a hírszerzéssel, egyszerűen csak működtette a már meglévő struktúrát – mesélték egykori hírszerzők az Indexnek.

Összesen két évig volt az IH vezetője, aztán leváltották. A titkosszolgálatok akkori belső viszonyait ismerő forrásunk szerint főleg két oka volt annak, hogy Czukornak mennie kellett. Az egyik, hogy politikai vezetői és a társszolgálatok – köztük a katonai titkosszolgálatok – akkori főnökei is „agybajt kaptak Czukor stílusától”, a kémfőnök ugyanis a vezetői értekezleteken rendre úgy viselkedett, mint aki mindent jobban tud másoknál. Rendezvényeken,vezetői értekezleteken „első az egyenlők között” szerepkörben nyilvánult meg, érveit sokszor hangerővel pótolva – mesélték róla. 

Részben emiatt a stílusa miatt a társszolgálatok vezetői „ellenérzéseiknek adtak hangot” a szocialistáknál. Ugyanezt tették azok az IH-sok is, akik ki nem állhatták a stílusát. „Nem ismerte a higgadt, szakmai vitát, ordibált, mindig csak neki lehetett igaza” – mesélte róla az Indexnek egy volt beosztottja.

A másik ok, amiért menesztették, információnk szerint egy konkrét titkosszolgálati ügyre vezethető vissza. 2004-ben az MSZP-s Vadai Ágnes azt állította, hogy az (első) Orbán-kormánynak nem fűződött érdeke ahhoz, hogy kivizsgálja a magyar szélsőjobboldal és az iraki Szaddám-rezsim közti politikai és pénzügyi kapcsolatot. Úgy tudjuk, ez volt az egyik legjelentősebb ügy, amelynél a szolgálatokat felügyelő akkori szocialista államtitkár felismerte, hogy Czukor jóval lojálisabb a Fideszhez, mint a kormányzathoz. Czukor támogatók nélkül maradt, hiszen a társszolgálatok vezetői is fúrták, innen már egyenes út vezetett a leváltásához.

De Czukor mégsem esett betonra. Nem sokkal azután ugyanis, hogy távozott a hírszerzéstől, ljubljanai nagykövetnek nevezték ki.

Czukor a magyar politikai viszonyok között egyedülálló elismertsége abból fakadt többek szerint, hogy mindkét oldal politikusaival jó kapcsolatokat ápolt, apróbb gesztusokkal kedveskedett nekik. Nem egyszer fordult elő, hogy ljubljanai nagykövetként a szocialisták alatt segített fideszes politikusnak, ha Ljubljanában járt, és beszéltünk olyan MSZP-ssel, akinek a berlini ott tartózkodása alatt tett szívességet 2010 után. 

Olyan apróbb dolgokra kell gondolni például, hogy a nagykövetség kocsit szerez, segít egy találkozó megszervezésében, esetleg egy vacsorára is meghívja a politikusokat a nagykövet. Egy MSZP-s szerint ez magyar viszonylatban nem megszokott, pedig alapvetően így kellene működnie minden nagykövetnek. Mások értelmezése szerint Czukor ezekkel a pártoktól független szívességekkel tudta egyengetni a saját útját. Bármelyik értelmezéssel is találkoztunk, abban minden, Czukort ismerő beszélgetőpartnerük egyetértett, hogy az egykori hírszerzési főnök ezt nagyon is tudatosan csinálta így.

A nagy túlélő

Az viszont többeket meglepett, amikor Czukor 2009-ben – hátrahagyva a nagyköveti posztot – pozíciót vállalt a frissiben kinevezett Bajnai-kormányban. Szakállamtitkár lett, a Külügyminisztérium európai uniós tagállamokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatokért felelt. Kockázatos lépésnek tűnhetett erre cserélni a nagyköveti posztot, hiszen 2009-ben már borítékolható volt a Fidesz 2010-es győzelme. Ezért magyarázta úgy egy baloldali politikus, hogy a szerinte rutinos diplomataként Czukor feltehetően egy-két fideszes véleményét is kikérte, mielőtt elvállalta a megbízatást. Nem tudni, így volt-e, de tény, hogy 2010-ben, a Martonyi János megjelenése után rendezett tisztogatásoknál arról szóltak a hírek, hogy szakállamtitkári szintig várhatóan csak Czukor József szakállamtitkár maradhat a helyén

A kormányváltás után mégis úgy tűnt, hogy Czukor süllyesztőbe kerül. Bár nem rúgták ki a külügyből, kezdetben csak egy referensi munkakört kapott. Ezért aztán elég nagy meglepetés volt, amikor 2010 telén kiderült, őt javasolja a kormányzat az egyik legfontosabb állomáshely, a berlini nagykövetség élére.

Főleg azért is furcsállták ezt sokan, mert Czukor előtt már volt egy jelölt, Breier Zsuzsa, aki 2000 és 2004 között a követség kulturális attaséja volt. Arra, hogy végül miért Czukor és miért nem Breier lett a befutó, több magyarázatot is hallottunk. Van, aki úgy tudja, hogy Breier kinevezését a Magyarországon működő német alapítványok fúrták meg, egy másik forrás viszont azt állítja, az egykori kulturális attasé átvilágítása során találtak valamit, ami miatt nem jöhetett szóba nagykövetként. E verzió szerint Czukornak egyszerűen csak szerencséje volt, hogy nem volt nála jobb jelölt a posztra. 2010-ben ugyanis a megbízhatónak tartott fideszes Németország-szakértőkre (például Prőhle Gergely) más posztokon volt szükség.

Abban viszont Czukornak irdatlan nagy szerencséje volt, hogy Berlin – rendszerektől és politikai térfelektől függetlenül – egy korábban Németországban aktív hírszerzőtisztet, az IH volt főigazgatóját, nagykövetként fogadta – hívták fel az Index figyelmét volt hírszerzők.

Az embernek vannak személyes vágyai, céljai, de ilyen tisztségre kinevezik az érintetteket. Nekem soha nem az volt az ambícióm, hogy Németországban nagykövet legyek, hanem az, hogy a legjobb tudásom szerint támogassam a német–magyar kapcsolatok fejlődését

– nyilatkozta tavaly egy interjúban Czukor a kinevezéséről.

Védte a kormányt, ahogy kell

Nagykövetként beleállt Orbán konfrontatív külpolitikájába és lojális volt a kormányzathoz. Amikor például 2011-ben Werner Hoyer német külügyi államminiszter élesen bírálta az Orbán-kormány intézkedéseit (beleértve a médiatörvényt), Czukor nyilvánosan támadt vissza, elítélve Hoyer nyilatkozatát, egyben felrótta neki, hogy ha valami baja van, akkor miért a sajtón keresztül üzenget, ahelyett, hogy felhívná a magyar kormányfőt.

A Czukor vezette nagykövetség többször akcióba is lendült. Tavaly ősszel a romagyilkosságok tárgyalásairól készült film vetítésén bukkant fel Prőhle Gergely helyettes államtitkár társaságában, aki aztán vitába is keveredett a szervezőkkel. Legutóbb pedig Czukor a Süddeutsche Zeitungnak írt olvasói levélben védte meg Orbán menekültpolitikáját. 

De van egy nem elhanyagolható különbség Czukor és a többi nagykövet ténykedése között – állítják a külügyi viszonyokat jól ismerő forrásaink. Mégpedig az, hogy a  nagykövetségek a Budapestre küldött jelentéseikből egy idő után elkezdték kihagyni például a kellemetlen részleteket, amikor Orbánnal vagy politikájával kapcsolatban bírálat hangzott el. 

Az öncenzúrát a fontosabb európai nagykövetségek közül leginkább Berlin nem volt hajlandó alkalmazni, és készített mindig is „őszinte" jelentéseket. Ahogy arról egy korábbi cikkünkben már írtunk, az, hogy a  magyar–német viszony és az Orbán-kormány Németország-politikája alapvetően sikeres, valószínűleg nem független attól a ténytől sem, hogy a döntéshozók asztalára nem kiszínezett hazugságok érkeznek Berlinből.  Persze azt nehéz eldönteni, hogy a hiteles információk vagy a fideszes vezetőkkel kialakított évtizedes kapcsolatrendszer nyomott-e többet a latban most a kinevezéskor. 

2015 őszétől – várhatóan szeptember végétől, október elejétől – az eddig Brüsszelben szolgáló Györkös Péter veszi át Czukor feladatait Berlinben. Czukor pedig a Miniszterelnökség állományába kerül, és Orbán Viktornak ad külpolitikai tanácsokat.

Több külügyben jártas forrásunkat nem azért lepte meg ez a kinevezés, mert ritka, hogy egy szocialista kormány kémfőnökéből Orbán-tanácsadó legyen. Hanem azért, mert kérdésesnek látják, hogy a realitásokhoz közeli külpolitikát gyakorló Czukornak ténylegesen lesz-e ráhatása Orbán Viktor külpolitikai stratégiájának kialakítására. Többen úgy látják, Czukornak nehéz dolga lesz a külpolitikai ügyekben is sokszor váratlant húzó Orbánnal. Főtanácsadóként, korábbról ismert habitusával szerintük nehezen elképzelhető, hogy Czukor látszatpozíció betöltésével megelégszik.