Az önkormányzat alapítványa semmizi ki a hencidai cigányokat
További Belföld cikkek
- Rossz napja volt a munkában, ezért síremlékeket zúzott össze
- Beszakadt az úttest a Kazinczy utcában egy parkoló autó alatt
- Nem adatja ki a törvényszék a kegyelmi ügy iratait
- Gulyás Gergely: Az EU-ban mi képviseljük a szabadságot
- A gondnok kipróbálta a gázspray-t, több mint harminc gyerek került kórházba egy budapesti iskolából
Varga Beáta és családja tíz éve költözött a hencidai kétszoba-konyhás komfort nélküli házba, amit elmondásuk szerint hosszútávon béreltek, és a megállapodás szerint most szeptemberben került volna a nevükre az ingatlan. Ez a lehetőség azonban már a múlté, mert a házat a tulajdonos hatvanezer forintos villanyadóssága miatt elárverezték a fejük fölül. „Szerettünk volna megállapodni a végrehajtóval, de sajnos nem jött össze időre az első részlet, amikor pedig már fizettünk volna, megtudtuk, hogy megvették a házat” – meséli rezignáltan az ekkor még szokványosnak tűnő történetét az asszony.
Az már kevésbé mindennapi, hogy az ingatlant a helyi önkormányzat által alapított Közalapítvány Hencida Községért vásárolta meg, százötezer forintos kikiáltási áron. Ezután a négy kiskorú
gyereket nevelő család, félve a gyerekek állami gondozásba vételétől, még a lakás hatósági kiürítése előtt elköltözött a településről, de az új albérletben sem tudtak egy hétnél tovább maradni. A teljesen reményvesztett család, ha csak egy pár napra is, szeretett volna visszatérni korábbi otthonukba, de nem kis meglepetésükre a lakást teljesen lakhatatlanná tették, elbontották a tetőt. A rongálást nem ingyen építőanyagra vágyó szomszédok, vagy vandálok követték el, hanem a falu közmunkásai – állítják a helyiek. A fedél nélkül maradt család az elmúlt éjszakát a szabadban töltötte. Varga Beáta most abban bízik, hogy a családsegítő egy apákat is befogadó anyaotthonban helyezi el őket, hogy a család legalább egyben maradhasson.
Csakhogy korántsem ők az egyetlen hasonló sorsra jutott háztartás. Az utcabéliek legalábbis folyamatosan sorolják a neveket, akik az elmúlt években kísértetiesen hasonló körülmények között kerültek ki a házukból, és kényszerültek elhagyni a falut. A környéken legalább nyolc-tíz befalazott ablakú, vagy félig lerombolt házat mutattak meg a helyiek, akik szerint mindez nem véletlen.
A közalapítvány elnöke, Győri Tamás, aki egyben a falu körzeti megbízottja is, elismerte az ingatlanvásárlásokat, de bővebb információért a szervezet titkárához, a falu alpolgármesteri tisztjét is betöltő Magyari Bertalanhoz irányított.
Magyari írásban feltett kérdéseinkre azt válaszolta, hogy a közalapítvány az elmúlt öt évben 12 db ingatlant vásárolt és 2 db ingatlant kapott ajándékba. Magyari tájékoztatása szerint a közalapítvány a tulajdonában lévő ingatlanokat környezetvédelmi, községszépítési feladatok támogatása céljából vásárolja meg és fogadja el ajándékba.„Bár a kuratórium nem vizsgálja az eladók etnikai hovatartozását, tudomásunk szerint a közalapítvány által megvásárolt és ajándékba kapott 14 ingatlanból 5 volt roma személy tulajdona” – fogalmazott a szervezet titkára. Magyari szerint az sem igaz, hogy a problémásnak tartott családoktól szeretne ily módon megszabadulni a település, és az ingatlanok tulajdonosainak családi hátterét, életvitelét egyébként sem hivatott vizsgálni és nem is vizsgálja a közalapítvány.
Magyari Bertalan egyébként a szélsőjobbhoz közel álló Magyarok Szövetségének a helyi elöljárója, egy néhány évvel ezelőtti interjúban büszkén mesélte, hogy a község irányítására sok tekintetben példaként hatott az „érpataki modell”. Az autoriter, büntetéseken és megfélemlítésen alapuló településvezetési módszer a számos szélsőséges megnyilvánulásáról és változatos ruhatáráról elhíresült Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármesterhez köthető, aki ellen nemrégiben vádat emeltek vezető izraeli politikusok arcképét viselő bábuk nyilvános akasztásáért.